Az Európai Unió területén a kriptoeszközökkel kapcsolatos adójogi kérdések nem új keletűek. Korábban az Európai Unió Bírósága a kriptovaluták és a hagyományos devizák át- és visszaváltására irányuló szolgáltatásnyújtás áfavonatkozásait már megvizsgálta. Jelen tanulmány középpontjában, az önálló kriptoeszköz kategóriát képező, nem helyettesíthető tokenek (non-fungible token, NFT) jelenleg formálódó adójogi helyzete áll, az általános forgalmi adó aspektusából megközelítve. A tanulmány döntően az EU területén az NFT-kel a másodlagos ún. NFT-piactereken lebonyolított értékesítési ügyletek áfahelyzetének vizsgálatára fókuszál, különös figyelemmel a hatályos EU héaszabályozás irányadó rendelkezéseire, valamint az egyes tagállamok adóhatóságainak állásfoglalásaira.
A nem helyettesíthető tokenek (non-fungible token, NFT) megadóztatásának oka, véleményem szerint döntően az NFT-piactereken végbemenő nagy volumenű kripto- és fiatpénzmozgásokban jelölhető meg. Ezt számadatokkal alátámasztja a NonFungible.com társaság által készített, az NFT-piac aktuális helyzetét bemutató jelentés. Az átfogó 2021-es NFT-ágazati jelentés, amely az elsődleges és másodlagos piacokon lezajlott műveleteket egyaránt számításba veszi, azok együttes elemzésén alapul, az alábbiakról ad tájékoztatást.[1]
A nem helyettesíthető tokenek piaci kapitalizációja 2021-ben meghaladta a 16 milliárd amerikai dollárt. Az NFT-piacon végbemenő kereskedésben 1 millió eladó és több mint 2 millió vevő vett részt. A legalább egy tranzakciót lebonyolító aktív pénztárcák száma pedig 2.5 millióra volt tehető. A tranzakciók száma átlagosan 1,8 volt, az értékesítési átlagár 807 amerikai dollárt tett ki. A piaci szereplők pedig átlagosan, egy adott NFT-t 48 napig tartottak pénztárcájukban.[2]
A 2021-ben az NFT-piacot jellemző statisztikai adatok ismertetése mellett, gyakorlati kitekintésként álljon itt kettő, nagy értéket képviselő NFT-tranzakció 2021-ből. E körben példaként megjelölhető egyrészt Jack Dorsey a Twitter társalapítója és ex-vezérigazgatójának első Twitter-bejegyzése, amely 2,9 millió amerikai dollárért kelt el.[3] Másrészt példaként említhető az egyik legnagyobb múltú angol Christie's aukciósház által lebonyolított árverés, amelynek keretei között 2021. március hónapjában 69 millió amerikai dollárért adta el Michael Joseph Winkelmann (Beeple) NFT-alkotását.[4] A számadatok és a jelentős mértékű vagyonmozgásokat eredményező tranzakciók számításbavétele után evidens, hogy az adóztató hatalom részéről megjelent az igény, hogy az NFT-kel üzletszerűen és ellenérték elérésére irányuló gazdasági tevékenység adófizetési kötelezettséget eredményezzen.
Ezen túlmutatóan, a nem helyettesíthető tokeneket terhelő adófizetési kötelezettség létjogosultsága, közvetett módon az adójog elméleti perspektívájában is tetten érhető. A továbbiakban röviden ismertetem az NFT-k szempontjából mérvadó, szakirodalmi megközelítéseket, különös figyelemmel az adó fogalmának elméleti meghatározására.
Az adó fogalmát Heller Farkas akként ragadta meg, mint "a köz javára közjogi alapon történő gazdasági erőelvonás, vagyis vásárlóerő elvonása a magángazdaságoktól".[5] Ettől némileg eltérően Mariska Vilmos által kialakított adófogalom szerint az "adók alatt azon közvetlen vagy eltakart szolgáltatásokat érjük, amelyeket az állam általános szükségleteinek fedezésére, tisztán a polgári kötelességre alapítva, egyenlő és általános mérvszabály szerint követel a polgároktól".[6]
Az önálló kriptoeszköz-kategóriát képező NFT-k megadóztatási igénye, a hivatkozott szakirodalmi adódefiníciók alapján, azokban az adókra jellemző univerzális tulajdonságokban rajzolódnak ki, amelyek az NFT-ket esetlegesen terhelő adó vonatkozásában minden további nehézség nélkül értelmezhetők. Ezek az általános elvi megállapítások, az első fogalommeghatározásban az adó közjogi és gazdasági természetének azonosításában, valamint a kényszerjelleg megjelölésében jelenik meg. Míg az utóbbi definícióban megjelenik a közvetlen (direkt) és a közvetett (indirekt) adók közötti differenciatétel, amely megkülönböztetés az adó befizetőjének és tényleges megfizetőjének alakulása alapján történik.[7]
Az NFT-kel folytatott adóköteles ügyletek után fizetendő adó, az állami bevételek új csatornáját nyithatja meg. Ugyanakkor álláspontom szerint, az adófizetés nem válhat az NFT-k mint önálló kriptoeszköz-kategória alkalmazási területének és felhasználási körének aránytalan korlátozására, a túl magas adóterhek miatt.
