Darák Péter: Wlassics Gyula, a Királyi Közigazgatási Bíróság első elnöke* (JK, 2020/2., 93-95. o.)

Wlassics Gyula "bölcs bíró, tanár, politikus, aki a történelmet egyformán jól magyarázta és csinálta"[1]. Milyen időszakban futotta be ezt az elismerésre méltó pályát? Akkor, amikor 1884. január 1-jén létrejött a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság, majd 1897. január 1-jével megkezdte működését a Királyi Közigazgatási Bíróság, amelynek Wlassics Gyula első elnöke volt. A Közigazgatási Bíróság működését meghatározó törvényjavaslatot is ő dolgozta ki, elnökként pedig tudományos irányt szabott a Bíróság működésének, a demokratikus mértékkel osztó jog uralmát érvényesítette és a polgárok jogérvényesítését segítette. Kiállt a bírói függetlenség eszménye mellett, a Bíróság hatáskörét alkotmányjogi irányban bővítette, és szorgalmazta az intézményes biztosítékok megteremtését a bírósági hatáskörök védelmében. Sokat tett a jogegységért: elnökölt a bírói tanácsokban, áttekintette az ellentétes elvi határozatokat és egyeztetett a bírákkal az ellentétek megszüntetése érdekében, továbbá elnöki értekezleti rendet vezetett be, jogegységi tanácsot és bizottságot állított fel.

Kiterjesztette a Bíróság normakontroll-hatáskörét a kormányrendeletekre, irányította a Hatásköri Bíróság működését, és részt vett a kiegyezés bíróságának munkájában. Számos reformelképzelése közül figyelmet érdemel az a gondolat, hogy az egyfokú közigazgatási bíráskodás nem elegendő: szükség van az elsőfokú közigazgatási bíróságokra, a Közigazgatási Bíróság munkaterhe ugyanis csak így csökkenthető, így nyílhat esély a hátralék ledolgozására. A reformelképzelések között szerepelt az objektív jogvédelmi irányba történő elmozdulás, a jogrendszer szerves fejlesztése, a hatályos jog egyszerűsítése és a perjog gyakorlatias megújítása.

1. Milyen életutat járt be Wlassics Gyula? Pályáját Nagykanizsán, ügyvédjelöltként kezdte, később joggyakornok a királyi törvényszéken, majd segédfogalmazó a királyi ítélőtáblánál. Ezt követően az Igazságügy-minisztériumban, a törvény-előkészítési osztályon lett fogalmazó, később pedig alügyész volt, előbb Komáromban, majd Pesten. Volt miniszteri titkár, majd főügyészhelyettes, a pesti egyetemen a büntetőjog rendes tanára, vallás- és közoktatásügyi miniszter, csáktornyai, majd pécsi képviselő. Az Eötvös Collegium alapítója, az MTA tagja és másodelnöke, a Főrendiház elnöke, a Hágai Választottbíróság tagja, valóságos belső titkos tanácsos. E nagyszerű jogászi pályafutás centrumáról, a közigazgatási bíráskodásról a Közigazgatási Bíróság létrehozásának 20 éves évfordulóján elmondott beszédében így nyilatkozott: "...közvetlen tapasztalatok alapján teszek tanúságot, hogy bírótársaimnak érdemes testülete át volt és át van hatva annak a nagy feladatnak becsületes betöltésétől, hogy a bíróság judicaturája a jog uralmát a közigazgatás körében érvényesítse. A kötelesség, melyet a közigazgatási bíróságnak teljesítenie kell, fölemelő, mert a függetlenség minden jellegével felruházva őrállomása annak a nagy állami érdeknek, hogy a közigazgatás szervei a törvény és rendelet szerint határoztak-e, és nem okoztak-e intézkedéseikkel az állam polgárainak jogtalan sérelmet. A közigazgatási bíróság szigorúan őrködött, hogy judicaturájába se az a sok helyütt már a szabadosságig felszökkent felfogás ne érvényesüljön, mely könnyedén teszi túl magát a törvény szaván, de viszont a törvényhozó akaratát, tehát a törvény igazai parancsát sem engedte a tökéletlenül használt szavak vagy ellenmondó constructiv szabályok között elveszni. A feladat fontosságát emeli, hogy a közigazgatási bíróság nemcsak az egyesek subjectiv jogsérelmeit orvosolja, de közvetve a tárgyilagos jogrend őrévé is válik. Őrévé válik pedig azáltal, hogy a subjectiv jogsérelmek mellett még a törvény és rendeletszerű közigazgatás tárgyilagos rendjét is biztosítja. Biztosítja pedig nemcsak a hatáskörébe vont területen, de kiterjed hatása még arra a területre is,

- 93/94 -

amely bírói jogvédelem alá nincs helyezve. Mert ki tagadhatná, hogy a közigazgatási bíráskodás ítélkezésében kifejezésre jutott elvi jelentőségű és minden egyoldalúságtól ment jogforrásmagyarázat a közigazgatási szervek jogszabály-alkalmazására általában is irányító hatást gyakorol."[2]

