A polgári demokráciák igazságszolgáltatási rendszere - a tisztességes eljárást civilizációs értékmérőnek tekintő polgárok, politikusok és jogalkalmazók megelégedésére - már régen túljutott azon a szemléleten, amely a büntetőper pusztán megtűrt résztvevőjének tekintette a védőt.[2] Ehhez képest a védelemhez való alapjog ma már az Európai Unió minden tagállamában, így Magyarországon is magas szinten garantált[3] és részletesen szabályozott a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényben [Be.]. A magas szintű garancia azonban a védelem jogával való visszaéléshez is vezethet[4] a jogalkalmazás során, ha ennek megelőzésére nem fordít kellő figyelmet a jogalkotó. Ennek eklatáns példáját jelenti a kirendelt védőt megillető irattanulmányozási díj megállapításának problémája, amivel Stál József közelmúltban megjelent tanulmánya foglalkozik.[5]
A probléma lényege abban foglalható össze, hogy egyes kirendelt védők nemegyszer irreális összegű irattanulmányozási díj megállapítását indítványozzák a bíróságnál. Erre Stál József tanulmánya jó néhány konkrét példával szolgál, amelyek köre azonban folyamatosan bővül a gyakorlati tapasztalatok szerint. Így pl.: az 532 oldal terjedelmű iratanyag 19 percig tartó tanulmányozásáért nettó 15 000 forint[6], míg egy másik ügyben az 1744 oldalnyi büntetőirat 118 percig tartó tanulmányozására tekintettel nettó 90 000 forint[7] összegű munkadíj megállapítását indítványozta a kirendelt védő. Az átlagosan percenként 200 szó elolvasását jelentő normál olvasási sebesség[8] figyelembevételével ezekben az esetekben sem lehet kétséges, hogy a védő által megjelölt iratmennyiség adott idő alatti tanulmányozásának lehetősége obejktíve kizárt.
A probléma okát Stál József tanulmánya, illetőleg az abban feldolgozott, valamint a fenti ügyekben hozott határozatok alapján is megállapíthatóan a pártfogó ügyvéd és a kirendelt védő részére megállapítható díjról és költségekről szóló 7/2002. (III. 30.) IM rendelet (továbbiakban: IM r.) 6. §-a (7) bekezdésének átgondolatlan szabályozása jelenti, amely szerint: "A védőt erre irányuló indítványára a büntetőügy iratainak tanulmányozásáért minden megkezdett 100 oldal irat után - függetlenül attól, hogy az ügyben hány terhelt védelmét látja el, az iratokat hány alkalommal tanulmányozta, és hogy az iratokat helyettes útján tanulmányozta-e - a kirendelt ügyvédi óradíj összege, de ügyenként összesen legfeljebb a kirendelt ügyvédi óradíj harmincszorosának megfelelő összegű munkadíj illeti meg. A munkadíj megállapításánál nem vehető figyelembe arról az eljárási cselekményről készített jegyzőkönyv, amelyen a védő részt vett, továbbá olyan irat, amelyet a védő készített, vagy önállóan, illetve csatolmányként nyújtott be."
Az idézett rendelkezés értelmében ugyanis a kirendelt védőt - a felsorolt kivételektől eltekintve - lényegében 100 oldalanként [a jelenlegi szabályozás szerint] nettó 5000 forint munkadíj "illeti meg", minden más feltételtől függetlenül, hiszen az IM r. csak az irattanulmányozásért járó díjazás legmagasabb összegét maximálja. Az pedig nem lehet kérdéses, hogy amennyiben a kirendelt védőt 100 oldalanként "megilleti" a kirendelt ügyvédi óradíj összege, úgy - az IM r. kategorikus megfogalmazásából következően - a bíróság nem mérlegelheti az irattanulmányozásért járó munkadíj megállapítására irányuló indítvány megalapozottságát abból kiindulva, hogy igazoltan mennyi időt fordított az ügyvéd e tevékenységre, miután jogalkalmazói mérlegelésre csak abban az esetben van mód, ha ezt a jogszabály kifejezetten lehetővé teszi. A probléma kapcsán legfeljebb elvileg és általánosságban fogalmazható meg, hogy a védelemhez való jog megfelelő érvényesülésének biztosítása tekintetében a bírónak kétirányú kötelezettsége van: a védekezési jog biztosítása mellett figyelemmel kell lennie a védelem jogával való visszaélés megakadályozására is.
