Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2011 szeptember 20-án az OAO Neftyanaya Kompaniya Yukos kontra Oroszország ügyben[1] (továbbiakban "Yukos-ügy") kimondta, hogy Oroszország megsértette a kérelmező Emberi Jogok Európai Egyezményében és annak kiegészítő jegyzőkönyveiben foglalt tisztességes tárgyaláshoz, valamint tulajdonhoz való jogát az OAO Neftyanaya Kompaniya Yukos (továbbiakban "Yukos" vagy "kérelmező") ellen indított adó-megállapítási és végrehajtási eljárások sorozatában. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban "EJEB" vagy "strasbourgi bíróság") a kérelmező által feltételezett politikai indíttatást - miszerint az orosz kormány tönkre akarta tenni a céget, hogy rendelkezhessen vagyona felett - nem látta bizonyítottnak. A kérelmező az orosz és egyben a nemzetközi olajszektor egyik legsikeresebb vállalata volt 2007 november 12-ig, amikor felszámolásra került: három évvel a Moszkvai Városi Bíróság első fokú ítélete után a nevezett adómegállapítási eljárássorozatnak köszönhetően 9,2 milliárd USA dollár értékű kielégítetlen követeléssel megszűnt.[2] A strasbourgi bíróság a 2014 július 31-ei igazságos elégtételről szóló ítéletében közel két milliárd (1 866 104 634) Euró fizetésére kötelezte Oroszországot. Az EJEB ezen ítéletét tizenhárom nappal a hágai székhelyű Állandó Választott Bíróság azon ítéletei után bocsátotta ki, amelyek több mint 50 milliárd (50 020 867 798) USA dollár kártérítés megfizetésére kötelezték Oroszországot a Yukos kisajátítása miatt.
A Yukos az Oroszország elleni kérelmét 2004 április 23-án adta be az Emberi Jogok Európai Bíróságára. A strasbourgi bíróság az Európa Tanács égisze alatt 1950 november 4-én Rómában aláírt és 1953 szeptember 3-án hatályba lépett Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményben, és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvekben vállalt kötelezettségek tiszteletben tartását biztosítja. A nevezett egyezményt röviden Emberi Jogok Európai Egyezményének (továbbiakban "EJEE" vagy "Egyezmény") is szokás nevezni. Az EJEE-t aláíró felek biztosítják a joghatóságuk alatt álló minden személy számára az egyezményben foglalt főként első generációs polgári és politikai jogokat és szabadságokat.[3] Az EJEE kiemelkedő jelentőségét mutatja az a tény is, hogy Európa Tanács tag csak olyan állam lehet, amely csatlakozik az Egyezményhez, annak ratifikálásával és az egyéni panaszjog valamint az a strasbourgi bíróság joghatóságának elismerésével együtt. A strasbourgi bíróságot szokás "Európa alkotmány bíróságának" is nevezni azon okból kifolyólag, hogy döntéseinek a tagállamok általában eleget tesznek, így teremtve az egész régióban egy közös alapjogvédelmi normarendszert.[4]
A kérelem beérkezését követően a strasbourgi bíróságnak mindenekelőtt az elfogadhatóság kérdésében kellett dönteni. Oroszországgal szemben lehet kérelmet benyújtani az EJEB előtt, mivel a nevezett állam 1996 február 28-án Európa Tanács tag lett, és mint ilyen aláírta és ratifikálta az Egyezményt, amely alapján kötelezettséget vállalt arra, hogy biztosítja a joghatósága alatt álló minden személy számára az EJEE-ben és kiegészítő jegyzőkönyveiben foglalt jogokat és szabadságokat.
Valamely gazdasági társaság strasbourgi bíróság előtti perképessége már érdekesebb kérdés: benyújthat-e gazdasági társaság egyéni kérelmet Strasbourgban tudva, hogy az EJEB az Egyezmény betartása felett őrködik, amely első generációs emberi jogok (alapjogok) katalógusát adja. Beszélhetünk-e gazdasági társaságok alapjogairól? Az Egyezmény két féle ügycsoportot különböztet meg: léteznek államok (Egyezményt ratifikáló államok) közötti ügyek, illetve beszélhetünk egyén és állam (Egyezményt ratifikáló állam) közötti ügyekről. Ez utóbbi ügycsoport egyéni kérelemmel indul és az egyik oldalon a vélt jogsérelmet okozó Egyezményt ratifikáló állam áll, míg a kérelmezői oldalon egy személy, személyek csoportja, vagy nem kormányzati szervezet. Az EJEE egyéni kérelmekre vonatkozó 34. cikke értelmében a strasbourgi bíróság "kérelmeket vehet át bármely személytől, nem kormányzati szervezettől vagy személyek csoportjától akik, vagy amelyek azt állítják, hogy az Egyezményben vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvekben biztosított jogok valamely Magas Szerződő Fél részéről történt megsértésének áldozatai... " Az idézett rendelkezésből és az EJEB joggyakorlatából látható, hogy az egyéni kérelmek beadásának lehetősége nincs korlátozva természetes személyekre: az egyéni kérelmező lehet magánszemély valamint jogi entitás is, mint például gazdasági társaság vagy egyesület. Yukos akkor nem nyújthatott volna be egyéni kérelmet, ha részvényeinek többsége állami kézben lett volna. Ahogy azt a strasbourgi bíróság a Transpetrol kontra Szlovákia[5] ügyben kimondta: ha egy jogi személy azt állítja, hogy az EJEE-ben, valamint annak kiegészítő jegy-
- 203/204 -
zőkönyvekben foglalt valamely jogai vagy szabadságai sérültek, akkor az EJEE 34. cikke alapján benyújthat egyéni kérelmet, de csakis akkor, ha a kérelmező nem kormányzati szervezet. Ennek a szabályozásnak a hátterében az az elv húzódik meg, hogy az eljárásban részvevő két fél nem lehet ugyanaz a személy.[6]
Az EJEE 35. cikke alapján a kérelmezőnek az összes hazai jogorvoslati lehetőséget ki kell merítenie a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak megfelelően, attól az időponttól számított hat hónapon belül, amikor a végleges hazai döntést meghozták. Az EJEE 35. cikkének (2) illetve (3) bekezdése alapján az EJEB elfogadhatatlannak nyilvánítja, és nem foglalkozik a névtelen illetve a nyilvánvalóan alaptalan kérelmekkel. A res iudicata, a kérelmezési joggal való visszaélés, illetve jelentős hátrány hiánya[7] is elfogadhatóságot kizáró körülmény. A kérelem továbbá nem lehet az Egyezménnyel összeegyeztethetetlen, valamint a sérelemnek közvetlenül és személyesen a kérelmezőt kell érintenie és az EJEE megsértéséből kell származnia. A Yukos a következő, Egyezményben foglalt, alapjogainak vélt sérelme miatt fordult a strasbourgi bírósághoz: tisztességes tárgyaláshoz való jog (EJEE 6. cikk); tulajdon védelme (EJEE I. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikk); nulla poena sine lege (EJEE 7. cikk); megkülönböztetés tilalma (EJEE 14. cikk); hatékony jogorvoslathoz való jog (EJEE 13. cikk); valamint az EJEE 18. cikke okán. A nevezet alapjogok mellett a gazdasági társaságok még tipikusan a joggal való visszaélés tilalmára, a mozgásszabadságra, a kártalanításhoz való jogra bírói hiba esetén valamint a kétszeres eljárás vagy büntetés alá vonás tilalmára alapítják kérelmeiket az EJEB előtt. A strasbourgi bíróság a fentiek figyelembevételével a Yukos kérelmét befogadta, mivel nem állt fent elfogadhatóságot kizáró ok.
Az alábbiakban kísérletet teszek arra, hogy röviden, de minden releváns részletre kiterjedően összefoglaljam azt a több mint öt éves periódust, amelynek végén Oroszország legnagyobb olajtermelő cégének felszámolása áll, és rendszerbe láttassam az öt év alatt indított eljárások sokaságát, valamint a felek érvrendszerét.
A kérelmező Yukos egy, az orosz jog alapján, nyilvánosan működő részvénytársaság volt Nefteyugansk székhellyel. A céget 1993-ban alapította az orosz kormány annak érdekében, hogy ellenőrzése alá vonja az olajtermelésre szakosodott cégeket. A Yukos egészen 1996-ig állt állami tulajdonban, amikor privatizálták.
