Amióta léteznek cigány jogvédő szervezetek, tevékenységeik között előkelő helyen szerepel a romák iskolai szegregációja elleni jogi fellépés. A rendszerváltás óta eltelt időben azonban csupán a tiszavasvári "különballagásos" és a tiszatarjányi "kiscsoportos"ügyben születtek ítéletek (ügygazda: a Roma Polgárjogi Alapítvány, illetve a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda). A jászladányi eset még most is a közigazgatási hivatal és a megyei bíróság között vajúdik, miközben az önkormányzati (azaz állami) pénzből támogatott s az önkormányzati iskola jobb termeit bérlő alapítványi iskola remek terepet szolgáltat a szegregációra. Az Esélyt a hátrányos helyzetű gyerekeknek alapítvány (a továbbiakban CFCF) 2004-ben arra vállalkozott, hogy a problémákra (jog)rendszerszintű választ találjon.
2004-es adatok szerint hazánkban 700 iskola működött cigány többségű osztályokkal, 159 pedig homogén cigány iskolának bizonyult. A szegregáció az oktatásban változatos formákban jelenik meg, a roma gyerekek alaptalan fogyatékossá nyilvánításától a magántanulóvá válásukig. Az amerikai Legfelső Bíróság Brown I. ítélete és itthon a tiszatarjányi ügy[1] óta köztudott, hogy az elkülönítés alacsonyabbrendűségi érzést generál. A katasztrofális munkaerőpiaci hátrányok elemzése mellett a gazdasági helyzetre is kiható (oktatás)politikai mulasztásokról Kertesi Gábor így ír: "A 2003. évi reprezentatív romafelvétel adatai a relatív iskoláztatási hátrányok további növekedéséről adnak számot. A roma fiatalok leszakadása a többségi társadalomhoz képest az 1993. évi, egyébként igen rossz helyzethez képest is óriási mértékben megnőtt. Ez annál is súlyosabb válságtünet, mivel a roma népesség többségének visszaintegrálása a társadalomba aligha képzelhető el anélkül, hogy az oktatás rendszerváltás utáni expanziója a roma fiatalokra is kiterjedne."[2]
Társadalomtudósok szerint a szegregáció mértéke a rendszerváltás óta egyre nő, amelynek megszüntetéséért az Utolsó padból elnevezésű és számos hasonló képzési program meghirdetése mellett az állam jelenleg a hátrányos helyzeten alapuló integrált oktatás financiális ösztönzésével lép fel. Az állam e puha oktatáspolitikai eszközökön felül biztosítja az oktatásban szándékosan diszkriminálók szabálysértési - és a szándéktól független büntetőjogi - felelősségre vonhatóságát,[3] az oktatási semmisségi eljárást[4] és az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárását. Az ügyintézői elkötelezettségtől függetlenül is aggodalomra ad okot azonban a hatékony szankcionálásra alkalmas szervezetek - így például az EBH - alulfinanszírozása.
Az oktatási szakemberek egyetértenek abban, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek között a romák messze felülreprezentáltak, tehát az állami többlettámogatás az ő integrációjukra is szolgál. Vitatott azonban, hogy a deszegregáció szempontjából hatékony-e a jelenlegi szabályozás. A hatékonyság vizsgálatánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szegregáció mértékének növekedéséhez és fenntartásához hozzájárul számos rendszerváltó vívmány: az oktatásügyi ellenőrzés önkormányzati szintű decentralizációja, az önkormányzati döntések törvényességi ellenőrzését, az - urambocsá! - állampolgárok általi megtámadását szinte megbénító helyhatósági autonómia és a szabad iskolaválasztás. Hozzájárul továbbá a közoktatásban a nem önkormányzati és az önkormányzati fenntartású iskolák közötti - álláspontom szerint alkotmányellenes - különbségtétel például a közoktatási jogorvoslati rendszer, így a közoktatási semmisség tekintetében is.
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban Ebktv.) 8. § e) és p) pontja és 10. § (2) bekezdése értelmében jogellenes az etnikai származás, illetve a társadalmi helyzet szerinti elkülönítés. A polgári jog általános személyiségi jogi rendelkezései és a speciális közoktatási felelősség (Kötv. 77. §) alapján az Ebktv. hatálybalépését megelőzően személyeknek, illetve csoportjaiknak is lehetőségük nyílt az oktatási szegregáció elleni fellépésre. 2004. január 27-ét követően azonban új játékosok is pályaengedélyt kaptak.
