1. Az egyetemeken mindig voltak olyan diákok, akitet a kötelező tananyagon túli ismeretszerzés is vonzott. A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen már az 1926. évtől fellelhetőek a kari pályázatok nyomai, amelyek keretet biztosítottak a versenyző kedvű diákok számára. A jeligés pályaművek díjazására kezdetben a pénzösszeget az egyetemi tanárok biztosították (ilyen volt pl. Molnár Kálmán, aki 1927-ben 100 pengőt ajánlott fel közjogi témájú pályaművek szerzői számára), de előfordult, hogy az egyetemmel szorosabb kapcsolatot fenntartó polgári szervezetek juttattak a preferált témák kidolgozói számára tekintélyes pénzösszeget. 1926/27-ben még csak közjogi témájú pályázatok voltak, de 1930/31-ben már találhatunk dolgozatokat jogtörténetből, kereskedelmi jogból, büntetőjogból (kriminológiából), közgazdaságtanból, statisztikából, polgári perjogból, nemzetközi jogból, közjogból, politikából és közigazgatási jogból is. Római jogból és magyar magánjogból azonban a kitűzött tételekre nem érkezett pályamunka. A pályamunkák átlagos száma évente 10-20 között mozgott.
A pályázatok vonzerejét nemcsak az jelentette, hogy a pályadíjak mindig jelentős összeget képviseltek, hanem elbírálásuk anonim (jeligés) módja is. A dolgozatok értékelése a Kar tanácsülésein született, és csak a sikeres pályázatok esetében bontották fel a szerző nevét, évfolyamát tartalmazó borítékot. A bírálatok alaposak, részletekbe menőek voltak. A már teljesen intézményesítetté vált pályázati rendszerben minden témakörben kötelezően megadott kidolgozandó tételek voltak, de később egyre gyakoribb lett az "egyéb téma" megjelölés is. A pályázati rendszer túlélte a háborút és a rendszerváltást is, még több évtizedig működött, de utolsó éveiben gyakran előfordult, hogy nem érkezett be pályamű.
Az oktatók és a hallgatók közötti szorosabb szakmai kapcsolattartást jelentették a szakkörök, amelyek állandó keretet biztosítottak az alaposabb elmélyülésre. A későbbi pályamunkák gyökerei ezek tevékenységének keretei között születtek.
2. 1951-ben felmerült az igény, hogy az oktatók és a tudomány iránt érdeklődő hallgatók közötti kapcsolatot szorosabbra kellene fűzni. A kor szokásainak megfelelően intézményesített keretek között, miniszteri utasítás (85-0111/1952) alapján jött létre a diákköri mozgalom. Az ország többi egyetemén a pályázati rendszer is ekkor kezdett megindulni, így a tudományos diákkörök csírái sok helyen a szakkörök voltak. 1952 végéig 97 diákkört regisztráltak a felsőoktatásban. A diákköri munka végzését azon-
- 154/155 -
ban bürokratizálták, miniszteri utasításra "Szervező Irodákat" hoztak létre, melyek feladata a diákköri munkatervek jóváhagyása és bizonyos fokú személyi szervezőmunka volt. A diákköröknek eredetileg az új szocialista értelmiség nevelésének műhelyévé kellett volna válniuk, azonban ahogy azt számos, rendszeresen ismétlődő önkritika is jelzi, nem sikerült.
Az erős bürokratizálódás iránti ellenérzés és a politikai folyamatok eredményeképpen 1954-ben az ELTE jogi karán az eddigi szervezettől független Tudományos Diáktársaságot hoztak létre, ami felvette a kapcsolatot a Pécsi Egyetem jogi kari diákkörével. A párszervek azonban aggodalmukat fejezték ki, hogy ezeken a körökön belül "demokráciára hivatkozva ellenséges nézetek terjednek".
Az oktatási kormányzat úgy próbálta szorosabb keretek közé szorítani ezeket a törekvéseket, hogy 1955. április 21-23. között megszervezte először a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáját. A diákkörök azonban igencsak közömbösen viselkedtek mind a DISZ, mind a későbbi KISZ-szel szemben. Az 1956. évi forradalom és szabadságharc után azonban a 68/1957. OM-rendelet a "Tudományos Diákkörök további működéséről" rendelkezett. A rendelet szerint a diákkörök alapcélja a hallgatók politikai fejlődésének irányítása. Diákkörbe csak KISZ-ajánlás alapján lehetett ezután hallgatót felvenni. A politika szorítása azért is erősödik, mert az OTDK helyszínein gyakori a Petőfi-szobor előtti tüntetés, és a "nacionalista, szovjetellenes jelmondatok" megjelenése. Ez az 1968-at követő időszakban felerősödik, szóbeli visszaemlékezések alapján ilyen okok miatt nem tartottak meg néhány országos rendezvényt a szokásos időpontjában (pl. 1969-ben). A diákkörök szabadulási akcióit 1986-ban zárja le az a miniszteri utasítás (106/1986), amely szerint a "A TDK célja: a legaktívabb tehetséges hallgatók önkéntes és önkormányzati mozgalma legyen".