2002 november 13-a és 2003 március 4-e között a Nefteyuganki Adóhatóság (továbbiakban "Adóhatóság") ellenőrzést folytatott a Yukos cégnél, melynek következtében megállapította, hogy a Yukos adóbevallása nem teljes a meghatározott adónemek vonatkozásában. A határozatban foglaltakat a cég elfogadta és azoknak eleget tett 2003. július 7-én.[8] 2003 december 8-án az Adóügyi Minisztérium, (továbbiakban "Minisztérium") mint az Adóhatóság felülvizsgálati szerve egy kiegészítő adóellenőrzést folytatott a Yukos-nál, melyről szóló jelentése már három héttel később 2003 december 29-én elkészült. A jelentésben szerepelt, hogy a Yukosnak nagymértékű adókötelezettsége van a 2000. évre vonatkozólag a következők miatt: a Yukos a tevékenységét a 2000. évben 22 olyan kisebb cégen keresztül bonyolította le, amelyek egytől egyig Oroszország alacsony adókörzetébe tartoznak. Bár a nevezett 22 cég mind a Yukos-tól függetlenül lett alapítva, és hivatalosan harmadik személyek által irányítottak, tevékenységük csak a következőkre terjedt ki: megbízták a Yukos-t, hogy vegyen a nevükben nyersolajat a Yukos saját olajtermelő leányvállalataitól, majd ezt értékesítse a hazai vagy külföldi piacon, vagy adja tovább a Yukos olajfeldolgozó üzemeibe, és csak azután értékesítse. A Yukos, valamint annak olajtermelő és feldolgozó leányvállalatai és a nevezett 22 cég között nem volt valóságos kézpénzforgalom, helyette kötelezvények és kölcsönös beszámítás gyakorlatát valósították meg. Az eladásokból felgyülemlett pénzt a Yukos finanszírozására és termelésének növelése érdekében létrehozott alapítványba[9] helyezték, amelynek a Yukos volt az alapítója és tulajdonosa. A Yukos ezekben az ügyletekben a 22 cég ügynökeként vett részt, mely tevékenységért kapott összeg jelentéktelen volt, így a Yukos valódi forgalma soha nem tükröződött az adóbevallásokban, következésképpen az adófizetésben sem.[10] A Minisztérium továbbá megállapította, hogy a 22 cég legtöbbje színlelt társaság volt, mivel: a székhelyükön nem voltak megtalálhatóak; vagyonnal illetve munkavállalókkal nem rendelkeztek; azokat közvetve a Yukos alapította irányította és így a tulaj is ő volt. Az olaj, amivel kereskedtek az a Yukos termelő és feldolgozó üzemei között mozgott, valamint a Yukos az olaj exportőreként járt el a vám miatt, annak ellenére, hogy hivatalosan az áru a színlelt cégek tulajdonában volt és ők adták el. Minden számviteli művelet a Yukos-hoz tartozó két cégen keresztül történt (OOO "Yukos" FBC és OOO "Yukos" Invest) és a színlelt céghálózat hivatalosan az OOO "Yukos" RM által volt irányítva. A hálózat minden levele továbbá a Yukos egyik leányvállalata, az OOO "Yukos" Moskva levelezési címéről lett kiküldve. A színlelt cégek és a Yukos leányvállala-
- 204/205 -
tai nyomott árakon üzleteltek annak érdekében, hogy csökkentsék az adóalapjukat, valamint minden bevétel, ami a színlelt cégeknél keletkezett át lett helyezve Yukos-hoz, így a színlelt cégek jogtalan adóelőnyhöz jutottak.[11] A színlelt cégek tevékenysége arra irányult, hogy elfedjék a Yukos valódi üzleti tevékenységét. Ezen színlelt cégeknek az ügyletei is színleltek voltak, mivel az a Yukos volt és nem az álcégek, aki az ügyeleteket végezte és rendelkezett az áruk felett. Ezekre a tényekre és arra való tekintettel, hogy sem az álcégek sem a Yukos nem jogosultak adókedvezményekre, a Minisztérium arra a következtetésre jutott, hogy rosszhiszeműen tevékenykedtek, valamint nem vallották be ezeket az ügyleteket az adónyilatkozatokba adófizetés elkerülése végett.[12]
2004 január 27-én a Yukos kifogással élt a jelentéssel szemben, ám mivel a Minisztérium szerint a Yukos nem tudta tisztázni a fenti ügyleteket, az a 2004 április 14-ei döntésében 1 394 748 234 Euróban állapította meg az adóhátralékot, 935 580 142 Euróban a késedelmi kamatot és 557 899 293 Euróban a büntetést.[13] A döntés 2004 április 15-én lett kézbesítve azzal, hogy a Yukos-nak 2004 április 16-ig van lehetősége önkéntes teljesítésre. A Minisztérium nem várta meg azt az egy napot sem, amit a Yukos-nak fizetési határidő gyanánt biztosított: döntése kibocsátásának napján kérte a Moszkva Városi Kereskedelmi Bíróságot[14] (továbbiakban "Városi Bíróság"), hogy foglalja le a Yukos megfelelő mértékű vagyonát a követelés biztosítása érdekében. A Városi Bíróság 2004 április 15-én - amikor a Yukos-nak kézbesítve lett a döntés, miszerint egy napja van kifizetni a 2 888 227 669 Eurót - eljárást kezdeményezett és megtiltotta a kérelmezőnek, hogy egyes vagyona felett rendelkezzen, amíg a jogvita folyamatban van.
A Városi Bíróság ugyanezen döntésében az előzetes meghallgatás idejét 2004 május 7-re tűzte ki. 2004 április 23-án a Yukos indítványt nyújtott be megkérdőjelezve a Városi Bíróság illetékességét, ugyanis a cég Nefteyugansk-ban lett bejegyezve, ott található a székhelye. A Városi Bíróság az indítványt elutasította arra hivatkozva, hogy a cég gyakorlatilag a Moszkvában működik, mivel a napi irányítást a Yukos leányvállalata az OOO "Yukos" Moskva végzi, amely Moszkvában lett bejegyezve. Ezen döntés ellen a Yukos fellebbezett a Moszkvai Kereskedelmi Fellebbviteli Kollégiumhoz (Appeals Division of the Moscow City Commercial Court, továbbiakban "Fellebbviteli Bíróság"), amely 2004 június 3-án megvizsgálta és elutasította a fellebbezést.
A Minisztérium is benyújtott egy indítványt 2004 május 6-án, egy nappal a meghallgatás előtt, kérve a Városi Bíróságot, hogy rendelje be a meghallgatásra a Yukos leányvállalatát az OOO"Yukos" Moskva-t mint az ügy másodrendű alperesét.[15] A május 7-ei meghallgatáson a Városi Bíróság a Minisztérium indítványának helyt adott és elhalasztotta a tárgyalást 5 munkanappal, 2004 május 14-re. Szintén a május 7-ei meghallgatáson a Yukos benyújtott egy keresetett a 2004. április 14-ei adómegállapítással kapcsolatban kérve, hogy a Városi Bíróság nyilvánítsa a határozatott jogellenesnek. Ezt a keresetet a Városi Bíróság 2004 augusztus 27-én megalapozatlanságra hivatkozva elutasította. A Városi Bíróság ezen ítélete is meg lett fellebbezve, azonban a Fellebbviteli Bíróság hatályban tartotta a döntést.[16]
A 2004 május 14-ei meghallgatáson mind a Yukos mind annak leányvállalata kérte az tárgyalás elnapolását, amit a Városi Bíróság elutasított azzal, hogy az ügy érdemi tárgyalására úgyis csak 5 munkanappal később, 2004 május 21-én kerül sor. A Minisztérium közel 24 000 oldalnyi dokumentumot nyújtott be, amit május 18-án további 45 000 oldal követett. Pár órával a tárgyalás előtt május 20. estéjén a Minisztérium további 2 000 oldalt nyújtott be a Városi Bíróságnak. A Yukos csatolt egy jegyzőkönyvet, amely tanúsítja, hogy a rendelkezésükre bocsátott hatalmas mennyiségű ügyiratot - melyek rendszertelenül és lapszámozás nélkül voltak 19 műanyag ládába pakolva és bezsúfolva egy 3x4 méteres szobába - mindössze 2004 május 17-én volt lehetőségük először tanulmányozni.[17]
Az ügy első fokú tárgyalásán a Yukos ismételten hiába kérte a tárgyalás elnapolását, arra hivatkozva, hogy nem volt elég ideje tanulmányozni az ügy iratait, és így felkészülni a védelmére. 2004 május 26-án a Városi Bíróság meghozta az ítéletét, amely fenntartotta a Minisztérium 2004. április 14-ei döntését, bár a fizetendő összegeket mind a három tétel esetében (adóhátralék, késedelmi kamat, büntetés) egy jelképes összeggel csökkentette annak okán, hogy a Minisztérium a 22 cégnél egy esetben nem látta bizonyítottnak a kapcsolatot a kérelmezővel. A fizetési kötelezettség így összesen 2 847 497 802 Euróra rúgott.[18]
Mind az OOO "Yukos" Moskva mind a Minisztérium fellebbezet a Városi Bíróság ítélete ellen. A Fellebbviteli Bíróság azonban a 30 napos fellebbezési határidő lejárta előtt, amikor Yukos, mint első rendű alperes még nem adott be fellebbezést, és fellebbezési jogáról sem mondott le, kitűzte a tárgyalást 2004 június 18-ra. A Yukos-nak végül sikerült beadnia egy nappal a tárgyalás előtt a fellebbezését, melyben a következőket adta elő:[19]
- a fellebbezésre rendelkezésre álló idő jogtalanul le lett rövidítve, ezzel megsértve a tisztességes tárgyaláshoz való jogát;
- a Minisztérium követelése elévült, a törvényes három éves határidőnek megfelelően;
- az első fokú ítélet alaptalan volt és jogellenes;
- 205/206 -
- az ügyben felhasznált bizonyítékok jogellenesek voltak;
- az első fokú bíróság helytelenül értelmezte és alkalmazta az orosz jogot, mivel nem volt törvényes felhatalmazása céges adó megállapításra, valamint hibásan értelmezte az adókedvezményekről szóló szabályozást;
- az első fokú bíróság rosszul értelmezte a bizonyítékokat, így téves következtetésre jutott a Yukos és az álcégek kapcsolata vonatkozásában;
- Yukos független volt a színlelt cégek az állítólagos adócsalásától, így a nevezett összegeket nem a Yukos-nak kellene teljesítenie valamint;
- jelen ügyet az illetékes Nefteyuganski bíróságon kellene tárgyalni, mivel a Yukos ott van bejegyezve.
