Mint ahogy a 2018. évi 2. számban is beszámoltunk, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karának Önkormányzati Kutatóintézetében KÖFOP-2.1.2-VEKOP-16-2016-00001 projektszámon futó "A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés" című projekt 6. alprojektje foglalkozott a helyi önkormányzati közszolgálati stratégiafejlesztési képességek erősítésével. E kutatás számos eredményt hozott, ezek közül mutatunk be néhány igen kecsegtetőt, melyek nem ragadnak meg az elméleti fejtegetések szintjénél, hanem - reményeink szerint - hamarosan gyakorlati terepen is kipróbáljuk őket.
Fontos látnunk, hogy az okos városok nem csupán arról szólnak, hogy minél több futurisztikus technológiával támogassuk mindennapjainkat. A témában divatos cikkek, előadások önvezető autókról, öntudatra ébredő fridzsiderekről, vagy helyettünk gondolkodó és cselekvő kézikészülékekről szólnak. Azonban ezek a "smart city" torta tetején lévő hab. (Vagy inkább a habon pihenő koktélcseresznye.) Kutatásunk azonban mindenképp a máz mögé kívánt nézni. A smart city - a mi olvasatunkban - az urbanizáció válságára adható és sok tekintetben adandó válasz. Hiszen ma a hazai városokat sújtó legfőbb problémák között jellemző a megfizethető lakhatás hiánya, a munkavállalók képzettségének és rugalmasságának alacsony szintje (különösen az északi és a keleti régió városaiban), a munkanélküliség egyenetlen alakulása (főleg a fejletlenebb térségekben), a romló szociális körülmények, a városi közlekedés állapotának romlása, tarthatatlansága, a környezetminőség és a gazdasági kilátások negatív tendenciái, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának egyre erősebb megjelenése a városi társadalmakban. Különösen akut városi kérdés a hajléktalanság, mely több ezer embert érint a növekvő városokban, tekintettel arra, hogy a megélhetési nehézségek kialakulása, valamint a családi és társadalmi kötelékek elvesztése a városba és városból költözés esetén gyakori.
E problémákat napjainkban a digitális forradalom övezi, amelyet a feltörekvő (és felforgató) digitális technológiák és az erre épülő üzleti modellek okoznak. Ezeknek köszönhetően a hozzáadott értékek típusa, mennyisége és minősége is megváltozik, így a termékek és szolgáltatások értéklánca is megváltozik. Mindenki érintetté válik e felforgató technológiák vezérelte folyamatban, függetlenül attól, hogy melyik szektorban helyezkedik el. Az érintettség mértéke persze eltérő, függően attól, hogy mennyi kreativitást, szabályoktól eltérő gondolkodást (illetve tacit tudást) igényel az adott munkaforma. De ahol a digitalizáció / automatizáció nem váltja ki az emberi tevékenységet, ott is befolyásolja a munkavégzés feltételeinek minőségét.[1]
Ugyanakkor régóta tudjuk, hogy e társadalmi és gazdasági problémák enyhítésére is megoldást ad, ha a digitális ökoszisztéma munkahelyteremtő potenciáljára[2] fókuszálva fejlesztjük a digitális készségeket és a digitális készségek használatával támogatjuk a digitális innovációkat, városi szinten is[3]. (Akik időben és megfelelő módon - pl.: az oktatási rendszer ráncfelvarrásával, közigazgatás digitalizációjával, az automatizációs kitettség csökkentésével - válaszolnak a technológiai paradigmaváltásra, azoknál a pozitív foglalkoztatási hatások jelentkeznek.) E jelenségekre való reagálásunk egzisztenciális kérdés: ha proaktívan, adaptívan és agilisan reagálunk e jelenségekre, úgy jó megoldásokat tudunk kínálni, és településünk növekszik. Ellenkező esetben a település fejlődése megáll, túlélése kérdésessé válik. (Nem véletlenül tűzte ki az Európai Unió 2010-ben elfogadott stratégiája a legújabb technológiai innovációkat felhasználó - okos -, a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolására irányuló - inkluzív -, és a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő fenntartható növekedést.[4])
