Az újságcikknek szánt anyag megfogalmazásának időpontjában (június vége), megfelelő visszafogottsággal lehet az év hátralévő hónapjaiban bekövetkező változások irányát és tartalmát megközelíteni. Ennek okai között a már korábbi anyagokban említetteken belül külön hangsúlyt kapott a vírus okozta hatás, a szomszédos háborús helyzet, az európai piacot erőteljesen befolyásoló árfolyamváltozás, az inflációs helyzet kedvezőtlen alakulása, a határokon belüli reáljövedelem és kereslet-kínálat viszony, hangulati tényezők stb. Ugyanitt kell említeni egy szűkebb réteg vagyoni helyzetének növekedését, így megfelelő tőke birtokában lévő, a pénz mozgását befolyásolni képes csoportot, amiből következően az egy főre jutó bruttó átlagjövedelem jelentősen nőtt, ezzel szinten tartotta a gazdasági elvárások konjunkturális szintjét, de az inflációs hatásokat nem tudta korrigálni. Nem vitatható az állami beavatkozás szándéka a különböző termékeket érintő ársapka gyakorlattal, a nyugdíjak emelésével, a minimálbér és az alapbér intézményének emelésével, a kezdő munkavállaló fiatalok adómentességével, néhány egyéb pozitív intézkedéssel, ám a már említett piaci tényezők egymásra való összhatása még nem érte el a kívánt és elvárt szintet.
Az adókönnyítés nagyságrendben másképpen érintette a gazdag réteget, így egyes nagyvállalati és pénzügyi érdekcsoportokat, mert vissza nem térítendő támogatás, illetve pályázat útján elnyert forrás mozgásterüket jelentősen bővítette. Adott gazdasági kényszerhelyzetben felmerülhet a többkulcsos adó bevezetésének, illetve visszavételének gondolata is, ami nem biztos, hogy a magas jövedelemmel rendelkezők csoportját erőteljesen zavarná, különösen akkor, ha az csak átmenetileg működne, például két évre, mint az "ársapka" jelenleg is funkcionál. (Dr. Gilly Gyula "Az igazságos, tehát tisztességes társadalom" könyve nyomán).
Az összes adónemet érintő adóztatási rendszerben fontos ismerni, hogy a különböző rétegek jövedelmei miből és mennyi idő alatt képződnek, illetve termelődnek ismét. Az átlag alatti jövedelműeknél a munkából származó jövedelem a meghatározó, az csaknem teljes összegben elköltésre kerül, így tartalékképzésre, illetve befektetésre, nagyobb tárgyi eszköz vásárlására nem, vagy csak nagyon ritkán kerül sor. Tehát potenciális tartalékképzésére nem marad belépő forrása. Az átlag feletti jövedelmek esetén magasabb a költekezés szintje, nagyobb a valószínűsége a befektetési szándék megjelenésének, ebből következően a potenciális forrásra törekvés megvalósul. Az érintett csoport jövedelemszintje magasabb az előbbi rétegnél, tehát piaci szerepük is jelentősebb.
Az átlag alatti jövedelműek a központi adók közül személyi jövedelemadót, általános forgalmi adót, ritkábban gépjármű adót, jövedéki adót stb., a helyi adók közül esetleg építményadót, telekadót fizetnek, tehát adófizetőként a csekélyebb összegű fizetési kötelezettséggel terhelt adóalanyok csoportjába tartoznak. Az átlagos és az átlag feletti halmazban érintettek a felsorolt adónemek többségében biztosan adóalanyként jelennek meg, majd a fel nem sorolt egyéb adófajtákban is folyamatos kötelezettségük van. Rendkívül fontos feltérképezni, hogy a folyamatos fogyasztásban mekkora volument takarnak be, mert a legnagyobb adóterhet képviselő általános forgalmi adó jellemzően a közvetlen fogyasztáshoz kapcsolódik, tehát az átlag alatti jövedelem csoportját erősen érinti, míg az átlagos, illetve átlag felettiek esetében az érintettek száma feltehetően alacsonyabb, viszont a fogyasztás volumene akár az előbbi csoporthoz képest annak többszöröse is lehet.
A kiemelkedő jövedelmet élvezők adókötelezettsége feltehetően minden központi és helyi adónemre kiterjed, illetve kiterjedhet. Ebből is következik, hogy ugyan az adófizetési kötelezettség szempontjából csekély létszámmal, mégis hatalmas adóbevétel-volumennel járulnak hozzá az állami és helyi önkormányzati költségekhez, tehát szerepük pozitív és így meghatározó. Feltehetően készült olyan elemzés, amely a fentiekben felvázolt három érdekcsoporton belül vizsgálat alá vonta az összes jövedelem, fogyasztási volumen, tartalékképzés és lehetőség, tényleges tartalék, tehát a jövedelem, annak felhasználása, tőkeképzési aránya, iránya, egyéb szempontok szerinti tanulmány, amely a továbbgondolkodás lehetőségét megadja. Eldöntendő, hogy az összes effektív adóterhelés és a jövedelem alakulásának aránya indokol-e jövedelemátcsoportosítási kényszert ezzel a jövedelememelkedéssel, tehát az átlagos fogyasztás arányos színvonalnövekedésével makro- és mikro szintű adóbevétel többlet érhető-e el. Ez pedig felveti néhány adónemben a többkulcsos rendre való áttérést, amely minden szinten (állami, önkormányzati) potenciális forrásnövekedést eredményezhet.
A fenti témát csak indirekt módon érinti, de figyelemre érdemes néhány adat, amely a vagyoni helyzetre orientálva ad következtetésre alkalmas információt. Hazánkban a társadalom töredékét érintő száz leggazdagabb személy éves vagyona folyamatosan növekedik, 2016-ban 2800 milliárd, egy évvel később 3400 milliárd, 2021-ben 4500 milliárd volumenű, ami az éves GDP növekményének kb. egyharmadát teszi ki (Szakonyi és munkatársai) a legújabb felmérés szerint. Az éves vagyonnövekmény csaknem kétszázszorosa az átlagbér feletti kategóriában érintett halmaznál, több ezerszerese a minimálbért érintők csoportjánál.
- 45/46 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