Wlassics Gyula érdeklődéssel figyelte az Egyesült Királyság jogi életét, és egyfajta párhuzamot látott az angol és a magyar jogi hagyományok között. Macaulay brit történész és politikus az idősebb William Pittről írt esszéjében felidéz egy újságírói tudósítást, amelyben az idősebb Pitt első szónoklatát egy értelmetlen szóvirággal jellemezték. Wlassics Gyula írásában nem szerepel, hogy milyen beszédről és milyen szóvirágról van szó. Napjainkban azonban az angol parlament történetéhez kapcsolódó források is megtalálhatók az interneten, így sikerült megtalálnom, hogy annak idején Mr. Pitt beszéde - amely egy hercegi esküvő alkalmából tartott ünnepi ülésen hangzott el - a tudósító szerint "díszesebb volt Démoszthenész beszédeinél és kevésbé zavaros (less diffuse), mint Cicero beszédei". E szóvirágot több tudósító is átvette, és ahogyan Macaulay fogalmaz: "Csudálatos, hogy egyszer is lehetett mondani, hanemha nevetség okáért. A közkedvesség, melyre mégis jutott, mutatja, mily hanyagul és felületesen szokott gondolkozni az emberek legnagyobb része."[3]

Ez a gondolat volt az, ami Wlassics Gyula figyelmét megragadta. Ahogyan fogalmaz: "Ezt a hanyag és felületes gondolkozást semmi sem táplálja jobban, mint a felkapott szó. Hány szálló igébe foglalt hamis jellemzés járja be a világot emberekről és intézményekről.

Egyikről a jelszó az, hogy felületes, pedig csak az nem tetszik a jelszót gyártó és terjesztő felebarátnak, hogy az esze ragyogó [...]. A másikról az járja, hogy az esze lomha [...]; pedig az nem tetszik a felebarátnak, hogy alapos és gondolkozása mélyen jár. Egyikre a jelszó az, hogy szerénytelen, mert önérzete van. A másik szerény, pedig az álszemérem gőgje pukkasztja. Ritkán igazak, legtöbbször hamisak a felkapott szólamok. Csak végtelenül kényelmesek. Rögtön a fölületesen és hanyagul gondolkozó számára készletben áll a »sokat mondó« csattanós axioma, melyet tovább lehet adni, és melyet teljes felebaráti szeretettel szívesen is fogadnak. Nemcsak személyekkel van ez így - de intézményekkel is. A »bíróság az élettől elszigetelt betűrágó intézmény« (és még hallhatunk, olvashatók szólamok az akadémiáról, az ügyvédségről, az egyetemi tanárokról, amelyeket miután nem tartozik szorosan a jelen értekezés tárgyához nem idézek - D. P.) [...] Ki nem hallotta már százszor és százszor ezeket, és az ezekhez hasonló röpködő jelszavakat, melyek néha egy szemernyi valóság árnyalatával az embereket, vagy egész intézményeket széles ecsettel lekezelik. Én is ma egy ilyen jelszó tartalmának igazságtalanságával szállok perbe. Bocsánat a merészségemért, hogy a társadalmi conventio ellen vétek és egy felkapott jelszó ellen akarok küzdeni."[4]

A sors fintora, hogy az értelmetlen szóvirág magát Wlassics Gyulát sem kímélte. A Királyi Közigazgatási Bíróság alapító elnökének személye megkívánja, hogy röviden méltassam az új Közigazgatási Perrendtartás jelentőségét. Hogyan változott a jog szerepe a rendszerváltást követően. A rendszerváltozást megelőzően a "testületi felelőtlenség" jellemezte az állami döntéseket, amelyek mögött sokszor kiismerhetetlen, protekcionista szempontok húzódtak meg. Ehhez képest a rendszerváltás után a jogállami döntéshozatal lett az irányadó, amelynek három sarokpontja volt: a jogalkotás nyilvánossága, az alkotmányos kontroll és a közigazgatási jog alá rendelése. Ez utóbbit súlyosan korlátozta egy taxatív törvényi felsorolás, amelyet az Alkotmánybíróság - máig ható érdemként - megsemmisített, és ezt követte az 1991. évi XXVI. törvény megalkotása. A közigazgatási bíráskodás fejlődésében fontos szerepet játszott a bírák önszerveződése: 1993-ban megalakult a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesülete. A szervezeti kérdéseket illetően figyelmet érdemel a 2014-es reformkísérlet és a 2019. évi elképzelések, amelyek hatálybaléptetése elmaradt, de megvalósulásuk a jövőben várható. A nagy figyelmet kiváltó szervezeti reformok mellett történt még egy nagyon fontos lépés: a Közigazgatási perrendtartás 2017-es parlamenti elfogadása, amelynek megalkotásában számos kiváló szakember vett részt.