A Ptk. Hatodik Könyvének a szerződés megkötéséről és értelmezéséről szóló V. címe először a szerződéskötés általános szabályait határozza meg az ajánlattételtől a szerződés létrejöttéig. Ez követően kerül sor a szerződéskötés speciális eseteinek a szabályozására. A szerződéskötés különös szabályai a szerződéskötési kötelezettség körében (Ptk. 6:71. §) - ideértve az előszerződés intézményét is (Ptk. 6:73. §) -, a versenyeztetési eljárás során történő szerződéskötés (Ptk. 6:74-6:76. §), az általános szerződési feltételekkel történő szerződéskötés (Ptk. 6:77-6:81. §), valamint az elektronikus úton történő szerződéskötés (Ptk. 6:82-6:85. §) során érvényesülnek.
A versenyeztetési eljárás során történő szerződéskötés szabályai valójában a szerződéskötési kötelezettség szabályai körébe illeszkednek, a jogalkotó azonban a versenyeztetési eljárás jelentőségére és sajátosságaira tekintettel ezeket a szabályokat önálló fejezetben helyezte el.
A felhívást tevőt terhelő szerződéskötési kötelezettségre azonban a Ptk. 6:74. § (1) bekezdése kifejezetten utal. Ennek alapján a versenyeztetési eljárás során történő szerződéskötésre is megfelelően alkalmazni kell a Ptk. 6:71. §-ában foglalt rendelkezéseket. Így irányadó a Ptk. 6:71. § (1) bekezdése is, amely szerint, ha a felek a szerződést nem kötik meg, a bíróság a szerződést létrehozhatja, és annak tartalmát meghatározhatja. Alkalmazni kell a Ptk. 6:71. § (4) bekezdését is, amely alapján a szerződés megkötése akkor tagadható meg, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a szerződés teljesítésére nem lenne képes, vagy a szerződéstől való elállásnak vagy felmondásnak lenne helye.
Csak röviden utalunk arra, hogy a kodifikáció során megjelent korábbi tervezetek még azt az álláspontot képviselték, hogy a magánjogi versenyeztetés esetén nem jöhet létre szerződéskötési kötelezettség. Ennek megfelelően sem a 2008-as ún. Szakértői Javaslat 5:53. §-a, sem pedig a 2009. évi CXX. törvény 5:51. §-a nem mondta ki, hogy a felhívást tevő felet szerződéskötési kötelezettség terheli. A korábbi álláspont tehát az volt, hogy a kiíró nem köteles a legjobb ajánlatot tevővel szerződést kötni, a versenyeztetéstől függetlenül bárkivel szerződést köthet (Vékás Lajos: A szerződés általános szabályai. In: Vékás Lajos (szerk.): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéshez, Complex Kiadó, Budapest, 2008, 768.). A Ptk. azonban ettől eltérően egyértelműen kimondja, hogy a felhívást tevő felet szerződéskötési kötelezettség terheli.
A közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) döntően közjogi jellegű normái pontosan meghatározzák a hatálya alá tartozó közbeszerzési eljárások szabályait. Eddig sem volt akadálya annak, hogy a közbeszerzési törvény hatálya alá nem tartozó személyek és szervezetek is versenyeztetéssel válasszák ki szerződő partnerüket a saját beszerzéseik során. Ezt kívánja támogatnia a Ptk. azáltal, hogy külön szerződéskötési eljárásként szabályozza a versenyeztetési eljárás során történő szerződéskötést.
Felmerül azonban a kérdés, hogy diszpozitívak-e a Ptk.-nak a versenyeztetési eljárásra vonatkozó szabályai. A diszpozitivitás a Ptk. 6:1. § (3) bekezdése, valamint 6:59. § (2) bekezdése alapján azt jelenti, hogy a kötelmeknek, illetve a szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek. A versenyeztetési eljárás során azonban nem arról van szó, hogy a Ptk. szabályaitól a felek közös akarattal eltérnek, hanem arról, hogy azoktól a felhívást tevő egyoldalúan eltér.
Ennek alapján a versenyeztetési eljárást meghatározó szabályok kapcsán diszpozitivitásról nem lehet szó, hiszen nem kerülhet sor arra, hogy a felek közös akarattal térjenek el azoktól a szabályoktól, amelyek a jogaikat és kötelezettségeiket meghatározzák. Ráadásul a Ptk. 6:74-6:76. §-ok kógens szabályokat is tartalmaznak. Ilyen kógens rendelkezés például a felhívást tevő felet terhelő szerződéskötési kötelezettséget kimondó 6:74. § (1) bekezdése is.