A tárgyalás első napján a Yukos kérte a Fellebbviteli Bíróságot, hogy a tárgyalás legyen elnapolva, mivel az túl korai időpontra lett kitűzve, ugyanis a fellebbezés benyújtására rendelkezésre álló törvényes határidő akkor még nem telt le. A Fellebbviteli Bíróság alaptalannak minősítette az indítványt és elutasította azt. A Fellebbviteli Bíróság 2004 június 29-én meghozta az ítéletét, amelyben elutasította a Yukos keresetét, és az első fokú ítéletnek részben helyt adott azzal, hogy minimális összeggel csökkentette a követelést. A Fellebbviteli Bíróság továbbá egyetértett a Városi Bírósággal abban, hogy a törvényben rögzített három éves elévülési határidő a Yukos-ra nem vonatkozik, mivel az rosszhiszeműen járt el.[20]
2004 július 4-én a Yukos megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a Moszkvai Szövetségi Kereskedelmi Bírósághoz,[21] (továbbiakban Szövetségi Bíróság) a 2004 május 26-i és a 2004 június 29-i ítéletekkel szemben. A Yukos fellebbezése a már ismert érvek mellett azon új érvekre alapult, hogy az eljárás nem volt kontradiktórius, sérült a fegyveregyenlőség elve valamint nem volt elegendő idő a bizonyítékok tanulmányozására, így nem is tudott ellenük érdemben védekezni.
A Yukos azon érvére, hogy a fellebbezésre rendelkezésre álló idő jogtalanul le lett rövidítve, mely következtében sérült a tisztességes tárgyaláshoz való joga, a Szövetségi Bíróság úgy reagált, hogy mindkét félnek rendelkezésére állt a 30 napos fellebbezési határidő, ugyanis ítélet nem született meg június 29-nél előbb. A Szövetségi Bíróság ítéletében továbbá kifejtette, hogy a Minisztérium által bemutatott és az elsőfokú bíróság által megvizsgált bizonyítékok jogosak és elfogadhatóak, és teljes mértékben hozzáférhetőek voltak a tárgyalások előtt. A Yukos azon panaszára, hogy a Minisztérium a 2004 április 14-ei döntésével eljárást kezdeményezett az önkéntes fizetésre rendelkezésre álló határidő előtt, a Szövetségi Bíróság előadta, hogy a Minisztérium és az első fokú bíróság a vonatkozó hazai eljárási szabályokkal összhangban járt el, mivel kibékíthetetlen ellentétek voltak a felek között, és a Yukos-nál valószínűsíthető volt a fedezethiány. A Szövetségi Bíróság az ügy érdemére tekintettel arra a következtetésre jutott, hogy a Yukos volt a tulajdonosa azoknak az áruknak, amelyekkel az alacsony adókörzetekben bejegyzett színlelt cégek kereskedtek, valamint ezek az ügyletek a Yukos nevéhez köthetőek. A Szövetségi Bíróság hozzátette, hogy sem a Yukos sem annak leányvállalatai vagy a 22 színlelt cég nem voltak jogosultak adókedvezményekre. A Szövetségi Bíróság fenntartotta az első fokú ítélet azon fordulatát is, miszerint a Yukos rosszhiszeműen járt el.[22]
A Városi Bíróság, mint első fokú bíróság 2004 május 26-i döntésével kapcsolatban Yukos nem csak a Szövetségi Bíróságot kereste meg, hanem 2004 július 7-én felügyeleti eljárást is kezdeményezett az Orosz Legfelsőbb Kereskedelmi Bíróság[23] (továbbiakban "Legfelsőbb Kereskedelmi Bíróság") előtt, amely 2004 december 31-én befogadta az ügyet. Az ügy három bíróból álló kistanácsra lett szignálva, mely testület úgy döntött, hogy átadja az Elnöki Tanácsi vizsgálatra.[24] Ezen döntés hátterében egyszerűen az állt, hogy a törvényen alapuló három éves elévülési időt az alsóbb bíróságok nem vették figyelembe, Yukos állítólagos rosszhiszemű eljárása miatt, és az eljárási szabályok ilyen fokú értelmezése az Elnöki Tanács döntésén kell, hogy alapuljon. Az Elnöki Tanács az ügy súlyára való tekintettel a kérdést felterjesztette az Alkotmány Bírósághoz. Az Alkotmány Bíróság 2005 július 5-én kimondta, hogy a kérdéses jogszabályhely az Alkotmánnyal összefüggésben kiköti, hogy a benne foglalt határidőket kivétel nélkül be kell tartani. A kérdéses normának az igazságosság, a jogegyenlőség valamint az arányosság elvei adják meg az alkotmányos értelmezését. Az Alkotmány Bíróság azonban úgy érvelt, hogy a nevezett jogszabály túl szigorú, és nincs tekintettel a különböző lehetséges körülményekre, és az adófizetők tetteire. Az Alkotmány Bíróság megállapította, hogy a nevezett jogszabály nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy ha az adófizető akadályozza az adófelügyeletet és az ellenőrzést, akkor a bíróság kimenthesse az adóhatóságokat, amiért az eljárást nem kezdték meg időben. Az Alkotmánybíróság eme döntése után a Legfelsőbb Kereskedelmi Bíróság 2005 október 4-én elutasította a Yukos fellebbezését azzal érvelve, hogy az adóellenőrzés alatt a Yukos határozottan hátráltatta az adóellenőrzés lefolytatását.[25]
A Városi Bíróság döntése értelmében 2004 április 16-án megkezdődött a végrehajtás és a Yukos va-
- 206/207 -
gyonának egy része lefoglalásra került. 2004 április 22-én a Yukos kifejtette, hogy a lefoglalás sorrendje hátrányosan érintette a működését és kérte a Városi Bíróságot, hogy a lefoglalt vagyon helyett inkább az OAO Sibirskaya Neftyanaya Kompaniya (továbbiakban Sibneft) cégben lévő részvényeit[26] foglalják le, amelyek háromszor annyit érnek, mint a vélt kötelezettség. A Városi Bíróság a 2004 április 23-ai döntésében elutasította a kérést, mivel nem talált arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a lefoglalás módja valóban hátrányosan érintette volna a Yukos működését. A Yukos május 17-én fellebbezett a döntés ellen,[27] majd 2004 május 27-én a Yukos nyilvánosan bejelentette, hogy ha az Adóügyi Minisztérium folytatja a megkezdett utat, akkor nagyon valószínű, hogy 2004 év végére eléri a cég a fenyegető csődhelyzet állapotát.[28]
A Városi Bíróság 2004 május 26-i ítélete - amelyben mindhárom tétel jelképes csökkentése után helybenhagyta a Minisztérium döntését - 2004 június 29-én jogerős lett, és a Fellebbviteli Bíróság végzést adott ki a 2 814 667 452 Euró végrehajtásának elrendeléséről.[29] A végrehajtók 5 napot adtak Yukos-nak az önkéntes teljesítésre azzal, hogy amennyiben erre nem kerülne sor, meg kell fizetnie a 7%-os végrehajtási díjat is. A Minisztérium kérésére a végrehajtók tizenhat határozatot hoztak a Yukos orosz bankszámláinak befagyasztása érdekében. A határozatok nem érintették a 2004 június 30-a után a számlákra érkező pénzeket. Bár Yukos 2004 július 7-én megtámadta a végrehajtók határozatait, jogtalanságra és az önkéntes fizetésre nyitva álló idő rövidségére hivatkozva, azonban a Városi Bíróság ezt megalapozatlannak vélte és elutasította azt. Mindeközben a végrehajtók 2004 július 1-jén lefoglaltak 24 Yukos-hoz tartozó leányvállalatot, mely döntés ellen a Yukos sikertelenül fellebbezet.[30]
2004 július 5-én a Yukos másodszorra is kérte a végrehajtókat, hogy változtassák meg a végrehajtás sorrendjét, és foglalják le előbb a Sibneft részvényeket, melyek több mint 4 milliárd USA dollárt érnek. Mivel a végrehatók nem reagáltak a kérésre, a Yukos 2004 július 14-én keresetet nyújtott be ellenük, amit a Városi Bíróság 2004. augusztus 17-én elutasított.[31]
