A rendszerváltozás évében, 1989-ben Magyarországon kb. 10 000 jogtanácsos tevékenykedett, ami a másik három klasszikus jogi hivatásban dolgozók számával összehasonlítva (1200 bíró, 1200 ügyész, 1600 ügyvéd) a jogi szakmák számszerű kiegyensúlyozottságát mutatta. 1999-ben még kb. 1500 jogtanácsos lehetett (Pokol Béla: A társadalom jogászi telítettsége, Jogtudományi Közlöny 2002/5. 205-216. oldal.).
A jogtanácsosok számáról a jogtanácsosok névjegyzékét vezető megyei (fővárosi) bíróságok nem tesznek közzé adatokat, ilyen adatokat a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal sem tud szolgáltatni, mivel a FEOR (Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere) jogtanácsosokat azonos csoportba sorolja a jogi végzettségű pl. minisztériumokban dolgozó jogászokkal (szemben az ügyvédekkel, ügyészekkel, bírókkal, közjegyzőkkel, akiket külön kódszámokon tartanak nyilván).
A jogtanácsosi hivatás napjainkra sajnálatos módon jelentősen elveszítette azt a szerepét, amellyel korábban bírt. Ez köszönhető annak is, hogy a rendszerváltozás által megteremtett jogállamiság és piacgazdaság a "szocialista találmánynak tekinthető" jogtanácsosokkal szemben sokkal jelentősebb szerepet adott az ügyvédi hivatás gyakorlóinak.
Azt gondolom azonban, hogy mégis érdemes ezen jogi hivatás gyakorlóinak a helyzetéről részletesebben beszélni, hiszen a jogtanácsosok azok, akik a munkáltatójuk tevékenységét szolgálva felismerik a jogi kockázatokat és azonnal megfelelő megoldásokat tudnak adni azok kezelésére.
A cikkben a történeti előzményeket és a gyakorlati problémákat ismertetve, arra keresek választ, hogy a mai gazdasági, jogi viszonyok között megfelelő-e a jogtanácsosi tevékenységre vonatkozó szabályozás.
Magyarországon az ügyvédi rendtartás tárgyában kiadott 1874. évi XXXIV. tc. és a 1937. évi IV. tc. alapján az ügyvédek megbízási jogviszony alapján végezték tevékenységüket, de szolgálati jogviszonyban is állhattak. A szolgálati jogviszonyban álló ügyvédek rendszerint a "vállalati ügyész" megnevezést használták. 1945 után a kötött jogászi pályákat (bíró, ügyész) viszonylag sokan hagyták el, ezzel egyidejűleg az ügyvédek száma viszont dinamikusan növekedett. 1948-49-ben a vállalatoknál dolgozó ügyvédek száma növekedett jelentősen és a magánpraxist folytató ügyvédek száma csökkent. A szocialista fordulat után a jogászság egésze veszített társadalmi súlyából, és a hivatás gyakorlásának szabályait politikai szempontok alapján alakították, korlátozva a magánpraxist.
Ez a fordulat azt eredményezte, hogy az 1950-es években az egész jogászi (ügyvédi) hivatás leértékelődött, az államigazgatásban vagy vállalati jogtanácsosként való elhelyezkedés magasabb jövedelmet és kiszámíthatóbb megélhetést biztosított az ügyvédi tevékenységgel szemben.
A szocialista ügyészséget kialakító, a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1953. évi 13. szám tvr. hatályba lépése után az ügyészi cím használatáról szóló 61/1954. (IX. 30.) MT számú rendelet rendelkezett úgy, hogy a vállalati (tanácsi) jogi képesítésű dolgozók a jogi tanácsadó, vagy a jogász címet használhatták a továbbiakban.
Az ügyvédséggel összefüggő egyes kérdések szabályozásáról szóló 23/1955. (III. 20.) MT számú rendelet kimondta, hogy az állami szerveknél, vállalatoknál és a szövetkezeteknél munkaviszonyban álló ügyvédek ügyvédi kamarai tagok nem lehetnek [7. § (1) bekezdés], ezzel az egységes magyarországi ügyvédség megszűnt.
A "jogtanácsos" kifejezéssel először a vállalati jogtanácsosokról és jogi előadókról szóló 33/1958. (V. 17.) Korm. rendeletben találkozunk, amely az állami vállalat jogi ügyeinek ellátására a munkaviszonyban (második állásban, mellékfoglalkozásban) álló jogtanácsosokat ruházta fel.
