A C-519/19. számú ügyben 2021. januárjában nem az ítélet rendelkező részét érintő kijavító végzés született.
2020. november 18-i Ryanair DAC ítélet, C-519/19, ECLI:EU:C:2020:933
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 25. cikkét úgy kell értelmezni, hogy valamely bíróságnak a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján benyújtott és egy légitársasággal szembeni kártérítési kereset elbírálására vonatkozó joghatóságának vitatása érdekében a légitársaság nem hivatkozhat az utas és e légitársaság között kötött szállítási szerződésbe foglalt joghatósági kikötésre azon követeléskezelő társasággal szemben, amelyre az utas a követelését engedményezte, kivéve ha azon állam jogszabályai szerint, amelynek bíróságait e kikötésben kijelölték, ez a követeléskezelő társaság az eredeti szerződő fél valamennyi joga és kötelezettsége tekintetében annak jogutódjává vált, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Adott esetben a fogyasztó, vagyis a légi utas és az eladó vagy szolgáltató, vagyis a légitársaság között kötött szerződésben alkalmazott ilyen kikötést, amely egyedileg nem került megtárgyalásra, és amely a légitársaság székhelye szerinti bíróság kizárólagos illetékességét köti ki, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében tisztességtelennek kell tekinteni.
BH 2021.1.12 A hozzátartozó elvesztése miatt érvényesített tartást pótló járadékigény összegének meghatározása során nem vehető figyelembe az özvegyi nyugdíj összege [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:529. §].
BH 2021.1.16 Az engedményezés a követelés átruházása, ezért a Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelemből eredő követelés engedményezésére a régi Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A kötelezett a vele szemben fennálló követelést érintő engedményezési szerződés érvénytelenségére nem hivatkozhat, ha nem jelöl meg olyan speciális körülményt, amelynél fogva számára lényeges, hogy kinek kell teljesítenie. Az engedményezési szerződést létrehozó jognyilatkozatokat a régi Ptk. 205. § (1) bekezdése és a régi Ptk. 207. § (1) bekezdése alapján kell értelmezni. A kártérítési felelősség fennállásának nem feltétele, hogy a büntetőbíróság az ügyvezetőt bűnösnek mondja ki vagyon elleni bűncselekmény elkövetésében [2013. évi CLXXVII. tv. (Ptké.) 50. § (1) bek., 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 207. § (1) bek., 328. § (1) bek., 339. § (1) bek., 2006. évi IV. tv. (Gt.) 30. § (2) bek.].
BH 2021.1.25 A pénzügyi intézmények igazgatóságának tagjai a törvény erejénél fogva felelősséggel tartoznak a kialakult jogszabálysértő helyzetért, de a státusszal szemben támasztott általában elvárhatóság bizonyításával mentesülhetnek a felelősség alól.
Az igazgatóság tagjaival szemben támasztott törvényi előírásokra nem lehet a felelősség megállapítása során akként hivatkozni, hogy azok lehetetlen követelmények [2007. CXXXVIII. tv. (Bszt.) 4. §, 94. §, 21/A. §, 2013. évi CXXXIX. tv. (MNB tv.) 77. §].
BH 2021.2.39 Az életbiztosítási szerződés biztosítottja - a biztosító mentesülését eredményező - súlyosan gondatlan magatartást tanúsít, ha a veszélyhelyzetet maga idézi elő úgy, hogy az adott körülmények között számolnia kell a halálos eredmény kockázatával, de a következményekkel szemben nem készül fel semmilyen védekezésre [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 556. § (1) bek.].