Annak azonban nincs akadálya, hogy a felhívást tevő - a kógens szabályok által behatároltan - szabadon határozza meg a verseny szabályait (Általános indokolás a Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslathoz, 569.). A versenyeztetési eljárás során történő szerződéskötés szabályozása során tehát diszpozitivitásról nem beszélhetünk, arra azonban a felhívást tevő félnek van lehetősége, hogy a verseny szabályait, kereteit, illetve a felhívás tartalmát meghatározza. Ennek korlátját csak a Ptk. vonatkozó kógens szabályai jelentik.
A versenyeztetési eljárás sajátossága, hogy az eljárást kezdeményező fél olyan ajánlati felhívást tesz, amelyben több személytől kéri ajánlat benyújtását. A versenyeztetési eljárást kezdeményező, vagyis a felhívást tevő fél tehát maga nem tesz szerződéskötésre irányuló ajánlatot, az ő jognyilatkozata ajánlattételre vonatkozó
- 3/4 -
felhívásnak minősül. Erre a nem címzett akaratnyilatkozatra is alkalmazni kell azonban a jognyilatkozatokra irányadó közös szabályokat (Ptk. 6:4-6:10. §), így többek között a jognyilatkozatok hatályosulásáról szóló 6:5. §-át. Ennek (4) bekezdése szerint a nem címzett jognyilatkozat megtételével válik hatályossá.
Különbséget kell aközött az eset között, amikor a felhívást tevő fél egy előre meghatározott címzetti körhöz intézi a felhívását, illetve amikor egy előre nem körülhatárolt személyi kört hív fel ajánlattételre. Az első esetben ugyanis az ajánlattételre vonatkozó felhívást címzett jognyilatkozatnak kell tekinteni, amelyre a Ptk. 6:5. § (4) bekezdése már nem alkalmazandó.
A Ptk. erről külön nem rendelkezik, megítélésünk szerint azonban nincs akadálya annak, hogy a versenyeztetési eljárást egy előre meghatározott személyi körön belül bonyolítsák le.
Akár előre meghatározott személyeknek, akár előre nem körülhatárolt személyi körnek szól a felhívás, a felhívást tevő fél több személytől kéri ajánlat benyújtását. Ezek az akaratnyilatkozatok szerződéskötésre irányuló ajánlatoknak minősülnek, amelyekre irányadóak a Ptk. 6:64-6:65. §-ában foglalt rendelkezések. Ennek alapján az ajánlatoknak magukban kell foglalniuk a megkötendő szerződés lényeges tartalmi elemeit.
Az ajánlatokhoz ajánlati kötöttség kapcsolódik, amelynek ideje azonban nem az ajánlat hatályossá válásával veszi kezdetét, hanem a Ptk. 6:75. § (1) bekezdése alapján a felhívásban megjelölt határidő lejártával. Az ajánlati kötöttségre tehát a versenyeztetési eljárásban a Ptk. 6:75. §-a speciális rendelkezéseket tartalmaz.
Akár előre meghatározott személyeknek, akár előre nem körülhatárolt személyi körnek szól a felhívás, a felhívást tevőnek a beérkezett ajánlatok közül a felhívásban foglaltaknak megfelelő, legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel kell megkötnie a szerződést. A felhívást tevőt tehát a legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel szerződéskötési kötelezettség terheli. Ebből pedig az is következik, hogy a legkedvezőbb ajánlattevő a Ptk. 6:71. § (1) bekezdése alapján a bíróságtól is kérheti a szerződés létrehozatalát, illetve azt, hogy annak tartalmát a bíróság határozza meg. Ennek gyakorlati alkalmazását azonban nagymértékben gyengíti a felhívást tevő félnek a szerződéskötés megtagadására, illetve a felhívás visszavonására széles körben biztosított jog.
Kérdés, hogy pontosan mi minősül a legkedvezőbb ajánlatnak. Nem feltétlenül a legalacsonyabb ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlat a legkedvezőbb. Az ajánlati felhívásban kell pontosan körülírni, hogy a felhívást tevő mit tekint a legkedvezőbb ajánlatnak. Arra is van lehetőség, hogy a felhívást tevő fél a versenyeztetési eljárás során több ajánlattevőt válasszon ki.
