Az 1992. január 1-jén hatályba lépett, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a Cstv.) - a preambuluma szerint is - a hitelezői érdekek védelmében született. A felszámolás útján való megszüntetés szabályozása része a törvénynek, és ebben foglaltatik az egyezség a felszámolás során fejezetrész a 41-45. §-pkban. Az egyezség a 41. § (5) bekezdése alapján az adós kérelmére lehetséges. Az adósnak (tulajdonosnak) ez a felszámolást elrendelő végzés közzétételét követő 40 nap eltelte után, a felszámolási zárómérleg benyújtásáig fennálló jogosultsága. A Cstv. 22. §-ának (1) bekezdése alapján a felszámolási eljárás is lefolytatható az adós (tulajdonos) kérelmére. A Brealey/Myers: Modern vállalati pénzügyek című könyvéből (első kötet, 364. oldal) levonható következtetés szerint ez a felszámolás azon esete, amikor az adós (tulajdonos) érvényesíti a vissza nem fizetés jogát; és ez a jog sokat ér (a korlátozott felelősség lehetővé teszi, hogy a tulajdonosok egyszerűen elsétáljanak, minden problémát a hitelezőkre hagyva).
Az adós számára a felszámolás során köthető egyezség lehetősége az egyszerű elsétálásnál is sokkal többet érő jog, hiszen a hitelezőket csak arról kell meggyőznie, hogy a felszámolásnál jobban járnak így, miközben tulajdonában maradnak a vagyoni eszközök, melyeket a jövőben tehermentesen működtethet.
A fentiekkel szemben milyen jogokat biztosít a hitelezői érdekek védelme érdekében alkotott törvény a hitelezők számára? Hitelezői választmányt alakíthatnak, amelynek a törvény esetenként hozzájárulási, észrevételezési, véleményezési, egyetértési jogosultságot ad; a hitelezők csoportja tájékoztatást kérhet az adós aktuális vagyoni és pénzügyi helyzetéről. Sérelmet szenvedett félként kifogással élhetnek, észrevételt tehetnek az évente készülő felszámolási mérlegekre; továbbá írásban kifogásolhatják a felszámolási zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot.
Az előbb idézett könyv szerint a felszámolás egyszerűen jogi eljárás, amely lehetővé teszi a hitelezőknek a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet átvételét. A felszámolás nem oka a vagyoni eszközök értéke csökkenésének, hanem eredménye; s ha a vagyoni eszközök jelentős értéket képviselnek, a hitelezők lesznek az új tulajdonosok, és a gazdálkodó szervezet működhet tovább.
A cég további működtetésének a jogát azonban a Cstv. - ellentétben az adóssal - a hitelezők számára jelenleg nem teszi lehetővé. Megítélésem szerint ez a Cstv. minimális módosításával biztosítható lenne, ha a hitelezőket a 39. § (1) bekezdése alapján a hitelezői választmány megalakítása, illetve a vagyoni eszközök átvétele céljából hívnák össze, továbbá, ha a vagyoni eszközök átvételére az egyezséggel azonos feltételek mellett kerülhetne sor (azaz, ha a hitelezők fele minden csoportban hozzájárul, és az kiteszi az összes követelés kétharmadát). Arra is szükség lenne, hogy a felszámolási egyezséghez hasonló fejezetrész szabályozza a vagyoni eszközök hitelezői átvételét.
A hitelezőknek a vagyoni eszközök átvételére részvénytársaságot vagy korlátolt felelősségű társaságot, esetleg szövetkezetet kellene alapítaniuk minimális (jogszabály szerinti) alaptőkével, törzstőkével; a követelések arányábani tulajdonosi szerkezettel, az alkalmazottak jogfolytonos átvételével és/vagy a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjában sorolt követelésekjogosultjainak a kielégítésével.
Ilyen szabályozás mellett a felszámolónak jogszabályi kötelezettsége lehetne a felszámolása alatt álló gazdálkodó szervezet vagyoni eszközeinek nem pénzbeli betétként való rendelkezésre bocsátása (a pénzeszközök és a követelések kivételével), és a felszámolásnak a befejezése - a bevételek és költségek (kiadások) alakulásáról kimutatás készítése, a zárómérleg, vagyonfelosztási javaslat, záró adóbevallás, zárójelentés elkészítése mellett.
Az általam javasolt megoldás szerint a bíróság végzéssel határozna a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat alapján a felszámoló díjazásáról, figyelemmel a nem pénzbeli betétként rendelkezésre bocsátott vagyoni eszközök tevékenységet lezáró mérleg szerinti értékének 5 százalékára és a ki nem egyenlített felszámolási költségeknek a vagyoni eszközöket átvevő részvénytársaság/korlátolt felelősségű társaság/szövetkezet általi viseléséről. Döntene a felszámolási zárómérlegben szereplő be nem hajtott követelések engedményezéséről; továbbá a hitelezői alapítású rt. (kft., szövetkezet) alapításában részt vevő, vitatott követeléssel rendelkező hitelezők pereinek az eljáró bíróságok előtti folytatódásáról. Határozna a felszámolás kezdő időpontja előtt és után indult egyéb peres és nem peres eljárásoknak az eljáró bíróságok általi megszüntetéséről; a bankszámla megszüntetéséről; a felszámolás kezdő időpontja előtti iratanyag rt., kft., szövetkezet általi átvételi, elhelyezési kötelezettségéről; a nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás ellátásával összefüggő feladatokról, az esetleges környezeti károsodások és terhek rendezéséről, az rt., (kft., szövetkezet) vonatkozásában is.
A felszámolás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységnek az rt., kft. által történő jogosultkénti folytatásáról (szerződések teljesítésének átvállalásáról) is döntenie kellene a bíróságnak.
Az 1991. évi IL. törvénynek a vagyoni eszközök hitelezők általi átvételével foglalkozó fejezetrésze tartalmazhatná az alábbiakat is:
a) Mindazok, akik a felszámolási eljárásba hitelezőként nem jelentkeztek be, tehát nyilvántartásba vételt nem nyertek, a részvénytársaság (korlátolt felelősségű társaság, illetve a szövetkezet) alapításában nem vehetnek részt, a felszámolás befejezését követően követelésüket nem érvényesíthetik.
b) A hitelezők által a vagyoni eszközök átvételére alapított részvénytársaságok/korlátolt felelősségű társaságok/szövetkezetek kötelezettek lennének a felszámolási költségek teljes körű viselésére.
c) A felszámolást elrendelő végzés közzétételét követő 90 nap eltelte után legyen helye az adós és a hitelezők közötti egyezségnek.
A javasolt törvénymódosítás továbbá lehetővé tenné a hitelezők számára, hogy gátat állítsanak "az esetleges felszámolói önkénynek" (Csőd. Felszámolás. Végelszámolás. KJK-KERSZÖV; Budapest, 2001.; 375. oldal lábjegyzet) és azt, hogy egy esetleges későbbi végelszámolással maguk hajtsák végre gyakorlatilag a "felszámolást". ■
Visszaugrás