Egyrészt az Egyenlő Bánásmód Hatóság közigazgatási eljárásban - amely jóval "barátibb" módon képes a szegregációt elszenvedők érdekeit megjeleníteni, mint egy bírósági eljárás - egyéni panasz alapján vizsgálódhat és szankcionálhat, illetve önkormányza-
- 157/158 -
ti fenntartású iskola esetén indíthat hivatalból eljárást.[5] Másrészt egyéni felperesek perben állása nélkül társadalmi és érdekképviseleti szervezetek közérdekű igényt érvényesíthetnek, feltéve, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése olyan tulajdonságon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti.[6] Jogvédői tapasztalatok egyértelművé tették, hogy az iskolai diszkriminációt elszenvedő gyermekek alappal tarthatnak nemcsak a személyük ellen irányuló - az ő, valamint testvéreik oktatását hosszú évekig ellátó iskola általi - megtorlástól, hanem önkormányzati fenntartású iskola esetében akár az önkormányzat olyan magatartásától is, amely szüleiknek okoz hátrányt. Ezek a megfontolások, valamint a bizonyítás körében felmerülő nehézségek - a sok-sok tanú meghallgatása és a gyermekeket érintő esetleges szakértői vizsgálat - mind az egyéni felperesek perből való kihagyása mellett szolgáltak érvként. Továbbá amennyiben nincsenek egyéni felperesek, illetve a felperesi körbe eső egyéb "eljárásbeli szereplők", megspórolható a perben tartásukhoz és folyamatos tájékoztatásukhoz, esetlegesen változó érdekeik megjelenítéséhez szükséges idő és energia, s azt a stratégiailag és a közösségépítés szempontjából fontosabb helyi pártfogásra lehet fordítani.
A miskolci deszegregációs perre számos érdekelt reflektált. Szira Judit, a Fővárosi Közgyűlés oktatási bizottságának tagja többek között a CFCF peres stratégiáját állította szembe más stratégiákkal.[7] További jogalkotásra felhívó elemzése két gyakorlati kérdésben szorul kiegészítésre. A CFCF közérdekűigényérvényesítésre összpontosító peres stratégiája merőben eltér az egyéni ügyfelek összegyűjtésére, szakértői vizsgálat alá vonására, majd hosszú évekig való perben tartására építő megoldásoktól, mint amilyet például az Európai Roma Jogok Központja (a továbbiakban ERRC) alkalmazott három nagyszabású ügyében. Az úgynevezett ostravai ügyben egy hónapokig tartó helyszíni tényfeltárást és sikertelen csehországi igényérvényesítést követően került számos "álfogyatékos" cseh cigány gyerek ügye az Emberi Jogok Európai Bírósága elé, ahol 1999 óta már egy meghallgatást is megért.[8] Az otthon elbukott úgynevezett horvát iskolai esetben közvetetten az ügyet felvállaló ombudsman is áldozatául esett a "a megtorlásnak".[9] A huszonkilenc cigány gyerek által a szófiai 75. számú Todor Kableskov általános iskola elleni per megindítása előtt szakértői vizsgálatot folytattak
- 158/159 -
a gyerekek képességeinek felmérésére. Nem áll még rendelkezésre elemzés az ügy költségeiről és az ügyfelekkel kapcsolatos tevékenységről.[10]
A tipikus gettóiskolaként jellemzett szófiai 103. számú általános iskola ügyében 2005. október 25-én első fokon megnyert perben a CFCF-hez hasonlóan az ERRC mint társadalmi szervezet lépett fel, s elérte, hogy a bíróság megállapítsa a szegregáció fennállását.[11] A gyakorlati jogalkalmazó számára azonban továbbra is marad a kérdés: elegendő-e a szegregáció bírósági megállapítása, vagy a magyar és a bolgár antidiszkriminációs törvény alapjául szolgáló faji irányelv[12] 15. cikke - amely hatékony, arányos és elrettentő szankciót kíván meg diszkrimináció esetén -, avagy ennél többre van szükség.
A CFCF-nek döntenie kellett, hogy kit pereljen, milyen alapon, milyen tényállás mellett, és a deszegregáció elérése érdekében hogyan fogalmazza meg a kereseti kérelmet. Miután rendkívül sok iskola szegregál, ám a felvállalható perek száma és a rendelkezésre álló pénz és emberi erőforrás véges, alapos megfontolást igényelt a megfelelő alperes kiválasztása.[13] Az alkotmánybírósági esetjog szerint az etnikai származás a személyiség lényegi vonása, ám a közérdekűigény-érvényesítést nehezíti, hogy a megvallott etnikai hovatartozás az adatvédelmi törvény értelmében különleges adat, amelyet csak az érintett írásos beleegyezése alapján lehet kezelni, vagy olyan eljárásban, amelyet ő indít. A faji, illetve etnikai adatokhoz való hozzáférés tehát kétségesnek tűnt, noha a CFCF elköteleződött amellett, hogy lehetőség szerint megbízható kutatási módszerekkel felméri az általa képviselt romák számát. Emellett azonban nem lehetett megkerülni azt, hogy a jelenlegi integrációs politika a hátrányos helyzetű gyerekekre vonatkozik, az ő adataikat tartja nyilván, s azok nem különleges adatok. Tudható volt tehát, hogy a hátrányos helyzetű gyerekekről a perben az alperestől adat szerezhető, s hogy a hátrányos helyzet és az etnikai származás között szociológiailag igazolt összefüggés alapján ezek az adatok az etnikai alapú szegregáció tekintetében is relevánsak.