Kérdésként merülhet fel az is, hogy versenyeztetési esetén alkalmazható-e a Ptk. 6:63. § (3) bekezdése. Ennek alapján, ha a szerződés létrejött, de a felek az ellenszolgáltatás mértékét nem határozták meg egyértelműen, vagy ellenszolgáltatásként piaci árat kötöttek ki, a teljesítési helynek megfelelő piacon a teljesítési időben kialakult középárat kell megfizetni. Ennek a szabálynak az alkalmazása némileg ellentmond a versenyeztetési eljárás lényegével. Ennek az eljárásnak ugyanis az a célja, hogy a felhívást tevő fél a legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel kösse meg a szerződést. Nem feltétlenül a legalacsonyabb ellenértéket tartalmazó ajánlat a legkedvezőbb, annak megítéléséhez azonban, hogy melyik ajánlat a legkedvezőbb az ellenszolgáltatás mértékét a felhívást tevőnek általában ismernie kell. Emiatt csak kivételesen képzelhető el egy olyan ajánlat legkedvezőbbnek minősítése, amelyben az ajánlattevő nem határozta meg az ellenszolgáltatás mértékét.
A szabályozás diszpozitív jellege alapján annak sincs akadálya, hogy a felhívást tevő fél az eljárásban kiválasztott egy vagy több ajánlattevővel olyan keretmegállapodást kössön, amelynek alapján a keretmegállapodásban meghatározott időtartamon belül a szolgáltatásnak vagy a szolgáltatás meghatározott részének teljesítését egyoldalú nyilatkozattal követelheti. Több ajánlattevő kiválasztása esetén a felhívást tevő egyoldalú nyilatkozatával bármelyiktől követelheti a szolgáltatás vagy a részszolgáltatás teljesítését. A felhívásban ilyenkor utalni kell a keretmegállapodás megkötésére és annak feltételeire is.
A keretmegállapodásban meg kell határozni azt az időszakot, amelyen belül a teljesítés követelhető, a teljesítendő szolgáltatást vagy annak önállóan is teljesíthető részét, a fizetendő ellenszolgáltatást, illetve minden olyan feltételt, amely a szolgáltatás, illetve a részszolgáltatás szerződésszerű teljesítéséhez szükséges. Az ellenszolgáltatás meghatározható úgy is, hogy a keretmegállapodás azt a számítási módot tartalmazza, amely alapján a teljesítendő szolgáltatás, illetve részszolgáltatás ellenértéke megállapítható.
Arra is van lehetőség, hogy több ajánlattevővel kötött keretmegállapodásban a felek ún. árlejtési eljárás alkalmazását kössék ki. Ebben az esetben a felhívást tevő fél arra vállal kötelezettséget, hogy a keretmegállapodásban meghatározott időszakonként vagy időpontokban olyan eljárást folytat le, amelynek eredményeként a teljesítésre a legalacsonyabb ellenszolgáltatás ellenében kötelezettséget vállaló ajánlattevőt jogosítja és kötelezi. Ebben az esetben a keretmegállapodásnak az ellenszolgáltatás mértékét és számítási módját nem kell tartalmaznia. Árlejtési eljárás elektronikus úton is lefolytatható.
Kérdés, hogy a versenyeztetési eljárás során alkalmazott keretmegállapodás előszerződésnek minősül-e. A Ptk. 6:73. § (1) bekezdése alapján az előszerződésben a felek abban állapodnak meg, hogy későbbi időpontban szerződést kötnek egymással és megállapítják a megkötendő szerződés lényeges feltételeit. A versenyeztetési
- 4/5 -
eljárás során kötött keretmegállapodás ugyan meghatározza a felek között létrejövő végleges szerződés tartalmi elemeit, de annyiban speciális, hogy arra hatalmazza fel a felhívást tevő felet, hogy a szerződést egyoldalú jognyilatkozatával hozza létre. Különösen több ajánlattevő kiválasztása esetén jelentene nehézséget az előszerződési szabályok alkalmazása, ennek alapján ugyanis bármelyik fél kérhetné a bíróságtól a szerződés létrehozatalát. Versenyeztetési eljárás során azonban még nem lehet előre tudni, hogy a felhívást tevő fél melyik ajánlattevőhöz intézi a szolgáltatás, illetve részszolgáltatás teljesítésére irányuló nyilatkozatát. Ennek alapján a versenyeztetési eljárás során kötendő keretmegállapodás nem tekinthető előszerződésnek.
