A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar (a továbbiakban: PPKE JÁK) 2024. február 29-én konferenciát szervezett az eltűnő kollektív szerződések és munkaügyi perek nyomában témakörben. A konferencia a Friedrich Ebert Stiftung támogatásával, valamint számos munkajogász közreműködésével valósult meg. Komáromi László dékán és Németh Edit tudományos munkatárs (Friedrich Ebert Stiftung) megnyitóját, köszöntőjét követően az első szekció a kollektív szerződéses lefedettség magyarországi csökkenésének témakörével foglalkozott. Elsőként Berki Erzsébet nyugalmazott főiskolai tanár kutatási eredményeit Gyulavári Tamás egyetemi tanár ismertette. A kollektív szerződések az adatok tükrében című előadás alapvetően két kérdésre törekedett kielégítő választ nyújtani: milyen a kollektív szerződési lefedettség helyzete ma Magyarországon, illetve hogyan alakultak a trendek az elmúlt tíz esztendőben? A kutatás statisztikai adatokra támaszkodott, a Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH), illetve a Munkaügyi Kapcsolatok Információs Rendszer (a továbbiakban: MKIR) adatainak elemzése képezte az előadás fő irányvonalát. A szerző hangsúlyozta, hogy a KSH munkaerőfelmérésén, illetve MKIR nyilvános adatbázisán alapuló adatok alapján kimutatható eredmények nem teljes egészében fedik a valóságot, de a tendencia egyértelműen megállapítható: a közszférában egyre inkább kizárt vagy eleve korlátozott, míg a magánszférában csökken a kollektív szerződéses lefedettség. A KSH adatai alapján többek között rávilágítottak, hogy a 2004-es 25,2 százalékhoz képest 2020-ban már csak 18,5 százalék azon munkavállalók aránya, akik szerint munkahelyükön van érvényes kollektív szerződés. A csökkenés okaként kormányzati intézkedéseket, illetve spontán folyamatokat jelölt meg, illetve ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy a tárgykörben nem állnak rendelkezésre pontos, korrekt, megbízható adatok.
Gyulavári Tamás ezt követően a kollektív szerződési lefedettség növelésének potenciális munkajogi eszközeit vizsgálta, az előadásában öt jogalkotási kérdés elemzését tűzte ki célul. Elsőként a kollektívszerződés-kötési jogra vonatkozó rendelkezéséket mutatta be, hangsúlyozva, hogy a "10 százalékos szabály" csökkentése nem kiút, reprezentatív szakszervezet hiányában a megállapodás megerősítése tekintetében munkavállalói szavazást, illetve a párbeszéddel megvalósuló részletszabályok kidolgozását jelölte meg javaslatként. A kollektív szerződés szabályozó szerepével összefüggésben tárgyalta, hogy miként lehetséges a kollektívszerződés-kötésre irányuló munkáltatói érdekeltséget egy "újratervezés" keretében növelni. Az abszolút diszpozitivitás "megtartása" mellett ugyanis arra van (volna) érdemi lehetősége a jogalkotónak, hogy szabályozási hatáskörök átrendezésével a különböző szintű kollektív szerződés rendszer alapulvételével a törvény mely kérdés, illetve tárgykör törvénytől eltérő szabályozását engedi meg. Az előadás a kollektív szerződéses lefedettség potenciális eszközeként jelölte meg továbbá a szakszervezeti jogok megerősítését, a sztrájkjog "érdemi biztosításával" kapcsolatos reformot. Utalt az ágazati kollektív szerződések tulajdonképpeni hiányára, ezzel összefüggésben a kiterjesztés újragondolását helyezte a kérdés középpontjába.
Berke Gyula (Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar) korreferátumában a kollektív szerződés tartalmával kapcsolatos kérdéseket érintette, s kapcsolódott Gyulavári Tamásnak a törvénytől eltérő szabályozás lehetőségével kapcsolatos felvetéséhez, az ún. tarifadiszpozitív törvényi szabályozási szemléletet is érintve.
Szabó Imre Szilárd egyetemi adjunktus (Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar) Berki Erzsébet és Gyulavári Tamás előadására reflektálva hangsúlyozta, hogy nem elég önmagában "több" kollektív szerződést kötni, hanem e tekintetben az a releváns, hogy mennyi valódi normatartalmú kollektív szerződés van jelen a gazdaságban. A versenyszféra különböző szintjein foglalkoztatottak arányával összefüggésben kiemelte, hogy "ahol tudunk és akarunk", ott van lehetőség valódi normatartalmú kollektív szerződést kötni, nem a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény képezi e tekintetben a fő problémát. A probléma szerinte leginkább a munkaügyi kapcsolatok működése/struktúrája területén jelentkezik, elsősorban tehát foglalkoztatáspolitikai kérdésről kell beszélni. A szakszervezetek szerepével, jelenlegi helyzetével, érdekérvényesítési képességével, illetve a sztrájkjog valódi tartalmával összefüggésben jó hangulatú, ám heves szakmai vita alakult ki Szabó Imre Szilárd és Berke Gyula között.
A második szekcióban az előadók a munkaügyi perek számának csökkenésének okairól értekeztek. Petri Dávid PhD-hallgató (PPKE JÁK) a munkaügyi perek csökkenését az adatok tükrében vizsgálta, és bemutatta, hogy a munkaügyi perek száma 2010-től 2021-ig tulajdonképpen az ötödére csökkent, azzal, hogy a 2020-as látszólagos növekedés okát
- 78/79 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