2004 július 7-én a Yukos fellebbezet a Városi Bíróság 2000. évre vonatkozó adó- megállapítása ellen, kérve a végrehajtás szüneteltetését. Azzal érvelt, hogy a vagyona igen értékes, azonban a lefoglalás miatt nem áll elég pénz a rendelkezésére, hogy azonnal kielégíthesse a követeléseket. Yukos kijelentette, hogy a bíróság ítéletének végrehajtása visszafordíthatatlan károkat okozna a működésében. A Fellebbviteli Bíróság 2004 július 16-án elutasította a keresetet, mivel azok a körülmények amelyeket a Yukos előadott irrelevánsak a hazai jogszabályok értelmében.[32]
2004 július 9-én a végrehajtók kivetették a 7%-os végrehajtási költséget is, azaz 190 481 640 Eurót, mely döntést a Yukos megtámadott. A Városi Bíróság hatályon kívül helyezte a végrehajtók 7%-os végrehajtási díjról szóló döntését, annak indokolatlan és aránytalan volta miatt. A Városi Bíróság úgy találta, hogy a 7%-os végrehatási díj csak akkor kerülhetett volna kiszabásra, ha bizonyított a rosszhiszeműség, azonban a végrehatók ezt a kérdést nem vizsgálták meg. Kimondta a Városi Bíróság azt is, hogy a 7% a lehető legmagasabb mérték, amit ezen a jogcímen ki lehet szabni, és a végrehajtók elmulasztották indokolni, hogy jelen esetben miért nem lehet lecsökkenteni ezt a százalékot. Azonban a Városi Bíróság döntését megtámadta a Minisztérium, így a Fellebbviteli Bíróság 2004 augusztus 27-én hatályon kívül helyezte a Városi Bíróság döntését, azt állítva, hogy a végrehajtók jogosan és igazságosan jártak el. A Fellebbviteli Bíróság arra hivatkozott, hogy a Yukos nem bizonyította, hogy megtett mindent annak érdekében, hogy teljesítse a követeléseket határidőn belül. A Fellebbviteli Bíróság hozzátette, hogy a Yukos vagyonának csak egy része lett befagyasztva, ami nem érinthette szokásos működését. A Yukos fellebbezet a döntés ellen, azonban a Szövetségi Bíróság a döntést helybenhagyta, így a Yukos-nak a 7%-os végrehatói díjjal együtt már 3 005 149 092 Eurót tett ki a tartozása a 2000. évre vonatkozóan.[33]
Miután a Yukos 2004 július 13-án ismételten -hiába - felajánlotta a Sibneft részvényeit, a végrehajtók 2004 július 14-én lefoglalták a Yukos legfontosabb termelő leányvállalatának, az OAO Yuganskneftegas részvényeit.[34] A Yukos megtámadta a lefoglalásról szóló döntést, és a Városi Bíróság kimondta, hogy az jogellenes és hatályon kívül helyezte, mivel véleménye szerint a végrehajtóknak be kellett volna számítani a felajánlott Sibneft részvényeket egy ilyen nagy léptékű beavatkozás előtt. A Városi Bíróság döntését azonban a Minisztérium 2004 augusztus 9-én megtámadta, melynek eredményként 2004 augusztus 18-án a Fellebbviteli Bíróság hatályon kívül helyezte a Városi Bíróság döntését. Yukos a Fellebbviteli Bíróság döntését is megtámadta mind a Szövetségi Bíróság, mind a Legfelsőbb Kereskedelmi Bíróság előtt, mindkét esetben eredménytelenül.[35] Az OAO Yugankneftegaz részvényei után másik két legnagyobb termelő leányvállalat következett a lefoglalás sorában: az OAO Tomskneft-VNK és az OAO Samaraneftegaz. Yukos természetesen ezt a két döntést is megtámadta, de ez esetben már a Városi Bíróságon falakba ütközött.[36] Miután a Yukos negyedszer is felajánlotta a Sibneft részvényeket, a Minisztérium 2004 szeptember 22-én válaszolt, visszautasítva a felajánlást.[37]
- 207/208 -
2004 március 23-án az Adóügyi Minisztérium megkezdte a Yukos 2001-es tevékenységének vizsgálatát, majd 2004 július 5-én megküldte a jelentését a Yukos-nak. A nevezett jelentés megegyezett a 2000-es évről készült jelentéssel, hiszen a Yukos ugyanazokat az eljárásokat folytatta 2001-ben is, mint 2000-ben. A Minisztérium a jelentés alapján 2004 szeptember 2-án késedelmi kamattal és büntetéssel együtt összesen 3 365 065 559 Euró fizetési kötelezettséget állapított meg a 2001. évre vonatkozóan.[38] A fizetési határidőt a Minisztérium 2004 szeptember 4-ében határozta meg. 2004 szeptember 9-én a végrehajtók megkezdték a 2001. évre vonatkozó adóhátralék és a késedelmi kamat, 2004 november 19-én pedig a büntetés végrehajtását is. A Yukos mind két döntést megtámadta, de sikertelenül, így a 2011. év vonatozásában a 7%-os végrehajtási díjjal együtt 3 710 836 129 Eurót kellet fizetnie.[39] Ugyanez a mechanizmus játszódott le a Yukos 2002. és 2003. évének vonatkozásában: 2002. évre 4 344 549 434 Euró tartozás, míg a 2003. évre összesen 4 318 143 482 tartozás végrehatása lett elrendelve, mind ezt alig több mint egy év leforgása alatt.[40]
2004 július 20-án az Igazságügyi Minisztérium bejelentette az OAO Yuganskneftegaz, a Yukos legértékesebb leányvállalatának közelgő értékesítését, melynek következtében 2004 július 22-én a Yukos nyilvánosan kijelentette, hogy a cégvezetése mindent megtesz annak érdekében, hogy a rendezze a tartozásait, amilyen hamar lehetséges. Azonban, ha ezek a törekvések hasztalannak bizonyulnak és a Yuganskneftegaz eladásra kerül, akkor nem marad más hátra, mint bejelentse Oroszország legnagyobb olajvállalatának fizetésképtelenségét.[41]
A Yukos természetesen többször is kifejtette, hogy nem ért egyet a legnagyobb termelő leányvállalatának az eladásával, és kérte a végrehajtókat, hogy a nevezett cég eladása helyett más vagyon értékesítését helyezzék előtérbe. 2004 október 21-ére a végrehajtók 2 183 447 331 Eurót hajtottak be, így 5 506 781 584 Euró összegű követelés behajtása maradt hátra. Az előzetes független értékelések a Yuganskneftegaz leányvállalatot 11 milliárd illetve 12,6 és 17,3 milliárd Euró között értékelték. 2004 november 18-án a végrehajtók a leányvállalat eladása mellett döntöttek, 76,79% legkisebb ajánlható ár mellett (6,63 milliárd Euró). A Yukos hiába támadta meg a döntést, a Városi Bíróság elutasította a fellebbezést.[42]
2004 november 19-én az orosz kormány bejelentette az OAO Yuganskneftegaz árverését. Az árverésen való részvételhez összesen két feltételt kötöttek: a részvételi szándékot 2004 december 18-ig történő jelzését, valamint a kezdő összeg 20%-ának legkésőbb az árverés előtt egy nappal történő letétbe helyezését.[43] Az árverés, amely 2004 december 19-én zajlott le, az OOO Baykalfinansgup nyert meg 6 896 341 940 Euró értékű ajánlattal.[44] Pár nappal az árverés után az OOO Baykalfinansgup-t megszerezte az OAO Rosneft, amely állami tulajdonban álló olajvállalat, így megszerezve az ellenőrzést az OAO Yuganskneftegas felett is.[45]
2005 május 26-án a Yukos keresetet nyújtott be a Városi Bíróságra többek között a Vagyonkezelő Alap, az OOO Baykalfinansgup, az OAO Rosneft, és az Igazságügyi Minisztérium ellen kérve, hogy a bíróság semmisítse meg az adásvételt, és kifejezte kártérítési igényét is. A kereset több mint két évvel az árverés után, 2007 február 28-án lett elutasítva, noha az árverés előtt az orosz bíróságok akár napok alatt képesek voltak dönteni... A Városi Bíróság kimondta, hogy mind az Igazságügyi Minisztérium mind a Vagyonkezelő Alap a törvény adta keretek között járt el, és semmi nem bizonyítja azt, hogy az árverés résztvevői összehangoltan jártak volna el. A Városi Bíróság döntését a Fellebbviteli Bíróság 2007 október 12-én helyben hagyta.[46]
