Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara 2024 őszén is részt vett a Kutatók Éjszakája programsorozatban, a szervezők számos inspiráló és elgondolkodtató előadással, workshoppal és filmvetítéssel várták az érdeklődőket 2024. szeptember 27-én. A Kutatók Éjszakája keretei között került sor az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének szervezésében a Fókuszban a gyermekek: az örökbefogadás és annak gyermekjogi vonatkozásai elnevezésű programra. Az ennek keretében tartott kerekasztal-beszélgetésben részt vett Both Éva, az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat szakmai-koordinációs igazgatóhelyettese, Szeibert Orsolya tanszékvezető egyetemi tanár, az ELTE ÁJK gyermekjogi szakjogászképzésének szakmai vezetője, Szilvási Léna, az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványának minőségirányítási igazgatója, valamint Lápossy Attila egyetemi tanársegéd, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala Esélyegyenlőségi és Gyermekvédelmi Főosztályának vezető főtanácsosa.
Lápossy Attila fiktív univerzumok - a Csillagok Háborúja, valamint a Harry Potter regények varázslóvilága - gyermekjogi kérdéseit vitatta meg a résztvevőkkel a beszélgetést felvezető előadásában, ezt követően került sor az örökbefogadási tematikájú - Az örökbefogadás aktuális kérdései, különös tekintettel az inkubátorban és a kórházban hagyott gyermekekre című - kerekasztal-beszélgetésre. Az előadók ismertették a témával összefüggő tapasztalataikat, valamint felhívták az érdeklődők figyelmét a napjainkban legaktuálisabb örökbefogadással összefüggő problémákra. Ezt követően a hallgatóságnak lehetősége volt arra, hogy feltegyék kérdéseiket, valamint kötetlen formában megoszthassák a témával összefüggő észrevételeiket és véleményüket az előadókkal és egymással. A program résztvevői az előadók szakmai tapasztalatának köszönhetően számos különböző megközelítésből ismerhették meg jobban az örökbefogadás aktuális kérdéseit és annak gyermekjogi vonatkozásait.
Szeibert Orsolya a beszélgetés felvezetésében hangsúlyozta az örökbefogadás magyar jogrendszerben való elhelyezkedését és annak családjogi jellegét, kiemelve, hogy a történelemben az örökbefogadás egy alapvetően vagyonjogi jellegű jogintézményként működött. A kifejezés maga is az ún. örökségbe-fogadást fejezte ki, ugyanakkor egyre inkább erősödött a jogintézmény gyermekvédelmi jellege, mely ma is az örökbefogadás szabályozásának irányadó elve: amellett, hogy egy család létesítésére kerül sor, a gyermek védelme az elsődleges, részére kell szülőket keresni. Az örökbefogadás a családjog és gyermekvédelem határmezsgyéjén helyezkedik el, ezért olyan komplex kérdések merülnek fel a jogintézménnyel összefüggésben, mint az örökbefogadó szülők személyével kapcsolatos kritériumok, illetve a gyermekvédelmi nevelőszülők általi örökbefogadás lehetősége, vagy - figyelemmel a jogintézmény alapvetően átmeneti jellegére - annak kizárása.
Az örökbefogadással és kifejezetten az inkubátorban hagyott gyermekekkel kapcsolatban bevezetésként, mintegy gondolatébresztőként megfogalmazta, hogy hazánkban relatíve új lehetőségként tekintünk erre a megoldásra, valamint kiemelte, hogy az inkubátorban elhelyezett gyerekekkel kapcsolatban a Gyermekjogi Bizottság rendszeresen kifejezi aggályait. A gyermekjogi szempontokra tekintettel kérdéses, hogy gyermekbarát megoldásnak tekinthető-e egyáltalán; mennyiben lenne humánusabb és korszerűbb alternatívaként az anyák részére az anonim szülés lehetőségének biztosítása. A jelenlegi megoldások inkább definiálhatóak kényszerű, mint korszerű megoldásként.