A jogszabály értelmét kutató jogértelmezés és a jogszabály alkalmazása szempontjából irányadó körülmények értékelését jelentő "mérlegelés" azonban a jogalkalmazás folyamatának egymástól fogalmilag is eltérő mozzanatát jelentik, amelynek során a jogalkalmazó ennek szükségessége esetén - jogalkotói értelmezés hiányában - erre irányuló külön felhatalmazás nélkül értelmezheti az általa alkalmazandó jogszabályt, de nem mérlegelheti a jogalkotói kompetencia körében kötelező érvénnyel előírt szabály alkalmazhatóságát, pusztán azért, mert szubjektív meggyőződése szerint kétségesnek tartja annak célszerűségét.
Ennek hiányában viszont a bíróságok a kevésbé szemérmes kirendelt védőknek alkalmasint abszurd összegű munkadíjat lennének kötelesek kifizetni. Ennek elkerülése érdekében a jogalkalmazás Stál József tanulmányából kitűnően a contra legem jogértelmezést jelentő "mérlegeléssel" igyekszik reális kertetek között tartani az irattanulmányozásért járó munkadíj összegének megállapítását, an-
- 125/126 -
nak vélelmezésével, hogy egy óra alatt 100 oldalnyi iratanyagot lehet áttanulmányozni. Találkozhatunk azonban olyan döntéssel is, amely szerint 300 oldal is áttanulmányozható egy óra alatt.[9]
Jelen esetben azonban a római jog óta bizonyítási szabályként alkalmazott törvényi vélelemről semmi esetre sem beszélhetünk[10], miután az "a jognak az a rendelkezése, hogy bizonyos tény valósága esetén egy másik tény mindaddig valónak tartandó, míg ezen ténynek ellenkezője bizonyítva nincs"[11]. Ezzel szemben az IM r. szóban levő rendelkezése esetében pusztán arról van szó, hogy a jogalkotó bizonyos terjedelmű iratanyag tanulmányozásának munkadíját az ügyvédi óradíjjal azonos összegben határozta meg. Ezért legfeljebb az IM r. kategorikus rendelkezését figyelmen kívül hagyó jogalkalmazási gyakorlatra alapozható az az álláspont, amely szerint: "A bíróság értékeli, hogy a védő által megjelölt irattanulmányozási idő valósnak elfogadható-e."[12] Erre ugyanis az előbbiekből következően sajnos nincs törvényes lehetőség a hatályos szabályozás szerint.
A probléma törvényes megoldását tehát - egyetértve Stál József álláspontjával - az IM r. vonatkozó rendelkezésének módosítása jelentené. Ennek irányát azonban az alapos kutatómunka eredményeként a témát több aspektusból is vizsgáló színvonalas tanulmány szerzőjétől eltérően, a következők szerint látom körvonalazhatónak a hatályos szabályozás szerkezetének megbontása nélkül.
Javaslat:
"6. § (7) A védő a büntetőügy iratainak tanulmányozásáért az erre fordított idővel és az általa vagy helyettese által tanulmányozott iratok terjedelmével arányban álló méltányos díjazásra jogosult.
(7a) Az irattanulmányozásért járó munkadíj megállapításánál nem vehető figyelembe a védő vagy helyettese részvételével lefolytatott eljárási cselekményről készült jegyzőkönyv, továbbá a védő által az eljárás bármely szakaszában benyújtott irat.
(7b) Az iratok tanulmányozásáért járó munkadíjának megállapítását a védő indítványozhatja az általa tanulmányozott iratok terjedelmének és az erre fordított idő tartamának megjelölésével az irattanulmányozás időpontjában eljáró bíróságnál vagy hatóságnál.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