2005 szeptember 8-án a French Bank Société Générale által képviselt külföldi bankok konzorciuma (továbbiakban "bankok") keresetet terjesztett a Városi Bíróság elé, kérve az Angol Legfelsőbb Bíróság ítéletének végrehajtását, ami alapján a Yukos-nak 385 milliárd Euró összeget kell visszafizetnie a bankok számára. 2005 szeptember 22-én a bankok kérésére, a követelésükkel meg lett terhelve a Yukos tulajdona. 2005 december 13-án a bankok megállapodtak a Rosneft céggel, hogy megveszi a Yukos-felé irányuló követelésüket, majd 2006 március 6-án a bankok kérelmet nyújtottak be a Városi Bíróságra, hogy nyilvánítsa a Yukos-t fizetésképtelennek.[47]
2006 március 9-én indult meg végül a felszámolási eljárás a Yukos ellen, és a Minisztérium csatlakozott a hitelezői oldalhoz a Yukos 2000-től 2003-ig terjedő tevékenységével kapcsolatos kiegyenlítetlen követelései okán,[48]valamint 2006 április 21-én, még 10 435 809 153 Euró összegű követelést nyújtott be a Yukos 2004-évi adókötelezettségére vonatkozóan.[49] Miután a Hitelezői Bizottság elutasította a Yukos vezetése által készített rehabilitációs tervezetet,[50] a Városi Bíróság 2006 augusztus 4-én bejelentette a Yukos csődjét és a 2007 november 12-ei döntése értelmében a Yukos 9,2 milliárd USA dollárnyi kielégítetlen követeléssel megszűnt.[51]
- 208/209 -
Az EJEB 2009 január 29-én befogadta a Yukos kérelmét, és tárgyalást rendelt el. A strasbourgi bíróság előtti eljárás döntően írásbeli, és a bírósággal történő kapcsolattartás főszabályként írásban bonyolódik. Ha a tényállás szóbeli meghallgatás nélkül maradéktalanul nem tisztázható, vagy a bíróság elé került ügy különös jelentőséggel bír, a bíróság tárgyalást tart.[52] Jelen esetben mindkét szempont helytálló volt.
Az orosz kormány a meghallgatáson előadta, hogy a Hulley Enterprises Ltd., a Yukos Universal Ltd., valamint a Veteral Petroleum Ltd. cégek együttesen rendelkeztek a Yukos részvényeinek 60%-ával a jelen jogvita előtt. A nevezett három cégnek 2005 februárja óta a hágai székhelyű Állandó Választott Bíróság előtt van az ügye Oroszországgal szemben az Energia Charta Egyezmény megsértése miatt. Az orosz kormány arra hivatkozott, hogy a nevezett tény miatt az EJEE 35. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján az EJEB nyilvánítsa elfogadhatatlannak az ügyet. Az EJEB ezt az érvet elutasította a részvényesek befektetői, és nem tulajdonos státuszára való tekintettel. A bíróság az elfogadhatóság kérdésében kimondta továbbá, hogy az ügy által felvetett kérdések túlmutatnak a Yukos érdekein, valamint ha ilyen körülményekre hivatkozva a bíróság nem fogadná be a kérelmet, az aláásná a jogi személyek egyéni kérelmének beadásához való jogát, és arra bátorítaná a kormányokat, hogy megfossza az ilyen szervezeteket a kérelem benyújtásának lehetőségétől.[53]
Az Egyezmény 6. cikkébe foglalt tisztességes tárgyaláshoz való jog sérül a leggyakrabban, melyet a strasbourgi bíróság az EJEE preambulumának fényében a jogállamiság és a jogbiztonság elvei alapján értelmez. Az Egyezmény 6. cikkének (1) bekezdésének elemei: a bírósághoz való hozzáféréshez való jog, a tisztességes tárgyaláshoz való jog, az elfogadható bizonyítékok elve, az önvád tilalma, a hallgatáshoz való jog, a fegyver egyenlőség elve, a nyilvános tárgyaláshoz való jog, az ésszerű időn belüli meghallgatás joga, valamint a törvény által létrehozott független és pártatlan bírósághoz való jog.[54] Az Egyezmény 6. cikke ki kimondja még az ártatlanság vélelmét (EJEE 6. cikk (2) bekezdés) és többek között azt, hogy minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van arra, hogy rendelkezzék a védekezésének előkészítéséhez szükséges idővel és eszközökkel. (EJEE 6. cikk (3) bekezdés b) pont) A strasbourgi bíróság az EJEE 6. cikk alapján vizsgálta meg a Yukos 2000. évre vonatkozó adó megállapítással kapcsolatos következő panaszait, amelyek a következők voltak:[55]
- Minisztérium több eljárási cselekményét a megadott határidők lejárta előtt hajtotta végre;
- a tárgyalásokra való felkészülésre adott idő túl kevés volt;
- a Yukos képviselői nem kaptak miden kérdésükre választ a Minisztériumtól, valamint az első fokú bíróság úgy hozott ítéletet, hogy nem vizsgálta meg a bizonyítékokat;
- a fellebbezésre rendelkezésre álló idő jogtalanul le lett rövidítve;
- a Fellebbviteli Bíróság késleltette az ítélet indoklásának kézbesítését, ezzel megakadályozva a kérelmezőt megszüntetésre irányuló kereset benyújtásában.
Fontos megjegyezni, hogy míg az EJEE 6. cikk (1) bekezdése polgári és büntetőjogi vitában is felhívható, ugyanazon cikk (2) és (3) bekezdése csak büntetőjogi vitákra vonatkozik. Azt, hogy mi számít büntető jogi vitának a strasbourgi bíróság az Engel kontra Hollandia ügyben[56] kristályosította ki. Az ún. Engel kritériumok szerint a következő három szempont szerint dönthetjük el, hogy büntető eljárásról van-e szó: a nemzeti jog alapján az elkövetett cselekmény bűncselekmény kategóriába esik; a jogsértés természete szerint bűncselekmény; a büntetés súlyos természete. Ha eme három feltétel közül egy fennáll, akkor az EJEB büntetőjogi vitaként kezeli az ügyet, és mint ilyen az EJEE 6. cikkének (2) és (3) bekezdése is figyelembe vehető.
A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az ügy büntetőjogi vita és a kérelmező tárgyalása nem felelt meg az Egyezmény 6. cikk (1) bekezdésében, valamint a 6. cikk (3) bekezdés b) pontjában biztosított eljárási követelményeknek, mivel a kérelmezőnek nem állt rendelkezésére elegendő idő, hogy tanulmányozza az első fokú eljárás ügyiratait, valamint a fellebbviteli bíróság jogtalanul lerövidítette a kérelmező fellebbezésre rendelkezésre álló idejét.[57]
Az Egyezményhez csatolt I. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikke alapján minden "természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik." Ez nem korlátozza "az államok jogát olyan törvények alkalmazásában, amelyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a javak a köz érdekében történő használatát szabályozhassák, illetőleg adók, más közterhek vagy bírságok megfizetését biztosítsák."
A tulajdon védelme a gazdasági társaságok vonatkozásában kiemelkedő szereppel bír, hiszen egy gazdasági társaság üzletszerű gazdasági tevékeny-
- 209/210 -
ség folytatására létrehozott társas vállalkozási forma. Az üzletszerűség, az üzletszerű gazdasági tevékenység a gazdasági társaság definíciójának nélkülözhetetlen fogalmi eleme. Egy tevékenység többek között akkor üzletszerű, ha a gazdasági szférában jelenik meg és nyereségszerzésre irányul.[58] Ebből következően elmondható, hogy a gazdasági társaságok viszonylatában az Egyezmény által védett legfontosabb érték a tulajdon.
