1999. december 8-án konferenciát rendeztek* a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen "Az ezredforduló és a nemzetközi jog (A rendszerváltozás hatása a magyar nemzetközi jogi doktrínára)" címmel. A konferenciát Kovács Péter tanszékvezető egyetemi tanár hívta össze azzal a céllal, hogy a magyar nemzetközi jogászok beszámolhassanak aktuális kutatási eredményeikről, és megkíséreljenek választ adni az ezredvégen felmerülő nemzetközi jogi kérdésekre. Mindez annál is időszerűbb volt, mivel hasonló jellegű találkozóra egy évtizede került utoljára sor.
1. A tanácskozást Martonyi János külügyminiszter nyitotta meg, elismeréssel szólva a konferencia, és a felvetett kérdések aktualitásáról. Megnyitóbeszédében hangsúlyozta: napjainkban, a XX. század végének globalizálódó világában a nemzetközi jog összetevői jelentős átalakuláson mennek keresztül. A szuverenitás fogalmának átalakulásával együtt az értékek globalizációjának is tanúi lehetünk. Korábban az egyes kultúrák, értékrendek közti különbség elválasztó erőt jelentett, mára ezek a különbségek lassan csökkennek, és olyan, általánosan elfogadott, abszolút jellegű értékek alakulnak ki, melyek függetlenek a különböző földrajzi, és kulturális hagyományoktól. Mindez azonban veszélyeket is rejt magában: adott esetben a globalizáció a fejlődést visszafogó tényezővé válhat. A nemzetközi közösségnek olyan súlyos kérdésekkel kell szembenéznie - és kell rájuk választ adnia - mint hogy miként reagáljon az emberi jogok tömeges és durva megsértése nyomán kialakuló drámai helyzetekre, meddig terjednek a szuverenitás határai, milyen feltételek mellett van lehetőség beavatkozásra az emberi jogok érvényesülése érdekében.
2. Herczegh Géza, a Nemzetközi Bíróság magyar bírája írásos hozzászólásában hangsúlyozta: a globalizáció ellenére a nemzetközi jog szerepe növekedni fog, és mivel a nemzetközi jog anyaga rendkívül kibővült, differenciálódott, így művelőinek is elkerülhetetlenül szakosodniuk kell. Mivel az eddigieknél jóval több nemzetközi jogászra van szükség, mint ahányan eddig ennek az ismeretanyagnak az alkalmazásával, és tudományos művelésével foglalkoztak, a nemzetközi jogászok képzését biztosító egyetemi oktatás is átalakuláson fog keresztülmenni, s nincs messze az az idő, amikor a tudományegyetemeknek két jogi kara lesz: egy a belső jog oktatása számára, egy pedig a külső jogi tárgyak számára, amelyek a nemzetközi együttműködésből adódnak. Végezetül arra is rámutatott, hogy a nemzetközi kapcsolatokban való sikeres szereplésünk alapfeltétele az erős nemzeti identitás, melyet a nemzetközi közeg, amelyben élünk, csak erősíthet; ez a problémamentes, erős nemzeti identitás tette sikeressé Svájcot, vagy Hollandiát a nemzetközi együttműködésben.
3. Nagy Károly előadásának témája a Magyarország kisebbségi rendelkezéseket tartalmazó kétoldalú szerződéseiben jelen lévő soft law jellegű szabályok kérdése volt. A fogalom jelentésének nemzetközi és hazai irodalmát vizsgálva Nagy Károly arra a következtetésre jutott, miszerint a soft law jellegű szabályokat az egyébként kötelező jellegű szerződések bizonytalan rendelkezéseiben kell keresni, ahogyan azt Buza László 1957-ben megírt tanulmányában megállapította. Mivel ekkor a soft law kifejezés még nem létezett, Buza ehelyett a programjellegű norma kifejezést használta, mely alatt olyan jogi ígéretet tartalmazó szabályt értett, amely jogilag kötelező, de amit csak egy későbbi jogalkotás lesz teljes értékű normává. Magyarország kétoldalú kisebbségi jogi kérdéseket tartalmazó szerződései számos soft law-nak, ill. programjellegűnek minősülő rendelkezést tartalmaznak, és számos nemzetközi jellegű európai dokumentumot a jog síkjára emelve tesznek az egyes szerződések részévé. A Magyarország és szomszédai között létrejött alapszerződések egy része megállapítja, hogy a felek a szerződésben felsorolt nemzetközi jogi dokumentumokat jogi kötelezettségként alkalmazzák, ezzel szemben más szerződések ugyanezen dokumentumoknak a felek közti kötelező erejét már nem mondják ki expressis verbis, csupán a "tiszteletben tartják" kifejezést használják. A soft law jellegű kifejezések használata miatt a szerződések többsége számonkérhetetlen, konkrét rendelkezéseket nem tartalmaz. Javaslata szerint a két világháború közötti időszak kisebbségi jogi tárgyú egyezményeihez hasonlóan tényleges kötelezettségeket kelleti volna meghatározni az alapszerződésekben.
