A recenzióban ismertetésre kerülő francia nyelvű monográfia[1] a sinológia[2], azon belül is a jogi sinológia[3] tárgyköréből származik. a kötet szerzője, Hélène piquet a montreali Québec Egyetem Állam-és Jogtudományi Kara Jogtudományi Tanszékének professzora, jogász-sinológus, akinek kutatási területe a modern kínai jog, főként pedig a személyi jog és a kereskedelmi jog; továbbá a
- 233/234 -
jogösszehasonlítás elmélete.[4] A szerző külön monográfiát írt a kínai munkajogról is.[5] A szerző francia, angol, kínai és spanyol nyelven egyaránt publikál.
A monográfia címe magyar fordításban: "Kína a jogi hagyományok kereszt-útján". A könyv rendkívül alapos, körültekintő kutatás eredménye; több mint négyszáz forrást dolgozott fel a szerzőnő: több mint 125 kínai művet, 145 angol nyelvű és 135 francia nyelvű munkát, míg a világhálós források száma 7 (ezek kínaiak). A mű külön rövidítésjegyzéket tartalmaz a nyugati, és külön a keleti (kínai) folyóiratok számára. A terjedelmes bibliográfia (298-326) is jól tagolt, külön veszi a kínai és a nyugati forrásokat (igen cizellált belső beosztással), külön a kínai-angol jogi szakszótárakat, és külön a világhálós forrásokat, azonban név- és tárgymutató a kötetben nem található. A fejezetenként újrakezdődő bőséges lábjegyzetelés ugyanakkor gördülékenyen biztosítja a mű okadatolt voltát.
A munka szerkezete még a tapasztalt olvasók számára sem kifejezetten egyszerű. A mű két részből (fr. partie) áll, ez négy címre (fr. titre) oszlik, majd fejezetekre (fr. chapitre) ágazik el, hogy szakaszok (fr. section) és alszakaszok (fr. sous-section) szerint pontosítsák tovább a témaköröket. A legkisebb egység a cikkely (§), amely az alszakaszt építi fel. Tizenkét fejezetet, összesen 19 szakaszt, 38 alszakaszt, ill. 11 cikkelyt találunk a műben (csak a mű első felében vannak cikkelyek). A kezelhetőség kedvéért a továbbiakban a négy cím alapján tekintjük a művet, megjegyezve, hogy az első rész a kínai jogi hagyomány az idő sodrában, a második rész a kínai jogi reformok a jogi hagyományok keresztútján címmel a kínai jogi reform távlatait tárgyalja. Előre kell bocsátani, hogy a kötet elsősorban a modern kínai magánjogra van tekintettel, de nem nélkülözi a történeti és filozófiai nézőpontot sem. A mű köszönetnyilvánítást, bevezetést, a fejezetek és a részek végén összefoglalást tartalmaz, majd a kötet végén is összefoglalást találhatunk. Mindezek jelzik a szerző pontos szerkesztésre való törekvését.
A szerző már könyve bevezetőjében jelez néhány, a könyv egészére kiterjedő ténykörülményt. Az egyik, hogy a kötetben a pinyin átírást használja a kínai szavak, kifejezések transzliterálásakor. Sajnálatos, hogy a sinológiában alkalmazott módszerrel ellentétben, a kínai szó első előfordulásakor nem közli annak kínai írásjegyét. A másik pedig, hogy a kötetben a Kínai Népköztársaságban alkotó szerzők esetén a családnevet követi a keresztnév (ez a magyarhoz hasonló kínai névsorrend), míg a másutt alkotó kínai szerzőknél ez a névsor-
- 234/235 -
rend fordított. Itt az Oxford és a Stanford Egyetem, valamint a Maxwell Asia kiadó gyakorlatára hivatkozik. Az ismertetés keretein belül azért használjuk a nyugatias névsorrendet, mert a Kínai Népköztársaságban publikáló szerzők maguk is ezt a gyakorlatot követik, ha nyugati nyelveken írnak. Egyébiránt a nyugaton publikáló kínaiak gyakran használnak nyugati keresztnevet és többnyire a nyugatias névsorrendet követik. A nem kínai nyelvű szakfolyóiratokban is ez a szokványos módszer.
Ismertetésünk során azokat a gondolatokat igyekszünk kiemelni amelyek a magyar olvasó szamára az újdonság erejével hathatnak.
Az első a tárgyi jog, a törvény (kín. fa)[6] és a magatartásszabály (fr. règle de conduite; kín. li) megkülönböztetése. Ez a szerző szerint lényeges differentia specified.
A konfuciánus[8] és a legista[9] nézőpont szétválasztása örökzöld témája a kínai joggal foglalkozó műveknek. A konfuciánus iskola egyik központi kategóriájá-
- 235/236 -
nak a humanitás fogalmát (fr. les sens de l'humain; kín. ren[10]) tartja. A konfuciánus világfelfogást jól jellemzi, hogy a két ember közötti kapcsolatot is a kölcsönös függés jegyében fogta fel. A kínai társadalom a császárkori Kínában is hajlott a közösségi jelleg elfogadására. Összességében a szerzőnő a konfuciánus társadalom- és jogszemléletet mélyen humánusnak tartja.
