A Csődtörvény 2012. március 1-jén hatályba lépett módosítása egyértelműen kizárta a felszámolási eljárásnak a fizetésképtelenség vizsgálatára irányuló szakaszában a beavatkozás lehetőségét [Cstv. 6. § (3) bekezdés bb) pont], jóllehet elképzelhetőek olyan esetek, amikor az érintett fél számára csak ez a lehetőség maradna jogai érvényesítésére. Az alábbiakban ezt a témát járom körül a valóságban megtörtént eset segítségével (természetesen a nevek kitaláltak). Célom az, hogy felhívjam a figyelmet arra, talán mégis megérne egy újragondolást ez a kérdés.
2011 tavaszán Példa Petra a következőkkel keresett meg: 2010 őszéig ügyvezetője és tagja volt Minta Kft.-nek. Vezető tisztségviselői jogviszonya alatt, 2006-ban, a társaság hitelfelvételre kényszerült, így kölcsönszerződést kötött X bankkal. A kölcsönszerződés egyik feltétele az volt, hogy Példa Petra magánszemélyként vállaljon kezességet a kölcsön visszafizetéséért.
A cégnek szüksége volt hitelre, így ügyfelem készfizető kezességi szerződést kötött a Bankkal a társaság tartozásának kiegyenlítése biztosítékaként. A gazdasági válság miatt Példa Petra arra kényszerült, hogy 2010 végén tagsági jogviszonyát megszüntesse és üzletrészét átruházta egy harmadik személyre. Az üzletrészt egy jogász vásárolta meg, aki vásárlási szándékát üzletileg megfelelően indokolta. A társaság akkori vagyona a társaság tartozásait fedezni látszott. Fentiek alapján ügyfelemben semmilyen gyanú nem merült fel a vevőnek a társaság vagyonával való esetleges visszaélési szándékát illetően.
Az átruházást követően mindkét fél megkereste a Bankot a kezesség átvállalása érdekében, aki azonban az új tulajdonossal és ügyvezetővel való kezességi szerződés megkötését megtagadta és Példa Petrát nem engedte ki a kötelemből. Pár hónappal az üzletrész-átruházási szerződés megkötését, illetve a tagváltozás cégbejegyzését követően az új tag és ügyvezető elhunyt. A társaság időközben keletkezett tartozásait nem rendezte, a társaság a Bank felé fennálló kötelezettségét sem teljesítette. A társaság vagyontárgyai "eltünedeztek" a cégből.
2011 nyarán a Bank felszólította ügyfelemet, hogy készfizető kezességvállalása alapján teljesítse a szerződést és fizesse meg az adós több milliós kölcsöntartozását egy összegben. A Bank mereven elzárkózott minden segítségtől, az adóssal szembeni gyors fellépéstől: nem "érte meg" neki végrehajtási eljárást kezdeményezni az adós ellen. Hosszas "könyörgésünkre" azt ígérte meg, hogy felszámolási eljárást kezdeményez az adós ellen, álláspontja szerint ez számára költséghatékonyabb megoldás. Kértem, tájékoztasson arról, hogy mikor adja be a felszámolás iránti kérelmét. Az volt a szándékom, hogy a fizetésképtelenség vizsgálatának szakaszában az ügyfelem, mint akinek a felszámolás elrendeléséhez nagyon súlyos érdeke és joga is fűződik, részt vegyen már ebben a bírósági szakaszban is, és főleg - a vagyonkimentést megakadályozandó - ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését kérelmezze. Mivel a Cstv. 2012. március 1-je előtt egyáltalán nem rendelkezett a beavatkozás lehetőségéről, 2011 augusztusában tehát fel kellett tennem magamnak a kérdést: be lehet-e avatkozni felszámolási eljárásba?