- 7/8 -
A nem helyettesíthető tokenek megjelenését az alábbiakban röviden, a releváns történések mentén időrendben mutatom be, ahol a kezdőpontot maga a kriptoszektor egészét átható blokklánc-technológia képezi. A blokklánc lényegében a decentralizált, titkosítási folyamatokat alkalmazó ún. elosztott főkönyvi rendszer (distributed ledger technology, DLT) egyik fajtája.[8] A DLT lehetővé teszi többek között tranzakciós műveletek gyors és biztonságos lebonyolítását.[9] Maga a megosztott főkönyvi rendszer több számítógépből álló hálózaton oszlik el,[10] ahol egy konszenzuson alapuló algoritmus alapján a hálózat minden tagja részt vesz a hálózaton lebonyolódó műveletekben. A blokklánc-technológia pedig úgy működik, hogy például egy tranzakciós műveletet indító fél, a tranzakciót egy blokkba helyezi, majd erről a tényről értesíti a hálózat többi tagját, hogy a hálózat szerinti algoritmus alapján végre szeretné hajtani a tranzakciót. Majd, amikor a hálózat csomópontjaiban lévő számítógépek mindegyike leellenőrizte, jóváhagyta a tranzakciót indító fél blokkját, hozzácsatolja a saját nyilvántartásában vezetett blokklánc soron következő blokkjához, ezáltal a tranzakció végbemegy és a blokklánc tovább épül. Vagyis ezek a tranzakciók blokkonként, időrendi sorrendben egymáshoz kapcsolódva láncot alkotnak.[11] A teljes láncolat pedig összetett matematikai algoritmusok védik, garantálva az adatok sértetlenségét, biztonságát.[12] Ezek alapján tág értelemben beszélhetünk DLT-ről, amelynek egyik megjelenési formája a szűk értelembe vett blokklánc.
A BTC blokklánc-technológiájának megjelenése véleményem szerint azért releváns, mert egyet jelentett az első generációs blokklánc-technológia megszületésével. A második generációs blokklánc-technológia, pedig az Ethereum (ETH) képében jelent meg 2014-ben.[13] Ennek a technológiának többek között az egyik legnagyobb nóvuma az volt, hogy egy globális megosztott rendszeren lehetővé tette a felhasználóknak különböző alkalmazások (dApp), programok létrehozását.[14] Kétségtelen, hogy az Ethereum új kapukat nyitott meg a kriptoszektor számára. A következő mérföldkő az ún. ERC-20 okosszerződésekhez használt technikai szabvány megszületése volt 2015-ben.[15] Az Ethereum blokkláncon kibocsátott tokenek az ERC-20 technikai szabványon alapulnak. Az ERC-20 technikai szabvány a tokenizációs folyamatok és a tokenalapú gazdaság[16] kiépítése és megszilárdítása szempontjából, illetőleg a dApp-ok[17] vonatkozásában megkérdőjelezhetetlen szerepet tölt be. Jelentősége a 2017-ben aranykorát élő tokenalapú közösségi finanszírozás, más elnevezéssel az elsődleges nyilvános érmekibocsátások (initial coin offering, ICO) során mutatkozott meg először,[18] Az ERC-20 technikai szabvány további jellemző tulajdonsága a helyettesíthetőség, felcserélhetőség (fungible-token). A helyettesíthetőség nemcsak a kriptoszektorban,[19] de a tradicionális pénzügyi szektorban[20] is jelen van.[21] Így például a hazai fizetőeszközünk,[22] a forint is egy helyettesíthető fiatpénz, mert egy 5000 Ft címletű papírpénzért kaphatunk egy ugyanolyan ötezerforintost vagy több kisebb címletből álló, például 10 darab ötszázforintos bankjegyet. Ebből következően sem a magyar nemzeti fizetőeszköz vagy egyéb más fiatpénz nem egyedi, úgy az ERC-20, alapú tokenek sem azok. Ezzel nincs is probléma egészen addig, amíg tokeneket a kripto-ökoszisztémában végbemenő tranzakciók lebonyolításához és egyéb szolgáltatások igénybevételéhez használjuk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
