1. A bírósági és egyéb hatósági határozatok végrehajtható tartalma a határozatban megjelenő bírói (hatósági) jogalkalmazói döntés, amely valamilyen kötelezettséget ír elő a határozatban megjelölt fél terhére.
1.1. E végrehajtható tartalom az adott hatóság számára előírt eljárási rendben meghozott határozat formájában jelenik meg.
1.1.1. Kivételesen - így például az adóigazgatási eljárásban - ismert az a sajátos megoldás, amikor a fél meghatározott formában és tartalommal megtett, hatósági ellenőrzése alá vetett és elfogadott nyilatkozata (bevallása) minősül végrehajtható határozatnak.
2. A közjegyzői okirat végrehajtható tartalma nem más, mint a fél által jognyilatkozat szándékával kinyilvánított kötelezettségvállalás, amely meghatározott eljárási rendben készített okirati formában kerül rögzítésre.
2.1. A közokiratba foglalt kötelezettség nem bármire, hanem kizárólag olyan vagyoni értékű szolgáltatásra vonatkozhat, ami bírósági úton is végrehajtható lenne.Tudjuk, hogy jellemzően pénzfizetésre, dologi adósi, kezesi kötelezettségvállalásra vonatkozó nyilatkozatokról van szó, de gyakori a valamilyen meghatározott magatartás (kiköltözés, kiürítés, befogadás) vállalása is.
2.2. A törvényi előírások szerint - Vht. 21. § (1) bekezdés, Ktv. 112. § (1) bekezdés - a fél kötelezettségvállalása a végrehajtható, függetlenül attól, hogy az okirat kétoldalú jogügyletet - azaz szerződést - foglal-e magában, avagy csak egy egyoldalúan megtett jognyilatkozatot.
3. Tudva lévő, hogy a magyar jogban egyoldalú nyilatkozatból csak kivételesen (Ptk. 199. §), a jogszabályban taxatíve meghatározott esetben (díjkitűzés, közérdekű kötelezettségvállalás, bankgarancia) keletkezik kikényszeríthető kötelezettség. Akkor miként lehet az egyoldalú kötelezettségvállalás végrehajtható?
3.1. Nyilvánvaló, hogy kikényszeríthető, tehát a közjegyzői okirat alapján végrehajtható az olyan egyoldalú jognyilatkozat, amelyből az előbb ismertetettek szerint a jogszabály rendelkezése alapján - kivételesen - kötelem fakad. Ha csak ezek lennének a végrehajtható kötelezettségvállalások, akkor a szabályozás vajmi kevéssé érné el kinyilvánított célját: a peres eljárás elkerülésével biztosítható, gyors végrehajthatóságot.
3.2. Végrehajtható azonban közjegyzői okirat alapján az egyoldalú nyilatkozatba foglalt kötelezettségvállalás is amennyiben megállapítható, hogy egy korábbi időpontban a felek kölcsönös egybehangzó nyilatkozata alapján már létrejött a kikényszeríthető kötelezettség.
Tipikusan arról van szó, hogy a felek már korábban kötöttek egy megállapodást (pl. kölcsönügyletet), ennek alapján a vállalt kötelezettség ki is lenne kényszeríthető az általános szabályok szerint, tehát bírósági marasztalást követően. Ezt elkerülendő kívánnak a kikényszeríthetőség elérésének módjában változást elérni a felek a közjegyzői okiratba foglalt jognyilatkozattal.
3.2.1. A már fennálló - akár szerződésből, akár más kötelem fakasztó tényből keletkezett kötelezettségek végrehajthatóvá transzformálása a gyakorlatban tartozáselismerés, avagy kötelezettség vállalását kinyilvánító nyilatkozat megnevezésű okirat formájában történik. Azt gondolom, hogy a tartozáselismerés a pontos megnevezés, mert kifejezi azt, hogy itt nem keletkezik egy új kötelezettség, csak egy már meglévő "megerősítéséről" van szó. Persze ehhez hozzá kell tennünk, hogy a tartozás fogalom a kötelemből - főként szerződésből - keletkezett mindennemű kötelezettséggel azonosítandó.
