Gaál János: Az adatvédelmi szakma is elismerte a Birtokvédelmi kézikönyvet (Jegyző, 2024/3., 7-8. o.)

Kilenc hónapja jelent meg a Birtokvédelmi kézikönyv az ORAC Kiadó gondozásában, dr. Menyhárd Attila lektorálásával.

A kézikönyv népszerűsítése kapcsán az elmúlt hónapokban szerzőtársammal, Kajó Cecíliával együtt vagy egymástól függetlenül, több mint száz település jegyzői és birtokvédelmi ügyintézői közösségét szólítottuk meg szakmai nap, konferencia vagy épp online továbbképzés keretében.

A könyv iránt - a kiadó tájékoztatása szerint - szép számban érdeklődnek, mi pedig sok kedves szót kapunk a szakmabeliektől. A kollégák, akikkel évek óta kapcsolatban vagyunk, valóban napi szinten és valóban kézikönyvként használják a kiadványt. Kis túlzással: amely jellegzetes jogeset vagy ügytípus nincs benne a könyvben, az nem is létezik a jegyzői birtokvédelmi univerzumban. Számos köszönetet kaptunk a könyv végén található iratmintatár miatt is, különösképpen a jegyzői birtokvédelmi eljárás végrehajtási szakaszát illetően, amely mind az elrendelés, mind a foganatosítás során sok bizonytalanságot szül a szakmában, amelyet csak tetéz a végrehajtási jogorvoslatokat illetően tapasztalható, esetenként eltérő vármegyei kormányhivatali gyakorlat.

A birtokvédelmet gyakorló kollégák visszajelzései mellett külön öröm, és a kézikönyv értékének szakmán kívülről érkezett elismerése, hogy annak egyik fejezetét az adatvédelmi szakma is nagyra értékelte. A könyv magáncélú kamerarendszerekkel foglalkozó fejezete a Magyar Adatvédelmi Tudatosságért Társaság Egyesület 2024. évi szakmai pályázatán az "ezüst" fokozatot érte el (https://madat.hu/a-madat-eredmenythirdet-a-2024-evi-palyazataban/). A díjnyertes fejezet szerzőtársam adatbiztonsági és adatvédelmi szakjogászképzésen íródott szakdolgozatán alapul és fő gondolati szála az, hogy a jegyzői birtokvédelmi eljárás alkalmatlan a kamerás szomszédkonfliktusok megoldására. Amennyiben ugyanis működő rendszerről beszélünk, mely megfigyel, rögzít és esetleg továbbít is adatot, az kellő engedély hiányában jogszerűtlen adatkezelés, tehát a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságra (a továbbiakban: NAIH) tartozik. Amennyiben álkameráról beszélünk, úgy az egyik fél megfigyeltségérzetét kell összehasonlítani a másik fél biztonságérzetével, melyre járásbíróság szomszédjogi perben hivatott.

Ha magunkévá tesszük a NAIH álláspontját, amely szerint valós működéstől vagy a kamera "díszdoboz" jellegétől függetlenül, maga az "irányzék, irányultság", amely a szomszéd ingatlant érinti, lehet birtokvédelmi eljárás tárgya(!), akkor is jelentős eljárási jogi akadályokba ütközik a kérelmező. Ennek oka, hogy a kérelmében nem tudja kellő pontossággal körülírni a birtoksértés tartalmát, illetve az eredeti állapotot, hiszen ránézésre még szakember is nehezen azonosít kamerával kapcsolatos műszaki tartalmakat. Erősen kérdéses továbbá, hogy "érzetre", "irányultságra" lehet-e birtokvédelmet adni akkor, amikor a birtoklás sérelme alatt a dolog fölötti fizikai hatalomgyakorlást, a kontroll sérelmét vagy annak megakadályozását értjük. Sérti vagy akadályozza-e a fizikai kontrollt egy kamera irányzéka, vélt vagy valós fókusza?