A CFCF az önkormányzati fenntartású általános iskolákat választotta az egyháziakkal, illetve alapítványiakkal szembeni arányuk miatt, ami nem jelenti, hogy később ne indulhatna per az utóbbi két csoportba tartozó iskolák ellen. Az iskolai béke megőrzése érdekében és az oktatással kapcsolatos döntések, illetve elmulasztásuk [melyek az Ebktv. 7. § (1) bekezdése értelmében "rendelkezések"] miatti elsődleges felelősség következtében nem az iskolák, hanem az önkormányzatok tűntek megfelelőnek az alperesi szerepre. A miskolci önkormányzaton kívül számos más település szegregációs gyakorlatát elemezte a CFCF szakértők bevonásával, s az iskolaösszevonások eredményezte összehasonlíthatóság miatt esett a választás Miskolcra. A 2004 tavaszán meghirdetett iskola-összevonások ellen szülők és pedagógusok egyaránt tiltakoztak. A pedagógiai programja szerint szinte kizárólag cigány, egyben hátrányos helyzetű gyerekeket oktató József Attila Általános Iskola fizikai állapota miatt szakemberek szerint megérett a bezárásra.
A tényfeltárást egy szociológus végezte, aki azonban nem vállalta a perbeli tanúzást, mint ahogy más szociológusok is elzárkóztak a tanúskodástól, illetve adataik rendelkezésre bocsátásától. Ez kutatói integritásuk megőrzésének fényében érthető és elfogadható, azonban azt az ellentmondásos helyzetet eredményezte, hogy a másfél évtizede a téma jogiasításáért, illetve peresítéséért kiáltó szakma az első csatában elzárta fegyvereit természetes szövetségesétől.[14] Az ügyet kommentáló szociológus, Zolnay János - az oktatáspolitika által bevethető más módszerek mellett téve le voksát - lényegében a peresítés mint eszköz létjogosultságát kérdőjelezte meg.[15]
A felperes keresetében annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az alperes azzal a magatartásával, hogy III-76/59.304/2004. számú határozatával 2004. július 1-jével igazgatásilag és gazdaságilag integrálta a Bulgárföldi Általános és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Iskolához az Erenyői Általános Iskolát és a Kuti István Tagiskolát, a Komlóstetői Általános Iskolához a Fazola Henrik Általános Iskolát, valamint a Selyemréti Általános és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Iskola és Városi Pedagógiai Intézethez a József Attila Általános Iskolát úgy, hogy közben a beiskolázási körzethatárokat az igazgatási összevonásnak megfelelően nem módosította s így a felperes által képviselt cigány, illetve hátrányos helyzetű gyermekeket jogellenesen elkülönítette, illetve a jogellenes elkülönítést fenntartotta, megsértette a felperes által képviselt tanulók mint társadalmi csoport egyenlő bánásmódhoz való jogát.
Kérte továbbá annak megállapítását, hogy az alapító okiratban és a közgyűlési határozatban megjelölttel ellentétben az alperes nem tesz megfelelő és elégséges lépéseket az integráció megvalósítása érdekében, és ezzel összehasonlítható helyzetben lévő, ám etnikai származásuk, illetve társadalmi helyzetük alapján különböző gyermekeket a többséghez tartozó gyermekekkel való összehasonlításban lényegesen hátrányosabb helyzetbe hoz. Kérte alperes kötelezését a jogsértés abbahagyására és az ilyen, valamint hasonló
- 159/160 -
jogsértésektől való eltiltását, arra kötelezését, hogy a 27480/2003. OM-közleménynek megfelelően [és a 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 39/E. §-ában foglaltaknak a megvalósításával] szüntesse meg a sérelmes helyzetet. Kérte alperes arra kötelezését, hogy a jogsértés elkövetése miatt a Magyar Távirati Irodához eljuttatott közleményben fejezze ki sajnálkozását.
Indoklása szerint az alperes által megvalósított igazgatási és gazdasági integráció nem járt együtt a szükséges szakmai integrációval, ennek hiányában pedig az a jogellenes elkülönítés, amely korábban is tapasztalható volt, változatlan formában fennmaradt. Az iskolákba járó cigány és hátrányos helyzetű gyermekek mind az oktatásba történő bekapcsolódás feltételei, mind az oktatásra vonatkozó követelmények megállapítása, mind pedig az oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások biztosítása és igénybevétele tekintetében hátrányos megkülönböztetést szenvednek el.
