Az élettársi viszonyban élők jelentős része meg van arról győződve, hogy kapcsolatuk könnyebben szüntethető meg, mint egy házastársi kapcsolat, sőt hiedelemként különféle határidők élnek arra nézve, amikor az élettársi kapcsolat vagyonjogi hatása megegyezik a házasságéval, vagy ahhoz hasonlóvá válik, egy bizonyos idő elteltével. A laikusok többsége tévedésben van tehát a jogintézményt illetően, még a benne élők közül is.
Az élettársak közös gazdálkodásával kapcsolatos elszámolás szabályait a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése tartalmazza, egyedüli jogszabályhelyként rendelkezve a közös háztartásban élők, azon belül az élettársak vagyoni viszonyairól.
A bírói gyakorlat szerint "a közös háztartásban élők vagyoni viszonyaira vonatkozó szabályok alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a közös háztartásban élő hozzátartozók gazdasági tevékenységet is igénylő közös céljuk elérése érdekében járnak el, és - ha nem is kifejezett megállapodással, de legalábbis hallgatólagosan - egyetértenek abban, hogy a közös gazdasági tevékenység eredményeként szerzett vagyon közös legyen. Nincs azonban jogi lehetőség a közös szerzés megállapítására akkor, ha a közösség abban áll, hogy egy lakásban lakva, egymást az élet fenntartásához szükséges körön belül gazdaságilag is támogatják, rokoni és érzelmi alapon kölcsönös szívességi szolgáltatásokat teljesítenek egymás javára."2
Persze, az előbb említett közös háztartásban élőkhöz képest az élettársak valamelyest szűkebb kört képeznek. A következőkben azt igyekszem vizsgálódás tárgyává tenni, hogy az élettársak vagyoni viszonyait milyen specialitások jellemzik.
A szabályozás a Ptk.-t megelőző időszakban a vagyoni viszonyokat illetően teljesen hiányzott, azonban a bírói gyakorlatban a jelenlegi szabályozás csírái már megfigyelhetők voltak. "A felszabadulás előtti magyar joggyakorlat szűk körben elismerte az ágyastársnak nevezett nő munkáját, és ezért díjat ítélt meg részére. Közös vagyon viszont csak akkor keletkezett, ha ahhoz mindkét fél hozzájárult saját keresetével vagy vagyonával."3
Egy másik, korábbi jogesetben pedig az állapítható meg, hogy a bíróság az élettársi kapcsolat idején szerzett vagyont, az életközösség fennállásának kezdetétől közös vagyonnak minősítette külön bizonyítás nélkül is, ha az élettárs a gazdaságban tevékenykedett.4
A Ptk. hatálybalépésével sem javult túl sokat a helyzet a szabályozást illetően, ugyanis a törvény eredeti szövegváltozata még nem tartalmazott rendelkezéseket sem az élettársakra, sem pedig az együttélő személyek vagyoni viszonyaira vonatkozóan. A bírói gyakorlat az élettársi kapcsolatot vagyoni vonatkozásban polgári jogi tulajdonközösségnek minősítette, amelyben a közös tulajdon a szerzeményük arányában oszlik meg az élettársak között. Ebben az időszakban családvédelmi szempontok szóba sem kerültek, még közös gyermek esetén sem.
A Polgári Kollégiumi 94. sz. állásfoglalás5 az élettársi kapcsolatot valójában egy atipikus polgári jogi szerződésnek tekintette, amely leginkább a polgári jogi társaságra hasonlít. Mindemellett nagy előrelépést jelentett, hogy a hivatkozott PK. elismerte az élettársi kapcsolat érzelmi és szociális közösségi jellegét, a gazdasági egység hangsúlyozása mellett. Ez az állásfoglalás szolgált alapul az 1977-es Ptk. Novellához melybe elsőként került be az élettársak fogalma, és vagyoni viszonyaik szűkszavú rendezése.
Mivel a Csjt. csupán házastársi életközösség idejére tartalmaz speciális vagyonközösségi szabályokat, azokat az élettársak vagyoni viszonyaira - mint ahogy arra a bírói gyakorlat már korábban is többször rámutatott6 - alkalmazni nem lehet, így az élettársi jogviszonyokra továbbra is csak a Ptk. szabályai alkalmazhatóak. Ezzel kapcsolatosan Bajory Pál már 1959-ben leszögezte, hogy "egységes az elmélet és a bírói gyakorlat felfogása abban a tekintetben, hogy az élettársak között a Csjt.-ben szabályozott házastársi vagyonközösség nem jön létre."7
Az élettársakra vonatkozó rendelkezés elhelyezése továbbra is egyértelműen jelzi, hogy a hatályos szabályozás még mindig képtelen a családvédelmi szempontokat markánsan képviselni. Bár jogokat biztosít, mégis méltánytalanságok forrása lehet.
A rendszerbeli elhelyezkedést tekintve az élettársakra vonatkozó vagyonjogi szabályok 1989. január 1-jétől kerültek a Ptk.-ban a jelenlegi helyükre,8 a polgári jogi társaságra vonatkozó jelentős kiegészítések miatt. A jogszabály vonatkozó szövege azonban még azonos a korábbi 578. §-al. Majd az 1996. évi XLII. tv. 1. §-a módosította ismét a szabályokat, de ez vagyonjogi vonatkozásban nem hozott változást. Ezzel az állomással érkeztünk el a hatályos szabályozáshoz.
A házastársakra vonatkozó közös vagyon vélelme helyett az élettársi kapcsolatban élők között speciális vagyonjogi szabályok érvényesülnek, melyek szerint az élettársak olyan arányban lesznek tulajdonosai a közös vagyonnak amilyen arányban annak megszerzésében közreműködtek. A törvény tehát az együttélés ideje alatt szerzett ingó és ingatlan vagyonra, a szerzésben való közreműködés arányában az élettársak javára tulajdoni igényt biztosít. A szabályozás értelmében a közös gazdálkodás eredményeként megszerzett vagyon és a létrejött vagyonszaporulat tehát az élettársak közös tulajdonává válik.