A felhívást tevő szerződéskötési kötelezettségét a Ptk. két szabállyal jelentős mértékben gyengíti. A Ptk. 6:74. § (2) bekezdése alapján a felhívásban ki lehet kötni azt a jogot, hogy a felhívást tevő a legkedvezőbb ajánlattevővel nem köt szerződést. Ha tehát ezt a jogot a felhívást tevő a felhívásban kikötötte, a felhívásban foglaltaknak megfelelő, legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel szemben a szerződés megkötését megtagadhatja.
Ugyancsak kétségessé teszi a felhívást tevő szerződéskötési kötelezettségét az, hogy a Ptk. 6:74. § (3) bekezdése alapján a felhívásban megjelölt határidő lejártáig a felhívását visszavonhatja. Ezáltal a felhívást tevő a már beérkezett ajánlatok ismeretében háríthatja el a szerződéskötést.
Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy a felhívásban a felhívás visszavonására megjelölt időpont azonos-e az ajánlat benyújtására meghatározott határidővel. Megítélésünk szerint ez a két időpont eltérhet egymástól. Mindez azt jelenti, hogy a versenyeztetési eljárás során az alábbi határidőket különböztethetjük meg egymástól:
- az ajánlat benyújtási határideje;
- az ajánlati kötöttség kezdete = Ptk. 6:75. § (1) bekezdés: az ajánlati kötöttség a felhívásban megjelölt határidő lejártával kezdődik;
- a felhívás visszavonására a felhívásban megjelölt határidő;
- az eredményhirdetés időpontja = Ptk. 6:75. § (2) bekezdés: az ajánlattevő a felhívásban meghatározott eredményhirdetési időpontot követő 30 napig marad kötve az ajánlatához.
Mindezek alapján a felhívásban egyrészt ki lehet kötni a legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel a szerződéskötés megtagadásának a jogát, másrészt határidőt lehet tűzni a felhívás visszavonására.
Emellett alkalmazásra kerül a szerződéskötési kötelezettség általános szabályai körében található Ptk. 6:71. § (4) bekezdése is. Eszerint a szerződés megkötése akkor tagadható meg, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a szerződés teljesítésére nem lenne képes, vagy a szerződéstől való elállásnak vagy felmondásnak lenne helye.
Itt is érdemes utalni a korábbi kodifikációs tervezetekre, amelyek ugyan a szerződéskötési kötelezettséget nem mondták ki, de külön szabályozták azt az esetet, amikor a felhívást tevő fél a szerződés megkötését megtagadhatta. A Szakértői Javaslat 5:55. § (2) bekezdése szerint a felhívást közzétevő fél a szerződéskötésre kiválasztott ajánlattevővel szemben a szerződés megkötését akkor tagadhatja meg, ha bizonyítja, hogy az időközben beállott, ellenőrzési körén kívüli, előre nem látható körülmény folytán a szerződés teljesítésére nem lenne képes, vagy e körülmény alapján elállásnak vagy felmondásnak lenne helye. Néhány apróbb eltéréstől eltekintve ugyanezt mondta ki a 2009. évi CXX. törvény 5:53. § (2) bekezdése is.
A korábbi tervezetekkel való összevetés alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a Ptk. 6:71. § (4) bekezdése szélesebb körben teszi lehetővé a felhívást tevő fél számára a szerződéskötés megtagadását. A Ptk. ugyanis nem írja elő azt a feltételt, hogy felhívást tevő az időközben beállott, általa előre nem látható és érdekkörén kívül eső okból nem képes a szerződés teljesítésére.
A Ptk. 6:75. § (1) bekezdése szerint - eltérően a Ptk. 6:64. § (2) bekezdésében foglalt általános szabálytól - az ajánlati kötöttség a felhívásban megjelölt határidő lejártával kezdődik. Az ajánlattevő ajánlatát a felhívásban megjelölt ezen határidő lejártáig módosíthatja vagy visszavonhatja. Az előző pontban írtak alapján azonban ez a határidő nem kell, hogy egybeessen sem az ajánlat beadási határidejével, sem pedig a visszavonásra megjelölt határidővel.
A Ptk. 6:75. § (2) bekezdése az ajánlati kötöttség időtartamát is az általánostól eltérően határozza meg. Ennek alapján az ajánlattevő a felhívásban meghatározott eredményhirdetési időpontot követő 30 napig marad kötve ajánlatához. Ez a szabály azt kívánja biztosítani, hogy a felek minden részletre kiterjedően meg tudjanak állapodni, illetve, hogy a szerződéskötéshez szükséges minden feltétel rendelkezésre álljon.
