A klímaváltozás komplex téma, megosztó és népszerűtlen - ugyanakkor 2020-ban a közbeszéd elkerülhetetlen része, nem csupán nemzetközi, vagy nemzeti, de helyi, önkormányzati szinten is. A települések állnak a klímaváltozás elleni küzdelem frontvonalában, ők azok, akiknek a globális kihívásokra lokális válaszokkal kell előállniuk. A válaszok megtalálása azonban teljesen újfajta szemléletet és hozzáállást követel.
Cikksorozatomban azt járom körbe, hogy a hatékony kommunikáció hogyan segítheti az önkormányzatok klímaváltozással, környezetvédelemmel és fenntarthatósággal kapcsolatos munkáját. Szó lesz klímakommunikációról és klímapszichológiáról, hazai és nemzetközi szövetségekről és szervezetekről, amelyekhez érdemes kapcsolódni, illetve írok a klímaügyekben (is) nagyon fontos részvételi tervezés módszereiről, a különféle szereplők (lakosság, intézmények, szervezetek, önkormányzat) együttműködését és közös gondolkodását lehetővé tevő ún. "multi-stakeholder" csoportok működtetéséről.
A célom azt bemutatni, hogy a jelenleg a sajtóban főként végítéletként és veszteségként tálalt klímaváltozás ügyét hogyan lehet helyben úgy átkeretezni, hogy pozitív üzenetekkel, a kockázatok kommunikálása mellett lehetőségek felvillantásával és közös megoldások megalkotásával az önkormányzatok aktivizálni és klímatudatos közösséggé tudják kovácsolni lakosaikat - akik együttműködnek és hathatósan segítik a munkájukat.
A sorozat első része a klímakommunikáció témáját járja körbe.
Építő jellegű, hatékony klímakommunikáció nélkül a helyi kezdeményezések nem lehetnek és nem lesznek sikeresek. Az önkormányzat elindíthatja ugyan a változásokat, de a sikerhez önmagában ez nem elegendő, gondoljunk csak például a szelektív hulladékgyűjtési szokások elterjedésére és átvételére. Az önkormányzat ugyan lehetővé tehet környezetbarát megoldásokat, de azokat a lakosságnak kell alkalmaznia.
Ahogy Tápiószentmárton polgármestere, Györe László írja "Klímaváltozás egy önkormányzat szemszögéből, avagy mit tehet egy önkormányzat" című írásában[1], "(...) legfőképpen tudatosítani kell bennük, hogy ez nem kizárólag politikai, állami vagy önkormányzati feladat! Mert gyors eredményt csak úgy érhetünk el, ha a mindennapjainkban egyre többen mind több apró dolgot teszünk környezetünkért. (...) Ehhez nem elegendő egy-két magányos harcos, pár szervezet vagy éppen néhány önkormányzat elkötelezettsége".
Természetesen kiinduló pontként érdemes ismernünk a "nagy képet" is, tehát a magyar lakosság általános hozzáállását a klímaváltozás témájához. A Magyar Természetvédők Szövetsége által 2016-ban készített kutatás szerint a magyarok 90%-a szerint az emberi környezetszennyezés meghatározó oka a klímaváltozásnak. Ugyanekkora hányad tud megnevezni olyan káros hatásokat, amelyektől tart saját életében. Ennek ellenére a magyarok a klímaváltozás problémáját "csupán" közepesen tartják súlyosnak, fontosabb számukra az egészségügy helyzete, az elszegényedés, a környezetszennyező életmód és a pazarló fogyasztás - bár utóbbiak köthetőek a globális felmelegedés jelenségéhez. A megkérdezettek 86%-a tudott legalább egy klímaváltozás elleni lépést felsorolni, 75%-uk ért teljesen vagy eléggé egyet azzal, hogy neki magának is cselekednie kell.