A bírói gyakorlat szerint a szerzési arány a teljes élettársi együttélés idejére csak egységesen állapítható meg, ezért egy-egy vagyontárgy megszerzésében való közreműködés mértékét a bíróság külön nem vizsgálhatja.9
Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, - folytatódik a Ptk.-ban a vonatkozó szabály, akkor a bizonyítás leegyszerűsítése érdekében - azt azonos mértékűnek kell tekinteni. További korrekciós elv a Ptk. fentebb hivatkozott rendelkezése szerint, hogy a bíróságnak kellően tisztázni és értékelni kell az élettársi együttélés teljes időszakára kiterjedően, a szerzésben való közreműködés arányát befolyásoló egyéb tényezőket, vagyis az élettársak által kifejtett tevékenységeket, így elsősorban a háztartásban és a gyermek nevelésében, gondozásában végzett munkát, amely szintén a szerzésben való közreműködésnek számít.10 Ehhez kapcsolódó további konkrét esetben a Legfelsőbb Bíróság azt is kimondta, hogy a szerzésben való közreműködés arányának megállapítása során nem csupán a felek által ténylegesen elért jövedelem összegét, hanem többek között a különvagyonaikat, a közös háztartásban személyesen végzett, az ingatlanok felújításán végzett szervező munka értékét stb. is figyelembe kell venni.11
Mivel az élettársak közös szerzésén alapuló igények tulajdon iránti igénynek minősülnek, így azok jellemzője, hogy nem évülnek el.
Érdekes kiegészítése a PK. 94. számú állásfoglalásának ehhez kapcsolódóan az a közelmúltban hozott bírósági határozat, amely az ingatlanok szerzését illetően kimondja, hogy az élettársi kapcsolat fennállása alatt vásárolt ingatlannak az ingatlan-nyilvántartásba egyenlő arányban történt bejegyzése esetén a szerződés megtámadása nélkül lehet az eltérő szerzési arányra hivatkozással, közös vagyon megosztása iránti igényt érvényesíteni.12 Maradva továbbra is a közösen szerzett ingatlan megosztásánál, ott adott esetben nem a ráépítésre, hanem az élettársi közös vagyon megosztására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Amennyiben valamelyik fél nem kíván élettársával közös tulajdont szerezni, akkor nincs akadálya annak sem, hogy bármelyik fél az őt törvény alapján megillető e jogáról lemondjon. Ha azonban a lemondásra bizonyítottan az a téves feltevés vezette, hogy a nála lényegesen fiatalabb élettársa túléli őt, úgy párja halála után - a nyilatkozat kötelmi jellege folytán - az egyoldalú joglemondó nyilatkozatát megtámadhatja.13
Nem csak a laikus jogkeresők de a bírói gyakorlat számára sem egyértelmű és egységesnek mondható a vagyonjogi kérdések megítélése. A jogi szabályozás kezdetétől fogva,14 két egymást sok tekintetben fedő, ám néhol teljesen ellentmondó irányzat van jelen a bírói ítélkezésben.
Az egyik szerint az élettársak vagyoni kapcsolata teljes körű vagyonközösség, amelyre a házassági vagyonközösség szabályait kell alkalmazni, azzal a különbséggel, hogy nem egyenlő arányú szerzés, hanem a szerződésben való közreműködés határozza meg a vagyoni részesedés arányait.15 Ez a felfogás a korábbi jogirodalomban és bírói döntésekben egyaránt megfigyelhető volt. A Legfelsőbb Bíróság - mint ahogy azt egy konkrét esetben is jól láthatjuk - vélelmet állított fel huzamos élettársi viszonynál a közös szerzésre vonatkozóan, amikor a következőket mondta: "Az élettársak között a huzamos együttélés azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy nem kell kimutatni minden egyes vagyontárgyra nézve a megszerzésében való közreműködést, hanem közösen szerzetteknek kell tekinteni az együttélés ideje alatt szerzett vagyontárgyakat akkor is, hogy az igénylő nem bizonyítja, hogy a szerzésben gazdasági értékű tevékenységével vett részt."16 Bajory szerint - egészen az abszurditásig élezve a helyzetet - vélelem áll fenn továbbá a szerzés arányára is, hiszen fele-fele arányúnak kell tekinteni a tulajdonszerzést mindaddig, amíg valamelyik fél nem bizonyítja, hogy a szerzésben ennél nagyobb mértékben közreműködött. Az egyik - korábban már más összefüggésben is hivatkozott - nem túl régi jogeset indokolása is egyértelműen törvényes vélelemről beszél, nemcsak a közös szerzés tényét, hanem a szerzéshez való hozzájárulás azonos mértékét illetően egyaránt, a Ptk. 578/G. §-a (1) bekezdésében foglaltakat magyarázva.17
Bajory a vélelem fennállását a bizonyítás oldaláról tekinti indokolhatónak, ugyanis véleménye szerint a vélelem mellőzése a birtokban lévő élettársra jelentene előnyt, mert a bizonyítás terhét kizárólag a másik, birtokon kívüli félre hárítaná.
A magam részéről nem tudom ezt az - bár részben látszólag valamelyest védhető - álláspontot elfogadni, hiszen ezáltal a vagyoni viszonyok tekintetében teljes egyenlőségjelet tennénk az élettársak és a házastársak közé, kiterjesztve ezáltal a házastársakra vonatkozó jogi szabályozást az élettársakra is. A szabály kiterjesztő alkalmazásának kizártságát hangsúlyozza Rakvács is, amikor egyik tanulmányában a következőket mondja: "a jogalkalmazás során vélelmet felállítani nem lehet, ezt csak jogszabály teheti."18
"A másik irányzat az élettársi kapcsolat alatt létrejött vagyonszaporulatra vonatkozóan ismeri el a közreműködés arányában a közös tulajdon létrejöttét, azonban ennél szorosabb vagyoni köteléket az élettársak között nem lát fennállónak."19
Az utóbbi időben azt tapasztalhattuk, hogy a második irányzat követőinek száma emelkedett. A közelmúltban meghozott néhány ítélet indokolása markánsan tükrözi ezt az irányvonalat. Az egyik konkrét esetben a bíróság a következőket mondta: "az élettársak foglalkozásából szerzett kereső tevékenységből eredő jövedelme és annak felhasználásával szerzett vagyontárgy csak akkor minősül közös vagyonnak, ha az a közös gazdálkodás körében, illetve a közös szerzéshez ténylegesen felhasználást nyer."20 Ugyanez szűrhető le egy másik közelmúltbeli esetből is, mely szerint "a vagyonközösségi igényt …. pusztán az élettársi kapcsolat fennállása még nem alapozza meg, ahhoz szükséges ugyanis a közös vagyonszerzés és annak bizonyítása is, hogy a közösen szerzett vagyon az élettársi közösség megszűnésekor még megvan."21
Magam is ezen utóbbi irányzattal tudok egyetérteni. Véleményem szerint huzamos ideig tartó élettársi viszony esetén sem lehet vélelmet felállítani a közös szerzésre vonatkozóan, mert a szerzéshez való hozzájárulás tényét, módját, és körülbelüli idejét ilyenkor is bizonyítani kell. Egymagában az élettársi viszony ugyanis nem lehet alapja a közös szerzés megállapításának.
Az élettársak a közösen szerzett vagyontárgyakat rendeltetésszerűen közösen használhatják. Megállapodhatnak azonban a megosztott használatban is, sőt arra is van nemegyszer példa, hogy a közöttük lévő viszonyra tekintettel az élettársat használati jogosultság illeti meg élettársának különvagyonába tartozó dolgán.