3.2.2. Ilyenkor a záradékolás kérésekor megfelelően igazolni kell azt, hogy a kötelem a felek között létre jött, hiszen önmagában az a körülmény, hogy a tartozását megerősítő fél erre a megállapodásra hivatkozik, annak a fő tartalmi elemeit ismerteti, ehhez még nem elegendő.
Az igazolás megfelelő módja lehet természetesen a hivatkozott szerződés mellékelése, de még ennyi sem szükséges, hiszen az a körülmény, hogy a kötelezett a végrehajtási záradékkal ellátni kért okiratban megerősíti a saját tartozása tényét egy korábbi vállalására hivatkozva, s ennek valósággal egyezőségét a jogosult nyilvánvalóan nem teszi vitássá, hiszen maga kéri ennek a végrehajtását, kétségtelenné teszi a nyilatkozat tartalmát.
3.3. Az okiratba foglalt végrehajtható kötelezettségek harmadik változata lehet (de ennek már kevésbé van gyakorlati jelentőssége), amikor a közokiratba foglalt nyilatkozatból önmagából nem keletkezik kötelezettség, ugyanis nincsen mögötte már megkötött szerződés. Szerződéstanilag az egyoldalú kötelezettségvállalásra vonatkozó nyilatkozat tehát nem más, mint egy szerződési ajánlat, amelyből akkor keletkezik kötelem, ha az a címzetthez megérkezik, aki azt elfogadja. Például: Én X tulajdonos eladom Y személy részére Z dolgomat, s legkésőbb november 24-ig birtokába is bocsátom, ha vállalja, hogy a birtokbaadással egyidejűleg a részemre 2 000 000 Ft vételárat megfizet. A válasz: elfogadom, vállalom.
3.3.1. A mégoly bonyolult jogviszonyokat tartalmazó szerződések is megalkothatók úgy, hogy a felek a saját kötelezettségeiket nyilatkozatba foglalják, részletezve azt is, hogy ezen vállalásoknak mi a másik fél által teljesítendő elvárt ellentétele. A címzett elfogadó nyilatkozatával szerződés születik.
A végrehajthatóvá nyilvánítás szempontjából mi a lényege az ilyen egyoldalú nyilatkozatnak? Az, hogy végrehajtandó kötelezettségvállalást tartalmazó ajánlat foglaltassék közjegyzői okiratba, tartalmazza mindazon tartalmi elemeket, amelyeket a jogszabály megkövetel: jogosult és kötelezett neve, a kötelezettség tárgya, mennyisége(összege), jogcíme, teljesítés módja és határideje.
Megfelelően igazolni kell, hogy az okiratban megnevezett jogosult, aki valójában akkor még csak az ajánlat címzettje volt , valóban jogosulttá vált azzal, hogy az ajánlatot megkapta, elfogadta.
3.3.2. A magyar jogban a jognyilatkozatok (így az elfogás) érvényessége igen ritkán kötődik alakisági követelményhez. Amikor nem kell írásba foglalás, akkor a szerződési akarat kifejezhető ráutaló magatartással is. Az a körülmény, hogy a címzett az okiratot a bírósághoz végrehajtási záradékolásra benyújtja, kétséget kizáróan igazolja, hogy azt megkapta, azt azzal a tartalommal elfogadta, tehát, hogy az ajánlati tartalommal a kötelezettség megszületett.
Kivétel ez alól, ha az ajánlat elfogadása valamilyen feltételhez avagy időhatározáshoz kötött, így például: az ajánlati kötöttség időtartamát a kötelezett meghatározta. Ilyenkor a feltétel vagy időpont bekövetkeztét (jelen példánál a megfelelő időpontban megtett elfogadó nyilatkozatot) is igazolni kell.