3. A pécsi Jogi Karon a diákköri tevékenység sikeresen indult, ez köszönhető a már szervezetten és eredményesen működő szakköröknek, és a több évtizedes pályázati rendszernek. A szegedi Jogi Karról küldött 2 dolgozattal együtt 1954-ben részt vett 2 pécsi dolgozat is az ELTE ÁJK szervezte diákköri konferencián (egy évvel megelőzve a hivatalos I. Országos Tudományos Diákköri Konferenciát). Az I. OTDK-val egy időben került sor a jogi karok II. Konferenciájára 1955-ben, ahol az alaposabb megvitatást lehetővé téve dolgozatonként 2-3 órát biztosítottak a szervezők.
Az 1962 májusában megszervezett VI. OTDK volt az első pécsi rendezvény. Ezt követően a Pécsett rendezett Országos Tudományos Diákköri Konferenciák mindig szolgáltak valamilyen újdonsággal. 1967-ben másodszor került sor Pécsett OTDK megszervezésére. Csizmadia Andor dékán sikeresen illesztette be azt az első magyar egyetem Pécsett történő alapításának 600. évfordulójára szervezett ünnepségsorozat eseményei közé. Ezen a konferencián nemcsak magyar, hanem pozsonyi, jénai és újvidéki egyetemek hallgatóik is részt vettek. A dolgozatok száma időközben 50-re nőtt, így témaköröknek megfelelően 6 tagozatot kellett kialakítani (Államjogi-Államigazgatási jogi, Polgári jogiPolgári eljárásjogi-Családjogi, Büntetőjogi-Büntető eljárásjogi-Kriminalisztikai-Kriminológiai, Nemzetközi jogi-Jogtörténeti, Politikai gazdaságtani-Filozófiai-Jogelméleti, Termelőszövetkezeti jogi-Munkajogi). A konferencia pozitívumaként említették a korabeli írások, hogy számos spontán hozzászólás is elhangzott a kötelező korreferátumokon kívül, továbbá, hogy az előadások 40%-át nők tartották.
Az 1972-ben Szegeden tartott konferencia kapcsán olvasható a kari diáklapban, hogy sajnálatos módon a szóbeli előadást a zsűrik egyáltalán nem vették figyelembe, pedig ez "speciálisan pécsi produkció" volt. A konferencia hangulatát erőteljesen fokozta a 120 fős budapesti szurkolótábor.
Az 1973. évi pécsi XI. OTDK újdonsága abban rejlett, hogy a jogi karokon kívül a Rendőrtiszti Főiskola hallgatói is megjelentek dolgozatokkal. Az 1979. évi XIV. Országos Tudományos Diákköri Konferencián az Államigazgatási főiskola hallgatói is részt vettek megfigyelőként. Az 1989. évi pécsi OTDK 340 fős oktatói és hallgatói összlétszáma ellenére jól szer- vezettként szerepelt, a szakmai színvonalat mindenki jónak értékelte, azonban itt merültek fel először jelentős anyagi gondok (ugyanannyi költségvetési forrás állt rendelkezésre, mint 10 évvel korábban). Ezt követően megfigyelhető a részt vevő hallgatók és a dolgozatok számának rohamos emelkedése, aminek eredményeképpen 2001-ben 250 dolgozatban korlátozták az indulók számát.
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán számos diákkör működik napjainkban is, így pl. alkotmányjogi, közigazgatási jogi, pénzügyi jogi, büntetőjogi, büntető eljárásjogi, munkajogi, polgári jogi, jogtörténeti diákkörök, amelyek működését az önszerveződés jellemzi. Mindegyik diákkör a konferenciák szervezésén túl a gyakorlati életben dolgozó szakemberekkel is rendszeres kapcsolatot tart.
A kari diákkörök sikeres működését mutatja, hogy 2001. április 25-27. között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara által szervezett XXV. OTDK Jogi szekciójában Karunk eredményesen szerepelt. I. díjat szereztek: Mázi András, Jancsó Gábor, II. díjban részesültek: Blandi Ágnes, Jancsák Ramóna, III. díjat pedig Balajthy Dóra, Bálint Máté Mór, Csiki László, Faragó Ágnes, Gábor Barbara, Horváth Csilla, Takács Tamara kaptak. Különdíjban részesültek Nemessányi Zoltán (a Novotni-alapítvány különdíjában) és Polyák Gábor, míg Kovács Eszter a legjobb opponensnek járó díjat kapta.
Anderle Ádám: A magyar tudományos diákköri konferenciák fél évszázada (1951-2001), Budapest 2001
A jogi kar tanácsüléseinek jegyzőkönyvei és azok mellékletei (1926-2001)
A Lucidum Intervallum és az Universitas c. folyóiratok.
A tudományos diákköri mozgalomban részt vevő oktatók és hallgatók személyes visszaemlékezései. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanársegéd.
Visszaugrás