BH 2021.2.40 A saját nevében, engedményesként pert indító felperes a saját jogát érvényesíti, ha a kereseti követelés vonatkozásában kötelező (engedményezési szerződés) és átruházó ügylet (engedményezés) is létrejött. Szállítmánybiztosítási szerződés esetén a biztosító mentesüléséhez a vele szerződő szállítmányozó részéről a kármegelőzési kötelezettsége szándékos vagy súlyosan gondatlan elmulasztása szükséges. Ennek megítéléséhez a fél akarati, tudati állapotát kell vizsgálni: azt, hogy a gondossági kötelezettségét olyan kirívóan elhanyagolta-e, hogy ennek tudatában előre kellett látnia a megvalósult negatív következményeket. A biztosító által az ÁSZF-eiben rögzített 1 éves elévülési idő a rendes (5 éves) elévülési időhöz képest lényeges eltérést jelent, ezért ez a kikötés csak külön figyelemfelhívó tájékoztatás és annak kifejezett elfogadása esetén válhat a biztosítási szerződés részévé [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:193. §, 6:194. §, 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 205/B. § (2) bek., 324. § (1) bek., 325. § (2) bek., 515. §, 556. § (3) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 206. § (1) bek.].
BH 2021.2.42 I. A per észszerű időn belül történő befejezéshez való jog sérelmére alapított igényérvényesítés esetén az alapul szolgáló magánjogi jogviszony a jogerős ítélet meghozatalakor jön létre, így a Pp. 2. § (3) bekezdésének ekkor hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
II. Az alapjogsértés szempontjából figyelembe kell venni az adott eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is, mert a bíróságnak a konkrét eljárásban, az ügy urai által meghatározott keretek között kell a felek alapjogát érvényesítenie. Ha a fél és a bíróság magatartása miatt bekövetkezett elhúzódás tartama egymástól elkülöníthető, akkor a fél a bíróság kötelességszegéséből eredő elhúzódás miatt érvényesíthet igényt [2010. évi CXXX. tv. (Jat.) 15. §, 2013. évi CLXXVII. tv. (Ptké.) 8. § (2) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 2. § (1) és (3) bek.].
BH 2021.2.43 A régi Pp. alapján elbírálandó ügyekben nem érvényesül a jogcímhez kötöttség, ezért a párhuzamos kártérítési igények kizárásáról rendelkező Ptk. 6:145. §-ából sem következik a tévesen a deliktuális felelősség szabályaira alapított kereset megalapozatlansága [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:145. §, 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. § (2) bek.].
BH 2021.2.44 I. Ha a császármetszés indikációjaként a megszületett gyermek szülés során elszenvedett egészségkárosodásának lehetősége nem merült fel, akkor a császármetszés elmaradása az okozati összefüggés hiánya miatt nem szolgálhat a kártérítési felelősség megállapításának alapjául.
II. A bizonyítási teher bírói átfordítását indokolhatja az, hogy az ellenérdekű fél megfosztja a bizonyításban érdekelt felet a bizonyítás lehetőségétől [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. § (3) bek., 164. § (1) bek., 170. § (1) és (7) bek., 1997. évi CLIV. tv. (Eütv.) 77. § (3) bek., 136. § (1)-(2) bek.].
BH 2021.2.45 I. Deliktuális kárfelelősségnél az előreláthatóság az oksági kapcsolat feltétele. Előreláthatónak tekinthető a káreseménynek az a következménye, amellyel az adott körülmények között a józan logika szabályai szerint, észszerűen számolni lehet.
II. A testi épséghez, egészséghez (beleértve a lelki egészséghez) való jog sérelme esetén nem elfogadható az előreláthatóság szűk értelmezése [2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:52. § (1) bek., 6:521. §, 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 177. § (1) bek., 206. § (1) bek.].
BH 2021.2.47 Az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-a alapján indított perekben érvényesített megállapításra, majd marasztalásra irányuló igény esetében nem áll fenn a kötelezettség olyan személyessége, amely a vezető tisztségviselő (árnyékvezető) halála esetén a jogutódlás bekövetkezését és megállapítását kizárná. Az ilyen igény a hagyatéki tartozásokért fennálló felelősség korlátai között az örökösökkel szemben is megkötés nélkül érvényesíthető [Cstv. 33/A. §, 1952. évi III. tv. (rPp.) 61. §, 62. §].