Lápossy Attila a beszélgetés során kiemelte, hogy az örökbefogadás jogintézményében több jogterület találkozik, ezáltal a különböző területek szakértői is más-más aspektusból tudják megosztani tapasztalataikat. Az örökbefogadást szabályozó normák kapcsán hangsúlyozta, hogy a jogintézmény vizsgálata során gyakran jogon túli kérdések, dilemmák merülhetnek fel. A kórházban hagyott gyermekek helyzetét alapjogi szempontból egyértelműen aggályosnak ítélte, hiszen a gyermek érdekét semmiképpen sem szolgálhatja az, ha egészségügyi ok nélkül hónapokig egészségügyi intézményben kerül elhelyezésre. Kitért továbbá az inkubátorban elhelyezett gyermekek helyzetére is, mely alapjogi szempontból rendkívül megosztó, és mely megoldást a Gyermekjogi Bizottság is rendszeresen kritikával illeti, azonban ezt is komplex módon szükséges megközelíteni, hiszen több érintett szempontjait kell figyelembe venni azzal, hogy a gyermek élethez való jogának, biztonságának egyértelműen elsődlegesen kell érvényesülnie. Lápossy Attila hasonlóan megosztó kérdésként említette meg az azonos nemű párok általi örökbefogadást, hangsúlyozva, hogy ennek, mint minden szabályozási döntésnek politikai megfontolásokon túl szakmailag is megalapozottnak, tudományos bizonyíté-
- 54/55 -
kokon alapulónak kellene lennie. Ehhez kapcsolódóan pedig arra az állandó és rendkívül érdekes kérdésre világított rá, hogy objektivizálható-e a gyermek érdeke, melynek ezen döntések alapjaként kellene szolgálnia. Emellett az örökbefogadási folyamatban meghúzódó gyermekközpontúságot rendkívüli vívmányként írta le, figyelemmel az intézmény korábbi vagyonjogi jellegére.
Szilvási Léna hangsúlyozta, hogy a gyermek számára - különösen a korai életévek gyors fejlődésére tekintettel - a legfontosabb, hogy sorsáról minél hamarabb születhessen döntés, azonban ezt még nem látja teljes mértékben teljesülőnek Magyarországon. Kiemelte, hogy maximum két év lehet az, melyet egy gyermek bizonytalanságban eltölthet anélkül, hogy fejlődésére ne legyen rendkívül negatív hatással, azonban egy csecsemő esetében ennél rövidebb idő is rendkívül súlyos következményekkel járhat fizikai és szellemi fejlődésére egyaránt. Hazánkban ezzel szemben a gyermekek átlagosan öt évet töltenek el a gyermekvédelmi rendszerben, amely nyilvánvalóan ellentétes érdekeikkel - a közeg sivársága, az őket érő elhanyagolás pedig egyértelműen rendszerabúzusként értékelhető. Ennek szemléltetésére rendkívül alkalmas, azonban lesújtó kutatási eredményekre is utalt a beszélgetés során, melyek szerint a mentális betegségek aránya az átlagos gyermekpopulációban megközelítőleg 10 százalék, azon gyermekek esetében, akik gyermekvédelemben eltöltöttek időt, 46 százalék, míg nemzetközi örökbefogadásnál ez az arány 35 százalék az újszülött korban örökbefogadott gyermekek esetében pedig 33 százalék. Az állam szerepe kapcsán problémaként említette, hogy a család életébe való komoly állami beavatkozást követően (ld. a gyermek családi környezetből való kiemelése) nem történik gyors reakció, nincs megfelelő segítség, a gyermek sorsának rendezése gyakran nem zajlik le elég hamar a drasztikus lépéseket követően. Mindemellett azonban kiemelte, hogy az elsődleges szempont egyértelműen az, hogy a gyermek a megszokott családi környezetében maradhasson, erre tekintettel pedig elsődlegesen a családokat segítő megoldásokat látja támogatandónak, hiszen minden "elmozdítás", így az örökbefogadás is kockázatot jelenthet a gyermek egészséges fejlődésére nézve.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
