1. 2015-ben, a római La Sapienza Egyetem jogi karának kiadványaként, a tekintélyes Jovene kiadó gondozásában, Nápolyban jelent meg Hamza Gábor professzor szerkesztésében, egy, a római jog posztgraduális oktatásának, egyben XX. századi tudománytörténetének szempontjából egyaránt hallatlanul izgalmas könyv. Ennek esszenciáját a római jogi tudásanyag legmagasabb szintű továbbképzését biztosító Scuola di diritto romano e diritti orientali keretében az 1930-as évek elején Vassalli, De Ruggiero és Riccobono olasz romanisták által tartott kurzusok anyaga képezi, Visky Károly jegyzetei alapján. A könyv bevezetőjét Oliviero Diliberto, a La Sapienza Egyetem római jogász professzora írta; Visky tudományos munkásságát pedig Hamza professzor ismerteti.[1] A könyv tartalmazza továbbá Visky Károlynak a kurzuson folytatott tanulmányai lezárásaként készített "diplomamunkáját" is.
2. A könyv több szempontból is különleges kiadvány. Egyrészt a Scuola di diritto romano e diritti orientali keretében tartott előadások anyaga, még ha kivonatos formában is, most lát először napvilágot, és válhat ez által ismertté a szélesebb római jogász közönség számára is. Másrészt - és ez a hazai vonatkozás különös jelentőséget ad számunkra ennek a kötetnek, egyben büszkeséggel tölthet el bennünket - az egyes kurzusok anyaga annak a Visky Károlynak az előadásokon készített jegyzetei alapján tárul az olvasó elé, aki 1930 és 1932 között volt a Scuola hallgatója;[2] aki a XX. század egyik legképzettebb és legtermékenyebb romanistája volt hazánknak; akinek műveit még a legmodernebb külföldi szakirodalomban is sokat idézik; aki két, német nyelven publikált könyve,[3] számos idegen nyelven megjelent tanulmánya és nem utolsó sorban a SIHDA-kongresszusokon tartott előadásai révén a mai napig a nemzetközileg egyik legelismertebb magyar romanistának tekinthető.
Hiába azonban a római jogászként szerzett nemzetközi hírnév, Visky a hazai egyetemi oktatásból 1949 után politikai okokból évtizedeken át teljesen kiszorult, és gyakorló jogászként működött;[4] 1973-ban a Legfelsőbb Bíróság bírája, egyben tanácselnöke lett. Hamza Gábor volt az - és ennek ténye ad újabb jelentőséget, egyben különlegességet ennek a nem véletlenül éppen Hamza Gábor által gondozott kötetnek - aki 1978-ban el tudta érni, hogy Visky az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán római jogi speciális kollégiumokat tarthasson, 1980-ban pedig ugyanott címzetes egyetemi tanári címet kaphasson.[5]
3. A kötet bevezetőjében Oliviero Diliberto Visky Károly tudományos munkásságának rövid méltatása mellett elsősorban a Scuola di diritto romano e diritti orientali történetét és a Scuolának a római jogi tudományos továbbképzésben betöltött szerepét mutatja be (1-7). Miként arra Diliberto is rámutat, a Scuola di diritto romano e diritti orientali az 1919-1920-as tanévben kezdte meg működését. A kurzus neve később Scuola (majd Corso) di Perfezionamento in Diritto Romano e Diritti dell'Oriente Mediterraneo lett, 2002 óta pedig a Corso di Alta Formazione in Diritto Romano nevet viseli.[6]
- 420/421 -
Azokban az években, amikor Visky a kurzus hallgatója volt, a képzés strukturálisan három részre tagolódott, úgymint I. Diritto romano; II. Diritti orientali; és III. Diritto romano e diritti orientali elnevezésű oktatási-tudományos egységekre. A diploma megszerzéséhez a számos vizsga eredményes letételén túlmenően egy "eredeti kutatásokon alapuló" értekezés elkészítésére és megvédésére volt szükség, nemkülönben - a latin és az ógörög nyelv természetesen magától értetődőnek tekintett ismerete mellett - az arab, a szír vagy a héber nyelv közül egynek az ismeretére is. A tárgykínálat, nemkülönben az egyes kurzusokat tartó professzorok névsora impozáns: a kurzus hallgatóinak a szorosan vett római jogi ismeretek (olyan tárgyakból, mint: római jogi institúciók; római jog [külső] története; római jogi exegézisek; római közjog) megszerzésén túlmenően többek között a ius commune, a jogi epigráfia, a jogi papirológia, sőt, az összehasonlító jog tudományában is megfelelő jártasságot kellett szerezniük; a kurzus hallgatói pedig olyan professzoroktól hallgathattak előadásokat (a jelen recenzió tárgyát képező kötetet szerzőként "jegyző" professzorok mellett), mint pl. Vittorio Scialoja, Pietro De Francisci, Pietro Bonfante, vagy éppen Emilio Albertario (aki később Brósz Róbertet is tanította[7]) - kivétel nélkül koruk legnagyobb olasz romanistái, akik műveit a mai napig megkerülhetetlen tudományos tekintélyekként igen elismerően hivatkozzák a legmodernebb római jogi szakirodalomban is.