BH 2021.2.49 A sérelemdíj mértékének megállapítása során kármegosztásnak nincs helye [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (1) bekezdés, 6:525. § (1) bekezdés].
BH 2021.3.73 A Ptk. 6:528. § (3) és (4) bekezdésére alapított igényérvényesítés nem opcionális a fél számára, a (4) bekezdés alapján akkor lehet a károsult jövedelemveszteségét megállapítani, ha a (3) bekezdés szerint az átlagjövedelem a balesetet szenvedett személy önhibáján kívül nem határozható meg [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 206. § (1) bek., 2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:528. § (3)-(4) bek.].
BH 2021.3.74 I. A kártérítési felelősséget megalapozó mulasztás nem csupán valamely jogszabály által megkövetelt tevőleges magatartás kifejtésének elmaradása lehet; ehhez képest az, hogy mi lett volna a károkozótól az adott helyzetben általában elvárható tevékenység, a felróhatóság körében vizsgálható.
II. Hozzátartozó elvesztése esetén a sérelemdíj mértékének meghatározásakor nem vehető figyelembe az a tény, hogy az elhunyt hozzátartozó hanyatló egészségi állapota miatt már nem vett részt olyan intenzitással a család életében, mint korábban. A család egységét, az összetartozást, a korábban kialakult szoros kötődést a családtag állapotának romlása nem bontja meg [2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:52. §, 6:519. §].
BH 2021.3.75 I. Rendkívüli munkateljesítményre hivatkozással - erőmegfeszítés címén - önállóan járadékot igényelni nem lehet.
II. Az elmaradt haszon érvényesítése szempontjából a magánszemély és az egyéni vállalkozó személye nem különül el egymástól, a bíróságnak ezért nemcsak a felperes magánszemélyként a vállalkozásából kivett jövedelmét, hanem az egyéni vállalkozásból elérhető elmaradt bevételét is figyelembe kell vennie a jövedelemveszteség vizsgálatakor [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek., 355. § (1) és (4) bek., 356. § (1), (3) bek.].
BH 2021.3.77 A megbízási szerződés indok nélküli felmondása is kiváltja a hozzá fűzött joghatást, az a szerződés megszűnését eredményezi. Az alapos ok hiánya ugyanakkor - mint a felmondási jog felróható módon való gyakorlása - kártérítési kötelezettséget keletkeztet, amivel a törvény a megbízó korlátlan rendelkezési jogának önkényes gyakorlását szankcionálja. A régi Ptk. 483. § (3) bekezdése szerinti kártérítési tényállást nem lehet kártalanítási kötelezettségként értékelni, mivel a jogellenesség a kár okozásából következik [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek., 483. §, 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. §, 164. §].
BH 2021.3.78 A biztosítási fedezet terjedelmének korlátozása nem áll ellentétben az egyoldalú kógencia elvével, mert nincs olyan jogszabály, amely meghatározná, hogy a biztosító milyen eseményekkel kapcsolatban köteles kockázatot vállalni. A kizárást tartalmazó szerződési feltétel a biztosítási esemény meghatározásában betöltött szerepe miatt alapvető eleme a biztosítási szerződésnek, ezért a szerződés elsődleges tárgyát megállapító kikötésnek minősül. A hitelfedezeti biztosítás főszolgáltatást megállapító kikötése világos és érthető, ha átláthatóan tünteti fel a kizárás és a biztosító szolgáltatási kötelezettsége közötti összefüggést, következtetni lehet továbbá a biztosítási fedezet korlátozásának a biztosítási szerződésen kívüli azon következményére is, hogy a biztosítás nem mentesít a kölcsönszerződésből adódó fizetési kötelezettségek alól [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 200. § (1)-(2) bek. 209. § (1)-(2), (4)-(5) bek., 209/A. § (2) bek., 536. § (1)-(2) bek., 540. § (3) bek., 567. § (1) bek.].
