A fogyasztóvédelemnek - annak ellenére, hogy fiatal jogterületként tekintünk rá - jogtörténeti szempontból előzményeit már a bibliai korokban fellelhetjük.[1] A fogyasztóvédelem programjának fundamentumát képező egyensúlyra törekvés a polgári anyagi jog mellérendeltségének igényéből fakad, amely értelemszerűen erkölcsi és etikai alapállásokban lelhető fel ezen koroktól kezdve napjainkig. Ezen etikai alapállások pedig évezredek óta a jogtudományi, illetve teológiai gondolkodás kereszttűzében állnak.[2] Az erkölcsi normák jogi normákba való beépítése, kodifikációja a jogalkotás során olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek alapját valamilyen ideológia, vagy az általa közvetített értékek melletti kiállás, választás, vagy az adott ideológiára alapozott politikai iskola tanításai képezik.
A kodifikáció alapvetően tehát a megalkotott normák felülvizsgálata, és azoknak az életviszonyokhoz való igazítása a jogalkotó által, az általa rögzített és választott értékelvek alapján azzal a céllal, hogy azok az értékek közötti választás eredményeképpen hosszú távon rögzítésre kerüljenek.[3] Mindezeknek pedig különös hangsúlyt ad a magyar jogrendszer jelen időben is zajló megújítása, melynek eredményei közül különösen az Alaptörvény, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény,[4] a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény,[5] illetve a választottbíráskodásról szóló 2017. LX. törvény[6] rendelkezéseinek áttekintését tűzi ki célul a tanulmány, fogyasztóvédelmi szempontból megkísérelve a bírói út igénybevételének lehetőségét elemezni.
Az Alaptörvény már a Nemzeti Hitvallásban keresztyén alapállást rögzít, vallja az emberi méltóságot és az elesettek megsegítésének kötelezettségét, amely tételes szabályokban, az egész jogrendszerre kiható módon kerül rögzítésre a tanulmány szempontjából releváns rendelkezésekben: a jogállami klauzulával, a hatalom megosztásának rögzítésével és az igazságszolgáltatási rendszer felállításával, a fogyasztóvédelem állami kötelezettségével, a jogvédelem feladatával, a bírósághoz fordulás jogával, valamint az ezek alapján való józan ésszel és erkölcsös, gazdaságos céllal való alapállásban rögzített jogértelmezés bírói kötelezettségével.[7]
Amennyiben tehát keresztyéni alapállás rögzíthető ebben a kérdésben, érthetővé válik a fogyasztóvédelem azon alapállása, amely a fogyasztót szerződéses pozíciókban alapvetően gyengébb félnek tekinti,[8] amely minőség valamennyi fogyasztóvédelmi rendelkezés eredője és a mellérendeltségre, egyensúlyra törekvő, paternalista jogalkotói és jogalkalmazói törekvések kiindulópontja.
Ez a tétel látszólagos ellentétben áll a Ptk. szabályozási alapjával és elvi kiindulópontjával, a jogaival öntudatosan élő, saját sorsáért felelősséggel viseltető polgárral. Lábady Tamást idézve a Ptk. központjában lévő személy "öntudatos, autonóm, bátran kockáztató, saját ügyeit felnőtt módon intézni tudó emberkép, akinek nincs szüksége minden oldalról állami megtámasztásra, még kevésbé az állam gyámkodására".[9] E körben tehát meg kell állapítanunk, hogy egy radikális szabályozási modellváltásnak vagyunk tanúi,[10] amelynek lényege a vállalkozási szemléletű jogalkotás és jogalkalmazás, azaz a rendelkezések - főszabály szerint - a jogalanyok között nem tesznek különbséget azon az alapon, hogy természetes személyről van szó, vagy professzionális gazdasági társaságról.
A mellérendeltség és egyenjogúság alapelvi tételének a fogyasztóvédelem alkotmányos kötelezettségéből fakadóan azonban érvényesülnie kell. Az érvényesülés alapja abból a keresztyéni alapállásból fakad, hogy a jogilag értett gyengébb fél valójában felebarát, a "szegény atyádfiád". "A birtokos szerkezet a szegény és gazdag találkozásának olyan szintjét feltételezi, ahol a segítségnyújtás és annak elfogadása, a kommunikáció, a javakban való közös részesedés, és az egzisztenciális egymásra utaltság Isten előtti közösségvállalássá formálja ezt a kapcsolatot, és ahol nem történhet meg az, hogy a szegény a peremre szorul, a gazdag pedig kivonja magát a felelősség alól. Ez pedig az élő hit konzekvenciája."[11]
A mellérendeltség tehát a szabályozási alapkoncepció ellenére a fentiek szerint nem fikció, annak hatékony érvényre juttatását szolgálják az anyagi jogi és eljárásjogi alapelvek, valamint tételesen megjelennek a normák textusában és a fogyasztókra vonatkozó külön rendelkezésekben. A keresztyéni felebaráti szeretet és felelősség tételéből következik ennek megfelelően az egyensúlyi helyzet, a mellérendeltség, az egyenjogúság törvény általi kikényszerítése az imperatív, kógens vagy a klaudikálóan kógens rendelkezések által, ezáltal valósul meg a szociális piacgazdaság modellje. A gyengébb fél védelme mindezeknek megfelelően nem csak etikai alapelv vagy szociális tanítás, hanem a szociális piacgazdaság egyik alapja,[12] és mint ilyen a fogyasztóvédelmi rendelkezések fundamentuma.
A polgári jog szabályai alapvetően arra hivatottak, hogy az általuk biztosított magánautonómia lehetőségével élve a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyai kiteljesedjenek, az általuk megfogalmazott célokat szabályozott körülmények között elérhessék.[13] Ezen anyagi jogi célok elérésének eszközei - alapvetően valamely diszfunkció esetén - bírói úton kényszeríthe-
- 13/14 -
tők ki,[14] bár rögzítendő e körben, hogy gazdasági szempontból egyéb módszerek is rendelkezésre állnak a bírói úton túl, amelyek közül az erkölcs, illetve az üzletszerűség szempontjából fontos, rendszeres tevékenységből fakadó újabb szerződések megkötésére irányuló jó hírnév teljesítési ösztönzőjét emelhetjük ki.[15] Bírói út alatt értjük az alkotmányos felhatalmazás alapján felállított, Alaptörvényben nevesített állami igazságszolgáltató rendszert, illetve a választottbíróság intézményét, amely intézményrendszer már a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk szabályaiban is hangsúlyos szerepet kapott.[16] Az anyagi jog által meghatározott tartalom tehát a bírói eljárásban kerül végső soron kikényszerítésre, a bírósághoz fordulás joga alkotmányos jog, és mint ilyen mindenkit, így a fogyasztót is megillető jog.
A fentiekből egyenesen következik, hogy amennyiben egy fogyasztói jogvita keletkezik, annak orvoslására bírói út is igénybe vehető, amely esetben az egyenjogúságot és mellérendeltséget valódi tartalommal kitölteni hivatott, gyengébb felet védő szabályoknak mind anyagi jogi, mind pedig eljárásjogi értelemben érvényesülniük kell. A bíróság feladata az eljárás során a pártatlan ítélkezés, a felek közötti egyenlő elbírálás, és a fegyverek egyenlőségének elvének hatékony érvényre juttatása, amely a tisztességes eljárás alkotmányos követelményének talán legfontosabb eleme. Ezen egyenlőség lényegét képezi, hogy a felek lehetőségei és esélyei között egyensúly álljon fenn, az eljárásban a felek azonos lehetőségekkel vegyenek részt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