A szerződéskötési kötelezettség előírásából következik, hogy a felhívást tevőnek a legkedvezőbb ajánlatot el kell fogadnia. Ez azt jelenti, hogy a felek között a szerződés csak akkor jön létre, ha a felhívást tevő elfogadó nyilatkozatot tesz. A Ptk. 6:69. § (1) bekezdése alapján a szerződés akkor jön létre, amikor az elfogadó jognyilatkozat hatályossá válik.
Kérdés azonban, hogy a felhívást tevő elfogadó nyilatkozatára alkalmazni kell-e a módosított, illetve a késedelmes elfogadásra vonatkozó rendelkezéseket.
A Ptk. 6:67. § (2) bekezdése alapján az ajánlattal való egyetértést kifejező jognyilatkozat elfogadásnak minősül akkor is, ha lényeges kérdésnek nem minősülő, azt nem érintő kiegészítő vagy eltérő feltételt tartalmaz. Megítélésünk szerint ez a szabály a versenyeztetési eljárás során történő szerződéskötésre is irányadó. Ehhez
- 5/6 -
hasonlóan irányadónak tekintjük a Ptk. 6:68. §-át is, amely a késedelmes elfogadásról szól.
Kérdés, hogy mi történik abban az esetben, ha a felhívásra csak egyetlen ajánlat érkezik. Ilyenkor ez alapján az egyetlen ajánlat alapján automatikusan létrejön-e a szerződés a felhívást tevő és az ajánlattevő között? Megítélésünk szerint nem. A felhívást tevőnek ilyen esetben is külön elfogadó nyilatkozatot kell tennie, ennek hiányában a szerződés nem jön létre.
Kérdés azonban az is, hogy ha a felhívást tevő nem köti meg a szerződést az ajánlattevővel, akkor ez utóbbi milyen igényt érvényesíthet. A Ptk. ezt az esetet külön nem szankcionálja, alkalmazandó azonban a szerződéskötési kötelezettségre irányadó azon szabály, amely szerint ilyenkor a bíróság a szerződést létrehozhatja. Ebben az esetben tehát a Ptk. 6:71. § (1) bekezdése alkalmazásra kerülhet, vagyis az ajánlattevő végső soron bírói úton kikényszerítheti a szerződés létrehozatalát. Ha erre esetleg nem kerül sor, az ajánlattevő deliktuális alapon kártérítési igényt érvényesíthet. Erre a jogkövetkezményekről szóló 9. pontban térünk ki részletesebben.
Az eljárás komolyságát hivatott biztosítani a Ptk. 6:75. § (3) bekezdése is annak kimondásával, hogy ha az ajánlattevő az ajánlattétel során biztosítékot adott, és ajánlatát az ajánlati kötöttség ideje alatt visszavonja, akkor a letett biztosítékot elveszti. Egyébként a biztosíték a versenyeztetési eljárás lezárása után visszajár. Azt természetesen a felhívásban kell pontosan rögzíteni, hogy az ajánlattevőknek esetlegesen milyen típusú biztosítékot kell nyújtaniuk.
Leggyakoribb biztosítékként egy meghatározott pénzösszegnek a felhívást tevő fél vagy egy általa megjelölt harmadik személy részére való átadása, átutalása jöhet szóba. Ezt azonban a Ptk. alapján már nem lehet óvadéknak tekinteni. A Ptk. ugyanis az óvadék szabályait a zálogjog körébe integrálja (Ptk. 5:95. §) és ebből következően óvadékkal is csak olyan követelések biztosíthatók, mint zálogjoggal. A Ptk. 5:97. § (1) bekezdése alapján pedig zálogjog pénzkövetelés biztosítására alapítható. Versenyeztetési eljárás során azonban nincs olyan pénzkövetelés, amely zálogjoggal vagy óvadékkal lenne biztosítható. Ebből következően a versenyeztetési eljárás során fizetett pénzösszeget vagy atipikus biztosítéknak tekintjük, vagy pedig foglalónak minősítjük.