Bizonyára van, aki ezzel szemben azt állítja: az ilyen közjegyzői okiratba foglalt ajánlat azért nem lehet végrehajtható, mert az elfogadás az olyan feltétele a szerződés (és ebből eredően a kikényszeríthető kötelezettség) keletkezésének, amit a Vht. 21. § (2) bekezdése miatt szintén közokirattal kell tanúsítani. Ez csak egy másik közokiratba foglalt elfogadó nyilatkozat esetén lehetséges.
Én ezzel a nézettel azért nem értenék egyet, mert a feltétel és időhatározás egy megkötött szerződés, avagy a megtett szerződési ajánlat hatályának fogalmi körébe tartozik, nem pedig a szerződés létrejöttéhez. Ha az egyoldalú jognyilatkozat elfogadását mint feltételt értelmeznénk, akkor kizárt lenne a már ismertetett tartozáselismerés tartalmú okiratok végrehajtása is, hiszen a eredeti vállalás elfogadását ott is közokirattal kellene igazolni.
4. Végrehajtási törvényünk külön szabályt ad a zálogszerződésre [Vht. 22. § c) pont], amikor akként rendelkezik, hogy végrehajtási záradékkal látható el a zálogszerződésről szóló közokirat, ha a követelés teljesítési határideje letelt.
De lege ferenda persze megfontolható, hogy ott, ahol a Ptk. nem írja elő a közjegyzői okiratba foglalás követelményét, szükséges-e a zálogszerződésre külön szabályt fenntartani, s ezzel kizárni a zálogadási kötelezettség egyoldalú megerősítésének, illetőleg vállalásának a korábbiakban ismertetett feltételek melletti végrehajtását. A jelenlegi rendelkezést azonban véleményem szerint csakis akként lehet értelmezni, hogy itt a szerződés (és nem csak a kötelezettségvállalást) közjegyzői okiratba foglalását látta szükségesnek előírni a jogalkotó.
5. A gyors végrehajthatóság érdekében közjegyzői okiratba leggyakrabban hitel-, illetőleg kölcsönszerződést foglalnak.
Ez természetes is, hiszen egyrészt e pénzügyi műveletek nagy tömegével, az üzletszerű banküzemmel nemigen férne össze a peres eljárásokban viszonylag lassan megszülető eredmény, másrészt a potenciálisan végrehajtandó kötelezettségvállalások viszonylag nem bonyolultak, az üzleti szabályzatok szerint standardizáltak (vissza kell fizetni egy meghatározott időpontig a nyújtott összeget).
5.1. Most a továbbiakban a Ptk. 522. §-ában szabályozott bankhitel szerződésre koncentrálnék, amelyről tudjuk, hogy nem azonos a kölcsönügylettel, nagy számban megkötött hitelszerződésekből alig-alig keletkezik per, ennél lényegesen gyakoribb a behajtási eljárás. Így összességében évi több száz peres eljárástól, s tegyük hozzá: jellemzően nem valódi jogvitán alapuló, hanem egyszerűen a teljesítőképesség és az időhúzási szándék miatti peres eljárástól mentesülnek a bíróságok.
Az utóbbi időben született néhány olyan jogerős határozat, amelyben a bíróság arra hivatkozva zárkózott el a hitelszerződést tartalmazó közjegyzői okirat záradékolásától, hogy e szerződéstípusnál a bank rendelkezésre állási kötelezettsége mellett az adós még nem vállalhat kötelezettséget a visszafizetésre, hiszen annak feltétele a hitelszerződés alapján létrejövő kölcsönügylet, amelynek tényét azonban a hitelszerződés nem tartalmazza.
