A törlési eljárás és a felszámolási eljárás kapcsolatát azért szükséges tisztázni, hogy választ kapjunk az alábbi gyakorlati kérdésekre:
- a felszámolási (peres) eljárásban eljáró bírónak hová kell kézbesíteni a gazdálkodó szervezet részére szóló iratokat,
- ha a kézbesítés nem vezet eredményre, milyen intézkedéseket kell tennie,
- mikor jut el a felszámoló bíró ahhoz a ponthoz, amikor törlési (vagy törvényességi felügyeleti) eljárást kell kezdeményeznie, illetve,
- a hivatalbóli törlési eljárás kizárja-e a hirdetményi kézbesítés szabályainak alkalmazását.
A törlési eljárásra vonatkozó új szabályokat az 1995. évi LXII. tv. 10. §-a iktatta be a Ctvr.-be (az 1989. évi 23. tvr.-be). Az 1997. évi CXLV. tv., a Ct. jelenleg hatályos 56. §-ának (2) bekezdése kimondja: "Ha a cégbíróság tudomást szerez arról, hogy a cég a székhelyén, illetve telephelyén, fióktelepén sem található, illetve a cég képviseletére jogosult személyek tartózkodásának helye ismeretlen, törlési eljárást folytat le."
A törlési eljárás anyagi jogi alapját a Gt. 57. §-ának (1) bekezdése teremtette meg, amely szerint, ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik - a felszámolási eljárás, valamint a cégbíróság által történő hivatalbóli törlés esetét kivéve - végelszámolásnak van helye.
Ebből a szabályozásból következik, hogy a jogutód nélküli megszűnésnek három esete van:
- felszámolás,
- végelszámolás,
- törlés.
A felszámolás és a végelszámolás viszonyában a Cstv. 1997. évi módosítását követően egyértelmű, hogy a fizetésképtelenség fennállása esetén a felszámolási eljárás elsődleges a végelszámoláshoz képest. A felszámolás és a törlési eljárás viszonyát illetően azonban nincs ilyen rendelkezés, egymással az általános és speciális viszonyában állnak. Ha tehát a Ct. 56. §-ának (2) bekezdésében írt feltételek fennállnak, a hivatalbóli törlési eljárást le kell folytatni, akár vannak adatok a cég fizetésképtelenségéről, akár nem.
Figyelemre méltó a Legfelsőbb Bíróság KGD 1998/10. számában 223. szám alatt közzétett Cgf.II.32.298/1997. sz. döntése. Az alapul szolgáló ügyben a cégbíróság a cég hivatalbóli törlése iránti eljárást megindította a Ctvr. 21. §-ának (2) bekezdése alapján, amely ellen egy hitelező fellebbezést nyújtott be, s míg a fellebbezés elbírálása folyamatban volt, egy másik hitelező kérelmére a felszámolási bíróság jogerősen elrendelte a cég felszámolását. A Legfelsőbb Bíróság erre figyelemmel a törlési eljárást megszüntette arra hivatkozással, hogy a cég a felszámoló útján már elérhető, ezért a társaság hivatalbóli törlési eljárás útján való megszüntetésének feltételei nem állnak fenn. Ennek a döntésnek az üzenete az, hogy ha a felszámolási és a törlési eljárás párhuzamosan folyik, az az erősebb, amelyben előbb születik jogerős döntés.
A két eljárás viszonyával foglalkozik a Legfelsőbb Bíróság BH 1993/458. sz. eseti döntése, amelyben kimondta, hogy amennyiben a felszámolási eljárás során nem lehet kézbesíteni az iratokat a vezetőnek, a bíróság akkor jár el helyesen, ha a hitelezőt felhívja a lakcímkutatás elvégzésére, esetleg az APEH-tól tájékoztatást kér az adóalany működéséről, s ha ezek az eljárások mind sikertelenek, csak akkor lehet a törlési eljárás megindítását kezdeményezni a cégbíróságnál.
A bírói gyakorlat általában nem megy el eddig. Amennyiben a cég székhelyén, illetve a belföldi lakóhellyel rendelkező vezető lakóhelyén a kézbesítés sikertelen, mert a vétív "ismeretlen", "ismeretlen helyre költözött" vagy "a cég megszűnt" jelzéssel érkezik vissza, a bíróságok legfeljebb felhívják a hitelezőt, hogy a cégjegyzékben nem szereplő új székhelyet vagy lakóhelyet jelentsék be, de további kutatást nem végeznek (ez nem is feladatuk).
