Különböző problémák és ezekből fakadó tennivalók jelentkeznek munkajogunk egyes területein. A munkaviszony tartalmát érintő bizonyos kérdésekre gondolok. Ezek a következők:
- Ellentmondásos a munkavállaló kötelezettségeit érintő egyes alapkérdések szövegezése, értelmezése.
- Vannak tennivalók a munkavállaló munkavégzési kötelezettségéről szóló szabályok bizonyos területein.
- Hiányzik a munkáltató munkaviszonyból eredő helyzete, jogai, átfogó közös szabályban megjelenítése.
Az alábbiakban megpróbálom a megfelelő megoldásokat, javaslatokat is kialakítani.
1. A munkaviszonyról. Munkajogi szabályainkban érdekes helyzet alakult ki. A Munka Törvénykönyve szinte minden oldalán hivatkozik a munkaviszonyra, anélkül, hogy annak fogalmát, mellőzhetetlen elemeit meghatározta volna. Csupán néhányra utal (a munkáltató irányítási jogára, a foglalkoztatás és a munkavégzés kötelezettségére).[1]
A célzott tartalmi elemekre rátérve mondható, hogy a munkaviszony olyan munkavégzési és foglalkoztatási forma amelyet az Mt. szabályoz és
- amely saját elhatározás alapján és más részére végzett munkát jelent,
- amelyet a munkavállalónak személyesen, rendszerint tartósan és többek közös munkájának részeként kell végeznie,
- amelyet a munkáltató irányít és ellenőriz,
- amely után a munkavállaló személyes felelősséggel tartozik,
- amelyért a munkavállalót ellenszolgáltatás (munkabér), meghatározott pihenőidő, egészséges és biztonságos munkafeltételek illetik meg.
A munkajogviszony létesítése és módosítása a felek megállapodása szerint, megszüntetése a jogszabályban meghatározott módon történik.
2. A munkaviszony tartalmáról. Egy jogviszony esetében annak tartalmán általában a feleket megillető jogokat és kötelezettségeket értjük. Ez a megállapítás vonatkozik a munkajogviszonyra is. Ugyanakkor ebben az esetben még nagyon fontos kiegészítést is hozzá kell tenni. Nevezetesen azt, hogy a munkajogviszony tartalmát átszövi egy "hatalmi" viszony. Vagyis a munkajogviszonyban a felek kapcsolatai, jogai és kötelezettségei egy alá-fölérendeltségi helyzetben érvényesülnek, amelyben meghatározó szerepe a munkáltatónak van. Attól sem szabad eltekinteni, hogy a munkavállaló anyagilag (gazdaságilag) is rendszerint hátrányos helyzetben van, amely tovább növeli alárendelt munkaviszonybeli helyzetét, munkahelyi kiszolgáltatottságát. Mindezért a munkáltatói döntésnek nem csupán a történésekre, de azok körülményeire is tekintettel kell lennie. [Szerintem valójában erről szól az Mt. 6. §-ának (3) bekezdése.] A munkaviszony tartalmi elemeinek vizsgálata során természetesen figyelemmel kell lenni a munkáltató jogos érdekeire is.[2]
1. A hazai irodalmunkban ezzel a kérdéssel - tudomásom szerint - mindenekelőtt Román László, majd megállapításait alapul véve és továbbfejlesztve Kiss György foglalkozott.[3]
Mostani írásom alapvetően ez utóbbi szerző, jogtudós egyik attraktív munkájához, a Munkajog című tankönyvében[4] kifejtett tudományos álláspontjához kapcsolódik, de figyelemmel van a szerző - lényegét tekintve azonos felfogást tartalmazó - Kommentár a Munka Törvénykönyvéhez című könyvben[5] megírt véleményére is, különösen annak kiegészítő jellegű fejtegetéseire.
2. Mielőtt tovább mennék, megpróbálom röviden ismertetni Kiss György álláspontját, annak lényegét. Eszerint a munkavállalót munkaviszonyában alapvetően terhelő munkavégzési kötelezettség mellett további alapvető kötelezettség is terheli és ezt a munkavállaló rendelkezésre állási kötelezettségeként nevesíti. E megállapítással a közelmúltban igyekeztem bővebben is foglalkozni, de számos kérdésben, és a lényeget illetően is más véleményem alakult ki. A következőkben ezekkel foglalkozom. Előbb a szerző egyes fontosabb megállapításaira reagálok, majd a magam összegzett álláspontját fogalmazom meg.