5.2. Ezt az álláspontot tévesnek tartom. S nem azért, mert ennek elfogadása indokolatlanul megnehezítené a bankok, de ezzel együtt az adósok helyzetét is. Tudniillik a jelenlegi hitelkonstrukciók keretében ezrével jönnek létre a konkrét egyedi kölcsönügyletek úgy, hogy azok mögött már külön formalizált, rögzített megállapodások nincsenek, csupán a ráutaló magatartások láncolatát lehet tetten érni. Gondoljunk egy folyószámla-hitel szerződésre, amikor is a bank a folyószámlán egy adott teljesítéshez szükséges pénz hiányát kölcsönigénynek tekinti, s ennek következtében az adóst a hitelszerződésben meghatározott kondíciók szerint és keret erejéig kölcsönben részesíti. Minden egyes egyedi ügyletnél nyilatkozatot, ráadásul közokiratba foglaltat produkálni teljesíthetetlen követelmény. Ez persze egy célszerűségi érv, de az a jogértelmezésnél csak korlátozottan lehet szempont.
5.2.1. A végrehajthatóság ilyen értelmezését azért tartom tévesnek, mert a hitelszerződés ugyan valóban nem rögzítheti megtörtént tényként a kölcsön szolgáltatását, csak a rendelkezésre tartást, valamint az egyik oldalon ebből keletkező majdani adásra, a másik oldalon a visszafizetésre vállalt kötelezettséget, de éppen így az egyéb - például a kölcsön - szerződések is szükségszerűen a jövőben teljesítendő kötelezettségvállalásról szólnak legalább az egyik oldalon.
5.2.2. De a hitelszerződésben a hitelező által vállalt kötelezettség (a dare szolgáltatás) teljesítése a Vht. 22. § (2) bekezdés szerinti feltétel sem lehet, amelyet közokirattal kell igazolni, hiszen ilyen értelmezés mellett bármely szerződés, így a kölcsönszerződés egyik oldalról történő teljesítése is feltétel lenne a végrehajthatóság szempontjából.
5.3. Ezzel szemben a jogszabály helyes értelmezése szerint a teljesítés tényét és ebből következően a másik oldalon megnyílt ellenszolgáltatási kötelezettséget nem a végrehajtandó közjegyzői okirattal, vagy később ilyen formában megtett nyilatkozattal kell igazolni, hanem el kell fogadni a rögzített kötelezettség teljesítésének és ezzel egyidejűleg az ellenszolgáltatás nem teljesítésének állítását.
A Legfelsőbb Bíróság korábban már kifejtette a következőket (BH 348/1997.): Az, hogy a fizetési kötelezettségét a kötelezettnek... a meghatározott időpontig... kellett volna teljesítenie, olyan körülmény, amely külön okirati bizonyításra nem szorul. Az okiratban meghatározott teljesítési határidő, illetőleg határnap elteltének ténye elégséges ahhoz, hogy ebből a szempontból a végrehajthatóság megállapítható legyen, miután a végrehajtást kérő állítja, hogy a kötelezett nem teljesített.
5.4. Az egyik ügyben, az első- és másodfokú döntésben a bíróságok arra hivatkozással tagadták meg az okirat záradékolását, hogy önmagában a felek által kötött hitelszerződés nem igazolja a kölcsönszerződések alapján keletkezett adósi kötelezettségvállalás tényét, mennyiségét, jogcímét.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott döntésében az alábbiakat fejtette ki: (Pfv. I. 21. 375/2001/7)
Az okiratból megállapíthatóan ... a Bank kötelezte magát, hogy a hitelkeret terhére kölcsönt folyósít, az ügyfél külön rendelkezése nélkül, ha a fizetési megbízások teljesítéséhez az ügyfél folyószámlája nem nyújt fedezetet.
A szerződések szerinti teljesítések lejárati határideje a jogviszony meghatározott időtartamából kikövetkeztethető,... a szerződési nyilatkozatokból megállapítható az adós arra vonatkozó kötelezettségvállalása, hogy ha a szerződéses jogviszony tartama alatt keletkezik tartozása, azt megfizeti a banknak.
Az indokolás így folytatódik:... a tartozás mennyisége is megállapítható, feltéve, hogy a Bank mint végrehajtást kérő azt igazolja a szerződésben meghatározott módon, az üzleti könyvei és nyilvántartásai alapján. Ez utóbbi megfelelően igazoltnak akkor fogadható el, ha az üzleti könyvek és nyilvántartások vonatkozó adatait közokiratba foglaltan terjeszti elő a végrehajtást kérő.
