A ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztés [TÉSZ] alapjogkonformitása hosszú idő óta vita tárgya nem csak Magyarországon,[1] de egész Európában. A kontinens nemzeti alkotmánybíróságainak döntései közül jelentősége okán kiemelhető a német Bundesverfassungsgericht 1977-ben hozott határozata, amelyben a testület az emberi méltósággal összeegyeztethetetlennek minősítette e büntetést.[2] A kérdés az összeurópai alapjogi térben is felbukkant, az Emberi Jogok Európai Bíróságának [EJEB] ellentmondásoktól sem mentes judikatúrája a 2008-as Kafkaris-ügytől[3] a Iorgov (II)-[4] és a két "fokot" is megjárt Vinter-ügyön[5] keresztül jutott el annak kimondásáig, hogy a TÉSZ jogintézménye összeegyeztethetetlen az Emberi Jogok Európai Egyezményének [EJEE] az emberi méltóság sérthetetlenségét deklaráló 3. cikkével. A Vinter-ügyből a hazai jogrendszerre levonandó következtetésekkel is több hazai szerző foglalkozott már,[6] legújabban Lévay Miklós és két tanítványa közöltek az EJEB alakuló gyakorlatát áttekintő, kriminológiai-alkotmányos szempontú elemzést, amely de lege ferenda javaslatot is tartalmaz.[7]
Jelen írás a kérdés alapjogi aspektusaira fókuszáló dolgozatom[8] 2014. novemberi lezárása óta tapasztalt változásokra reflektál: a Szegedi Ítélőtábláról származó, a TÉSZ alkalmazhatóságával kapcsolatos indítványt az Alkotmánybíróság [AB] az időközben elfogadott és 2015. január 1-jétől hatályos új Bv. törvénnyel[9] bevezetett kötelező kegyelmi eljárásra tekintettel,[10] a kérdés érdemi vizsgálatát mellőzve, a jogszabályi környezet jelentős változása okán végzéssel elutasította.[11] A Magyar László-ügy[12] pedig - amelyben az EJEB a konkrét ügyön túlmutató strukturális problémát állapított meg a magyarországi TÉSZ-re vonatkozóan - véglegessé vált.[13] Az ennek nyomán Magyar László jogerős ítélete ellen indult felülvizsgálati eljárásban[14] a Kúria a következőképpen foglalt állást:
"A terhelt ügyében […] a belső jog csak annyiban alkalmazható, amennyiben összhangban áll az egyezménysértést megállapító EJEB ítélettel.
A Kúria megállapította, hogy Magyar László ügyében az EJEB által megállapított szempontoknak nem felel meg az olyan elnöki kegyelem, amelyet nem kell indokolni. Nem felel meg az EJEB ítéletben megállapított egyezménysértés kiküszöbölésének céljaira az egyéni kegyelem elengedhetetlen feltételeként az Alaptörvényben megszabott miniszteri ellenjegyzés intézménye sem, mivel azt szintén nem kell indokolni. Ezért az EJEB marasztaló döntésének az felel meg, ha a Kúria állapít-
- 498/499 -
ja meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját.
A Kúria álláspontja szerint az Egyezmény megsértését tehát úgy lehet orvosolni, hogy az ügydöntő határozatnak a feltételes szabadságból való kizáró rendelkezését mellőzni kell és egyúttal meg kell határozni a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját."[15]
A fenti megállapításokkal egyet lehet érteni, a rendelkező részt azonban a Kúria oly módon változtatta meg, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárását törölte, és e helyett 40 évben határozta meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját.
A védők, Karsai Dániel és Kadlót Erzsébet a határozat kihirdetését követően közölték, hogy alkotmányjogi panasszal élnek a döntés ellen, illetve ezzel párhuzamosan ismét Strasbourghoz fordulnak az ügyben.[16]
A Kúria Büntető Kollégiumának vezetője 2015. június 17-én indítványt terjesztett a jogegységi tanács elé, amely a 3/2015. BJE számú jogegységi határozatban[17] kimondta, hogy a két héttel korábbi felülvizsgálati eljárás lefolytatásának törvényes alapja hiányzott, ugyanis az "EJEB határozatban felhozott hiányosságot a magyar jogalkotás - indokolásából megállapíthatóan - megszüntette, azzal szemben az Alkotmánybíróság aggályt nem támasztott és a megszüntető határozattal szabad utat biztosított annak a jogalkalmazói gyakorlatnak, amely közel másfél évtized alatt több mint harminc jogerősen befejezett ügyben értelmezte a törvényt és formálta az ítélkezést."