A beavatkozás polgári perjogi intézmény, amely az eljárásban résztvevő feleken kívüli harmadik személy részére teszi lehetővé a perben való részvételt [Pp. 54. § (1) bekezdés]. A beavatkozó tehát a perben nem önálló fél, hanem valamelyik fél mellett járulékosan résztvevő olyan személy (más perbeli személy), aki a bíróságtól kéri beavatkozása megengedését, vagy akinek perben való részvételére valamelyik peres fél módot kíván nyújtani. Nem minden érdekelt harmadik személy lehet beavatkozó, a beavatkozás megengedéséhez "jogi érdeket" kell felmutatni. A jogi érdek nem egzakt fogalom, így minden esetben a bíróság mérlegelésétől függ, hogy egy érdeket jogi jellegűnek tekint-e. Az állandó bírói gyakorlat jogi érdeket minden esetben megalapozottnak látja, ha az ítélet jogereje kiterjed a beavatkozóra is. (Kivételes esetben jogszabály a jogi érdek hiánya nélkül is lehetővé vagy kötelezővé teszi a beavatkozást.) Az állandó bírói gyakorlat szerint csak létező, fennálló jogi érdek alapozhatja meg a beavatkozást, olyan nem, amely bizonytalan, jövőbeli esemény bekövetkezésétől vagy alakulásától függ.
A példámra kicsit visszakanyarodva, Példa Petra Minta Kft.-vel szembeni megtérítési igénye csak akkor válik bírói úton érvényesíthetővé, ha kezességi szerződése alapján már tényleges kifizetést teljesített a Bank felé. Önmagában tehát a kezességi szerződése, vagy az a tény, hogy a Bank felszólítja a teljesítésre, nem ad neki megtérítési jogot a Minta Kft.-vel szemben. Viszont a kezességi szerződése mint jogi tény, továbbá a Bank felszólítása és a Bankkal kötött megállapodás a további törlesztést illetően megalapozza azt a jogi érdeket, amely beavatkozás megengedése alapjául szolgálhatna bármilyen eljárásban. Polgári peres eljárásban tehát Példa Petra beavatkozás iránti kérelme engedélyezhetővé válna a hatályos jogszabályok alapján.
Bár a csődtörvény egyértelműen meghatározta, hogy nem tekinti peres eljárásnak a csőd és felszámolási eljárást, a törvény tartalma alapján az eljárás - különösen a fizetésképtelenségi vizsgálatra irányuló része - a "perrokon" nemperes eljárások közé sorolható az alábbi ismérvek alapján:
- Az eljárásban ellenérdekű fél szerepel, az eljárás alanyai a bíróság, a hitelező és az adós,
- Érvényesül a felek meghallgatásának elve mind a bírósági mind a tényleges felszámolási szakaszban,
- Az eljárás az esetek túlnyomó többségében kérelemre indul,
- Az eljárásban hozott érdemi határozatokhoz a bíróság kénytelen bizonyítást lefolytatni (pl. a fizetésképtelenség tényéről meggyőződést kell szereznie).
2012. március 1. napjáig a Cstv. nem tartalmazott kifejezett, beavatkozásra vonatkozó rendelkezést, ezért ha csak a korábban hatályos törvény szövegéből indulok ki, akkor úgy értelmezhetném, hogy a Pp. 54. § mint háttérjogszabályhely alapján - ha a beavatkozás Pp.-ben foglalt feltételei fennállnak - a beavatkozás megengedhető volt fizetésképtelenségi eljárásban is. Ezzel a gondolatmenettel (nem tilt, tehát megenged) szembeállítható, hogy a Cstv. 2. §-a illetve 6. § (4) bekezdése nem tartalmazza a beavatkozót, mint az eljárás szereplőjét. Kérdés csupán, hogy egyáltalán nem szerepelhet-e az eljárásban vagy csak fél nem lehet?
A 2012. március 1. napján hatályba lépett a 6. § (3) bek. bb) pontja kifejezetten rendezte a Cstv. és a Pp. viszonyát a beavatkozást illetően. Vagy mégsem? A rendelkezésből egyértelmű, hogy felszámolási eljárásban beavatkozásnak helye nincs, kivéve a vitatott hitelezői igény elbírálására irányuló és a kifogás alapján indult eljárást. Kérdésként merül fel: a jogalkotó csak a felszámolási eljárásban tiltja kifejezetten a beavatkozást; akkor csődeljárásban beavatkozásra lehetőség van? (Ezt az értelmezést támasztja alá, hogy ugyanúgy a csődeljárásban is tilthatta, vagy tiltotta volna, ha ez lett volna a szándék.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