3. Munkajog című könyve V. fejezete 16. §-ában Kiss György a munkavállaló kötelezettségeiről - mintegy bevezetésként - a következőket írja: " A munkavállaló alapvető kötelessége a rendelkezésre állási és a munkavégzési köte-
- 285/286 -
lezettség. E két meghatározó kötelezettség egymáshoz való viszonyát jól érzékelteti, hogy a rendelkezésre állási kötelezettség önálló minősítése és értékelése hosszú időn át hiányozott a munkajog tudományos kutatási területei közül és általában a munkavégzési kötelezettség részeként került tárgyalásra." Ehhez még hozzáteszi: "Ez a megközelítés azért nem helytálló, mert a rendelkezésre állási kötelezettség - mivel más kötelmi viszonyban nem létezik - a munkajogviszony meghatározó ismérve."[6]
Ezzel az utóbbi megállapítással természetesen magam is egyetértek, itt éles különbség van a polgári jogi kötelmekkel szemben. Mint köztudott, ott a mellérendeltség elve, a munkaviszonyban viszont az alá-fölérendeltség elve működik, amelynek egyik legfontosabb folyománya a munkáltató irányítási, rendelkezési joga és ebből fakadóan a munkavállalót terhelő rendelkezésre állás (utasítás, végrehajtási stb.) kötelezettsége.[7]
Azzal is egyetértek, hogy a rendelkezésre állási kötelezettség a munkaviszonyban valóban jelen van, külön álló kötelezettségként terheli a munkavállalót és nem a munkavállaló munkavégzési kötelezettsége részenként. Ugyanakkor - szerintem - ez a kötelezettség nem csupán a munkavégzési kötelezettség mellett jelenik meg, valójában a teljes munkajogviszonyt átfogja. (Így pl. akkor is, amikor a munkáltató ellenőrzést folytat, felelősségre vonás miatt jár el munkavállalójával szemben, vagy akár meghatározott személyi ügyekben - hol lakik, mi a végzettsége stb. - tudakozódik). Ugyanakkor a kötelezettség elsősorban más összefüggésekben van jelen, azoknak a kötelezettségeknek a részeként, amelyek a munkaviszony ismérveit adják. (Erre még bővebben is visszatérek.)
Kevésbé értek egyet azzal, hogy az ún. rendelkezésre állási kötelezettség hosszú időn keresztül hiányzott a munkajog tudományos kutatási területei közül. Természetesen ezzel a megnevezéssel valóban hiányzott, de ennek lényege, elsődleges tartalma szerint (vagyis, hogy) a munkavállaló a munkaviszonyban köteles a munkát a munkáltató irányításával (rendelkezései, utasításai szerint) végezni, talán mindenkor része volt a munkajog irodalmának. Gondoljunk csak arra, nemigen volt olyan munkajogi tankönyv, jegyzet, amely ne próbálta volna a munkajogviszony fogalmát meghatározni és ezen belül rendszerint komoly fejtegetések hangzottak el arra nézve, hogy az ismérvek között ez is ott van, sőt meghatározó szerepet tölt be. (Nem találom viszont véletlennek, hogy ebben az értelmezésben - rendelkezésre állási kötelezettség - külön nem foglalkoztak vele.)
4. Következő fontos megállapításként a szerző a rendelkezésre állási kötelezettség jellegéről szól. Eszerint: "A munkavállaló rendelkezésre állási kötelezettsége, mint a munkaviszony tartalmának egyik megkülönböztető ismérve nem konkrét teljesítési kötelezettség, hanem maga is meghatározza a teljesítés módját. Lényege, hogy a munkavállaló meghatározott ismérveknek megfelelően köteles a munkáltató rendelkezései szerinti teljesítésre, azaz olyan helyzetbe kell hoznia magát, hogy a munkáltató irányítási jogkörébe tartozó eszközökkel elérhető legyen. Így ez a kötelezettség nem választható el a munkáltató irányítási jogától, amely a munkaviszony tartalmának másik megkülönböztető ismérve."[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