Az Egyezmény I. Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikkében foglalt tulajdon védelme nem utal kifejezetten a tulajdonhoz való "jogra", azonban a nevezett cikket a strasbourgi bíróság ez irányban értelmezte.[59] A strasbourgi bíróság kimondta,[60] hogy az Egyezmény I. Kiegészítő Jegyzőkönyvében foglalt tulajdon védelme három szabályt foglal magában: a tulajdon zavartalan élvezetének biztosítását, a tulajdontól való megfosztás feltételekhez kötését valamint a tulajdonjog közérdekből történő állam általi korlátozását. Az Egyezmény I. Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikkének a "jogi személyek"-re történő explicit utalása a gazdasági társaságok vonatkozásában azt jelenti, hogy a cégek zavartalanul élvezhetik a tulajdonhoz való jogukat, sőt kifejezetten alapíthatják kérelmüket e cikkre.[61]
A Yukos-t az orosz hatóságok adócsalással vádolták, és eljárások sorozata után körülbelül 16 milliárdnyi Euró alapkövetelés valamint annak 7% végrehajtási díj megfizetésére kötelezték. A Yukos vagyona lefoglalásra került, és ezen felül a legfőbb termelési egységének az OAO Yuganskneftegaz részvényeinek a 76,79%-a is eladásra került, hogy a nevezett fizetési kötelezettség kielégítésre kerüljön. A strasbourgi bíróság megállapította, hogy a felek nem egyeztettek ezekről a lépésekről, ahogyan azt a Yukos többször kérte, ami a kérelmező tulajdonhoz való jogába ütközik, mivel minden beavatkozásnak jogos cél alapján, törvényszerűen és arányosan kell lezajlania.[62] A bíróság tisztázta, hogy jelen esetben a kérdés nem az, hogy a 2000-2003. évi adómegállapítások a Yukos tulajdonjogába ütköztek-e, hanem az, hogy a döntések összeegyeztethetőek-e a tulajdon védelméhez köthető jogszerűség, törvényes cél és arányosság követelményeinek, valamint megfelelnek-e az Egyezmény 14. cikkében foglalt megkülönböztetés tilalmának.
A strasbourgi bíróság a jogszerűség követelményét vizsgálva kimondta, hogy a tulajdon védelmének első és legfontosabb követelménye, hogy a hatóságoknak a tulajdon zavartalan élvezetébe való beavatkozásának jogszerűnek kell lenni. Az államnak megvan az a joga, hogy szabályozza a tulajdon használatát a "jog" kikényszerítésével. Ez azt jelenti, hogy a beavatkozásnak összhangban kell lenni a nemzeti jogrendszerrel, valamint a következményeknek előreláthatónak kell lenniük. Az EJEB tehát csak azt vizsgálhatja, hogy a nemzetijog vonatkozó rendelkezése hozzáférhető, pontos és előrelátható-e.[63] A strasbourgi bíróság kimondta, hogy sérült a kérelmező tulajdon védelméhez fűződő joga, figyelembe véve az Orosz Alkotmány Bíróság meglepő jogértelmezését a törvényben foglalt elévülési határidő vonatkozásában, ami befolyásolta a 2000. évre vonatkozó adó-megállapítást. [64]
A törvényesség és arányosság követelményét vizsgálva az EJEB arra a következtetésre jutott, hogy a 2000 és 2001. évi büntetési összeg nem felelt meg a nevezett követelményeknek, így megvalósult az I. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkének megsértése ebben a vonatkozásban. A 2000-2003-ig terjedő adó-megállapítást a strasbourgi bíróság arányosnak és törvényes célúnak találta, így ezen az alapon jogsértést nem állapított meg.
A strasbourgi bíróság úgy vélte, hogy a tulajdon védelmét az adott kérdések tekintetében, az egyenlő bánásmód követelményével összhangban is meg kell vizsgálni. Az Egyezmény 14. cikke értelmében az "Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani." A strasbourgi bíróság a nevezett cikkel összefüggésben kihangsúlyozta az analógia tilalmát, azt hogy az nem tilt minden típusú megkülönböztetést az egyezményben biztosított jogok és szabadságok vonatkozásában. A különböző bánásmód akkor diszkriminatív, ha nincs objektív és ésszerű indoklása, ez alapján az EJEB úgy találta, hogy a Yukos diszkriminatív eljárásra való hivatkozása nem állja meg a helyét.
A strasbourgi bíróságnak azt is el kellett döntenie, hogy a végrehajtás módja és mértéke a 2000-2003. évek fizetési kötelezettségei szempontjából összeegyeztethető-e a tulajdon védelmének hármas követelményrendszerével, nevezetesen a jogszerűséggel, a törvényes céllal és az arányossággal.[65]
A Yukos úgy vélte, hogy a végrehajtás egyik követelménynek sem felelt meg a háromból: az jogtalan, aránytalan és önkényes volt. A Yukos szerint a végrehajtás egésze a lefoglalásoktól elkezdve a legnagyobb termelő leányvállalatának az eladásáig arra irányult, hogy az állam tönkretegye a céget és rendelkezzen a vagyona felett. Ezt a szándékot egyértelműen alátámasztja a végrehajtás módja és az a tény, hogy az OAO Yuganskneftegaz szavazati részvényei lettek eladva. Szintén az állam önkényes célját mutatja az a tény, hogy a Yuganksneftegaz szavazati részvényeit végül az OAO Rosneft állami cég szerezte meg. [66]
Az orosz kormány természetesen nem értett egyet a Yukos érveivel állítva, hogy a végrehajtás
- 210/211 -
jogos és arányos volt. Az orosz kormány azzal érvelt, hogy a Yukos által a végrehajtás alá vont vagyon szempontjából tett felajánlások elfogadhatatlanok voltak, és a követeléseket csak a nevezett leányvállalat eladásával tudták fedezni maradéktalanul. A felajánlások túlkésőn és kis arányban érkeztek. A lefoglalás, a bankszámla befagyasztása és az árverés pedig mind a hazai mind nemzetközi szinten bevett gyakorlat. Az orosz kormány azt is hozzátette, hogy a Yukos csődje nem a leányvállalat eladásának a következménye volt.[67]
A strasbourgi bíróság megállapította, hogy a hatóságok a végrehajtási módok széles palettáját felsorakoztatták annak érdekében, hogy kiegyenlítsék a Yukos felé irányuló követeléseket. Bár minden egyes végrehajtási cselekmény úgy tűnhet, hogy beavatkozik a Yukos I. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkében foglalt jogába, ennek ellenére, ezeknek a végrehajtási cselekedeteknek a közös és egyetlen céljuk a cég tartozásainak kiegyenlítése volt. Az eljárási cselekmények tehát a tulajdon védelmének körébe esnek, amely megengedi a tagállamoknak, hogy korlátozzák a tulajdonhoz való jogot közérdekre, illetve adók és más közterhek vagy bírságok megfizetésének biztosítása érdekében. A Bíróságnak tehát azt kellett eldöntenie, hogy az állami hatóságok jogszerűen jártak-e el az adóhátralék végrehajtása tekintetében. A strasbourgi bíróság az arányosság és a törvényes cél vizsgálata során megállapította, hogy a fő probléma nem a Yukos vagyonának lefoglalása, hanem azok a rövid fizetési határidők, amit a hatóságok a kérelmezőnek adtak, valamint az a gyorsaság, ahogy a Yuganskneftegaz leányvállalatot elárverezték. A hatóságoknak a lehető legnagyobb körültekintéssel kellett volna eljárniuk, ami a nevezett gyors döntéseknél legalábbis megkérdőjelezhető. A strasbourgi bíróság megállapította, hogy a hatóságok a végrehajtási eljárás alatt sem a lefoglalás sorrendje, sem egyetlen eljárási cselekmény vonatkozásában még csak említés sem történt a végrehajtás alternatív megoldásairól, és a cég jövőjét érintő következményeiről.[68]
A strasbourgi bíróság továbbá kiemelte, hogy a 7%-os végrehajtói díj komolyan befolyásolta a cég helyzetét a végrehajtási eljárásban. A Yukos a megállapított adóhátralékokon, késedelmi kamatokon és büntetéseken felül az egész összeg 7%-át kitevő végrehajtási díj megfizetésére is kötelezve volt, mely díjat sem felfüggeszteni sem átütemezni nem lehetett. Ez az összeg egy átalány díj volt, amit a hatóságok nem voltak hajlandóak csökkenteni, és mely összeg még azelőtt kifizetésre kellett, hogy kerüljön, hogy a főkövetelések rendezésre kerülhettek volna. Az EJEB hozzátette, hogy azzal az elvvel, miszerint a kötelezettet terhelik a költségek nincs probléma, viszont az arányosság itt is kérdéses.[69] A strasbourgi bíróság továbbá hozzátette, hogy a hatóságok kifejezetten mereven jártak el a végrehajtási cselekmények ütemezésével kapcsolatban, így elmulasztva a tisztességes egyensúly megteremtését a törvényes célok és az alkalmazott intézkedések között, ezáltal sérült a Yukos I. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkében foglalt joga.[70]
A Yukos az adó-megállapítás és a végrehajtási eljárásra vonatkozó panaszai mellett kifejtette, hogy a vele szemben folytatott eljárás megmutatta, hogy a Kormánynak csak egy érdeke és célja volt: tönkretenni a céget és rendelkezni a vagyona felett. A bíróság a kérelemnek ezt a részét az Egyezmény 18. cikke alapján vizsgálja meg. A nevezett cikk kimondja, hogy az Egyezményben említett "jogok és szabadságok korlátozásait nem lehet más célra alkalmazni, mint amelyre elő vannak írva."[71] A Yukos azt állította, hogy mind az adó-megállapítás, mind a végrehajtási cselekmények hátterében politikai indíttatás húzódott meg. A kormány teljes mértékben visszautasította a motivációra való utalást mondván, hogy a Yukos csődhelyzete az évekig tartó és nagymértékű adócsalási gyakorlatának volt köszönhető. A Bíróság megállapította, hogy jelen ügyben nem lett megsértve az Egyezmény 18. cikke és a politikai indítatást nem látta megalapozottnak.[72] Itt érdemes megemlíteni a hágai székhelyű Állandó Választott Bíróság 2014 július 18-ai ítéleteit,[73] melyek több mint 50 milliárd (50 020 867 798) USA dollár kártérítés megfizetésére kötelezték Oroszországot, amiért az az Energia Charta Egyezmény 13. cikkének (1) bekezdésébe ütközően kisajátította a nemzetközi olajszektor egyik legnagyobb vállalatát, a Yukos-t.