(A BH 2021.3.78. sz. alatt közzétett kúriai döntést folyóiratunk a 2021/1. számban, a Máshol nem publikált határozatok között 2021/I/4. szám alatt már közzétette.)
ÍH 2021.16 FEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉGGEL SZÜLETETT GYERMEK - AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓ FELELŐSSÉGE
I. Ha a gyermek fejlődési rendellenességgel születik, a terhesgondozást végző egészségügyi szolgáltatót terheli annak a bizonyítása, hogy a terhességi vizsgálatok során az ellátásban részt vevőktől elvárható gondossággal és a szakmai szabályoknak megfelelően járt el, és a rendellenesség ennek ellenére nem volt felismerhető [Eütv. 77. § (3) bekezdés].
II. Az egészségügyi szolgáltatónak az elvárható gondosságnak és a szakmai szabályoknak megfelelő eljárására vonatkozó bizonyítási érdekét nemcsak az egészségügyi beavatkozásokra, hanem minden egészségügyi szolgáltatásra alkalmazni kell [Eütv. 77. § (3) bekezdés].
III. Annak eldöntése nem szakértő kompetenciájába tartozik, hogy egy szakkérdésnek minősülő tényt melyik félnek kell bizonyítania, és annak meghatározása sem szakértői feladat, hogy egy szakkérdésnek minősülő tény bizonyítatlansága melyik fél terhére esik, hiszen mindezek jogkérdések [Pp. 265. § (1) bekezdés].
ÍH 2021.17 A MŰTÉT KOCKÁZATAI - AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÓ FELELŐSSÉGE
I. Az egészségügyi szolgáltatással okozott kárra, személyiségijog-sértésre hivatkozó betegnek (hozzátartozónak) az okozatosság körében nem kell sem bizonyítania, sem megjelölnie a sérelem szakmai okát és azt a konkrét okozói magatartást, amely alapján állítja a hátrány bekövetkezését; elegendő annak a bizonyítottsága, hogy az egészségromlás a gyógyintézet által végzett kezelés során következett be. Amennyiben azonban az igény érvényesítésére alapot adó, a beteg állapotában bekövetkező egészségromlás az egészségügyi beavatkozás során keletkezett, ez önmagában még nem eredményezi az egészségügyi szolgáltató felelősségét; az egészségügyi szolgáltató kimentheti magát a felelősség alól azzal, hogy az egészségromlás a beavatkozás elháríthatatlan kockázata, amelyről a beteget teljeskörűen tájékoztatta [Eütv. 77. § (3) bekezdés; 13. § (1) és (2) bekezdés].
II. Ha a kezelőorvos a műtétet megelőzően olyan állítást tett, hogy az a szövődmény, amelyről a beteget teljeskörűen tájékoztatta, az ő gyakorlatában még nem fordult elő, nem tekinthető az egészségügyi szolgáltató törvényi felelősségén felüli kötelezettségvállalásnak [Eütv. 13. § (1) és (2) bekezdés; 135. § (1) és (2) bekezdés].
ÍH 2021.18 FOGVATARTÁSSAL KAPCSOLATOS KÁRTÉRÍTÉSI IGÉNY
A fogvatartott a fogvatartása során, azzal összefüggésben elszenvedett személyiségi jogsértésre alapított sérelemdíj iránti igényét annál a fogvatartást foganatosító büntetés-végrehajtási szervnél terjesztheti elő, ahol az állított jogsértés bekövetkezett. A bv. szerv határozata ellen annak közlésétől számított 30 napos jogvesztő határidőn belül a határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes bíróság előtt keresetet indíthat [Bv.tv. 10/A. §, 143. § (2) bekezdés].
