Az alábbiakban a gyámhatóságok előtti, szülői kapcsolattartási eljárásokban alkalmazható közvetítői eljárás hazai fejődése, jelen állapota és tapasztalatai kerülnek bemutatásra. Írásomban* csak a családban élő kiskorúaknak a szülői kapcsolattartást érintő eljárásait vizsgálom, és azt törekszem bemutatni, hogy a családjogi mediációnak a nemzetközi gyakorlatban a családjogi jogviták rendezésében jól bevált módszere hogyan képeződik le a hazai gyámhivatali gyakorlatban, különös tekintettel Budapest II. kerületére.
A tapasztalatok legalábbis vegyesek. A Ptk.[1] hatálybalépését megelőzően a közvetítői eljárás olyan lehetőség volt a felek számára, melyet a gyámügyi ügyintéző ajánlására fontolóra vehettek, azt elrendelni, a feleket arra kötelezni azonban nem lehetett. Ez okból, és az alább taglalt más okok miatt a közvetítői eljárás a 2003 és 2014 márciusa közötti időszakban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, azt eljárásainkban az ügyfelek viszonylag kevesen és többnyire eredmény nélkül választották.
A Ptk. új alapokra helyezte a szülői felügyeleti jogról való gondolkodást, mivel kötelező jelleggel írja elő a különélő szülők gyermekük érdekében való együttműködési kötelezettségét és bármely, a szülői felügyeletet érintő eljárásban megteremti a lehetőségét annak, hogy ügyfeleinket a közvetítői eljárásban való részvételre kötelezzük. A 2015-ben tapasztaltak alapján a szabályozás hasznosnak és sikeresnek mutatkozott, hiszen szinte minden kapcsolattartási ügyben sor került a mediáció elrendelésére, és ez, ha nem is a végrehajtási, de a kapcsolattartási jog rendezése, megváltoztatása iránti eljárásokban jelentős sikereket hozott annyiban, hogy az ilyen ügyeket nagyobb számban lehetett a felek egyezségét jóváhagyó határozattal befejezni. Úgy tűnik, hogy a Ket.[2] 2016 januárjában hatályba lépett módosítása, mely a függő hatályú döntés jogintézményének bevezetésével a kapcsolattartási eljárásokat a hatvan napos abszolút határidő Prokrusztész ágyába kényszeríti, ezt a jó tendenciát töri meg.
A mediáció mint alternatív vitarendezési technika a már folyamatban lévő bírósági/hatósági eljárásban az egyszerűbb, gyorsabb és az összes résztvevő számára elfogadható döntések meghozatalát vagy az ilyen eljárások elkerülését, megszüntetését elősegítő megoldás. Az alternatív vitarendezés, ezen belül a családjogi mediáció az Európai Unió jogalkotásában a kilencvenes évektől jelenik meg, és napjainkra az egyes tagállamok (így pl. Franciaország, Ausztria, Németország, Dánia, Norvégia) azt különböző szinteken, különböző jogi megoldásokkal, de széles körben alkalmazzák.
A családjogi mediáció az egyéb eljárásokban alkalmazott közvetítéshez képest annyiban speciális, hogy itt a válás okozta frusztrációval, feszültséggel, haraggal és egyéb emberi érzelmekkel is meg kell küzdenie mind a feleknek, mind pedig annak a személynek, aki ügyükben dönteni hivatott, mindezt úgy, hogy ebben a folyamatban egy pillanatra sem téveszthető szem elől a gyermek legfőbb érdeke.
