Az Európai Unió valamelyik másik államát is érintő külföldi vonatkozású öröklési esetek jelentőségét néhány számadattal lehet megvilágítani:
• Néhány EU-tagállam lakosságán belül nagy számban vagy nagy arányban élnek más EU-tagállam állampolgárai (így pl. Németországban 1,8 millió EU-külföldi él, Luxemburgban az EU-külföldiek aránya meghaladja a 20%-ot).
• Néhány EU-tagállam állampolgárainak ugyancsak nem jelentéktelen hányada él egy másik EU-tagállamban; így pl. több mint l millió olasz vagy az összes ír 11,7%-a.
• Sok EU-állampolgárnak vannak bankszámlái (Luxemburg) vagy ingatlantulajdona egy másik EU-tagállamban. Becslések szerint 800 ezer és 1 millió között van az olyan németek száma, akiknek egy másik EU-tagállamban van ingatlantulajdonuk; vélhetőleg nagy számban vannak britek és hollandok is, akiknek ingatlantulajdonuk van EU-külföldön.
Javasoljuk, hogy az öröklési ügyekben hozott döntések illetékességét és a döntések elismerését (ami jelenleg ki van véve a Brüsszeli Rendeletből) ne szabályozzák a Nemzetközi Magánjog (a továbbiakban röviden: NMJ) egyidejű harmonizálása nélkül.
a) A hagyatékátadó végzés ügyében az örökhagyó utolsó szokásos lakhelye szerinti bíróság legyen illetékes (mind az ingó; mind az ingatlan hagyaték ügyében).
Emellett az ingatlan fekvésének helye szerinti illetékesség csak olyankor álljon fenn, amikor az adott telekkönyvi jog belföldi hagyatékátadó végzést vagy hasonló igazolást kíván - és azzal a feltétellel, hogy a bíróság ugyanazt a jogot alkalmazza, mint az örökhagyó utolsó szokásos tartózkodási helye szerint illetékes bíróság.
b) Az NMJ egységesítése esetén - legalábbis peres eljárásokra nézve - ezen túlmenően is lehetne további bíróságokat engedélyezni; különösen a peres felek megegyezése szerinti bíróságot.
c) Az NMJ egységesítése esetén az alkalmazandó jog vizsgálata és tárgyi ellenőrzés nélkül is lehetséges lenne az elismerés, a megtagadási okok az EuGVO 34. cikkében és az EheGVO 15. cikk 1. bekezdésében foglaltakra korlátozódnának.
a) Mindenképpen egyidejűleg kellene elvégezni az EU-tagállamok Nemzetközi Öröklési Jogának a harmonizálását.
b) Javasoljuk, hogy a teljes hagyatékra nézve (tehát mind az ingó, mind az ingatlan vagyonra nézve) az örökhagyó utolsó szokásos lakhelyéhez igazodjék az örökösödés.
c) Az örökhagyó választhassa (a teljes hagyatékra nézve) vagy saját hazája jogát vagy a (választás idején vagy a halál idején meglévő) tartózkodási helye jogát.
d) Közös végrendelet vagy öröklési szerződés esetén akkor is legyen mód a jogválasztásra, ha csak az egyik félnek van állampolgársága, ill. tartózkodási helye az illető államban.
e) Ezek a kapcsolódások legyenek univerzális érvényűek harmadik államok vonatkozásában is (a visszautasítás lehetőségével).
f) A végrendelet alakiságára nézve a Végrendeletekről szóló Hágai Egyezmény Olaszország és Portugália kivételével máris érvényes az összes tagállamban (de Olaszországban is hasonló belső szabályok vannak érvényben).
a) Egységes európai hagyatékátadó végzést, valamint egységes végrendelet-végrehajtói (Testamentvollstrecker executor, albecea stb.) tanúsítványt kellene elismerni az összes EU-tagállamban az örökös megnevezésére és a rendelkezési illetékesség igazolására (feltételezve, hogy az NMJ egységes).
b) A kiadásra a bíróság, ill. egy közjegyző lenne illetékes abban az államban, amelyben az örökhagyó utolsó szokásos tartózkodási helye volt. (Ezzel rendszerint együtt jár az illetékesség és az alkalmazandó anyagi jog összhangja.)
c) A hagyatékátadó végzés/végrehajtói tanúsítvány vélelmezési és bizonyító hatású lenne: Vélelmezik, hogy a hagyatékátadó végzésben megadott személy örökös, ill. végrendeletvégrehajtó, és rendelkezhet a hagyatékkal (és hogy csak a hagyatékátadó végzésben szereplő korlátozások hatálya alatt áll). Az ellenbizonyítás természetesen lehetséges.
A hagyatékátadó végzés szolgálna igazolásul a nyilvántartá- sokkal és a telekkönyvvel szemben is (különösen a tulajdonjognak az örökösök nevére való átírása szempontjából is) (legiti-mációs hatás).
Aki jóhiszeműen szerez a hagyatékátadó végzés által igazolt személytől, vagy teljesít neki, az hatályosan szerez, ill. teljesít (a jóhiszeműség vélelme).
Az országos végrendelet-nyilvántartások egységes európai rendszere (pl. a Bázeli Egyezmény ratifikálása útján) külföldi vonatkozású öröklési esetekben jelentősen megkönnyítené a végrendeletek felkutatását.
a) Egyebekben az EU-tagállamok anyagi öröklési jogának a harmonizálását nem tartjuk sem megvalósíthatónak, sem kívánatosnak. E tekintetben az egyes tagállamokban eltérők a jogi hagyományok, és eltérők a házasságra és a családra vonatkozó elképzelések (különösen a törvényes öröklési jogot és a kötelesrészt illetően).
b) A különböző nemzeti jogrendekből adódó legtöbb súrlódás már az alkalmazandó jog egységes meghatározásával elkerülhető. ■
c) Ésszerű lenne mindenesetre, ha az adott nemzeti igazságügyi minisztériumok aktuális és hiteles változatban könnyen hozzáférhető módon, egy EU-portálon összefoglalva közzétennék a vonatkozó nemzeti törvények szövegét (például a polgári jogi és cégjogi ügyek Európai Igazságügyi Hálózata keretében).
Visszaugrás