Hogy a házastársakra irányadó különvagyon fogalom használható-e az élettársak esetében is, az többször felmerülő, és tisztázásra váró kérdés. Tény, hogy a különvagyonra hivatkozást több eseti bírói döntésben is fellelhetjük.22 A különvagyon fogal-mától élesen elhatárolódva a jogirodalom azonban gyakran használja a kizárólagos tulajdon kifejezést is,23 értve ez alatt mindazt a vagyontárgyat, amelynek szerzéséhez a másik élettárs semmivel sem járult hozzá.24
Mivel a gyakorlatban a különvagyon kifejezés terjedt el leginkább, a következőkben én is ezt a fogalmat helyezem előtérbe. Ennek megfelelően a különvagyon tárgyainak a bírói gyakorlat többnyire az alábbi vagyontárgyakat tekinti:
• az élettársi viszony létesítésekor már megvolt vagyontárgyak,
• az élettársi viszony alatt öröklés vagy ajándékozás útján szerzett vagyontárgyak,
• személyes használatra szolgáló szokásos mértékű és mennyiségű vagyontárgyak,
• a különvagyon helyébe lépő, vagy értékén vásárolt vagyontárgy,
• amit a felek vagyonjogi szerződéssel a különvagyonukba utalnak,
• a különvagyon haszna.
A felsorolás nagyjából megegyezik a házastársak esetén különvagyonnak tekintett tárgyakkal, az alábbi eltérésekkel.
Az élettársaknak is lehetősége van - bár erről a törvény külön nem tesz említést - a házastársakhoz hasonlóan vagyonjogi szerződéssel biztosítani kizárólagos vagyonszerzésük lehetőségét. Ehhez nincs szükség különösebb formai követelmények betartására, ugyanis a Ptk. szerint25 a felek ráutaló magatartásával kifejezésre juttatott kölcsönös és egybehangzó nyilatkozata is elegendő a szerződés érvényességéhez.
A bírói gyakorlat általi felsorolásból érdekességként az is kitűnik, hogy a házastársakra vonatkozó szabályozástól eltérően, általában hozzájárulásként kell elszámolni az azzal rendelkező élettárs javára a különvagyon hasznát is. Az élettársak vagyoni viszonyainál ugyanis nem alkalmazható az a speciális családjogi rendelkezés, mely szerint az egyik házastárs különvagyonának haszna a házastársak közös vagyona.26 Ha azonban annak keletkezésében a másik élettárs hozzájárulása megállapítható, a haszon a közreműködés arányában az élettársi közös vagyon részévé válik.27
Az élettársak által külön-külön szerzett vagyontárgyakkal, mint kizárólagos tulajdonukkal mindketten maguk rendelkezhetnek. A külön tett rendelkezéseik érvényességét és joghatásait is ennek megfelelően kell megítélni, ezért ebből eredően a különvagyonukat érintő rendelkezéseikért és kötelezettség vállalásukért is önállóan felelnek.
Az élettársak jogközösségének felszámolására irányuló megállapodás nincs semmiféle alakszerűséghez kötve, így a felek közötti ezen megállapodások szélesebb körben figyelembe vehetők, mint a házastársakéi.
A vagyoni viszonyaikat érintő perekben az élettársaknál is szükségessé válhat vagyonmérleg felállítása, melyet a bíróság a házastársakra vonatkozó vagyoni viszonyok analógiájára rendelhet el. A vagyonmérlegbe nem szükséges felvenni azokat a vagyontárgyakat, amelyek az élettárs kizárólagos tulajdonában vannak, abban az esetben, ha a vagyoni viszonyok felszámolásánál azoknak nincs jelentőségük. A meglévő vagyonból a megtérítendő vagyon levonása után fennmaradó részt kell megosztani az élettársak között, a szerzésben való közreműködés arányában.28
Nincs helye megtérítésnek, ha az élettárs vagyonának csökkenése vagy a vagyonnövekedés elmaradása nem hozható összefüggésbe az élettársi viszonnyal, különösen akkor, ha az nem szolgált a másik élettárs előnyére. Ha azonban az egyik élettárs vagyonának felhasználódása a másik előnyére szolgált, akkor már szóba jöhet a megtérítés, figyelembe véve hogy egymás iránti kötelezettségeik jóval "lazábbak", mint az a házastársak esetén megfigyelhető.29 Az élettársak között fennálló érzelmi és gazdasági közösségből ugyan az is következik, hogy a felek elvárhatóan gondoskodnak egymásról. Adott esetben azonban az egyik élettárs által kifejtett és az elvárható mértéket meghaladó gondozási, betegápolási tevékenység, értékelhető megtérítési igényként.
Az élettársi vagyonközösség megszüntetésének szempontjai konkrétan és részletesen több jogesetben is megjelentek.30
A Legfelsőbb Bíróság 531. számú Elvi Határozatából31 is egyértelműen kitűnik, az élettárs - külön kötelezettségvállalás hiányában - nem tartozik helytállni a másik élettárs által kötött szerződésből eredő kötelezettségekért.
Ezzel kapcsolatosan azonban a jogirodalom - a hitelezők védelmét szem előtt tartva - részint ellentétes nézeteket vall:
Bajory szerint harmadik jóhiszemű személyek ilyenkor is védelemre szorulnak, különösen ha az élettársak látszatra, mint házastársak jelennek meg. Véleménye szerint az ügyletből harmadik személyek irányában keletkezett kötelezettségekért, az ügyletkötésben közvetlenül részt nem vett élettárs felelőssége megállapítható, ha a jogügylethez kifejezetten vagy hallgatólag hozzájárult, vagy ha az ügylet az ő érdekét is szolgálta.32 Vukovics szerint azonban az élettárs felelőssége egyértelműen kizárt, ha az ő hozzájárulása nélkül szerződött harmadik személlyel az élettársa.33
Rakvács nem tartja a kérdés megítélését ennyire leegyszerűsíthetőnek, hiszen szerinte nem hagyható figyelmen kívül a szerződésben közvetlenül részt nem vett élettárs érdeke sem. Annál is inkább, hogy mivel rá nem vonatkozik a házastársakra irányadó hozzájárulási vélelem, ezért eleve ezen szó használata sem szerencsés. Ha ugyanis pusztán "hozzájárulásról" van szó, akkor ebből rá nézve sem jogosultság, sem kötelezettség nem származhat. Az más kérdés, hogy a jelen nem lévő élettárs a szerződési akaratát kifejezésre juttathatja írásban, szóban, és ráutaló magatartással is, és ezáltal mindkét fél a szerződés alanyává válik, de ez nem tévesztendő össze a "hozzájárulással". Ezzel összhangban álló rendelkezést tartalmazott a már hatályon kívül helyezett 827. sz. PK állásfoglalás is, mely szerint a vagyonközösségben élő élettársak vagyonszerzésénél élesen külön kell választani az élettársak külső és belső viszonyát.
