A Magyar Jogász Egylet Bács-Kiskun Megyei Szervezete 2015. november 18-án emléktáblát helyezett el Csemegi Károly tiszteletére hajdani tanulmányai színhelyén, a kecskeméti Piarista Iskola diákotthonának homlokzatán a Magyar Tudomány Napja alkalmából.
Csemegi neve minden magyar jogász előtt ismert legnagyobb művéről, az általa megszövegezett és a modern magyar büntető igazságszolgáltatás fundamentumát jelentő első büntető törvénykönyvről, az 1878:V. törvénycikkről. Azt kevesebben tudják, hogy e kódex mellett olyan jogalkotási munkálatokban vett részt, illetve olyan törvényeket alkotott, mint az 1869:IV. tc. a bírói hatalomról, a modern magyar vádhatóságot megteremtő királyi ügyészségről szóló az 1871:XXXIII. tc., az 1874:XXXIV. tc. az ügyvédi rendtartásról vagy a bűncselekmények felosztása trichotom rendszerének megfelelően az 1879:XL. tc. a kihágásokról.[1]
Legendás kodifikátori tevékenysége mellett gazdag és fordulatos életpályája során a jogászi hivatás és közélet különböző szegmenseiben tehette próbára és kamatoztathatta páratlan tehetségét és elhivatottságát. Jogtudósi mivolta mellett volt vármegyei aljegyző, a szabadságharc őrnagya, országosan ismert és elismert ügyvéd, országgyűlési képviselő, államtitkár, kúriai tanácselnök, a Magyar Jogász Egylet életre hívója és első elnöke.[2]
Jogtudósi kvalitásáról elsősorban a nevével összeforrt kódex miniszteri indokolása tanúskodik, mely jóformán teljesen az ő műve.[3] Méltán állítja életrajzának megörökítője, Hajnal Hugó: "A hatalmas indokolás, amely felöleli a történelmi visszaemlékezésen kívül az összes európai jogrendszerekben kialakult élő jogot és a teóriát is, és azonfelül filozófiai elmélkedéssel húzza alá az általa konstruált egyes jogtételek helyességét (...) Olyan munka (...) volt, amelyre példa sem a törvényhozások terén, sem pedig a tudományos téren nincs (...)"[4]
Csemegi utókor által ismert életútja egy apró és eddig nem ismert részlettel gazdagodott Nánási László PhD Bács-Kiskun megyei főügyész jóvoltából. A Kecskemét jogtörténeti értékeinek kutatása és ápolása iránt elkötelezett kutató az 1714-től működő piarista iskola anyakönyveinek segítségével megállapította ugyanis, hogy a nagy kodifikátor és jogtudós az 1840-41-es tanévben az itteni gimnáziumban folytatta tanulmányait. Az eddig is tudott volt, hogy Csemegi Károly a gimnázium első négy osztályát a pesti piaristáknál végezte, majd Szegeden tanult, ahonnan egy év elteltével visszakerült a szerzetesrend pesti iskolájába.[5] Az azonban, hogy egy esztendeig Kecskeméten is diákoskodott, új felfedezés az életrajzban.
A Jogász Egylet megyei szervezete e kecskeméti év megörökítésére, tisztelete és nagyrabecsülése jeléül helyezte el az emléktáblát az egykor otthont adó, a reformkorban épített kollégium homlokzatán. Az avatóünnepségen Bicskei Ferenc, a Kecskeméti Törvényszék és a Jogász Egylet megyei szervezetének elnöke köszöntette a megjelenteket. Az emléktáblát a Piarista Iskola igazgatója, Nagy Attila Sch.P. áldotta meg és szentelte fel, az avatóbeszédet Nánási László mondta.
Az emléktábla rövid ünnepélyes avatását követően az 1714-ben alapított Piarista Iskola dísztermében tudományos ülésre került sor.
Ennek első előadójaként Nánási László beszámolt Csemegi Károly kecskeméti tartózkodását érintő kutatási eredményről és a nagy jogtudós itteni tanulmányairól. Csemegi - akkor még eredeti Nasch nevén[6] - eminens tanuló volt, és bár a műveltség nyelve ebben az időben még elsősorban a latin, másodsorban a német volt, már ekkor jeleskedett magyar nyelv tantárgyból is.
Ezt követően Mezey Barna D.Sc. tanszékvezető egyetemi tanár, az ELTE rektora tartott előadást Csemegi életpályájáról és az azt meghatározó, formáló politikai, társadalmi háttérről. Előadásából Csemegit csongrádi otthonából kitűnő szellemi munícióval útnak indított ifjúként ismerhettük meg (anyja csak németül beszélt vele, apja franciául tanította), aki szülei elszegényedése miatt jogi tanulmányait önerejéből finanszírozta. Nyelvismerete kiemelte őt kortársai közül - eredetiben olvasta a korabeli európai jogtudomány kiválóságainak, így Jhering, Stammler, Beccaria, Carrara és Bentham munkáit, tanulmányozta a francia Code Penalt, Justinianust -, hazaszeretete pedig a szabadságharcba vitte. Az elbukott háborút követően - a számára engedett - ügyvédi praxist kezd Aradon, melyet rendőri ellenőrzés mellett egy kis faluban, Butyinban volt kénytelen folytatni. Itt elméleti tudása mellett gyakorlati ismeretekkel vértezte fel magát. Ekkor vált erőteljessé publicisztikai tevékenysége is, ami megalapozta későbbi kodifikációs karrierjét. A minisztériumba Horvát Boldizsár igazságügy-miniszter hívta. Kodifikátorként az egyszemélyes munka híve volt, koncepciója szerint Goethe vagy Verdi sem adhatta át másnak a Faust vagy a Traviata egy részét. Nagy kodifikációs munkái elkészülte után - elmaradt előrelépése miatt - sértett emberként távozott a minisztériumból s lett ta-
- 377/378 -
nácselnök a Kúrián, ahol saját kódexének gyakorlatba ültetésén fáradozhatott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