ÍH 2021.25 VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ FELELŐSSÉGE
A vezető tisztségviselő mérlegkészítési, irat- és vagyonátadási kötelezettsége elmulasztásának következménye az hogy, neki kell bizonyítania, hogy a vezetői tisztségének időtartama alatt nem következett be a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladatai során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette. A vezető tisztségviselő hitelezői érdekeket sértő magatartása (mulasztása) és a hitelezői igények meghiúsulása közötti ok-okozati összefüggés bizonyítása a felperes bizonyítási érdekébe tartozik. Ha az adós iratait a vezető tisztségviselő a felszámolónak nem adta át, a felperes bizonyítási szükséghelyzetben van, amelynek következtében azt a tényt, hogy az alperes hitelezői érdekeket sértő magatartása és a hitelezői igények kielégítésének meghiúsulása közt fennáll az ok-okozati összefüggés, valónak kell elfogadni [2016. évi CXXX. törvény 176. §, 265. §; 1991. évi XLIX. törvény 33/A. §].
ÍH 2021.26 BIZONYÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG ÉS KÉRELEMHEZ KÖTÖTTSÉG - A CSTV. 33/A. §-A ALAPJÁN INDULT PERBEN
I. A Cstv. 33/A. §-a (5) bekezdésének 2017. július 1-jétől hatályos rendelkezése nem törvényi vélelmet tartalmaz, hanem a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó szabályt ír elő, miszerint ebben az esetben a vezető tisztségviselőnek kell bizonyítania, hogy vezetői tisztségének tartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, akkor a vezetési feladatai során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette [Cstv. 33/A. § (5) bekezdés].
II. Ha a Cstv. 33/A. §-a alapján indított perben a felperes az alperes felelősségét vagyoncsökkentő magatartásra alapozza, akkor a vagyoncsökkenés tényállási elem és ilyenként bizonyítandó tény, a bíróság pedig ehhez a kereseti kérelemhez - ideértve a vagyoncsökkenés felperes által állított mértékét - kötve van, így eljárási szabálysértés az, ha az ítéletében ezen a kereseti kérelmen túlterjeszkedik [Cstv. 33/A. § (5) bekezdés, Pp. 342. § (1) bekezdés].
ÍH 2021.27 A FELSZÁMOLÓ ÖNÁLLÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE A VAGYONTÁRGY VEVŐJE FELÉ
Az adós vagyonának felmérésérére és értékesítésre vonatkozó kötelezettsége teljesítése kapcsán a felszámoló önálló felelősséggel tartozik a nem gondos eljárása miatt a vevőt ért kárért, függetlenül attól, hogy az értékesítési eljárás végeredményeként az adásvételi szerződést a felszámoló az adós és nem saját nevében köti meg [Cstv. 48. §, 54. §, 27/A. § (12) bekezdés, Ptk. 6:519. §].
ÍH 2021.30 A MUNKAVÁLLALÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE
A munkavállaló a kártérítési felelősség törvényes feltételeinek fennállása esetén sem köteles megtéríteni a munkáltatónak általa okozott azt a kárt, amelynek bekövetkezését a károkozás idején sem ő, sem egy észszerűen és gondosan eljáró személy (ún. ideáltipikus munkavállaló) nem láthatta előre [Mt. 179. §, Pp. 369., 370. §].
I. Önmagában a tisztességes eljáráshoz fűződő alapjognak a büntetőeljárási szabálysértésen alapuló megsértése nem vonhat maga után nem vagyoni kártérítési kötelezettséget, ahhoz valamely személyiségi jog megsértése szükséges.
II. A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló vádemelést nem teszi felróhatóvá az, ha esetlegesen a bíróság később arra a következtetésre jut, hogy a vádlott bűnössége nem állapítható meg.
III. A személyiségvédelmi per nem jelenthet a korábban eljárt büntetőbíróság jogerős ítéletével szemben újabb fórumot, ezért a büntetőeljárásban felmerült bizonyítékok nem mérlegelhetők felül a polgári bíróság által.