Máig is helytállónak mondható és a viszonyokat jól elhatárolja a Legfelsőbb Bíróság 94. sz. PK. állásfoglalásából vett azon szabály, amely a fentiek összefoglalását adja. Eszerint "Az élettársak külső viszonyban szerepelhetnek külön-külön szerzőként, belső viszonyukban azonban akarategységük folytán együttes szerzők, vagyis a harmadik személlyel kötött szerződés tartalmától és a telekkönyvi bejegyzéstől függetlenül közös tulajdonosai annak, amit együttélésük alatt közös gazdálkodásuk eredményeként szereztek".
A lényeg tehát az akarategység meglétén vagy hiányán múlik. A felek külső viszonyukban szerepelhetnek ugyanis külön-külön szerzőként, belső viszonyukban azonban akarategységüktől függően lehetnek együttes szerzők. Ilyenkor a jelen nem lévő fél a közös vagyonból ráeső résszel tartozik felelősséggel. Szerződési akarat hiányában azonban a szerződés jogosultja illetve kötelezettje egyedül a szerződést kötő fél lesz, a kívülálló harmadik személy irányában pedig egyértelműen csak ő maga tartozik ilyenkor felelősséggel.
Sopovné szerint át kellene gondolni, az élettársak harmadik féllel kötött ügyleteinél a házastársakra vonatkozó hozzájárulási vélelem34 alkalmazhatóságát, ugyanis ennek kizárólag a házastársakra vonatkoztatott fenntartása, a házastársak negatív megkülönböztetéséhez vezethet, amely ezáltal a jogalkotó szándékával ellentétben, az élettársi kapcsolatot juttathatja előnyhöz.35 A hivatkozott szabály átvételének hiánya továbbá - véleménye szerint - az üzleti biztonságot is sértené, hiszen azáltal, hogy harmadik személy csak azzal az élettárssal kerül szerződéses viszonyba akivel az ügyletet kötötte, nyilvánvalóan a másik féltől a szerződés teljesítését jogszabály alapján nem követelheti. Gyakran fordul elő azonban - hívja fel a figyelmet a gyakorló bíró - hogy a harmadik fél az élettársi kapcsolatot annak külső látszata alapján házastársi kapcsolatnak véli, feltételezvén ezáltal a szerződés teljesítése szempontjából az élettársak egyetemleges kötelezettségét.
Magam nem értek egyet a szerző által felvetett üzleti biztonságot érintő aggodalmakkal, ugyanis napjainkban az élettársi kapcsolatok ilyen mértékű elterjedése alapján elvárható lehet a harmadik személytől a viszonyok tisztázása, illetve saját üzleti pozíciója védelmében egyéb szerződési biztosítékok beépítési lehetősége is rendelkezésére áll.
Amennyiben az élettársak később házasságot kötnek, akkor a - régmúltba is visszamutató - töretlen bírói gyakorlat szerint,36 az élettársi viszony alatt szerzett és a házasságba bevitt vagyon, a házastársi közös vagyon része lesz, melyre már a házastársi közös vagyonra irányadó Csjt. szabályokat kell alkalmazni. Ennek gyakorlati jelentősége a házastársi életközösség megszakadását követően lesz, amikor is a közös vagyon megosztásánál az együttélés teljes időszakára a házastársi vagyonközösség szabályait, azaz az 50-50%-os megosztást kell alkalmazni. Vagyonjogi vonatkozásban ezáltal az együttélés mindkét változata egységbe olvad, a házasság vagyonjogi hatásait pedig ennek megfelelően az életközösség tényleges kezdetének időpontjától kell számítani. Itt jegyezném meg, hogy az új Ptk. Családjog Könyve37 támogatja az erre vonatkozó bírói gyakorlatot, olyannyira, hogy törvénybe is foglalná a vonatkozó szabályokat a házastársak vagyonjogi rendelkezéseinek időbeli hatálya témakörében. Tehetné ezt az élettársakra vonatkozó külön részben is, viszont mivel egy másik jogintézmény visszahatásáról van szó, valóban helyesebb a házasságra, mintsem az élettársakra vonatkozó szabályok között elhelyezni. A Javaslat szerint "a törvényes vagyonjogi rendszer az életközösség kezdetétől hatályosul akkor is, ha a házastársak a házasságkötés előtt élettársakként éltek együtt."38
Nizsalovszky Endre éles kritikát fogalmazott meg a fent elemzett bírói gyakorlattal szemben, egyenesen jogszabályellenesnek minősítve azt, hogy ugyanis a bíróság a házasságkötés tényéhez ilyen joghatást fűzzön, mert szerinte ez vagyonjogi vonatkozásban, az életközösség házassággá konzerválását jelenti.39 Felvetése szerint nem kizárt ugyan, hogy a házasulók megegyezéssel közös vagyonná tegyék a meglévő vagyont, sőt ingóságok esetén elegendőnek tartaná ehhez a ráutaló magatartást is, enélkül azonban "automatikusan" nem fogadható el, a bíróságok által követett gyakorlat.
Rakvács József szerint csak akkor mutatkozik helyénvalónak a házastársi közös vagyon megosztása szabályainak alkalmazása az élettársi kapcsolatból kialakult házasság - teljes időtartamát egységként szemlélve - megszűnése esetére, ha rövid élettársi viszonyt tartós együttélés követ. Fordított esetben viszont ez nem indokolt, sőt hátrányos következménnyel is járhat, hiszen számos vagyontárgy kerülhet így a vagyonközösségbe, ami egyébként nem kerülne oda, más lesz a vagyon megosztásánál a részesedési arány, s a különvagyon megtérítésére vonatkozó szabály is másképpen alakul.40 Már Csiky Ottó is felhívta a figyelmet arra, hogy "az élettársak nemegyszer kötnek olyan időben házasságot, amikor az együttélésük már kezd felbomlani, hátha majd a házasságban mégis együtt maradnak,"41 ezért megfontolandó tehát a fenti bírói gyakorlat.
A Legfelsőbb Bíróság 10. sz. Irányelve42 konkrétumokat is megfogalmaz ezzel kapcsolatban, amikor ingó és ingatlan vagyonra egyaránt a házasság vagyonjogi joghatásait teszi alkalmazandóvá az életközösség tényleges megkezdésétől a felek ellenkező megállapodása hiányában, ráutaló magatartásuk alapján. Indokolásként a vagyoni viszonyok méltányos rendezését jelöli meg. Az irányelv mit sem foglalkozik azzal az esettel, ha közös gyermek születik az élettársi kapcsolatból, vagyis a méltányosság erre az esetre már nem terjed ki, holott ilyenkor a jognak az lenne a feladata, hogy erősítse az összetartozás érzését, de legalábbis erősítse a család vagyoni alapjait.
