A tanulmány az önkormányzatok alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó indítványozási jogosultságát vizsgálja az Alkotmánybíróság gyakorlatában. Arra keres választ, hogy 2012. január 1-jét követően történtek-e változások az alkotmánybírósági gyakorlatban az önkormányzatok indítványozói jogosultságának a megítélésében. Bemutatja, hogy az Alkotmánybíróság az újabb döntéseiben milyen szempontrendszert alakított ki az önkormányzatok alkotmányjogi panasz eljárásban vizsgált indítványozói jogosultságának az eldöntéséhez. A bemutatott alkotmánybírósági gyakorlat alapján a tanulmány igazolni kívánja azt, hogy az önkormányzatok indítványozói jogosultságának az Alkotmánybíróság általi megítélésében lényeges változások mutathatók ki, amelyek az alkotmányos jogvédelem kiszélesítésének az irányába mutatnak.
Kulcsszavak: alkotmányjogi panaszok befogadási eljárása, önkormányzat indítványozó, önkormányzatok Alaptörvényben foglalt jogainak védelme, indítványozói jogosultság, alkotmánybírósági gyakorlat
Az Alaptörvény és az Abtv.[1] hatályba lépése óta eltelt több mint hét esztendő lehetőséget ad arra, hogy áttekintsem az önkormányzatok indítványozói jogosultságára vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlatot. Az Alaptörvény és az Abtv. hatályba lépését követően közreadott tanulmányomban[2] - irányadó gyakorlat hiányában - csak érintőlegesen, a lehetséges dogmatikai kiindulópontok felvázolásával tudtam ezzel a kérdéssel foglalkozni. A jelen tanulmányomban egyrészt arra keresek választ, hogy kimutathatóak-e 2012. január 1-je óta változások az Alkotmánybíróság gyakorlatában az önkormányzatok indítványozói jogosultságának a megítélésében, másrészt arra, hogy jelenleg milyen szempontrendszer alapján vizsgálja az Alkotmánybíróság egy-egy konkrét ügyben az önkormányzatok indítványozói jogosultságát. Áttekintve az irányadó alkotmánybírósági gyakorlatot megállapítható, hogy az önkormányzatok alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó indítványozói jogosultságának 2012. január 1-jétől napjainkig egy jól kirajzolódó fejlődési íve van, amely véleményem szerint egyértelműen az önkormányzatok Alaptörvényben foglalt jogai védelmének a kiszélesítése irányába mutat. Tanulmányommal ezt a "tételmondatot" kívánom alátámasztani, az eltelt hét évben meghozott fontosabb alkotmánybírósági döntések alapján.
Kiindulópontként érdemes az indítványozói jogosultság általános fogalma felől közelíteni az önkormányzatok, mint jogi személy szervezetek indítványozói jogosultságának a meghatározásához. Az Abtv. II. fejezete az Alkotmánybíróság egyes hatásköreinél használja az "indítványozásra jogosult" megfogalmazást. Ez alatt a törvény azt érti, hogy az adott hatáskörbe tartozó alkotmánybírósági eljárás megindítására a törvényben meghatározott személyek jogosultak. Az Abtv. 19. pontja "Az eljárás megindítása" tárgyszó alatt az 51. § (1) bekezdésében, valamennyi az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó eljárás tekintetében általános érvénnyel mondja ki, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény, valamint az Abtv. szerint, az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése, a határozott kérelem törvényi feltételei között kötelező érvénnyel írja elő az indítványozó számára azt, hogy meg kell jelölnie azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, ami megalapozza az adott hatáskörben az indítvány előterjesztésére vonatkozó jogosultságát. Az Abtv. 55. § (4) bekezdés b) alpontja értelmében, ha már az alkotmánybírósági eljárás főtitkári előkészítő szakaszában felmerül az, hogy az indítványt nyilvánvalóan nem az arra jogosult terjesztette elő, akkor annak érdemi elbírálására nem kerülhet sor. Az Abtv. 22., "Az Alkotmánybíróság döntései" című pontjának 64. § b) alpontja az indítványozói jogosultság hiányát, az indítvány végzéssel történő visszautasításának az okaként jelöli meg. Az Abtv.-ben szabályozott alkotmányjogi panasz eljárásokban az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi pa-
- 12/13 -
nasz indítványok befogadásáról dönt.[3] Ennek keretében valamennyi formai és tartalmi törvényi feltételt megvizsgál a befogadásról döntő alkotmánybírósági tanács, így az eljárási jogosultságot is. Eljárási jogosultság hiányában az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálhatja az alkotmányjogi panasz indítványt, azt végzéssel vissza kell utasítania.[4] Ez esetben tehát a visszautasítás indoka az, hogy az indítványt előterjesztő indítványozó nem volt jogosult alkotmányjogi panaszt előterjeszteni, nem volt jogosult az alkotmányjogi panasz eljárást megindítani az Alkotmánybíróság előtt. Az alkotmányjogi panaszok befogadási eljárásának az Abtv.-ben szabályozott formai és tartalmi szűrői kógens törvényi rendelkezésekben meghatározott konjunktív törvényi feltételek, amelyek egy, az alkotmánybírósági gyakorlatban kimunkált sajátos logikai kapcsolatban állnak egymással. Ennek a logikai sornak az egyik eleme az indítványozói jogosultság törvényi befogadási feltétele.[5]
Az Abtv.-ben szabályozott alkotmányjogi panaszok alapvetően a természetes személyek egyedi ügyhöz[6] kötött alkotmányos jogvédelmét szolgálják, az egyén alkotmányos jogait védik az államhatalommal, mint közhatalommal szemben. Ebből következően a természetes személyek indítványozói jogosultsága az Alkotmánybíróság joggyakorlatában nem vetett fel komolyabb eljárás dogmatikai problémákat, egy másik tartalmi befogadási feltétel[7], nevezetesen az érintettség volt az, ami a természetes személy indítványozók esetében a konkrét ügyekben az egyes panaszfajtáknál értelmezésre szorult.
Másként merült fel azonban a jogosultság kérdése a szervezetek, így különösen az állam, annak szervei, illetve az önkormányzatok esetében. Az Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panaszok befogadási eljárásában arra a kérdésre kellett választ adni, hogy a különféle szervezetek, illetve az állam és annak egyes szervei továbbá az önkormányzatok előterjeszthetnek-e alkotmányjogi panaszt, és ha igen, akkor milyen Alaptörvényben foglalt jogok sérelmére alapíthatják azt? Az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdése annyiban segítette a kérdés megválaszolását, amennyiben kimondja, hogy a törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak. Ebből következően nemcsak a természetes személyeknek, de a jogi személyiséggel rendelkező és azzal nem rendelkező szervezeteknek is lehetnek olyan Alaptörvényben foglalt jogai, amelyek - lévén, hogy természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak - őket is megillethetik, s ekként alkotmányos jogvédelem alatt állhatnak. Az Abtv.-ben szabályozott "valódi" alkotmányjogi panasz,[8] illetve normakontrollos alkotmányjogi panasz[9] a panaszos egyedi ügyében nyújt alkotmányos jogvédelmet és e hatásköröknél nem zárja ki az indítványozói körből a természetes személyeken kívüli szervezeteket. Ezt az értelmezést támogatja az Abtv. 1. § a) pontjában szereplő, az egyedi ügy fogalmát meghatározó értelmező rendelkezés is. Az Abtv. 26. § (2) bekezdésében szabályozott közvetlen ("kivételes") panaszra vonatkozó törvényi szabályozás sem zárja ki a szervezeteket, így az önkormányzatokat sem a panasz előterjesztésének a jogosultságából.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