Az elmúlt évtizedek társadalmi változásai nyomán hazánkban is jelentősen megnőtt a válások, a szülői felügyeleti jogot érintő perek és hatósági eljárások száma. Nincs változás viszont abban a tekintetben, hogy továbbra is a család tekinthető a társadalom meghatározó, elsődleges szocializációt nyújtó kisközösségének és a gyermek felnevelésére, gondozására leginkább optimális közegnek. A családok felbomlásának száma azonban olyan realitás, melynek a jogalkotásra és a jogalkalmazásra is számottevő hatása van. A jogrendszernek tehát olyan jogi eljárásokat és segítő szolgáltatásokat kell nyújtania, amelyek alkalmasak a szülők támogatására a válással, különéléssel kapcsolatban kialakult stresszhelyzetben. Ezekkel az eljárásokkal kapcsolatban megfelelő szintű és mennyiségű információt kell nyújtani a felek számára, és biztosítani kell a gyermeknek azt az alapvető érdekét, hogy a különélő szülőt ne veszítse el, ez a szülő a gyermek éle-
- 20/21 -
tében továbbra is aktív szerepet játszhasson, részvétele a gyermek életében biztosított legyen.[3]
Hazánkban a 2000-es évek elején kezdődött meg a fenti technikák szélesebb körben való ismertté válása és a gyakorlatba történő bevezetése. Ennek eredményeként lépett hatályba 2003 márciusában a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény, a gyermekvédelmi közvetítés szabályai azonban más jogszabályban, a Gyer.[4] 2003. évi módosításával kerültek megállapításra. Eszerint az eljáró gyámhivatalnak a kapcsolattartás - akkori szóhasználattal - szabályozása, újraszabályozása iránti eljárásban kötelessége a felek közötti egyezség létrehozásának a megkísérlése, és amennyiben e törekvés eredménytelen marad, a gyámhivatal felhívja a feleket a gyermekvédelmi közvetítői eljárás igénybevételének a lehetőségre. A jogszabály akként rendelkezett, hogy ezt a lehetőséget a végrehajtási eljárásokban is fel kell ajánlani. Amennyiben a felek élni kívántak a közvetítői eljárás nyújtotta lehetőségekkel, úgy a gyámhivatal a maga eljárását legfeljebb négyhavi időtartamra felfüggesztette.
A szülői felügyeletet, ezen belül a különélő szülővel való kapcsolattartás jogát érintő eljárások lefolytatására a bíróságoknak és a gyámhatóságoknak van/volt hatásköre mind hatályos jogunk szerint, mind a gyermekvédelmi közvetítői eljárás lehetőségét megteremtő fenti jogszabályváltozás időpontjában. Jelenleg a bíróság abban az esetben rendezi a kapcsolattartást, ha előtte a szülői felügyeleti jogot érintő per van folyamatban, illetőleg abban az esetben változtatja azt meg, ha a szülő azt a kapcsolattartást rendező határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül, a körülmények lényeges megváltozására való hivatkozással kéri. Egyéb esetekben a kapcsolattartás rendezése, annak megváltoztatása, a kapcsolattartási jog korlátozása, szüneteltetése vagy megvonása a gyámhatóságok hatáskörébe tartozik. A jogerős bírósági vagy gyámhivatali határozattal már megállapított kapcsolattartási jog végrehajtásával kapcsolatos eljárások a gyámhatóság hatáskörébe tartoznak.[5]
A gyámhatóságok előtti eljárásokban sok esetben problémát jelent az eljáró ügyintéző túlterheltsége, az utóbbi évek felerősödött fluktuációjára tekintettel képzettségének, szakmai tapasztalatának hiánya és az ügyek szintén fenti okokra visszavezethető elhúzódása is. E problémákra az alapvető jogok biztosának AJB-3534/2016. számú, 2016. november 28-án kiadott jelentése is rávilágít.[6]
Ezekben az ügyekben az ügyintéző olyan intim családi és emberi viszonyokba lát és avatkozik bele, amelyekkel kapcsolatban a leggondosabb bizonyítás mellett is csak a kiragadott részleteket képes feltárni. Az ügyfél méltán érezheti, hogy az általa fontosnak vélt sok apró személyes jellegű részlet elsikkad, holott ő ezeket az ügy szempontjából döntő jelentőségűnek tartja. A gyermek érdeke az, hogy a szülei megértsék, a hatályos Ptk.-ban törvénybe foglalt együttműködési kötelezettség nem puszta szó, hanem valódi kötelesség. A hatósági eljárásban ezt nagyon nehéz, sok esetben lehetetlen a felekkel elfogadtatni. A mediáció, mint alternatív lehetőség ezen a ponton léphet be a folyamatba az eljárás kiegészítő elemeként.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