Természetesen a gyakorlat mindvégig hangsúlyozza azt is, hogy a házasságba bevitt vagyon esetén is megtartják különvagyoni jellegüket azon vagyontárgyak, amelyek a Csjt. 28. § (1) bekezdésének analóg alkalmazásával, a házastársak vonatkozásában egyébként is különvagyonba tartozónak minősülnének.
A magam részéről a kialakult bírói gyakorlat számára megfontolás tárgyává tenném azt az esetet, amikor tartós élettársi viszonyt követ rövid házasság. Ebben az esetben ugyanis a fenti gyakorlat alkalmazása valóban súlyos méltánytalanságot eredményezhet.
Előfordulhat olyan eset is, amikor a volt házastársak, a házasság felbontását követően újból életközösségre lépnek, vagyis immár "leegyszerűsített" formában, élettársi kapcsolatot létesítenek. Az ennek fennállása alatt keletkezett vagyonszaporulat elszámolására azonban a korábbi gondolatmenettől eltérően az élettársak vagyonszerzésére irányadó Ptk. szabályt kell alkalmazni, ilyen esetben ugyanis a házastársi vagyonközösségnek időbeli továbbhatása nincs.43
A házasság és az élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásainak fejtegetéseihez szabad legyen még egy szokatlan és az átlagostól eltérő élethelyzetet megemlíteni. Előfordult ugyanis a gyakorlatban olyan eset, amikor a férj házassági életközösségben élt feleségével, ugyanakkor "barátnőjével" szintén igen szoros érzelmi kapcsolatban állt, akivel közös gyermeküket egyetértésben vállalták és számukra a férfi anyagi jólétet, lakhatást biztosított. A férfi tehát kettős életet élt. A felek vagyoni viszonyára vonatkozó kérdés annak eldöntésével válaszolható meg, hogy megállapítható volt-e a felek között az élettársi kapcsolat a házasság egyidejű fennállása alatt, ha igen akkor pedig élettársi közös vagyon jogcímén igény tarthat-e a barátnő, bizonyos vagyontárgyakra, tulajdoni hányadrészekre. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése után arra a következtetésre jutott, hogy a felek között élettársi kapcsolat nem állott fenn, tekintettel arra, hogy a férfi életvitelszerűen a házastársával élt együtt. Mivel az élettársi kapcsolat egy állandó, véglegesség szándékával történő berendezkedést tételez fel, emellett nem képzelhető el más életközösség fennállása. A Legfelsőbb Bíróság az üggyel kapcsolatban a továbbiakban úgy foglalt állást, hogy a felek valamelyike házassági élet- és vagyonközössége fennállásának a ténye az élettársi vagyonközösség ezzel egyidejű létrejöttének, illetve fennállásának a lehetőségét kizárja, hozzátéve, hogy természetesen az egyéb jogcímen történő elszámolásnak ilyen esetben is helye lehet.44
Ami az élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásait illeti, azoknak a Koncepciók szerint a jövőben sem kell a házassági vagyonjogi hatásokkal azonosnak lenniük, a vagyonjogi hatások között az a megkülönböztetés ugyanis, amit a Ptk. ma - a szerzés arányát illetően - megtesz, főszabályként a jövőben is fenntartandó. Az viszont már mindenképpen módosítást igényel, hogy az élettársi viszonyok vagyonjogi hatásai ne maradjanak a Ptk.-ban a szerződési jog körében, ezen belül "A társaság" c. XLVI. fejezet egyik alcímeként, "Az építőközösség", és "A jogi személyiség nélküli gazdasági társaság" között elhelyezve, "A közös háztartásban élők vagyoni viszonyai"-ról szóló részhez kapcsolva, hanem figyelemmel arra, hogy a tartós élettársi viszonyok számos vonatkozásban a családi viszonyokhoz közelednek, a családjogi részben kell azokat elhelyezni. Az élettársi jogviszony kinőtte ugyanis a kötelmi jogi kereteket, tekintve, hogy az együttélésnek nem csupán gazdasági, hanem érzelmi oldala is van, amely által az élettársi kapcsolat sokkal inkább áll közelebb a házassághoz, mint a polgári jogi társasághoz, vagy pusztán egy közös tulajdoni (dologi jogi) formációhoz. Mindkét Koncepció a jogintézmény elhelyezését a Családjogi Könyvben, a házassági vagyonjogi szabályokat követően, egy önálló fejezetben tekinti a legoptimálisabban megoldhatónak.
Az I. Koncepció felveti továbbá azt is, hogy ki kellene dolgozni az élettársi kapcsolatok regisztrálásának törvényi feltételeit, és ehhez képest tervezi szabályozni a vagyoni viszonyokat, egyes vagyonjogi hatásokat csak a regisztrált élettársi kapcsolathoz hozzárendelve. A külföldi példákat szemügyre véve azonban, a regisztrált élettársi kapcsolat intézményét nem csupán az egynemű élettársak számára ismerné el, - mint ahogy az Dániában és Németországban bevezetésre került - hanem a holland mintát venné alapul, - ahol a regisztráció lehetősége általánosan áll rendelkezésre - az ilyen típusú együttélést választók bármelyike számára. Az I. Koncepció a regisztrált élettársi kapcsolatokhoz fűződő vagyonjogi hatásokat elhatárolta volna a nem regisztrált élettársak számára más jogterületeken, más jogszabályokban elismert más vagyoni, és nemvagyoni joghatásoktól, továbbá a családi jogi viszonyok területén meglévő egyes, mindenki számára nyitva álló vagyonjogi hatásoktól is.
Mindkét Koncepció szól arról is, hogy az élettársak vagyoni viszonyaira vonatkozó szabályozás a jelenleginél nagyobb részletezést igényel, ideértve az élettársak által köthető vagyonjogi szerződésekre vonatkozó részletszabályok kidolgozását is. A II. Koncepció ezzel kapcsolatban az alaki érvényesség feltételeként a közokirati forma kikötését is felveti.
A vagyonjogi joghatások körét illetően nagy fordulat következett be akkor, amikor a II. Koncepció expressis verbis úgy foglalt állást, az előzményekkel teljesen ellentétesen, hogy "nem javasolja regisztrált élettársi kapcsolatok bevezetését." Ebből nyilvánvalóan az következik, hogy a tervezett egyes vagyonjogi jogkövetkezmények szempontjából sem tehető semmiféle különbség az élettársak között. A folyamat ezzel korántsem zárult le, ugyanis a kodifikáció göröngyös útját járva még számos elképzelés látott napvilágot, mely a mai napig elkészült szövegváltozat szerint sem jelenti feltétlenül a véglegeset46.