4. Diliberto akár önálló tanulmánynak is beillő bevezető sorait követően Hamza Gábor ismerteti Visky Károly igen szerteágazó tudományos munkásságát (9-15). Visky - a magyar és a nemzetközi jogi romanisztika eminens tudósa, Marton Géza kiváló tanítványa - 1930 és 1932 között, négy szemeszter erejéig képezte magát a Scuola berkein belül, és 1932-ben szerezte meg diplomáját. Az artes liberales kérdéseivel, valamint a császárkori gazdasági válság jogi tükröződéseivel foglalkozó, fentebb már idézett német nyelvű könyvei mellett önálló, elsősorban az interpolációkritikai irányzat hatását tükröző magyar nyelvű monográfiát jelentetett meg a vis maior római jogi kérdéskörét illetően;[8] több tanulmányt is publikált - elsősorban Marton hatása alatt - a felelősség római jogi problémakörében,[9] de számos további téma mellett foglalkozott pl. a kincstalálás római jogi és magyar jogtörténeti kérdéskörével[10] is. Széles körű nemzetközi ismertségéhez és elismertségéhez nem "csupán" kitűnő írásai járultak hozzá, hanem - miként arra Hamza professzor is rámutat a SIHDA-kongresszusokon és más nemzetközi római jogi konferenciákon tartott előadásai is. Nem feladatunk most, hogy Visky munkásságát részletesebben ismertessük; csupán azt szeretnénk még kiemelni, hogy teljes mértékben egyetérthetünk Hamza Gábor értékelésével, aki Visky Károlyról, mint "perfectus consultus iuris Romani"-ról ír az ebben a kötetben közzétett tanulmányában is.
5. A könyv centrálisnak tekinthető részében három, a maguk korában a legelismertebb olasz romanisták közé tartozó tudós: Filippo Vassalli, Roberto de Ruggiero, valamint Salvatore Riccobono által tartott előadások anyagaival ismerkedhet meg az olvasó, Visky Károly kézzel írott jegyzetei alapján, Hamza Gábor és Livia Migliardi Zingale nagy műgonddal végzett szerkesztésében. A kötet szerkesztése már csak azért is jelentős nehézséget okozott, mert Visky eredeti jegyzeteiben a görög szövegrészek esetében nem diakritikus jeleket használt; ezek átírása, továbbá, ahol lehetett, a releváns források feltüntetése elsősorban Livia Migliardi Zingale odaadó, fáradságos munkáját dicséri.
Vassallinak az 1930-1931-es tanévben tartott kurzusa a Diritto Greco-Romano (Bizantino) címet viseli. A könyv Vassalli előadásainak szerkesztett anyagát tartalmazó részei (17-36) kitűnő példáját nyújtják annak, milyen szemléletben és szellemiségben került sor az oktatásra a Scuola berkein belül. A külső történeti szemléletű, a legjelentősebb Iustinianus-korabeli és későbbi bizánci jogtudósok munkásságát röviden bemutató, valamint a bizánci jog legfontosabb forrásainak áttekintését nyújtó elemzést követően a kurzus "különös része" "belső történeti szemléletben" a házassági jog néhány alapvető kérdésével foglalkozik eredeti, elsősorban a iustinianusi Novellákból vett szövegek exegézise útján, részben a korszak egyik fontos tudományos kutatási irányának keretében a kereszténység római jogra gyakorolt hatását vizsgálva,[11] az akkoriban legfrissebb szakirodalom kutatási eredményeit a hallgatóság elé tárva a vizsgált kérdések tekintetében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