Fentiekből látszik, hogy majdnem mindenki ismeri a globális felmelegedés problémáját, majdnem mindenki tud is ellenlépéseket és a megkérdezettek háromnegyede még azt is tudja, hogy neki magának is kellene tennie valamit. Mégsem azt látjuk, hogy mindenki igyekezne csomagolásmentesen vásárolni és komposztálni, tudatosan spórolni az energiafogyasztásával, kevesebbet járni autóval vagy megpróbálni változtatni egy picit az étkezési szokásain.
Az önkormányzat feladata, hogy a klímaváltozással és fenntarthatósággal kapcsolatos tudást cselekvésbe fordítsa át hatékony klímatémájú kampányok segítségével, amelyekben érzelmek, történetek mesélésével, a lakosság bevonásával és aktivizálásával, példamutatással és a globális probléma helyi szintre lefordításával mutatja az utat a megoldások felé.
A hatékony, viselkedésváltoztatást is elérő szemléletformálás és kommunikációs kampányok tehát elengedhetetlenek a sikerhez. Ahhoz azonban, hogy megfelelően megtervezhessük ezeket, fontos megismerkednünk az alapokkal. Először is nézzük át, mi az, ami nem működik.
- 28/29 -
"Elég csak felhívni a figyelmet a veszélyekre"
Évtizedekig gondolta úgy a tudományos világ, hogy elég a lehető legrészletesebb (és sokszor eléggé elvont) adatokkal szolgálni a klímaváltozás kapcsán, hogy elinduljon a változás és megkezdődjön a hatékony harc ellene. Ez az elképzelés az úgynevezett információ-deficit modellen alapszik, ami láthatóan csúfosan megbukott. Vannak ugyan erőfeszítések, de mégsem történt meg a várva várt fordulat, az átállás a karbonsemleges társadalomra. Az információ csupán korlátozottan működik, ha viselkedésmódosításról van szó - ezt látványosan bizonyítják a horrorfotókat mutató cigarettásdobozok, amelyeket mégis megvesznek a fogyasztók.
"Riogassunk minél hatásvadászabb módon, akkor majd megértik"
Hiába van tisztában a magyarok túlnyomó többsége a klímaváltozással, mégsem beszélget róla ismerőseivel, barátaival, sőt, igyekszik nem gondolni a témára napi szinten. A média ugyanis évek óta keretezi a témát olyan módon, ami inkább elriasztja a közönséget, minthogy cselekvésre bírja. A problémát kikerülhetetlennek, hatalmasnak, katasztrofálisnak mutatja be, amelyre minden lépés rengeteg áldozatot igényel, és már egyébként is elkéstünk vele. Mivel a praktikus megoldásokról jóval kevesebb százalékban esik szó, mint a várható szörnyű időjárási és egyéb jelenségekről, ezért az üzenetek vevői tehetetlennek érzik magukat, így inkább elfordulnak és mással foglalkoznak, egyenesen "carpe diem" hozzáállást vesznek fel. A riogatás tehát visszaüt, annyiszor hallottuk már, hogy vége lesz a világnak, hogy már nem hisszük el.
"Szegény jegesmedvék..."
A klímaváltozás jelenségének illusztrálásaként szintén bevett szokás volt éhező jegesmedvéket és/vagy olvadó jégsapkákat mutogatni. Ezzel a kommunikációval Magyarországon annyi a probléma, hogy se jégsapkánk nincsen, se jegesmedvénk. Pszichológiailag tehát ezek a hírek azt érték el, hogy a globális felmelegedést tőlünk távoli jelenségnek érzékeljük, amelynek ránk tulajdonképpen sok hatása nincsen, hiszen ha jegesmedvét szeretnénk látni, akkor elmegyünk az állatkertbe, az Északi-sarkra pedig amúgy sem akartunk elutazni, mert inkább a meleget szeretjük.
Hosszú évek klímakommunikációja után azt kell látnunk, hogy a nagyközönséget, a kritikus tömeget nem motiválják cselekvésre a globális, elvont, intellektuális témák, illetve a tőlünk távol történő katasztrófák és tragédiák. Az érzelmeket akkor lehet megmozgatni, ha helyi érintettségről és problémákról, illetve helyi megoldásokról kezdünk el beszélni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