A két Koncepciót követően normaszöveg tervezet (Javaslat) készült, mely már §§-okra bontva tartalmazza a készülő Kódex részletszabályait. Természetesen itt is volt már többféle elképzelés. Ebből csupán a jelenlegi "véglegeset" megelőző egyre szeretnék utalni. A 2005 januárjában lezárt, és csupán a szűkebb szakma körében nyilvánosságra hozott szövegváltozat ugyanis még mindig messze eltérő szabályokat tervezett megállapítani az élettársi jogviszonyt illetően, a "végleges" változathoz képest, hiszen az a jogintézményt még a rokontartás szabályait követően helyezte el, és azon belül is a vagyoni viszonyoknak összesen 3. §-t szentelt.
A 2005-ben lezárt Javaslatot tovább nem elemezve, rátérnék a 2006-ban nyilvánosságra hozott szakértői változatra, melyet a továbbiakban normaszöveg Tervezetnek, vagy Javaslatnak hívok.
A jelenlegi Ptk. egyetlen, a témának szentelt szakasza - azon belül is egyetlen bekezdése - elég szűkszavúnak tűnik a Bizottság két szakaszos, összesen 8 bekezdésben részletezett tervezetéhez képest. A múltban tucatnyi - korábban nagyrészt vázolt - gyakorlati probléma és kérdés merült fel a jogalkalmazás során, melyre eddig csak a bizonytalan joggyakorlat, most pedig már a Tervezet próbál meg feleletet nyújtani.
Nem volt eddig egyértelmű például, hogy hogyan kell értelmezni a közös tulajdonszerzést, lehet-e az élettársaknak különvagyonuk, és mi tartozik ebbe a körbe, felmerülhet-e az élettársak közös felelőssége a "közös tulajdon" körében harmadik személyekkel kötött visszterhes ügyleteknél, köthető-e egyáltalán élettársi vagyonjogi szerződés, alkalmazható-e és mennyiben analógia a házastársak vagyoni viszonyaira vonatkozó rendelkezésekkel stb.
A helyzetet tovább bonyolította, hogy a Ptk. élettársak vagyoni viszonyait rendező szakasza48 nem élettársi vagyonközösségről - ellentétben a házastársak esetében, ahogy ezt a Csjt. megteszi49 - csupán közös tulajdonszerzésükről beszél.
A Javaslatban foglalt új rendelkezések nem szélesíteni, mint inkább mélyíteni kívánják az élettársak vagyoni viszonyait, és egyértelmű eligazítást igyekeznek adni a gyakorlatban felmerülő kérdésekre.
A kodifikátorok nagy hangsúlyt fektettek az előzetes rendezésre, így az első helyen - a házastársakhoz hasonlóan - a vagyoni viszonyok rendezésének szerződéses lehetőségét kínálják. Tóthné Fábián Eszter a családjogi kodifikációs albizottság számára elkészített szakértői tanulmányában50 ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a vagyonjogi szerződés kötésének lehetőségére a jogalkotónak, a konkrét szabályozással fel kell hívni a figyelmet. Alakszerűségi előírásként a házastársakra vonatkozó alaki követelmények megtartását javasolja, egyebekben pedig - véleménye szerint - ki kell mondani azt is, hogy fennálló házastársi életközösség mellett, valamint létező élettársi közösség mellett más személlyel, ilyen szerződés érvényesen nem köthető.
Az élettársak egymás közötti szerződéseivel kapcsolatban az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága is ajánlást51 tett a tagállamok számára, melyben kérték annak biztosítását, hogy az élettársi kapcsolatban élők vagyonjogi szerződéseit ismerjék el, és ne tekintsék azokat érvénytelennek.
A magyar jogban eddig sem volt tiltott, ebből következően lehetséges volt, hogy az élettársak a közöttük felmerülő vitás vagyonjogi kérdéseiket szerződéssel rendezzék, akár a kapcsolat létrejöttekor, akár annak fennállása alatt is bármikor. Mindez következett a Ptk.-ban foglalt szerződéses szabadság elvéből, mely szerint a felek a szerződés tartalmát a törvény keretei között szabadon állapítják meg. Most azonban a Tervezet már kifejezetten is kimondaná a szerződés kötésének lehetőségét, és arra vonatkozóan néhány részletszabályt is megállapítana. A szerződésben - akárcsak a házastársak - az élettársak is meghatározhatják, hogy az együttélésük idejére hogyan alakuljanak vagyoni viszonyaik. Tartalmát szabadon állapítják meg, bármely olyan vagyonjogi rendszert kiköthetnek (ideértve a vagyonközösséget is), amely a házastársak között érvényesül. A "gyengébb fél védelme" és a jogviták megelőzése érdekében a Tervezet a közokirati formát határozná meg az alaki érvényesség feltételeként.52
A házassági vagyonjogi szerződésekhez hasonlóan az élettársi szerződések számára is létrehoznák továbbá az országos közhiteles nyilvántartást. Az élettársak ezen szerződése harmadik személlyel szemben annyiban lenne hatályos, amennyiben azt a nyilvántartásba bevezetnék, másrészt amennyiben annak fennállásáról és tartalmáról a harmadik személy tudna.
A kodifikátorok úgy vélték, hogy e tekintetben sem az élettársi kapcsolat jellege, sem a hitelezők védelme nem igényel eltérő szabályozást a házastársakétól.53 Mindemellett továbbá védelmet nyújtanak a hitelezőnek a Kötelmi Jog általános részében található, fedezetelvonásról szóló szabályok (az élettársat is olyan hozzátartozónak tekintve, akire vonatkozóan a fedezetelvonásnál az ingyenes, illetve rosszhiszemű szerzést vélelmezni kell).54
Az élettársak vagyoni téren jelentkező szabadabb viszonya régóta vitatéma. A korábbi Ptk. félreérthető rendelkezése ráadásul nem tette egyértelművé, hogy a felek között teljes körű vagyonközösség áll fenn, avagy az csak a kapcsolat alatt létrejött vagyonszaporulatra vonatkozik.55 A Javaslat ennek feloldására - vagyonjogi szerződés hiányában - egy, az értéktöbbleti elven alapuló szerzeményi közösségi56 rendszerhez hasonló törvényes vagyonjogi rendszert tervez bevezetni, mely szerint a felek önálló vagyonszerzők, egyikük szerzése sem hat ki a másikra, egymás tartozásaiért nem felelnek. A keletkezett vagyonszaporulatból pedig a szerzésben való közreműködésük arányában részesülnek. Ebben a helyzetben a feleknek további biztosítékot az együttműködési- és támogatási klauzula ad.57
A kapcsolat megszűnése esetén bármelyik fél követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. A vagyonszaporulat meglétét az igényt érvényesítő élettársnak kell bizonyítania. A vagyonszaporulathoz nem számít hozzá az a vagyon (az aktívákat és passzívákat is ideértve), ami házastársak esetén különvagyonnak minősülne, ennek meglétét viszont az erre hivatkozó élettársnak kell bizonyítania. E vagyonrész tekintetében nincs tehát különbség a házastársak és az élettársak között.