Az Egyezmény 41. cikke alapján a strasbourgi bíróság szükség esetén igazságos elégtételt ítélhet meg a sértett félnek, ha megállapítja az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvnek megsértését, és ha az érdekelt fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz lehetővé. A strasbourgi bíróság 2014 július 31-én döntött a Yukos-ügyel kapcsolatos igazságos elégtétel kérdésében,[74] mivel az ügy az Egyezmény 41. cikkének vonatkozásában 2011 szeptember 20-án döntésre még nem állt készen.[75]
A Yukos az igazságos elégtétel iránti kérelmében kifejtette, hogy ha az orosz kormány nem sértette volna meg az Egyezmény I. Kiegészítő Jegyzőkönyvében foglalt tulajdonhoz való jogát a végrehajtási eljárással összefüggésben, akkor a céget nem kellett volna felszámolni, és még most is működhetne. A Yukos csatolt egy szakértői véleményt is, amely kifejtette, hogy az orosz kormány jogsértő cselekménye következtében 37 981 000 000 Euró közvetlen kára származott. Az összeg megfizetését, mint vagyoni kár a Yukos részvényeseinek kérte. A
- 211/212 -
Yukos továbbá azt is kifejtette, hogy nem vagyoni kár címén nincs követelése, ugyanis a strasbourgi bíróság 2011 szeptember 20-ai ítélete kielégítő elégtétel volt nem vagyoni kártérítés címén. A Yukos a perköltség megfizetését pedig a Yukos Nemzetközi Alapítvány számára kérte megfizetni.[76]
Az orosz kormány kérte a strasbourgi bíróságot, hogy utasítsa vissza a Yukos összes követelését, mivel az nem számít károsult félnek ugyanis a pénzügyi vesztesége nem a jogsértésekből származott. A Yukos felszámolása és az orosz kormány jogsértő magatartása között nem áll fenn ok-okozati összefüggés. A Yukos-t akkor is fel kellett volna számolni, ha az orosz kormány a végrehajtás során kevésbé mereven jár el az arányosság követelményét figyelembe véve, ugyanis nem lett volna képes kifizetni az adótartozását. Ilyen körülmények között még a legkörültekintőbb végrehajtási eljárás is alapvetően ugyanerre a végeredményre vezetett volna. Az orosz kormány továbbá kértségbe vonta a Yukos által benyújtott szakértői jelentés eredményét, kiemelve, hogy az tévesen növekvő olajtermeléssel számolt akkor, amikor egyértelműen a részvények szükségszerű eladása és a befektetések megszüntetése következett volna be. A kormány azt is kifejtette, hogy a kérelmező már megszűnt, így nem lehet senki a kártérítés kedvezményezettje. Akár a régi részvényesek akár a kétes céllal működő Yukos Nemzetközi Alapítvány a kedvezményezett, a pénz olyan emberekhez kerülne, akik a legkevésbé érdemlik meg, ugyanis ők játszottak szerepet a nagymértékű és folyamatos adócsalást elkövetésében.[77]
A strasbourgi bíróság kifejtette, hogy nem tudja kikövetkeztetni, hogy milyen eredménnyel zárult volna az eljárás, ha az orosz kormány nem követett volna el jogsértést. Az okozatosság a jogellenes magatartás és a keletkezett kár között hiányos, így ezen az alapon nem jár vagyoni kártérítés.[78] A kérelmezőnek vagyoni kártérítés azért jár, mert bizonyos jogtalanul megállapított pénzkövetelések is be lettek hajtva, melyek így egyértelműen kárként értékelhetőek. Ilyen például a 2000-évre és a 2001. év egy részére vonatkozó adó-megállapításban jogtalanul meghatározott büntetések, amelyek be lettek hajtva, ráadásul ezekre is fel lett számolva a 7%-os végrehajtási díj. A Strasbourg Bíróság hozzáteszi, hogy bár nem az orosz kormány jogsértései miatt lett közvetlenül a Yukos fizetésképtelen, azok azonban a felszámoláshoz nagymértékben hozzájárultak, ami megfelel EJEE 41. cikkébben megfogalmazott okozatossági követelménynek.[79]
Ezekből kifolyólag a strasbourgi bíróság arra az állásfoglalásra jutott, hogy az orosz kormány jogsértéseinek megállapítása önmagában megfelelő nem vagyoni kártérítést jelent a kérelmezőnek, Oroszország továbbá köteles a Yukos részvényeseknek 1 866 104 634 Euró kártérítést, valamint a Yukos Nemzetközi Alapítványnak 300.000 Euró perköltséget fizetni.[80]
A Yukos-ügy nemcsak a gazdasági társaságok strasbourgi jogvédelmének kiemelkedő példája, de nagy jelentősége van az Európa Tanács és Oroszország közötti kényes viszonyban is. Amióta Oroszország csatlakozott az Egyezményhez, az egyéni kérelmek egyötöde Oroszország ellen érkezik a strasbourgi bírósághoz, és a legtöbb jogsértés megállapítása is Oroszországgal kapcsolatos.[81] Az orosz jogalkotás ezt a tendenciát "Russo-phobia"-nak nevezi. Az elmúlt évek során többször is felmerült egy olyan jogszabály elfogadásának lehetősége, mely felhatalmazná az Orosz Alkotmánybíróságot, hogy felülírja az EJEB döntését, mondván "Oroszországnak meg kell védenie magát a strasbourgi bíróságtól és annak politikai színezetű és igazságtalan döntéseitől."[82] Egy ilyen szabályozás Oroszország Európa Tanács tagságába kerülhet.
A strasbourgi bíróság a Yukos-ítélet indoklásában ügyelt arra, hogy a feltétlenül szükségesnél ne foglalkozzon többet Oroszország politikai indíttatásával, melyet nem látott bizonyítottnak. Az ügy körülményeit, valamint a hágai székhelyű Állandó Választott Bíróság Yukos-ügyre vonatkozó döntéseit ismerve, az a kijelentés, hogy az orosz államnak egyáltalán nem állt szándékában a Yukos feletti hatalomátvétel, nem állja meg a helyét.
A Yukos-ügy vélhetőleg a legjelentősebb eset, amely a gazdasági társaságok alapjogvédelmével foglalkozik. A strasbourgi bíróság előtti gazdasági társaságok által benyújtott egyéni kérelmek nem gyakoriak, azonban a Yukos-ítélet ebben változást hozhat, tekintettel az ítéletben elvi éllel megfogalmazott döntésekre, és annak jelentős, nemzetközi visszhangjára. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az azt védeni hivatott Emberi Jogok Európai Bírósága, nem kizárólag a természetes személyek alapvető jogait rendeltetett védelmezni. Az Európa Tanács által kialakított alapjogvédelmi rendszer a gazdasági társaságok jogvédelmét is magában foglalja, melyet a Yukos-ügy is megerősít. ■
JEGYZETEK
[1] OAO Neftyanaya Kompaniya Yukos v. Oroszország; Application no. 14902/04;
http://hudoc.echr.coe.int/sites/eng/Pages/search.aspx #("fulltext":["Yukos"],"documentcollectionid2":["GRAND CHAMBER","CHAMBER"],"itemid":["001-106308"])
[2] Yukos-ítélet (i.m. 1) 303. bekezdés
[3] EJEE 1. cikk
[4] Conway W. Henderson: Understanding International Law. Wiley-Blackwell. A John Wiley&Sons, Ltd., Publications.2010. 308.o.