IV. Az ítélet írásba foglalásának jelentős - több hónapos - késedelme olyan lényeges eljárási szabálysértés, ami a bíróságnak az eljárás elhúzódása miatti vagyoni kártérítési kötelezettségét megalapozza.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1959. évi IV. tv. 339. § (1) bek., 349. §; 1952. évi III. tv. 2. § (3) bek.; 1998. évi XIX. tv. 260. § (4) bek.
I. Az autóverseny során a bemutató nézőinek okozott kár kapcsán a károkozó versenyző nem hivatkozhat a versenyautó műszaki meghibásodására, mert az nem minősül a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan külső oknak.
II. Az autóverseny szervezője és lebonyolítója a fokozott veszéllyel járó tevékenység szabályai szerint felel, mivel a veszélyes üzemnek minősülő gépjárművek a rendezvényén az ő érdekében működnek.
III. A büntetőügyben megállapított tényállás - a jogi felelősség eltérő feltételei folytán - nem köti a polgári peres bíróságot, ha az nem a bűnösség megállapításával kapcsolatos.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1959. évi IV. tv. 344. § (1) bek., 345. § (1) bek.
I. A vezetői felelősség megállapítása iránti perben az adóvégrehajtási eljárás keretében az adós cég bankszámlájára vezetett első beszedési megbízás eredménytelensége már önmagában lehetővé teszi a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének megállapítását, ha a felszámolás elrendeléséig terjedő időszakban a további adóvégrehajtási cselekmények is eredménytelenek voltak és az adós még részben sem tudott eleget tenni az időközben tovább növekedő adóhátraléka megfizetésének.
II. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően, egy korábban harmadik személy részére nyújtott kölcsön kifejezett ügyvezetői nyilatkozattal történő elengedése - anélkül, hogy annak behajtására a volt vezető bármilyen intézkedést is tett volna - megalapozza a Csődtv. 33/A. § (1) bekezdés szerinti felelőssége megállapítását az elengedett kölcsön összegével egyező mértékű vagyoncsökkenés mellett.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1991. évi XLIX. tv. 33/A. § (1), (3), (4) bek.
I. A bérlő a bérleti szerződés alapján érvényesíthet igényt a bérbeadóval szemben, ha a bérbeadó a szerződést nem teljesíti, vagy a bérleti szerződés valamilyen okból a határozott idő lejárta előtt megszűnik, vagy hatályba sem lép. A bérlő közvetlen jogi érdekei a bérleti szerződéshez kapcsolódnak, ezért harmadik személyként nem hivatkozhat azon szerződés érvénytelenségére, amely esetlegesen a perben nem álló bérbeadó jogosultságainak fennállását érinti.
II. Károsodás veszélyére alapított keresetnek akkor van helye, ha a veszélyeztető fél már a múltban tanúsított, vagy folyamatosan tanúsít olyan magatartást, követ el olyan mulasztást, amivel okozati összefüggésben már bekövetkezett a veszélyhelyzet.
III. A felek szabadon dönthetik el, hogy akarnak-e szerződést kötni, és kivel, milyen típusú, illetve tartalmú megállapodást kötnek. Ez a szabadságuk bírói ítélettel és általános jelleggel nem korlátozható.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1959. évi IV. tv. 234. § (1) bek.; 2013. évi V. tv. 6:523. § a) pont
I. A közigazgatási jogkörben eljáró földhivatal kártérítési felelőssége nem állapítható meg, ha a kár a mulasztásától független okfolyamat eredményeképpen is bekövetkezett volna. Ez a kártérítési felelősségéhez vezető okozatosságot mint a kártérítési felelősségének feltételét kiüresíti.