"Magyar bíróság […] az életfogytig tartó szabadságvesztést a feltételes szabadságra bocsátás egyidejű kizárásával nemzetközi szerződésbe ütközés nélkül kiszabhatja.
Fogalmilag kizárt ugyanis, hogy egyezménysértő legyen az a döntés, amely a hatályos jogot, s egyben az EJEB által el nem bírált, egyezménysértőnek nem ítélt, és az Alkotmánybíróság által megengedett szabályt alkalmazza."
A Kúria tehát az utóbbi idők leggyengébb alkotmánybírósági aktusának is titulált,[18] hangsúlyozottan nem érdemi, hanem az Abtv.-n alapuló végzésre és a Bv. tv. indokolására hivatkozással éppen azt a közel másfél évtizedes gyakorlatot igyekszik legitimálni, amely az EJEB elmarasztaló ítéletének alapját képezi. Álláspontom szerint a második idézett mondat is több okból tarthatatlan: egyrészt ismét alkotmánybírósági megengedésnek minősíti az el nem bírálást, másrészt azt a látszatot kelti, hogy bárminemű belső jogi változtatás, annak tartalmától függetlenül, fogalmilag zárja ki, hogy egy arra alapított döntés egyezményellenes legyen. Ez a megközelítés összeegyeztethetetlen az EJEB vizsgálati módszerével, amely a konkrét belső jogi megoldások, jogtechnikai részletkérdések helyett azok érvényesülését, valódi, kifejtett hatását vizsgálja. A Magyar László ügyében lefektetett szempontoknak pedig minden Magyarországon hozott bírói döntésnek meg kell felelnie.
A Kúria aktuális álláspontja szerint tehát a TÉSZ a kötelező kegyelmi eljárás bevezetésével ismét megfelel az alkotmányosság és az EJEB követelményeinek egyaránt.[19] Jelen írásban e frissen bevezetett kötelező kegyelmi eljárást vetem össze a feltehetően mintául szolgáló egyesült királysági kegyelmi rendszerrel, amely számos strasbourgi elmarasztalást követően végül 2015-re nyerte el az EJEE-vel összeegyeztethető formáját. Az angol és walesi rendszer hiányosságaira rámutató ítéletekből levonható következtetések tükrében igyekszem feltárni a jelenlegi magyar szabályozás strasbourgi szempontból aggályos vonásait. Az elemzés végén de lege ferenda javaslatban vázolom föl az EJEB elvárásainak megfelelő szabályozási reformjavaslatot, amely az említett Lévay et al. javaslathoz képest szűkebb körű: kizárólag a felülvizsgálati rendszeren belül érvényesítendő szempontokra fókuszál. Meggyőződésem, hogy e követelmények érvényesítése szükséges és elégséges az egyébként várható sorozatos elmarasztalások elkerüléséhez.[20]
Az új Bv. tv. hatálybalépésével bevezetett kötelező kegyelmi procedúra a következő: negyven szabadságvesztésben kitöltött év után az érintett bv. intézetnek értesítési kötelezettsége van az igazságügyért felelős miniszter felé, valamint az elítéltet nyilatkoztatni kell arról, hogy a kegyelmi eljáráshoz hozzájárul-e. Ennek hiányában az eljárás nem folytatható le. Ezt követően
- 499/500 -
az igazságügyért felelős miniszter beszerzi az előkészítő iratokat, így többek között a bv. intézet által összeállított kockázatértékelési összefoglaló jelentést, értékelő véleményeket, az elítélt biztonsági kockázati besorolásával kapcsolatos iratokat. Mellékelni kell továbbá az elkövetett bűncselekményre vonatkozó adatokat, az elítélt testi és mentális egészségi állapotára vonatkozó szakorvosi és pszichológusi szakvéleményeket, a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő által készített környezettanulmányt is. Ezután a miniszter értesíti a Kúria elnökét, aki öt kúriai vagy ítélőtáblai büntetőbíróból álló, eseti Kegyelmi Bizottságot hoz létre. A Bizottság megvizsgálja, hogy
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