Ezenfelül a jó digitális szolgáltatásokat felhalmozó "okos város" (smart city) koncepciók lényege a lakosok mindennapi életének javítása, egyúttal a fenntartható fejlődés biztosítása oly módon, hogy ehhez minél nagyobb mértékben automatizálják az adatgyűjtést[5] és -feldolgozást (továbbítást és elemzést[6]), majd ennek visszaforgatását a későbbi döntési folyamatokba (pl.: az intelligens mérők optimalizálják az energiafogyasztást). A hatékonyabb döntési folyamatok révén valóban elérhető a jobb életminőség: alacsonyabb környezetterheléssel (kevesebb károsanyag-kibocsátás, kisebb energiafogyasztás, kevesebb környezetszennyezés, jobb hulladékgazdálkodás), hatékonyabb közlekedéssel (kevesebb forgalmi dugóval), intelligens lakossági szolgáltatásokkal. Azokban az országokban, ahol a munkaerő mobilitása magas, valamint az okosfunkciók erősek, ezek a funkciók szívóhatással bírnak és vonzzák a kvalifikált munkaerőt.
Végül érdemes mérlegelni Z. Karvalics László "realista jövővízióját" is, aki az okos városok egyik jellemzőjeként azokat az egyediségeket, erőforrásokat és értékeket emeli ki, melyek identitás-képző szereppel bírnak, így ezek fejlesztése - a trendek jegyében - teszik élhetővé az okos városokat[7].
A településnek nem csupán engednie kell tehát e folyamatok térhódítását, hanem:
- hírnök szerepet vállalni, hogy valamennyi társadalmi aktor megismerje a diszruptív technológiák lehetséges előnyeit és veszélyeit. Egyúttal tudatosítani kell valamennyi érintettben a digitális ökoszisztémában rejlő potenciált, és a kimaradással járó kockázatokat.
- oktató, oktatásszervező szerepet vállalni, a digitális készségek és attitűd fokozására, a tehetségek gondozására, a tehetségek és a helyi vállalkozások összekapcsolására. A tudás érték, így nemcsak a tudás megszerzésére fordított költségek (informálódás, képzés és továbbképzés), hanem ezen értékek elhanyagolása is effektív veszteségként jelentkezhet. A mikroökonómia is egyre jobban felértékeli a szellemi tőkét mint termelési faktort, valamint ennek menedzsmentjét sikertényezővé emeli.
- támogató szerepet vállalni, ami sok
- 28/29 -
esetben közvetlen támogatást is jelent (pl. kisvállalkozások inkubációját), de gyakrabban elég egy problémára innovációs választ adó érdekeltek összehozása feletti bábáskodásra gondolni.
- mintaadó, ösztönző szerepet vállalni: példával elöl járni a technológiák alkalmazása területén, különös tekintettel arra, hogy a közigazgatásba rendkívül sok információ érkezik (melyek jelentős része e pillanatban kezeletlen, hasznosítatlan). Azaz a saját szervezetrendszerébe érkező, illetve ott keletkező információkat és tudásokat az üzleti-intelligencia alkalmazásokkal vissza kell forgatni a döntéselőkészítési folyamatokba. A releváns információk beszerzésének, nyilvántartásának, eljuttatásának, kezelésének, egyszóval menedzselésének gyorsasága és automatizálása kritikus a jó döntések meghozatalához. Minél inkább visszaforgatjuk az információkat, tudásokat a döntési mechanizmusokba, annál közelebb kerülünk a legjobb döntéshez, és adunk mintákat a többi aktor számára.[8] Az ehhez kapcsolódó tudásmenedzsment technológiák támogatói egyre erőteljesebben jelen lesznek a közigazgatásban, így egyre több adatbányász, információbróker, egyre gyakoribb tudás alapú technológia, dinamikus szimuláció, vagy számítógéppel támogatott kollaboratív rendszer foglal teret.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