II. A kártérítés nem eredményezheti a jog elvárásaival és a mögötte álló erkölcsi normákkal nem egyező helyzet elismerését, fedezetelvonó magatartásra nem ösztönözhet azáltal, hogy a jogalkotó által nem kívánt eredményt reparálandónak, helyreállítandónak ismeri el.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1952. évi IV. tv. 30. § (2), (3) bek.; 1959.- évi IV. tv. 203. §, 339. §
Biztosítási szerződésben tisztességtelen az a szerződési kikötés, amelyben a biztosító úgy vállal korlátozott teljesítést az ingatlan 75%-nál nagyobb avultsága (elhasználtsága) esetére, hogy a fogyasztó díjfizetési kötelezettsége nem csökken annak megfelelően, és emellett nem ad tájékoztatást az avultatás mechanizmusáról. A fogyasztó nem ismerheti fel, hogy az avultságot milyen szempontok alapján, milyen mértékben veszi figyelembe a biztosító, és így csak a káresemény bekövetkezésekor szerez tudomást a teljesítés mértékéről.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1959. évi IV. tv. 205/A. §, 209. §
Megalapozza a vezető tisztségviselő felelősségét, ha úgy járul hozzá a társaság felé fennálló tartozás átvállalásához, hogy tudja, az új kötelezett a tartozás megfizetésére nem képes, és a tartozás az új kötelezett felszámolása eredményeként bekövetkezett megszűnése folytán behajthatatlanná válik.
Alkalmazott jogszabályhely: 1991. évi XLIX. tv. 33/A. §
BDT 2021.4305.
I. Amennyiben a peres felek között nincs szerződéses jogviszony és a nemleges megállapítási kereset szerződésen kívül okozott kárért való felelősség fenn nem állásának megállapítására irányul, a szolgáltatás nyújtásának helye szerinti különös ok a magyar bíróság joghatóságát nem alapozza meg. Nem áll fenn a magyar bíróság joghatósága, ha a kár bekövetkeztének, valamint a károkozó eseménynek a helye sem Magyarországon található.
II. A Magyarországgal fennálló legszorosabb kapcsolat elve alapján a joghatóság megléte szintén nem állapítható meg, mivel a pernek Magyarországhoz köthető szerződés nem tárgya; továbbá a szerződésen kívüli károkozó magatartás és a kár bekövetkeztének helye sem Magyarországon van.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1215/2012/EU rendelet 7. cikk 1. és 2. pont; 2016. évi CXXX. tv. 240. § (1) bek., 346. § (4)-(5) bek.
I. Ha a nem vagyoni kár bekövetkezésében - egészségromlásban - a károkozó magatartás részben hatott közre, de a kártérítési felelősség alapját képező magatartás következményeinek kihatása orvosszakértői szempontból, objektív alapon nem súlyozható, a bíróságnak a közrehatás mértékét - valamennyi körülmény mérlegelésével - a nemvagyoni kártérítés összegének meghatározásánál kell értékelni.
II. A keresetveszteség számításakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a keresetpótló kártérítés személyi jövedelemadó köteles, de járulékalapot nem képező bevételnek minősül.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1959. évi IV. tv. 75. § (1) bek., 84. § (1) bek. e) pont, 356. § (1)-(2) bek
Nincs jogi akadálya, hogy a károsult a felelősségbiztosító mellett magát a károkozót, illetve az üzembentartót is perelje az okozott kár megtérítésére. Ebben az esetben a károkozó, az üzembentartó és felelősségbiztosítója egyetemlegesen felelnek.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1959. évi IV. tv. 75. §, 84. §, 339. § (1) bek., 345. § (1) bek.; 2009. évi LXII. tv. 12. §, 13. §, 28. §
Az indokolatlan kockázattal járó kölcsönügylet létrejöttével kapcsolatos ügyvezetői magatartás, majd az ebből eredő követelés behajtásának elmulasztása nem egyeztethető össze a gazdasági társaság ügyvezetőjével szemben támasztott elvárható gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegességével.
Alkalmazott jogszabályhely: 2006. évi IV. tv. 30. § (2) bek. ■
Visszaugrás