Az élettársat a vagyonszaporulatból változatlanul a közreműködés arányában illeti meg a részesedés, ellentétben a házastársak egyenlő arányú szerzésével. Azonban a háztartásban, és a gyermeknevelésben illetve - a gyakorlatban már korábban is alkalmazva, de jogszabályi szinten először kimondva - a másik élettárs vállalkozásában "családtagként", az élettársi kapcsolatra tekintettel végzett tevékenységet is értékelni kell. Természetesen más elbírálás alá esik az az eset, amikor a családi kapcsolat keretein belül, de egyidejűleg munkaviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (pl. megbízás) is van a felek között.
Változatlanul fennmaradó szabály, hogy amennyiben a bizonyítási eljárással sem tisztázható a felek közötti szerzési arány, azt egyenlőnek kell tekinteni. Ehhez képest újdonságként jelentkezik azonban, hogy ettől kivételesen el lehet térni, tudniillik akkor, ha az a felek bármelyikére nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene.58
A vagyonszaporulat megosztására irányuló igény kötelmi jellegű azzal, hogy azt elsősorban természetben kell kiadni. A megosztás módja a vagyonmérleg felállítását feltételezi. Ennek segítségével, áttekinthetővé téve a vagyonszaporulatot, kell az egy-egy élettársra jutó részt megállapítani, és az egyes vagyontárgyakat a felek kizárólagos tulajdonába adni. Pénzbeli térítésre csak másodlagosan vagy a felek közös akarata alapján kerülhet sor.
A kodifikációs folyamat során úgy tűnik sikerül tisztázni azokat a kérdéseket, amelyek az élettársak vagyonszerzésével kapcsolatban a jogalkalmazás számára is sok esetben értelmezési nehézséget okoztak. A Csjk. elemzett szabályaiból egyértelművé válik, hogy automatikus vélelem nem áll fenn sem a közös szerzésre, sem a szerzési arányokra nézve, mert a kodifikátoroknak a jogviszony jellegének megfelelő megoldási módot sikerült egyértelműbbé téve kidolgozni, a törvényes vagyonjogi rendszer megteremtésével, nem megfeledkezve ugyanakkor a méltányossági klauzula beiktatásáról sem. A szerződéskötés lehetőségének hangsúlyozása pedig sokakat elgondolkodásra, és a vagyoni helyzetükkel kapcsolatos - esetleges tudatlanságukból fakadó - váratlan fordulatok "előre tisztázására" sarkall majd. ■
JEGYZETEK
1 Lapunk előző számában - sajnálatos, technikai tévedés folytán - a szerzőnek az élettársi kapcsolat témájában egy korábban a Családi Jog 2006. decemberi számában megjelent tanulmányát közöltük, amelynek jelen cikk a folytatása. A tévedésért a szerzőtől és olvasóinktól is elnézést kérünk!
2 BH 1998/588.
3 Tóthné dr. Fábián Eszter: Az élettársi kapcsolat jellegéről és szabályozása mikéntjéről. In.: Magyar Jog, 1977. 24. évf. 8. sz., (továbbiakban: Tóthné 1977.) p. 701.
4 BH 1956. évi 4. szám, 1237. sz. jogeset p. 87.
5 Módosította a PK 369. sz.
6 BH 1956. évi 4. sz. 1237. sz. jogeset. p. 87., valamint BH 1958. évi 11. sz. 2108. sz. jogeset p. 331.
7 Bajory Pál: Az élettárs és az élettársi viszony a polgári ítélkezésben. In.: Magyar Jog 1959. VI. évf. 7. sz., p. 211.
8 Az 578/G. §-t beiktatta az 1988. évi XXV. törvény.
9 Legf. Bír. Pfv. II. 22.499/2001. Forrás: Az élettársak vagyonszerzése a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában. Összeállította: dr. Bencze Lászlóné, in: Családi jog 2004. II. évf. 3. szám., p. 28.
10 LB Pf. II. 25.137/2000/5.
11 BH 1996/258., ugyanerre a következtetésre jutott a LB egy korábbi döntésében is, amikor azt mondta, hogy a szerzési arány megállapításánál az együttélés alatti jövedelmi viszonyokat és háztartási munka ellátásában való részvételük mértékét egyaránt fel kell tárni. Lásd BH 1981/189.
12 BH 2002/229.
13 BH 1999/498.
14 A Ptk. 1977. évi IV. törvénnyel történő módosításával került be a törvényszövegbe.
15 BH 1997/24.
16 BH 1956. III. 1237.
17 Legf. Bír. Pfv. II. 23.997/1998. Forrás: Kőrös András: Az élettársak vagyoni viszonyai, Közjegyzők Közlönye 2002. évi 4. szám. p. 20.
18 Lásd Rakvács József: Az élettársi viszony és az ebből eredő vagyonjogi viták rendezése. In.: Magyar Jog 1969/3. sz., p. 162.
19 Lásd a CSJK 3:96. §-hoz fűzött indokolás 1. pontját.
20 LB Pfv. II. 22.986/2001. számú ítélet indokolása.
21 Lásd a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 1. Pf. 20 543/2000/5. sz. határozatát és a BDT 2002/560. esetet.
22 A gyakorlati példák között válogatva, egy jogesetben, amelynek a tárgya a szerzési arányok megállapítása, a bíróság azt állapította meg, hogy a perbeli lakásingatlan megszerzése nem az élettársi közös vagyonból, hanem mindkét fél különvagyonának a felhasználásával történt, ezért az egyes különvagyonok szerzéshez való hozzájárulási arányát kell kétséget kizáróan bizonyítani. Lásd az eset leírását Legf. Bír. Pfv. II. 23.997/1998. Forrás: Kőrös András: Az élettársak vagyoni viszonyai, Közjegyzők Közlönye 2002. évi 4. szám. p. 20.;
Egy másik jogesetben az alábbiakat találjuk: "Az élettársak között létrejött tartási szerződés megszüntetése esetén az eltartó élettárs csak akkor tarthat igényt megfelelő kielégítésre, ha élettársát a különvagyonából tartotta el, és az általa nyújtott szolgáltatások mértéke meghaladta az élettársi viszony tartalmát kitevő, az együttéléssel szükségszerűen együtt járó tevékenység kereteit." Forrás: BH 2002/268.