5.4.1. E döntés szerint tehát egy hitelszerződésből keletkezett tartozás végrehajtásához, amelynek fennállta esetére az adós annak visszafizetésére kötelezettséget vállalt az okiratban, nem elég az állítani, hogy a szerződésben vállalt összeghatáron belül a kölcsönügyletek létrejöttek, és hogy a végső teljesítési határidőt követően adós tartozik. A kettős állítás - pro primo: a rendelkezésre állási kötelezettségből adás lett, pro secundo: abból tartozás áll fenn - csak akkor elegendő, ha a tartozás összegét a jogosulti oldalról produkált közjegyzői okirat igazolja.
A határozat a szükséges tartalmat rögzítő hitelszerződések záradékolása előtt úgy csukja tehát be a kaput, hogy a kapukulcsot a lábtörlő alá teszi, amire a hitelező figyelmét felhívja.
Ezek után a hitelező, ha biztosra akar menni, nem árt, ha ezt az eljárást követi.
Én ezt az értelmezést vitatom. Gondoljunk csak bele: ugyan mitől erősebb a bizonyító ereje egy közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú nyilatkozatnak, avagy a hitelkimutatásról készített banki összesítésben megjelenő hiány ténytanúsításának, mint a végrehajtási záradékolás iránti kérelemben a bíróság felé megtett nyilatkozatnak?
Azt gondolom semmivel, mert természetesen egyiknek sincsen bizonyító ereje sem a tartozás fennálltát sem összegét illetően.
De nem is kell olyan tény igazolását elvárni a végrehajtandó okirattól, vagy egy ahhoz kapcsoló újabb okirattól, ami annak nem is lehet tárgya. A végrehajtható okiratnak a meghatározott jogcímen keletkezett, maghatározott időpontban lejáró tartozás visszafizetésére vonatkozó kötelezettségvállalást kell tartalmazni, továbbá a kötelezettség (tartozás) elvileg lehetséges maximális mennyiségét/összegét. E mennyiség (összeg) a záradékolhatóság felső határa.
5.4.2. Természetesen a záradékolt közjegyzői okirattal szemben nagyon egyszerű alapon végrehajtás korlátozási/megszüntetési per indítható, csak egyszerűen állítani, majd bizonyítani kell, hogy a tartozás nem, vagy nem olyan összegben jött létre, illetőleg megszűnt. Értelemszerű, hogy ebben a perben - mivel a nemleges bizonyítás nem teljesíthető - tartozás keletkezése, és a visszafizetni kért öszszeg nagyságának igazolása az alperes feladata és terhe. E per és az ismertetett bizonyítási teher megfelelő lehetőséget ad az adósoknak jogaik érvényesítésére. Arra persze nem tud garanciát adni, hogy nem indulhat (esetleg) végrehajtás egy nem, vagy már nem létező tartozás behajtására. De erre meg nem is adhat, hiszen az a jogintézmény konstrukciójából (a szabályozás indokát adó jogalkotói szándékból) következik.
6. A végrehajtási törvény általános érvénnyel lehetővé teszi a végrehajtható okiratok tekintetében, hogy a kötelezettség mindkét pólusán, a jogosult és a kötelezett személyében is változás történhessen (Vht. 39. §).
A jogosult illetőleg a kötelezett pozíciójában bekövetkezett jogutódlást végzésével a bíróság állapítja meg. E jogutódlás alapulhat megállapodáson, illetőleg jogszabály rendelkezésén.
6.1. A jogszabály nem írja elő, hogy a jogutódlás bekövetkezését milyen módon kell igazolni, de az előírt eljárás - szükség esetén a felek meghallgatása és bizonyítás - garanciát ad arra, hogy a végrehajtás a tényleges jogosult és kötelezett között folyjék tovább.