A Kormányrendelet alapján, ha egyes jogi ügy elintézése különös szakértelmet kívánt, akkor más vállalat jogtanácsosának (önálló jogi előadójának) is adható volt eseti megbízás. Szervezeti formaként lehetőség volt arra, hogy iparági jogi irodák, tanácsi jogi irodák működjenek. A jogtanácsos a vállalat alkalmazottjának jogi képviseletét is elláthatta olyan ügyekben, amelyek az alkalmazottnak a munkakörében kifejtett tevékenységével voltak kapcsolatosak. Más személy képviseletének ellátására a jogtanácsos csak jogszabály kifejezett rendelkezése esetén volt jogosult.
A termelőszövetkezetek jogi ügyeinek intézéséről szóló 4/1966. (II. 13.) FM rendelet és a 6/1967. (X. 24.) MÉM rendelet egyes rendelkezései a termelőszövetkezetek vonatkozásában határoztak meg speciális szabályokat a jogtanácsosok vonatkozásában.
A jogszabályi háttérnek is köszönhetően az ötvenes-hatvanas évek fordulójának legjellegzetesebb sikerpályája a vállalati jogászi, majd a hatvanas évek második harmadában a szövetkezeti jogászi tevékenység volt. A vállalati, majd a szövetkezeti szektor relatív gazdasági önállóságának kibontakozása megnövelte a gazdasági jogászság súlyát is (Dr. Vinnai Edina: A jogászi hivatás). Ez megmutatkozott a jogalkotásban is, és a jogtanácsosokra vonatkozó szabályozásban fontos szerepe volt a korábbi kormányrendeletet és FM rendeletet hatályon kívül helyező, a jogtanácsosokról szóló 17/1971. (IV. 28.) Korm. rendeletnek. A Kormányrendelet hatálya az állami költségvetési és gazdálkodó szervekre, a szövetkezetekre, azok szövetségeire, a szövetkezeti vállalatokra, a társadalmi szervezetekre és azok vállalataira, valamint a gazdálkodó szervek társulásaira terjedt ki.
A Kormányrendelet helyébe a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. tvr. (a továbbiakban: Jtvr.) lépett 1983. szeptember 1-jével. A Jtvr. (a jogszabály indokolása szerint) azért vált szükségessé, mert "a hatályos kormányrendelet alapvetően betöltötte célját, a megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyokat azonban nem minden vonatkozásban szolgálja kielégítően. A jogtanácsosi szervezetet és működést, különösen az egységes jogpolitikai irányítást illetően további fejlődésre van szükség. Ez azonban - a gyakorlati intézkedéseken túlmenően - új, magas szintű jogszabály megalkotását is szükségessé teszi."
A Jtvr. céljai a következők voltak:
a) a jogtanácsosok tevékenységének átfogó rendezésével a jogi munka színvonalának emelése;
b) a gazdálkodó és egyéb szervezetek jogi ügyeit általában a jogtanácsosok intézzék - munkaviszony vagy tagsági viszony keretén belül;
c) egységes jogpolitikai és módszertani irányítás megteremtése - Magyar Jogász Szövetség szakmai érdekképviseleti feladatainak meghatározása;
d) egységes nyilvántartás és névjegyzékbe való bejegyzési kötelezettség bevezetése;
e) jogtanácsosi munkaközösség intézményének létrehozása a jogi segítség iránti igények teljesebb kielégítés érdekében.
A Jtvr. végrehajtását szolgálta a 7/1983. (VIII. 25.) IM rendelet (a továbbiakban: Vhr.).
A magyar gazdaság nyolcvanas években kezdődött csekély fokú liberalizációja is elég volt ahhoz, hogy azonnal átrendezze az addigi jogászi piacot. A gazdasági munkaközösségek igényelték a jogi szakértelmet, de nem tudtak önállóan jogtanácsost alkalmazni. Ennek köszönhetően jöttek létre a jogtanácsosi munkaközösségek, amelyek az alakulóban levő és a már működő kisvállalatok ügyeit intézték (Koncentráció és szakosodás, 2000/11. - Terepszemle, Cégvezetés, VIII. évfolyam 11. szám)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
