A jelenleg az Egyesült Királyságban élő, egyes becslések szerint 150-200 ezer főt számláló magyar, illetve a nálunk élő, szintén csak becsült értéket jelentő tíz ezer fős angol közösség tagjai nem várt nehézségekkel szembesültek közvetlenül a Brexit után, mivel egy olyan, a tárgyalások alatt előre nem látható, hirtelen jogrendi változás határozta meg adózási és szociális viszonyaikat, amelyet eredendőn a belépésre kalibráltak, a kiválás útja jogszabályokkal igazából, talán szándékosan, nem volt kikövezve. Az alábbi elemzés csak a legfontosabb eseteket és problémákat érinti a teljesség igénye nélkül, miközben felveti az adózás társasági joggal határos, a mai napig nem tisztázott, avagy kevéssé átlátható kérdéseit is.
The Hungarian citizens currently living in the United Kingdom, numbering 150-200 thousand people according to some estimates, and the English community of 10 thousand people living in our country, have faced unexpected difficulties immediately after Brexit, determined during the negotiations by a unforeseeable sudden change in the legal order, i.e. a change in their tax and social relations, which oiginally were calibrated for entry not for exit. The path to exit was not really meant to be paved by legislation. This article analyses only the most important cases and pitfalls without claiming to be complete, while presenting the still not settled and not very transparent questions of some specific possible conflicts of taxation and company law.
A Brexit napját követően még egy évig, vagyis 2020. december 31-ig egy átmeneti időszak[1] lépett életbe, amely alatt az Egyesült Királyság továbbra is alkalmazta az EU joganyagát, beleértve az uniós polgárok mozgását és tartózkodását rendező jogszabályokat. 2021-től kezdve azonban új időszámítás kezdődött, jóllehet nem minden területen.
A Brexit néven ismert kiválás adójogi szempontból az EU keretén belül, az ott elfogadott adózást érintő jogszabályoknak az Egyesült Királyságban történő hatályon kívül helyezését jelenti. Az elsődleges probléma természetesen a hozzáadott érték típusú forgalmi adózásban következett be, hiszen az Egyesült Királyság már nem közösségen belüli, hanem közösségen kívüli 3.országnak számít annak minden vám- és illeték hatásaival, illetve a határátlépést kísérő minden bürokrácia szükségszerű megnövekedésével együtt. Ezenkívül azonban hatással van a Brexit a jövedelem és tőkeadóztatás tekintetében az osztalék és a kamat forrásadómentessége körüli minősítésre is, s így kerül ez most az egyedi mérlegelés hatókörébe, a kedvezményes átalakulásokat eddig mindkét adónemben preferáló 2006/112/EK irányelvvel[2] egyetemben (továbbiakban: 2006-os úniós irányelv).
Az Angliában élő magyar közösség tagjaira, illetve a Magyarországon élő brittekre vonatkozóan is a magánszemélyek adózását mindkét országban a személyi jövedelemadó törvény hatálya alatt lehet intézni. Az Európai Uniós adózási irányelvek azonban később keletkeztek, mint a kétoldalú kapcsolatokat az OECD Modell-egyezmény ajánlása alapján rendező, a nemzeti jogot felülíró kettős adóztatás elkerüléséről szóló bilaterális egyezmények (Lakatos, 2021). A magyar-angol kettős adóztatás elkerülését szolgáló egyezmény értelemszerűen a jövedelem- és tőkeadókra terjed ki (továbbiakban: adóegyezmény), ezzel szemben a kilépés utáni forgalmi adózásról a 2006-os irányelv rendelkezik.
Az adóegyezményt a Brexit egyáltalán nem érintette, hiszen az egyezmények bilaterális szinten rendezik a kapcsolatokat, és a Brexit általi UK kilépéssel ezen egyezmény hatálya nem csorbult, azaz a Brexit után is változatlanul hatályos és alkalmazható. A jelenleg hatályos adóegyezményt, egy korábbi megállapodás korszerűsített változatát a 2011. évi CXLIV. törvény[3] hirdette ki Magyarországon.
Miután látszólag nem következett be változás, így az adóegyezmény az állandóságot képviseli az újabban gyorsan változó nemzetközi jogrendben. Ugyanakkor, ha kiszélesítjük az adózás fogalomkörét a munkaadót a munkavállaló miatt érintő adónemre, illetve a szociális hozzájárulási adóra, már nem ennyire egyértelmű a kép.
A szociális hozzájárulás (továbbiakban: szocho) bár elnevezésében adó, tulajdonképpen egy biztosítási jogviszony megtestesítője, amely a magyar személyi jövedelem adószabályok szerint nemcsak az önálló és nem önálló jövedelmekre vonatkozik, hanem a tőkejövedelmek
- 51/52 -
közül az osztalékra is kiterjed, amennyiben a szocho alá eső és így az elvonást megfizető jövedelem nem éri el a minimálbér havi összegének 24-szeresét. A nem önálló jövedelmek, vagyis némi egyszerűsítéssel a munkajövedelmek esetében éppen a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények vágtak széles átlátható utat a jogszabályok dzsungelében az "ahol dolgozom ott fizetek adót és szociális hozzájárulást" elve alapján. Csakhogy a munkajövedelmeken túl a megbízási jogviszony is ideesik, amely nem teremt biztosítási jogviszonyt, így szocho fizetési kötelezettséget sem. Ha ezt a jogviszonyt (kereseti formát) választja egy magyar állampolgár, jelen esetben az Egyesült Királyságban, avagy fordítva egy brit állampolgár Magyarországon, akkor ő otthon, vagyis rezidens államában lesz adó- és biztosítás kötelezett.
Viszont az OECD modell - amelyen az adóegyezmény nyugszik - már eleve kivételnek tekint néhány önálló tevékenységet, illetve az abból eredő jövedelmet. Így például a művészek, sportolók, filmkészítés körül ügyködő személyzet esetében az adóztatás jogát átengedi a tevékenység helye szerinti országnak. Ez természetesen nemcsak az angol-magyar kapcsolatokban érvényesül[4].
Már önmagában az adóbevallás, befizetés meglehetősen bonyolult egy adott országban csak néhány napot, vagy esetleg órát eltöltő magánszemély esetében, még akkor is, ha a magyar nyomtatvány néhány kitöltendő rubrikát tartalmaz csupán. Az Egyesült Királyságból érkezőket azonban immáron még egy további kötelezettség is sújtja. A szocho hatályos szabályai szerint ugyanis, csak az EU és EGT tagország állampolgárai és az ott adóügyi illetőséggel rendelkezők mentesülnek a szocho fizetése alól, melynek feltétele, hogy bemutassák az F1-es - vagyis a biztosítási jogviszony meglétét igazoló - dokumentumokat. A releváns szabály értelmében tehát a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletek hatálya alá tartozó, másik tagállamban (vagy az Európai Unió intézményei által) biztosított személy jövedelme után nem kell adót fizetni[5].
A harmadik államnak minősülő állam polgárai ezzel szemben nem kerülhetik el a szocho fizetést. Márpedig a szocho törvény szerint harmadik államnak minősül az Európai Gazdasági Térség és Magyarország által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezmény hatálya alá nem tartozó állam.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