Ezért tévesnek tartom azt a nézetet, amely szerint például az engedményezésen (vagy esetleg) tartozásátválláson alapuló jogutódlást is közjegyzői okiratba kell foglalni, hiszen ezt a meghozott végzés (mint közokirat) pótolja.
Az egy más kérdés, hogy a gyors végrehajthatósághoz fűződő érdek a gyakorlatban indokolja az ilyen ügyletek közokiratba foglalását.
6.1.2. A kötelezetti oldalon bekövetkezett jogutódlás sajátos esete az öröklés, abban az értelemben, hogy ilyenkor az örökös felelőssége nem a teljes vagyonára vonatkozik: vagy a hagyaték tárgyaira (cum viribus), vagy ha azok nincsenek meg, a hagyaték értékére (pro viribus) korlátozott.
Ilyenkor nem elegendő a végrehajtási záradék megadása előtt a jogutód személyét megállapító végzésnek csak erre szorítkoznia, hanem ki kell mondani a korlátozott felelősséget is, akként hogy a végzés tartalmazza a hagyaték tárgyait, illetőleg a hagyaték értékének meghatározását.
6.2. A törvényen alapuló jogutódlás sajátos esete az, amikor az adós helyett a kezes illetőleg a zálogkötelezett teljesít. Ilyenkor cessio legis következik be, azaz a jogosult helyébe lép a teljesítő és átszállnak rá a követelést biztosító jogok is.
Látszólag két különböző eset vizsgálandó: az egyik, amikor a főadós kötelezettségvállalása mellett a kezességi avagy zálogadósi kötelezettségvállalást is közjegyzői okirat tanúsítja; a másik, amikor csak a biztosított főkötelemről készült ilyen okirat.
Mivel értelemszerű, hogy ha van is közjegyzői okirat a mellékkötelemről, az nem a főadós és a mellékkötelezett megtérítési jogviszonyát rendezi (bár ez sem kizárt, csak szerintem nem ad többletet), a cessio legis alapján a mellékkötelezettre átszálló követelés tekintetében közömbös, hogy van-e ilyen okirat vagy nincsen.
6.2.1. A lényeg az, hogy a főadós kötelezettségvállása legyen közokiratba foglalva. Ha ez megtörtént, az a kérdés, hogy ezen okirat jogosultjaként a kezes illetőleg a személyes adós helyett teljesítő dologi adós felléphet-e az adóssal szemben a végrehajtható okirat záradékolását kérve.
Mivel a kifejtettek szerint a jogosulti pozícióban vitathatatlanul jogutódlás következett be, a végrehajtási eljárásban nem lehet elzárkózni ennek megállapításától.
Tehát minden olyan esetben, amikor van a főadóst marasztaló ítélet, illetőleg a főadós kötelezettségvállalását tartalmazó végrehajtási záradékkal ellátott avagy ellátható okirat, megtakarítható egy peres eljárás.
6.2.2. Végül már csak azt kell megválaszolni, hogy mit és miként kell igazolni a végrehajtás megindítására/folytatására feljogosító jogutódi minőség megállapításához?
Ha azt a követelményt támasztanánk ilyenkor, hogy a kezes általi teljesítés ténye csakis közokiratban jelenhet meg, akkor az lényegében csak úgy lenne teljesíthető, hogy minden ilyen esetben az eredeti jogosultnak kellene elismernie közjegyzői okiratban a megjelölt személy részéről, az adós helyett történő helytállást.
Én azonban a már kifejtettekre utalva úgy vélem, hogy a végrehajtási eljárásba beépített, a jogutód megállapítására hivatott nemperes eljárás, az ott értékelhető bizonyítékokkal - ami adott esetben lehet akár egy egyszerű okirat, de akár a jogosult ilyen tartalmú elismerő nyilatkozata is - alkalmas és elegendő a jogutódlást megállapító végzés meghozatalához és így a végrehajtási záradék sikeres kérelmezéséhez. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Zámbó Tamás kollégiumvezető bíró, Győr-Moson-Sopron Megye Bíróság
Visszaugrás