23 Lásd Rakvács i. m. p. 161.
24 Rakvács szándékosan nem használja a "különvagyon" kifejezést, amit a Csjt. sajátos intézményének tekint, és amelyet az élettársak vagyoni viszonyaira szerinte nem is lehet vonatkoztatni. Lásd. Rakvács i. m. p. 162., 16. lábjegyzet.
25 Ptk. 205. § (1) és 216. § (1) bekezdése.
27 BH 1980/245.
28 Lásd még ehhez kapcsolódóan a BDT 2001/485 és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 1. Pf. 20 474/2000/6. sz. határozatát, mely szerint: "A felek szerzési arányának meghatározása az élettársi vagyonközösség megosztás iránti perben nem mellőzhető."
29 Rakvács József szerint megtérítésre tarthat igényt az a fél, aki élettársának gyógyíttatására, ápolására fordította vagyonának egy részét, mert szerinte ilyen kötelezettség az élettársat akkor sem terheli, ha a legbensőbb volt köztük a viszony. Forrás: Rakvács i. m. p. 162.;
30 Lásd erről pl. a Zala Megyei Bíróság 2. Pf. 20 078/2000/27. sz. határozatát., megjelent a BDT 2002/559. sz. esetként.
31 EBH 2001/531.
32 Bajory i. m. p. 210.
33 Vukovics István: Az élettársi viszony joghatásai. In.: Ügyvédi Közlöny 1963. II. évf. p. 3-4.
35 Sopovné Bachmann Katalin: Gondolatok a Ptk. módosítása koncepciójához, a házassági jog és az élettársi kapcsolat viszonyrendszerében. In.: Magyar Jog 2003/1. sz. p. 31.
36 Lásd Tóthné 1977. p. 706.
37 Polgári Törvénykönyv, Harmadik Könyv, Családjog, 2006. 03. 31. napján lezárt változat (a továbbiakban: CSJK).
38 CSJK 3:35. § (1) bekezdés.
39 Nizsalovszky Endre: A család jogi rendjének alapjai. Budapest, Akadémia Kiadó, 1963. p. 6-7.; Rakvács József sem ért egyet az erről szóló LB 827. sz. Polgári Kollégiumi Állásfoglalással és a hasonló iránymutatást tartalmazó LB 5. sz. Irányelvvel és az ezen alapuló egyik bírói döntéssel BH 1966. évi 1. sz. p. 1. Forrás: Rakvács i. m.: p. 162.
40 Rakvács József sem értett egyet az erről szóló LB 827. sz. Polgári Kollégiumi Állásfoglalással és a hasonló iránymutatást tartalmazó LB 5. sz. Irányelvvel, valamint az ezen alapuló bírói döntésekkel. Lásd pl. BH 1966. évi 1. sz. p. 1. Forrás: Rakvács i. m. p. 162.
41 Csiky Ottó: A modern házasság problémái. Budapest KJKp. 48.
42 Polgári, Gazdasági és Munkaügyi elvi határozatok, A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai, KJK. Budapest, 1976. p. 37-46.
43 BH 1993/502.
44 BH 2004/504., Legf. Bír. Pfv. II. 25.710/2002. Az eset megtalálható még: Az élettársak vagyonszerzése a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában. Összeállította: dr. Bencze Lászlóné, in: Családi jog c. folyóirat 2004. II. évf. 3. szám, p. 25-26.
45 I. Koncepció: A Kormány 1061/1999. (V. 28.) Korm. határozatával módosított 1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozata alapján elkészült az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója, amelyet a Kodifikációs Főbizottság 2001. november 8-ai ülésén elfogadott. A Kormány az 1009/2002. (I. 31.) Korm. határozatával elrendelte a koncepciónak a Magyar Közlönyben történő közzétételét. [Megjelent a Magyar Közlöny 2002. év 15. II. (külön) számában.] (továbbiakban: I. Koncepció)
II. Koncepció: Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója, a Kormány 1003/2003. (I. 25.) Korm. határozatával elfogadott szöveg, amely e határozat mellékleteként megjelent a Magyar Közlöny 2003. évi különszámában. A/I/1. (továbbiakban: II. Koncepció)
46 A változások felgyorsulását jelzi, hogy időközben kihirdették a 2007. évi CLXXXIV. törvényt a bejegyzett élettársi kapcsolatról, amely 2009. január 1. napján lép hatályba és vagyonjogi szempontból a házasságéval azonos jó hatásokat fűz a bejegyzett élettársi kapcsolathoz (a szerk.)
47 Polgári Törvénykönyv, Harmadik Könyv, Családjog (CSJK) A szerző által elemzett normaszöveg tervezet és indokolás megjelent a Családi Jog 2005. évi 2. számában.
48 Ptk. 578/G. § (1) bekezdése.
50 Tóthné Fábián Eszter: Javaslat a házassági vagyonjog újra szabályozására. A házastársak és élettársak vagyonjogi szerződései. Szeged 2001. Kézirat. (Vitaanyag a Ptk. Családjogi kodifikációs albizottsága ülésére. Hivatkozás lásd "az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója" c. közleményben, Magyar Közlöny 2002. évi 15. sz. II. köt. p. 33.)
51 R (88) 3. számú ajánlása, Forrás: Az Európa Tanács családjogi tárgyú ajánlásai. In.: Magyar Jog 1994/3. sz. p. 180-184.
52 Ugyanez a formai követelmény vonatkozna a közös lakás használatát az életközösség megszűnése esetén rendező szerződésre. (lásd 3:65. §)
53 Családjog Könyv 3:95. § 3-4. pontjához fűzött indokolás.
54 Korábban ez az elv megjelent, az azóta már hatályon kívül helyezett 1013. sz. elvi határozatban, mely kimondta, hogy a kötelesrészhez való igény védelmére az élettársak között történt vagyonátruházásra is alkalmazni kell az átruházás ingyenességének vélelmét. Ezt a vélelmet a bírói gyakorlat kiterjesztette és alkalmazta az élettársak egyéb hitelezőinek védelmében is.
55 Az erről szóló elméleteket ld. korábban a II. 2. pontban kifejtve.
56 Hagyományos magyar elnevezésben: közszerzeményi rendszer.
57 Családjog Könyv 3:89. § (1) bekezdés.
58 Példaként a 3:96. § (3) bekezdéshez fűzött indokolás azt az esetet említi, amikor a jövedelmek összehasonlíthatósága bizonytalan, de "a körülmények mérlegelése alapján nyilvánvaló, hogy az élettársak nem egyenlő mértékben vettek részt vagyonuk gyarapításában."
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Hegedűs Andrea egyetemi adjunktus, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Visszaugrás
