résztvevők:
Dr. Szűcs Andrea ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara alelnöke (Sz)
Gerlayné Dr. Mátay Ilona jogász, a Szociális és Családügyi Minisztérium vezető főtanácsosa (M)
Dr. Grád András jogász, pszichológus, az Alkotmánybíróság főtanácsosa (G)
G: Számomra a közös szülői felügyelet annyiban személyes ügy is, hogy egykor családjogi bíróként gyakran hagytam jóvá olyan egyezségeket, amelyekben a gyermek formailag az egyik szülő gondozásába került, míg a másik lényegében évente félévnyi kapcsolattartásra vált jogosulttá. Akkoriban ugyanis e jogintézmény még nem létezett, és amikor a felek mégis valami ilyesmit szerettek volna, másként nem lehetett még egyezség keretében sem megcsinálni. Azután persze akadtak esetek, amikor valamelyik fél utóbb kifogásolta az egyezséget jóváhagyó végzést, amit persze az akkori Legfelsőbb Bíróság rendre hatályon kívül is helyezett. Nagy elégtétel számomra, hogy ezen - akkoriban eretneknek számító - módszerek mára eljutottak odáig, hogy tolerálhatónak, sőt kívánatosnak számítanak. Tapasztalataim szerint általában a legrosszabb egyezség is jobb, mint a legkiválóbb bírói ítélet.
Sz: A közös szülői felügyelet a szülők gyakori igénye. Ugyanakkor nemegyszer előfordul, hogy később valamelyikük újabb partnerre talál, vagy más okból megromlik a volt házastársak közötti kapcsolat. Ezért ezekben az esetekben azt szoktam javasolni, hogy -ahogy mi jogászok fogalmazni szoktunk - "fölös óvatosságból" szabályozzuk a kapcsolattartást arra az esetre, ha utóbb netalán megromlana a kapcsolat. A bíróság ugyanis kérelemre megszünteti a közös szülői felügyeletet, más kérdés, hogy maga a bírósági gyakorlat sem teljesen kialakult még ezzel kapcsolatban egyes területeken.
M: Közös szülői felügyeletet csak az arra irányuló együttes kérelem esetén rendel el a bíróság. Az egyezségkötéstől számított 2 éven túl, ha bármelyik szülő kéri, mert a közös elhatározás tartalmát vesztette, a megszüntetésre lehetőséget kell adni. Formális, mi több, a gondozó szülő jogainak gyakorlását akadályozó közös felügyelet fenntartása az eredeti célt nem szolgálja.
Sz: Én erről azt gondolom, hogy a közös szülői felügyelet a kölcsönös bizalmon kell alapuljon. Amennyiben ez már nem áll fenn, azt ilyen helyzetben az érintett gyermek erősen megsínyli. Éppen ezért lehetőséget kellene biztosítani az érintettek számára, hogy ezzel kapcsolatos jognyilatkozatukat egyoldalúan módosíthassák, miként egykor a gyermektartásdíj utólagos letiltásához is elegendő volt a jogosult egyoldalú nyilatkozata azokban az esetekben, amikor az egyezség keretében ezt a fél valamilyen okból nem kérte.
G: Ha már a kölcsönös bizalomnál járunk, sajnos azt gondolom, hogy az egyezségkötésnél a feleket gyakran nem ez vezérli, hanem az, hogy a házasság felbontása mindenki életében egy különösen nehéz, stresszes, sok anyagi gonddal járó stb. időszak. Senki sem bonyolódik szívesen elhúzódó háborúskodásba ilyen "kivérzett" állapotában, ehelyett sajnos gyakran belemegy olyan elvtelen kompromisszumokba, amelyekről már jó előre tudja, vagy legalábbis sejti, hogy nem fogja betartani őket. Nyilván vonatkozik ez a közös szülői felügyeletek egy részére is, amikor a konfliktusokat mintegy elodázzák "jobb időkre", amikor pihentebben, jobb erőben vehetik fel a küzdelmet a másikkal.
Sz: Ez sajnos tényleg gyakran előfordul, de persze családja válogatja. A praxisomban előfordult például olyan eset is, amikor a szülők egy lakásban laktak gyermekeikkel együtt, és annyira rossz volt közöttük a viszony, hogy egyáltalán nem is beszéltek egymással. Ennek ellenére valahogy mégis megvolt az igényük a megegyezésre. Nehéz munkát kellett végeznünk, de sikerült végül összehoznunk egy 8 oldalas egyezséget, és sikerült a kérdést békésen rendeznünk.
