https://doi.org/10.59851/mj.73.10.1
A tanulmány a magyar büntetőjog egyik legszigorúbb jogintézményét, a bűnszervezet fogalmát és annak jogalkalmazói gyakorlatát vizsgálja. A kutatás apropóját a 2019. július 10-én hatályba lépett új törvényi definíció adja, amely a korábbi "összehangolt működés" helyett a "hierarchikus szervezettség" és a "konspiratív működés" elemeit vezette be. A módosítás kifejezett jogalkotói célja a bűnszervezet és a bűnszövetség élesebb elhatárolása, valamint a bűnszervezeti megállapítás visszaszorítása volt a joggyakorlatban. A szerzők dogmatikai elemzés alá vetik a nemzetközi forrásokat, valamint részletesen áttekintik az elmúlt több mint hat év hazai felsőbírósági döntéseit. Összehasonlító elemzést végeznek a Kúria értelmezése, valamint az öt ítélőtábla gyakorlata között. A Kúria a 2019-es tanácselnöki értekezletén és későbbi végzéseiben lényegében megpróbálta átmenteni korábbi kiterjesztő gyakorlatát. Az új konspiratív működést a régi összehangolt működéssel feleltette meg, ami ellentétes a jogalkotói szándékkal. Ugyanakkor az ítélőtáblák (különösen a külső és belső konspiráció megkülönböztetésével) sok esetben érdemi, a fogalmat szűkítő, progresszív gyakorlatot alakítottak ki. Az Alkotmánybíróság eddig elzárkózott a bűnszervezet-fogalom tartalmi vizsgálatától. A tanulmány megállapítja, hogy az új fogalom nem eredményezett általánosan és automatikusan kedvezőbb elbírálást a vádlottak számára. A kiszámíthatóság és a jogbiztonság helyreállítása érdekében a szerzők szerint sürgősen szükség lenne egy új kúriai jogegységi határozatra. Ennek hiányában az Alkotmánybíróságnak kellene határok közé szorítania a jogértelmezést, vagy végső soron a törvényhozónak kell egy mindenki számára kötelező, autentikus értelmező rendelkezést elfogadnia.
Kulcsszavak: bűnszervezet; kúriai gyakorlat; ítélőtáblai gyakorlat; alkotmányosság
The study examines the concept of criminal organization, one of the most severe legal institutions of Hungarian criminal law, and its judicial application. The research is prompted by the new statutory definition that entered into force on July 10, 2019, which introduced the elements of "hierarchical structure" and "conspiratorial operation" to replace the former "coordinated operation." The explicit legislative objective of the amendment was to establish a sharper distinction between a criminal organization and a criminal conspiracy, as well as to curb the establishment of criminal organization status in judicial practice. The authors subject international sources to a dogmatic analysis and comprehensively review the domestic high court decisions of the past more than six years. They conduct a comparative analysis between the interpretation of the Kúria (Supreme Court) and the jurisprudence of the five Courts of Appeal. In its 2019 meeting of panel chairs and its subsequent rulings, the Kúria essentially attempted to preserve its former, expansive practice. It equated the new conspiratorial operation with the former coordinated operation, which contradicts the legislative intent. At the same time, the Courts of Appeal - particularly by distinguishing between external and internal conspiracy - have in many cases developed a substantive, restrictive, and progressive practice. The Constitutional Court has so far refrained from a substantive examination of the concept of criminal organization. The study concludes that the new concept did not automatically result in universally more favorable treatment for defendants. In order to restore predictability and legal certainty, the authors argue that a new uniformity decision by the Kúria is urgently needed. Failing this, the Constitutional Court should confine the boundaries of legal interpretation, or ultimately, the legislature must adopt an authentic interpretive provision that is binding on all.
Keywords: criminal organization; jurisprudence of the Kúria; practice of the Courts of Appeal; constitutionality
Tóth Mihály 2015-ben a bűnszervezet-fogalom változásait vizsgáló írását a következő gondolattal zárta: "Látható, hogy a kielégítő szabályozás megtalálása nem könnyű, az idáig vezető út valóban kanyargós volt, számos feltételes megállóval. Noha bűnszervezet keretében történő elkövetés évente csak néhány tucatnyi esetben válik ismertté, a kérdéskör súlya, jelentősége és vélhetően sajnos perspektívái is azt indokolják, hogy tovább keressük az optimálishoz közelítő büntetőjogi válaszok lehetőségét."[1] Ennek az útkeresésnek a következő állomását jelentette a 2019. július 10-től hatályos új bűnszervezet-fogalom. A következőkben azt vizsgáljuk, hogy a törvénymódosítás milyen hatással járt a gyakorlatban, beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, illetve hogy a bűnszervezet jogintézménye értelmezésén keresztül miképpen vált nemcsak számtalan anyagi és eljárásjogi probléma forrásává, hanem rendkívül összetett közjogi kérdéssé is.
Már három alkalommal is foglalkoztunk a bűnszervezet anyagi jogi kérdésével a múltban, és ezek az írások mind vagy valamelyik kodifikációs, illetve joggyakorlati "mérföldkőre" reagáltak, vagy éppen hozzájárultak ezekhez.[2]
A bűnszervezet-fogalom az 1997. évi LXXIII. törvénnyel került először a magyar büntetőjogba, azaz az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1978-as Btk.) 137. § 8. pontjába.[3] Ezt követte még két módosítás, amelyek közül
- 645/646 -
a 2001. évi CXXI. törvénnyel beiktatott fogalom és rendszer alapvető változást jelentett:[4] "bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése".
A törvény indokolása nem hagyott kétséget afelől, hogy egyrészt az Európai Unió Tanácsa együttes fellépésének,[5] másrészt a Palermói Egyezménynek[6] megfelelő rendelkezést tartalmaz a módosítás. Ennek alátámasztására felhívta az Együttes fellépés 1. Cikkében meghatározott bűnöző szervezet fogalmát: "Ezen együttes fellépés tekintetében a »bűnöző szervezet« kettőnél több személy hosszabb időre szóló szervezett együttműködését jelenti olyan bűncselekmények összehangolt elkövetésére, amelyek büntetési tételének felső határa legalább négy évi szabadságvesztés büntetés, vagy ilyen tartamú biztonsági intézkedés, avagy ennél súlyosabb büntetés, tekintet nélkül arra, hogy ezek a bűncselekmények magukban képezik az elkövetés célját, vagy pedig eszközül szolgálnak arra, hogy vagyoni előnyt szerezzenek, és adott esetben közhatóságok működését megengedhetetlen módon befolyásolják".
Hasonlóképpen megjelenítette az Egyezmény 2. Cikkében meghatározott szervezett bűnözői csoport fogalmát: "Az Egyezmény alkalmazásában
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás