A törvényhozás tagjainak a választása a demokratikus államok működésének egyik sarkköve. A választások integritása biztosítja a demokratikus működés legitimációját, ennek aláásása az állam működőképességét veszélyezteti.
A hibriditás jelen korunk egyik legjelentősebb és legösszetettebb biztonsági kihívása. A hibriditás többszintű, eltérő eszkalációs fokot magába foglaló fogalom. A vizsgált téma szempontjából a fogalom legtágabb értelmezési szintje, a hibrid fenyegetés bír jelentőséggel. Ezen esetkörben a katonai szembenállás lehetősége távoli, valójában a geopolitikai versengés eszközeként értelmezendő a hibriditás. Ekkor a szembenálló geopolitikai közösség egyes tagjaival szembeni beavatkozást jelenti, annak demokratikus folyamataiba, hogy hosszabb-rövidebb időre belpolitikai krízist idézzenek elő, ami az adott állam erőforrásait kellően leköti annyira, hogy a másik fél hatékonyabban tudja érvényesíteni geopolitikai céljait.
E stratégia eredményességét fokozza a kibertér és a hozzá kapcsolódó technológiák. Így ennek kifejezetten alkalmas terepe a modern demokratikus választások, hiszen ma már a legtöbb állam esetében vagy az egész választási folyamat, vagy annak egy része az elektronikus rendszereken keresztül valósul meg.
A választások biztonságát érdemes itt kétfelé bontva vizsgálni. Egyik szempont magának az elektronikus rendszernek a biztonsága, integritása, amelyen keresztül a választásokat lefolytatják. Az elektronikus választási rendszerek biztonsága kiemelt fontossággal bír, így ezek az állami kritikus infrastruktúra részét képezik. Az elmúlt években számos országban történtek kibertámadások a választási információs rendszerek ellen, amelyekben az elkövetők nemegyszer nagy mennyiségű személyes adathoz jutottak hozzá. Az Európai Unió korlátozó intézkedéseket hozott a nyilvános választásokat és a szavazási folyamatot érintő támadások ellen, melyek közé tartozik a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása.
A másik szempont a választásokkal kapcsolatos külföldi államok által megvalósított dezinformációs szcenáriókban rejlő veszély. E dezinformáció révén a támadó állam kétséget és bizonytalanságot ébreszt a társadalomban a választások tisztaságával, a jelöltek személyével kapcsolatban, lényegében delegitimálva a választások eredményét. Ezzel megvalósítva az orosz hibrid stratégia alapcélját, az ellenőrzött káoszt. Mind a NATO, mind pedig az Európai Unió számos intézkedést hozott a dezinformáció leküzdése érdekében, azonban mára teljesen világossá vált, hogy ezek valós megoldást mindaddig nem jelentenek a problémára, amíg a közösségimédia-platformok nem működnek közre ténylegesen ebben a folyamatban, nem osztják meg a szűrési mechanizmusuk hátterét és nem működnek együtt az állami szervekkel.
- 21/22 -
A törvényhozás tagjainak választása a demokrácia egyik sarokköveként értelmezhető, amely a polgárok számára kiemelt fontosságú lehetőséget jelent arra, hogy részt vegyenek a mindenkori politikai folyamatokban és az életüket, mindennapjaikat befolyásoló jogalkotás legalább közvetett alakításában. A választásokhoz vezető folyamatok, annak szervezése, lebonyolítása, az eredmények megállapítása és közzététele így rendkívül érzékeny pontjai egy állam demokratikus működésének. E rendszerekbe vetett közbizalom magas szinten tartása elengedhetetlen ahhoz, hogy a hatalmi ág, és végső soron a teljes állami hatalmi attribútum legitimitása megkérdőjelezhetetlen legyen a társadalom oldaláról.[1]
A választási folyamatok integritása alapvető kérdés a demokratikusan működő államok esetében, hogy annak eredménye mind a belső társadalom, mind pedig az állam külső kapcsolatainak köreiben vitathatatlan eredménnyel záruljon. Hiszen ez megágyaz a következő időszak politikai döntései támogatottságának is, a belső folyamatok nyugalmának.
Mára nagyon sok állam esetében a teljes folyamat, de szinte mindegyikben az egyes részfolyamatok a digitális környezetben valósulnak meg. Ehhez még hozzátartozik, hogy maga a választási kampány sikere is erősen kötődik a kibertérhez, kifejezetten a közösségi médiához.[2] Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedben, amikor a Kelet és a Nyugat közötti politikai, geopolitikai törésvonalak felerősödtek, ismét a figyelem középpontjába került az egyik fél oldaláról az ezekbe a demokratikus folyamatokba való beavatkozás általi gyengítése a másik félnek, míg másik oldalról e folyamatok integritásának erősítése.[3]
Az elmúlt évtized közepére a hibriditás mint új generációs stratégiagondolkodás teret nyert, ennek rendkívül széles eszközparkja pedig lehetővé teszi, hogy a választások integritását több oldalról is támadják. Szűk értelemben ez jelenti a választásokhoz használt digitális hálózatok elleni támadásokat, tágabb értelemben viszont az információs műveletek révén a választási döntések vagy eredmények befolyásolása is lehetővé vált. Végső soron mindegyik célja a demokratikus folyamatokba vetett bizalom aláásása, a szembenálló hatalom geopolitikai erejének, törekvéseinek a gyengítése. "A lényeg, hogy ellehetetlenítsék a tényeket, a nyilvános diskurzusba vetett bizalmat, a politikai helyzet szabad és észszerű érté-
- 22/23 -
kelését, valamint a konszenzusteremtést. Ezek helyére lépnek az alternatív tények, az érzelmi befolyásolás és a provokáció, hogy kételyt, bizalmatlanságot szítsanak és megosszák a társadalmat."[4]
A 2016-os amerikai elnökválasztás világossá tette, hogy a hibriditás eszközparkját a háborús, illetve hagyományos konfliktusok szintje alatt, a geopolitikai érdekek érvényesítése érdekében is felhasználják a szembenálló nagyhatalmak, különösképpen Oroszország és Kína. Ezt példázták többek között az azt követő években megvalósuló dezinformációs kampányok a francia sárgamellényes tüntetésekkel, vagy a notre-dame-i tűzvésszel kapcsolatban.[5] Így nyilvánvalóvá vált, hogy a későbbiekben megtartott választások esetében összetett intézkedési terveket kell kidolgozni és a hálózat biztonsága, mint új eleme a választások biztonságának, nemcsak az elektronikus rendszerek felhasználásával megvalósított választások esetében vált kiemelt jelentőségűvé, hanem a hagyományos választási rendszerek esetében is. Hiszen a hálózatokra kapcsolódnak ma már maguk a választók, a média, de ezekre támaszkodnak az egyes kampánycsapatok is. Nem véletlen, hogy a Helsinkiben működő Hybrid CoE, vagyis Hibrid Kiválósági Központ kidolgozott egy akciótervet, amely révén biztosított lehet a választások zavartalansága. Emellett maga az Európai Unió, valamint az egyes közösségimédia-platformok is kiemelt figyelmet szenteltek a választások zavartalanságának, így például a META a 2020-as elnökválasztási kampánynak. Tanulmányomban azt kívánom felvázolni, hogy a hibrid fenyegetések milyen területeken érintik a választások biztonságát és ezekre a nyugati demokratikus államok milyen válaszokat, akciótervet dolgoztak ki az elmúlt években.
A biztonsági környezet hibriditása nem új keletű jelenség, hiszen, ha csak annak fogalmával összemosott orosz állam 20. századi történelmét áttekintjük, akkor láhatjuk, hogy a Szovjetunió az elmúlt században számtalanszor élt ezen eszközpark nyújtotta lehetőségekkel. Erre szolgálhat példaként a balti államokkal szembeni fellépése a két világháború közötti korszakban, majd a hidegháborús időszak alatt a magyar ötvenhatos vagy a csehszlovák hatvannyolcas események esetében is ez rajzolódott ki, de szintén példa lehet erre az afgánok és a grúzok elleni szovjet fellépés is. Ezek mutatták, hogy miként lehet elfoglalni más államok területét vagy ott katonai műveleteket végrehajtani úgy, hogy annak megalapozását politikai, gazdasági nyomásgyakorlás tette lehetővé.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