A foglalóként történő minősítés sem problémamentes azonban, hiszen a Ptk. 6:185. § (1) bekezdése alapján a másik félnek fizetett pénzt akkor lehet foglalónak tekinteni, ha annak fizetésére a kötelezettségvállalás megerősítéseként kerül sor, és ez a rendeltetése a szerződésből egyértelműen kitűnik. Versenyeztetési eljárás során ugyanakkor a felek között még nincs olyan szerződés, amelyből a fizetett pénzösszegnek ez a rendeltetése egyértelműen kitűnne. Ennek ellenére véleményünk szerint a versenyeztetési eljárás során biztosítékként fizetett pénzösszeg foglalónak is minősíthető.
Biztosítékként felmerülhet emellett harmadik személy kezesség-, vagy garanciavállalása is.
Kérdés, hogy milyen igényeket érvényesíthet a legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevő a felhívást tevővel szemben, ha ez utóbbi mégsem köti meg a szerződést vele. Ez a kérdés akkor merülhet fel, ha a felhívásban a felhívást tevő nem kötötte ki azt a jogot, hogy a szerződés megkötését megtagadhatja, illetve a felhívásban megjelölt határidőig a felhívását nem vonta vissza.
A Ptk. erre az esetre külön ugyan nem mondja ki, hogy a legkedvezőbb ajánlattevő a bíróságtól a szerződés létrehozatalát kérheti, érvényesül azonban a szerződéskötési kötelezettségre vonatkozóan a Ptk. 6:71. § (1) bekezdésében foglalt szabály.
Emellett a legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevőnek arra is van lehetősége, hogy a Ptk. 6:62. § (5) bekezdése alapján kártérítési igényt érvényesítsen a felhívást tevővel szemben, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint. Ebben az esetben az együttműködési kötelezettség egy sajátos megnyilvánulásáról, a szerződéskötési kötelezettség megsértésről van szó. Ennek során azonban kivételt kell tenni a Ptk. 6:62. § (4) bekezdésének azon rendelkezése alól, amely szerint a szerződés létrejöttének elmaradásáért a feleket kártérítési kötelezettség nem terheli.
Mindez tehát azt jelenti, hogy ha a versenyeztetési eljárás során a szerződéskötési kötelezettség megsértéséért deliktuális felelősségi alapon fennálló kártérítési kötelezettség kimondásához a Ptk. 6:62. § (5) bekezdése alapján jutunk el, akkor ilyenkor egyúttal kivételt is teszünk a Ptk. 6:62. § (4) bekezdése alól.
A Ptk. 6:76. §-a külön esetként szabályozza a kizárólag az árra vonatkozó versenyeztetési eljárást. Ezt az esetet árverésnek nevezik, fő jellegzetessége pedig az, hogy a versenyeztetési eljárás kizárólag az ellenszolgáltatás mértékére vonatkozik. Ennek során az ajánlattevők egymás ajánlatát ismerve tesznek ajánlatot.
A Ptk. 6:76. § (2) bekezdése alapján ajánlat hatálya megszűnik, ha más ajánlattevő kedvezőbb árat ajánl. Abban az esetben is megszűnik az ajánlat hatálya és ennek alapján az ajánlati kötöttség, ha a versenyeztetési eljárás nyertes kihirdetése nélkül, sikertelenül fejeződik be.
A Ptk. szerint árverés esetén a szerződés a nyertes kihirdetésével (a leütéssel) az elért áron automatikusan létrejön. Ebben az esetben nem válik tehát el az ajánlatok elbírálása és a legjobb ajánlattevővel való szerződéskötés.
Kérdés azonban, hogy árverés esetén van-e lehetőség a felhívásban a szerződéskötés megtagadásának a jogát kikötni. Megítélésünk szerint ez nem kizárt, ilyenkor azonban nem kerül sor a nyertes kihirdetésére. A fel-
- 6/7 -
hívást tevő emellett azt is megteheti, hogy a beérkezett árajánlatok ismeretében az eljárást sikertelennek nyilvánítja. Ebben az esetben a felhívásban ugyan nem köti ki külön a szerződéskötés megtagadásának a jogát, de mivel ekkor sem kerül sor nyertes kihirdetésére, végül a szerződés sem jön létre a felek között. Ennek azonban az a feltétele, hogy a felhívást tevő a felhívásban pontosan megjelölje az eljárás sikertelenségének a kritériumait.
Adott esetben akkor is sikertelennek lehet nyilvánítani az eljárást, ha legalább egy ajánlat érkezett. A felhívást tevő ebben az esetben is el tudja kerülni a szerződéskötési kötelezettséget az ajánlattevővel.
Végül árverés esetén is ki lehet természetesen kötni a felhívás visszavonásának a jogát. ■
Visszaugrás