M: Fontos, hogy az egyezség minden lényeges elemre kiterjedő, részletes legyen. Amikor a feleket az eljárásban jogi képviselő nem segíti, a bíróságok előtt gyakran születnek olyan egyezségek, amelyekről a szakember előre látja, hogy a gyakorlatban nem fognak működni. Nem szívesen mondok ilyet, de a bíróságok - különösen, ha túlterheltek - sokszor szeretnék az ügyeket gyorsan befejezni. Olyan egyezségeket is jóváhagynak, amelyekről rövidesen kiderül, hogy végrehajthatatlanok. Már az első kapcsolattartásnál rájönnek a felek, mi minden hiányzik a megállapodásból, és a végrehajtásban közreműködő hatóság erőfeszítése ellenére borul az egyezség. A változtatás igényével ismét a bírósághoz kell fordulni. Minden újabb eljárás a törékeny bizalmat veszélyezteti, amely elsődlegesen a gyermek számára nehezíti a különélő szülőjével való kapcsolatot.
Sz: Ezzel kapcsolatban komoly problémának látom, hogy jelenleg a Főváros 23 kerületében 23 féle gyakorlat érvényesül a kapcsolattartások tekintetében, vagyis - a közös szülői felügyeleti jog megszüntetéséhez hasonlóan - e téren sincs egységes gyakorlat. Ilyen körülmények között könnyen dominancia-harc alakul ki a felek között, kicsit úgy viselkednek, akár a gyerekek. Például gyakran nagynevű ügyvédi irodákat keresnek fel, aminek hatására persze a másik fél is mintegy kényszerítve érzi magát egy hasonló lépésre. Kicsit olyan ez, mint amikor a kicsik oly módon vetélkednek, hogy "Az én papám erősebb, mint a te bátyád!" Tehát ha te a híres X ügyvédet választod, akkor én a még híresebb Y-t.
G: A bírósági, de különösen a családjogi perekben gyakori, hogy a felek regressziót tanúsítanak. A pszichológiában azt nevezik így, amikor valaki olyan, fiatalabb életkorban természetesnek tekinthető magatartást tanúsít, ami azonban felnőttkorban már nem az. Ez részint a stressz eredménye, de sajnos a jelenséget sokban maguk a bíróságok is elősegítik, amennyiben gyakran erősen paternalisztikus az eljárás. Így azután gyakran láthatunk a felek részéről olyan magatartást, amit ha átfordítanánk a gyermekek nyelvére, kissé selypítve valahogy ekként hangzana: "Tanítónéni, nem is én voltam, hanem ő volt! Utálatos, beee!" Vagy éppen: "Bácsi kérem, tessék engem megvédeni, az a csúnya gyerek bánt!"
Sz: Sajnos ezek a harcok legtöbbször pont a megállapodást zárják ki, ráadásul tipikusan éppen a gyermek a legfőbb eszköz. Gyakran egyszerűen "megvásárolják" a gyermeket, például ajándékokkal.
M: Másfelől viszont a gyermekek sokszor nem rejtik véka alá az érzelmeiket. A felek gyakorta éppen azért vállalják a közös szülői felügyeletet, mert igazából ezt tekintik garanciának arra, hogy a gyermekkel kapcsolatos jogaik változatlanok maradhatnak. Természetesen elengedhetetlen az együttműködési készség, amely nélkül a közös felügyeleti jog csak a bíróság által deklarált, élettelen jogosítvány marad.
G: Az a gond, hogy mire megindul egy per, a felek rendszerint már kellőképpen utálják a házastársukat, ami miatt nem jöhet szóba a közös szülői felügyelet. Már az a gondolat is kognitív disszonanciát (össze nem egyeztethető tudattartalmak egyidejű jelenléte) kelt bennük, hogy mondjuk a hőn utált másik is szeretheti őszintén a közös gyermeket. Ezt el sem tudják képzelni, ezért hallani a tárgyalóteremben oly gyakran, hogy a másik fél nem is szereti igazán a gyermeket, és kizárólag az ő személyes bosszantására követeli a másik is a nála történő elhelyezést. Az ilyesmi persze nem szolgálja a közös szülői felügyelet ügyét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