[5] Transpetrol v. Szlovákia; Application no. 28502/08;
- 212/213 -
http://hudoc.echr.coe.int/sites/eng/Pages/search.aspx #("fulltext":["28502"],"documentcollectionid2":["CASELA W"],"itemid":["001-107743"])
[6] Transpetrol v. Szlovákia (i.m. 5) 60. bekezdés
[7] Kivéve, ha az Egyezményben és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekben meghatározott emberi jogok tiszteletben tartása a kérelem érdemének vizsgálatát teszi szükségessé, és azzal a feltétellel, hogy ezen az alapon egyetlen ügy sem utasítható el, amelyet a hazai bíróság nem vizsgált meg megfelelően.
[8] Ld.1.8-11. bekezdés
[9] Fund for Financial Support of the Production Development of OAO Neftyanaya Kompaniya YUKOS
[10] Yukos-ítélet (i.m. 1) 12-14. bekezdés
[11] Yukos-ítélet (i.m. 1) 15. bekezdés
[12] Yukos-ítélet (i.m. 1) 16-17. bekezdés
[13] Yukos-ítélet (i.m. 1) 19-24. bekezdés
A Minisztérium Rubelben állapította meg a nevezett összegeket, de az összeg nagyságának az érzékelhetősége miatt azt Euróban jelenítem meg.
[14] Moscow City Commercial Court
[15] Yukos-ítélet (i.m. 1) 25-30. bekezdés
[16] Yukos-ítélet (i.m. 1) 31-34. bekezdés
[17] Yukos-ítélet (i.m. 1) 35-45. bekezdés
[18] Yukos-ítélet (i.m. 1) 46-51. bekezdés
[19] Yukos-ítélet (i.m. 1) 52-55. bekezdés
[20] Yukos-ítélet (i.m. 1) 56-66. bekezdés
[21] Federal Commercial Court of the Moscow Circuit
[22] Yukos-ítélet (i.m. 1) 67-75. bekezdés.
Ezen ítélet után a YUKOS az Alkotmány Bírósághoz fordult, a hazai adójogszabályokban számára biztosított határidők megsértése miatt. Az Alkotmány Bíróság azonban a 2005 január 18-ai döntésével nem fogadta be a panaszt illetékesség hiányában, mivel YUKOS nem a nevezett jogszabály alkotmányos mivoltát kérdőjelezte meg.
[23] Supreme Commercial Court of Russia
[24] Presidum of the Supreme Commercial Court
[25] Yukos-ítélet (i.m. 1) 78-90. bekezdés
[26] YUKOS azért volt részvényese a Sibneft cégnek, amely a legnagyobb orosz olajtársaság volt, mert 2003-ban össze akartak olvadni.
[27] Yukos-ítélet (i.m. 1) 96-103. bekezdés.
2004 május 7-én YUKOS fellebbezet a Városi Bírósághoz a Minisztérium április 14-ei döntése ellen, hogy érvénytelenítse az adó-megállapítást. A Város Bíróság azonban 2004 május 19-én kimondta, hogy a Minisztérium az adó és a késedelmi kamat tekintetében akár rögtön elindíthatta volna végrehajtást, így helybenhagyta az április 14-ei döntést.
[28] Yukos-ítélet (i.m. 1) 106. bekezdés
[29] Yukos-ítélet (i.m. 1) 109-110. bekezdés
[30] Yukos-ítélet (i.m. 1) 111-120. bekezdés
[31] Yukos-ítélet (i.m. 1) 121-125. bekezdés
[32] Yukos-ítélet (i.m. 1) 127-129. bekezdés
[33] Yukos-ítélet (i.m. 1) 130-135. bekezdés
[34] Yukos-ítélet (i.m. 1) 137-138. bekezdés
[35] Yukos-ítélet (i.m. 1) 139-140. bekezdés
[36] Fontos megemlíteni, hogy YUKOS 2004. július 16-án levelet írt a Pénzügyminisztériumhoz, részletfizetési lehetőséget kérve a kötelezettségei teljesítésére. A levél megválaszolatlan maradt, mivel a Pénzügyminisztériumnak nem volt felhatalmazása ilyen döntés meghozatalára.
[37] Yukos-ítélet (i.m. 1) 156-163. bekezdés
[38] Yukos-ítélet (i.m. 1) 164-165. bekezdés
[39] Yukos-ítélet (i.m. 1) 166-188. bekezdés
[40] Yukos-ítélet (i.m. 1) 189-222. bekezdés
[41] Yukos-ítélet (i.m. 1) 224. bekezdés
[42] Yukos-ítélet (i.m. 1) 225-238. bekezdés
[43] Yukos-ítélet (i.m. 1) 245-248. bekezdés
[44] Yukos-ítélet (i.m. 1) 256-260. bekezdés
[45] Yukos-ítélet (i.m. 1) 261-262. bekezdés
[46] Yukos-ítélet (i.m. 1) 263-264. bekezdés
[47] Yukos-ítélet (i.m. 1) 268-280. bekezdés
[48] Yukos-ítélet (i.m. 1) 280. bekezdés
[49] Yukos-ítélet (i.m. 1) 287. bekezdés
[50] Mely döntést YUKOS 2006 július 31-én megtámadott a Városi Bíróságon.
[51] Yukos-ítélet (i.m. 1) 303 bekezdés
[52] Grád András - Weller Mónika: A Strasbourgi Emberi Jogi bíráskodás kézikönyve. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2011. 25.o.
[53] Yukos-ítélet (i.m. 1) bekezdés
[54] Philip Leach: Taking a Case to the European Court of Human Rights Oxford University Press 2011. 263.o.
[55] Yukos-ítélet (i.m. 1) 527-528. bekezdés
[56] Application no. 22 (1976)
[57] Yukos-ítélet (i.m. 1) 551. bekezdés
[58] Kecskés László: Polgári jog. A személyek joga. Dialóg Campus Kiadó. Budapest-Pécs.2007. 267.o.
[59] Susan L Karamanian: Human Rights Dimension of Investment Law. In: Erika de Wet - Jure Vidmar (Szerk.): Hierarchy in international law. The place of Human Rights. Oxford University Press. Oxford 2012. 240.o.
[60] Yukos-ítélet (i.m. 1) 554. bekezdés
[61] Karamanian i.m. 59. 240.o.
[62] Yukos-ítélet (i.m. 1) 555-556. bekezdés
[63] Yukos-ítélet (i.m. 1) 559. bekezdés
[64] Yukos-ítélet (i.m. 1) 574. bekezdés
[65] Yukos-ítélet (i.m. 1) 617. bekezdés
[66] Yukos-ítélet (i.m. 1) 622-623. bekezdés
[67] Yukos-ítélet (i.m. 1) 633. bekezdés
[68] Yukos-ítélet (i.m. 1) 646-650. bekezdés
[69] Yukos-ítélet (i.m. 1) 655. bekezdés
[70] Yukos-ítélet (i.m. 1) 656-658. bekezdés
[71] Yukos-ítélet (i.m. 1) 659-660. bekezdés
[72] Yukos-ítélet (i.m. 1) 661. bekezdés
[73] Hulley Enterprises Limited v. Russian Federation (PCA Case No. AA 226), Yukos Universal Limited v. Russian Federation (PCA Case No. AA 227), Veteran Petroleum Limited v. Russian Federation (PCA Case No. AA 228)
[74] OAO Neftyanaya Kompaniya Yukos v. Russia (Application no. 14902/04)
[75] Yukos-ítélet (i.m. 1) 669. bekezdés
[76] Yukos-ítélet az igazságos elégtételről (i.m.74) 8-11. bekezdés
[77] Yukos-ítélet az igazságos elégtételről (i.m.74) 12-17. bekezdés
[78] Yukos-ítélet az igazságos elégtételről (i.m.74) 18-19. bekezdés
[79] Yukos-ítélet az igazságos elégtételről (i.m.74) 29. bekezdés
[80] Yukos-ítélet az igazságos elégtételről (i.m.74) 51. bekezdés
[81] Forrás: http://hub.coe.int/ Letöltve: 2014. augusztus 22.
[82] http://www.rferl.org/content/russia_legislation_takes_aim_european_human_rights_court/24248275.html Letöltve: 2014. augusztus 22.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