A törlési eljárás a cégbíróság hatáskörébe utalt eljárás, s amennyiben a Ct. 56. §-a (2) bekezdésének bármelyik feltétele megvalósul, a felszámoló bíró megkeresheti a cégbíróságot a törlési eljárás lefolytatása végett, s ha visszajelzést kap az eljárás megindításáról, a felszámolási eljárást a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 152. §-ának (2) bekezdésének megfelelően felfüggesztheti az eljárás jogerős befejezéséig. Bár a két eljárás párhuzamosan folyhat egymás mellett, célszerűtlen a jelentős költséggel járó címnyomozást itt lefolytatni. A törlési eljárás eredményeképpen ugyanis vagy kiderül a cég valós székhelye, kézbesítési címe (ha van ilyen), vagy törlik a céget, s ebben az esetben a felszámolási eljárás lefolytatására nincs lehetőség. (Itt figyelemmel kell lenni a törvényességi felügyeleti eljárás lehetőségére is, ezzel később foglalkozom.)
A hirdetményi kézbesítés és a törlési eljárás kapcsolatát illetően a Ct. szabályaiból kell kiindulni. A Ct. 56. §-ának (2) bekezdése csak a cégbíróság számára teszi kötelezővé a feltételek fennállása esetén a törlési eljárás megindítását. A felszámolást lefolytató bíróság vagy a peres ügyben eljáró bíróság nem köteles a törlési eljárást kezdeményezni, még akkor sem, ha annak minden feltétele adva van, jogában áll a Pp. 101. §-ának szabályaira figyelemmel hirdetményi kézbesítést alkalmazni. Felszámolási ügyekben különösen akkor indokolt a törlési eljárás mellőzésével hirdetményi kézbesítéssel élni, ha a felszámolási kérelemből látszik, hogy az adós gazdálkodó szervezetnek van vagyona.
A következő megválaszolandó kérdés, hogy a felszámoló bíró köteles-e a külföldi lakóhellyel rendelkező vezető részére a kézbesítést megkísérelni, vagy elégedjen meg a székhelyre történő lézbesítéssel. Miután a gazdasági perekben történő iratkézbesítésre vonatkozó 10/1973. (XII. 30.) IM rendeletet hatályon kívül helyezte a 88/1990. (IV. 30.) MT rendeletet, az iratok kézbesítése a Pp. 97-99. §-ait és a 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet szabályait kell alkalmazni.
Álláspontom szerint a gazdálkodó szervezetnek szóló iratokat a székhelyre kell kézbesíteni, s nem kell a külföldi lakóhellyel rendelkező vezetőnek is megkísérelni a kézbesítést. A felszámolási eljárásban (illetve a peres eljárásban) a fél ugyanis a gazdálkodó szervezet, amelynek a székhelye a központi ügyintézés helye [Ct. 16. § (1) bekezdés], A székhely alapozza meg az illetékességet [Pp. 30. § (1) bekezdés], a cég képviselője nem minősül a Pp. 66-67. §-ában írt meghatalmazottnak, s ebből következik, hogy a Pp. 97. §-ának azon szabálya, amely szerint, ha a félnek meghatalmazottja van, a bírósági iratokat a meghatalmazottnak kell kézbesíteni, nem alkalmazható. Természetesen a cégjegyzésre jogosult személy, mint a cég Pp. 49. §-ának (2) és a Gt. 39. §-ának (1) bekezdésében szabályozott törvényes képviselője jogosult a cég részére küldött iratokat átvenni, s a kézbesítés joghatályosnak tekintendő. Meghaladja e cikk kereteit a Gt. 21. §-a, illetve a 39-40. §-a szabályainak elemzése és összevetése a Pp. rendelkezéseivel, mindenesetre tényként kell leszögezni, hogy minden gazdasági társaságnak van székhelye, ennek azonosnak kell lenni a cégjegyzékben szereplő székhellyel, s a hivatalos iratokat erre a címre kell kézbesíteni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