4. Kravalik Gábor: "Az Emberi Jogok Európai Bíróságának reformja" című előadásában az Emberi Jogok Európai Egyezményének 11. kiegészítő jegyzőkönyve által bevezetett
- 479/480 -
intézményi reform előzményeit, és következményeit mutatta be. Az új rendszer bevezetése előnyökkel és hátrányokkal is járt, az előnyöket Kravalik Gábor a következőkben fogalmazta meg: az egyének közvetlenül fordulhatnak a Bírósághoz, a Miniszteri Bizottság döntéshozatali joga megszűnt, az elfogadási fázis nyilvánossá vált. Hátrányként értékelhető, hogy a felülvizsgálati rendszer átalakítása tekintetében nem történt átfogó szabályozás, rendkívüli állapot esetén megmaradt az államok eltérési lehetősége, ill. egyezség megkötésére a Bizottság alkalmasabbnak bizonyulhatott, mint a Bíróság. Ugyanakkor továbbra sem szabályozták a Bíróság ülésezésének gyakoriságát, a meghallgatás megtagadásának kérdéseit, és még mindig fennáll a Bíróság túlterheltségének veszélye az "örökölt" ügyek nagy száma miatt.
5. A NATO koszovói akciójának nemzetközi jogi vetületeit tárgyaló előadások sorát Kardos Gábor nyitotta meg tanulmányával, melyben az emberi jogok nemzetközi védelmének általános problémáival foglalkozott. Az egyik legfontosabb kérdésnek azt tartja, hogy mennyire lehet részletes a nemzetközi jog az emberi jogok védelme terén, ahol az egyetemesség és a kulturális relativizmus között több szinten egyfajta kiegyenlítődésnek is tanúi lehetünk. Kardos Gábor véleménye szerint a humanitárius intervenciónak nevezeti akció megindítására általában akkor kerül sor, ha valamilyen konkrét geopolitikai érdek fűződik hozzá. Az eddigi ilyen jellegű akciókat vizsgálva megállapítja: soha nem a humanitárius akció volt a végső célja a beavatkozásoknak, hanem a geopolitikai érdekek, és az emberi jogok védelme csak mintegy "hab a tortán" volt jelen az akciók jogszerűségének indokolásában. Álláspontja szerint az emberi jogok védelmével kapcsolatos viták továbbra is fenn fognak maradni, bizonyos emberi jogoknak a nemzetközi közösség által történő közvetlen garantálása változatlanul várat magára.
6. Valki László, "A légitámadások és a nemzetközi jogrend" címmel tartott előadásában kifejtette: a NATO légitámadásainak jogszerűségét sokan vitatták, a kérdés két általánosabb összefüggésben vetődik fel: 1. Összeegyeztethető volt-e a légitámadások megindítása a jelenlegi nemzetközi jogrenddel? 2. Adekvát-e ez a jogrend napjaink nemzetközi viszonyaival? Valki László válasza mindkét kérdésre nemleges. A légitámadásokat nem tartja összeegyeztethetőnek a mai nemzetközi jogrenddel, viszont úgy véli, hogy ez utóbbi sem összeegyeztethető a nemzetközi kapcsolatainak jelenlegi rendszerével. A "humanitárius intervenció" alkalmazásának történeti elemzését követően megállapította: kevés nemzetközi jogász talált eddig érveket a NATO légitámadásainak jogszerűségére, aki pedig mégis talált, az ellenérveket is megfogalmazott. Végül rámutatott arra, hogy NATO kél említett döntését lehet ugyan nemzetközi jogi szempontból vizsgálni, tisztában kell lenni azonban azzal, hogy a jelenlegi nemzetközi jogrend normái nem szolgálhatnak alapul a végső értékítéletek kialakításához.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