A legista szemlélet kialakulása a Kr e. IV-III. századra tehető. Ez a teória főként állam-és jogelméleti jegyeket hordoz magában, és leginkább úgy lehet jellemezni, hogy a legizmus az emberi kapcsolatokat jogi szabályozással pótolja, a személyes kötelezettségeket elvont kötelmekre cseréli fel." Az a nézet, hogy a tárgyi jog (kín. fa) magatartásszabályokat (kín. li) foglal magában, már a konfuciánusoknak is kedvenc elmélete volt. A legizmus egyik figyelemreméltó megkülönböztető jegye volt a konfuciánusokkal szemben - mutat rá Piquet -, hogy a nemesi kiváltságok ellenzője maradt, mivel a törvény mindenkire megkülönböztetés nélkül vonatkozik, és ezt az elvet a büntető törvényekben érvényesítették is (magánjogi szabályozás szinte alig létezett,[12] közigazgatási valamivel több, de ebben a korban a büntetőjog játszotta a főszerepet, és ez a mai kínai jogi gondolkodásban is nyomot hagyott). A legisták a (nem gnoszeológiai, hanem tehát genetikus értelemben vett - K. Gy.) jog forrásának az uralkodót tartották. Emiatt a szerzőnő találóan a kínai jog első (jog)pozitivistáinak nevezi a legistákat.
Piquet művében három jogelvet (fr. adagé) ismertet, amelyek mellett mi sem mehetünk el szó nélkül. Az első ilyen elv a konfuciánus eredetű heqing, amely visszautal a renqing kifejezésre, amely emberi érzést, emberi kapcsolatot jelent. A heqing kifejezést ma is alkalmazzák, és gyakorlatilag az emberi lények között fennálló érzelmi kapcsolatokat és kötelezettségeket foglalja magában. A következő jogelv a heli, a társadalomban adott időben érvényes, a bírói ítélkezés során érvényesülő elvek és normák összessége (53). A későbbiekben a szerzőnő annyiban színezi megállapítását, miszerint a heli odaillő, adekvát magatartásként is jellemezhető (59). (Egyébként ésszerűség a szó alapjelentése).[13] A harmadik jogelv pedig a hefa, amely a hivatalos jogi szövegekkel kapcsolatosan felmerülő kifejezés (53), ezt is ismeri a jelenleg fennálló kínai társadalom (59), ám ez is a konfuciánus renqing-koncepcióból származik (53), jelentése: törvényes, legitim.[14] Piquet utal arra, hogy ez a három jogelv egymás mellett él.
- 236/237 -
Kína - ellentétben Vietnammal vagy Japánnal - kevéssé bizonyult fogékonynak a nyugati jog átvételére (ezen kulturális önállóság okainak feltárása messzire vezetne, legyen elég itt annyit elmondani, hogy Kína keleten ugyanúgy a népek tanítójának számít önálló kultúrájával, irodalmával,[15] miként Európában az ógörög-latin kultúrára tekintenek ekképp). Az egyes jogi reformok ismertetése külön tanulmányt igényelne, ezért itt most csak egyetlen jelentős reformer, Shen Jiabené nevét kívánjuk megemlíteni. A Meiji-kori Japánban 1889-ben új alkotmányt, 1898-ban pedig holland jogi előképre támaszkodva polgári törvénykönyvet fogadtak el (110). Shen Jiaben, alkalmazva a japán tapasztalatokat, számos ország magánjogi kódexét lefordíttatta,[16] vagy külföldi jogi tanácsadókat fogadott fel. Shen Jiaben 1913-as halála azonban megakadályozta a jogi reformok befejezését (114). Azonban munkálkodása nem maradt teljesen értelmetlen, ugyanis a magánjogi reformok 1907-ben vették kezdetüket. A kínai Magánjogi törvény tervezetének három része 1911-ben, további két része pedig 1916-ban készült el. Összefoglalóan ezt nevezik a Qing-dinasz-tia Magánjogi törvénytervezetének. Ez egyben a római-germán tradíció bevezetése nyitányának is bizonyult. Ugyanakkor utalni kell arra is, hogy a kínaiak egy jelszóval fejezték ki ekkoriban a reformokkal kapcsolatos érzelmeiket: "az [elvi-eszmei] alapokat a kínai tudás [jelenti], a gyakorlati megvalósítást a nyugati tudás [adja] (fr. "le savoir chinois pour fondement, le savoir occidental pour pratique"; kín. "Zhong xue wei ti, xi xue wei yong"), azaz a nyugati tudás csupán technikai jellegű, és nem több annál (107).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