A felperes által csatolt alapító okiratok és szakértői vélemények egyértelművé teszik: az alperes azzal, hogy igazgatásilag összevonta a perbeli iskolákat, ám a beiskolázási körzethatárokat az intézményeken belül elkülönülten fenntartotta, illetve nem bontotta le, látszólag ugyan megfelel az egyenlő bánásmód követelményének, ám mulasztásával a tagiskolák cigány tanulóit közvetetten hátrányosan különböztették meg. A körzethatárok módosításának, illetve az alapító okiratban vállalt integrációnak az elmulasztása oda vezetett, hogy a tagiskolákban tanuló cigány gyermekeket jogellenesen különítették el a bázisintézményekben tanuló nem cigány gyermekektől.
Mivel az elsőfokú ítélet nem az oktatás körülményeinek összevetését követően, hanem az állítólagos felperesi bizonyítás elégtelensége miatt utasította el a keresetet, a vonatkozó iratanyagot csak kivonatosan ismertetem. A CFCF állította, hogy az oktatásba való bekapcsolódás feltételei és az oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások biztosítása és igénybevétele terén a székhely és a telephelyi iskolák között olyan különbség áll fenn, amely a cigány/hátrányos helyzetű gyerekeket nem cigány/hátrányos helyzetű társaikhoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányos helyzetbe hozza. E körben az alperest nagy mennyiségű iratanyag csatolására kötelezte a bíróság. Az iratokból a valós helyzetről ugyan keveset lehetett megtudni -például a számítógéppark és az osztályok felszereltségének tekintetében -, ám az alperes képviseletében eljáró oktatási osztályvezető a tárgyalás során elismerte: a cigány iskolákban azért kevesebb az angoltanár, mert a szülők nem jelezték igényüket arra, hogy a német helyett inkább az angol nyelv oktatását szeretnék. A 2004/2005-ös tanév végén megejtett különballagást szintén az alperesi képviselő az iskolák hagyományainak megőrzésével magyarázta. Azt sem vitatta, hogy a József Attila Általános Iskolában nincs tornaterem és elkeserítő fizikai állapotok uralkodnak. A bíróság ekkor nyilatkoztatta a felperest, hogy vajon az iskola bezárását kívánja-e. Ilyen kereseti kérelmet azonban a felperes nem terjesztett elő.
Miután az Ebktv. 2004. január 27. napján lépett hatályba, annak 4. § b) pontjára, 8, 9, 10, 12, 20. és 27. §-ára hivatkozott a kereset. Felhívta ezen felül a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Kötv.) 121. § (1) bekezdés 14. pontját, a Ptk. 76. és 84. §-át, valamint a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 39/E. §-át. Az Ebktv. 19. §-a alapján lefolytatandó bizonyításról a felperes már a keresetben, de később, a kimentési bizonyítás pontos folyamatát modellezve is ismertette álláspontját. A hátránnyal kapcsolatban kifejtette, hogy az elkülönítés hátrány, mert az azonos emberi méltóságot kérdőjelezi meg.
A kereset szerint a jogellenes elkülönítést és az integrációnak az alapító okiratban vállaltakkal szembeni elmulasztását az alperes egy integrációs terv megalkotásával és végrehajtásával tudja a leghatékonyabban orvosolni, s a jelenlegi illegális helyzetnek is ez az adekvát megoldása. A perben tanúmeghallgatást nem folytattak le, és a szakértőket sem hallgatta meg a bíróság. Mind a felperes, mind az alperes saját szakértőkkel bizonyított, ami a bírói gyakorlat értelmében úgy vehető figyelembe, mint a peres felek előadása. Míg azonban az alperesi oldalon a peres képviseletet is ellátó oktatási osztályvezető jegyezte a szakértői véleményeket, addig a felperes Derdák Tibor szociológus szakvéleménye mellett további kettőt szerzett be: a perben érintett két miskolci cigány iskolában Step by step programot megvalósító Deák Éva, az Ec-Pec alapítvány volt igazgatója és Szőke Judit közoktatási szakértő véleményét. A bizonyítékok értékelése során a kompetenciabeli különbségeket és a szakvélemények elkészítésének körülményeit természetesen figyelembe vehette a bíróság.
Gyakorló jogászok az Ebktv. hatálybalépése óta érdeklődéssel várták a bíróságok álláspontját az etnikai származáson alapuló (statisztikai) bizonyítás kérdésében. A perben az alperes az adatvédelmi szabályokra való hivatkozással megpróbálta a név nélkül kért, csupán statisztikai adatok szolgáltatását megtagadni mind az etnikai származás, mind pedig a hátrányos helyzet vonatkozásában.[16] A hátrányos helyzet természetesen nem különleges adat, s nyilvántartása közérdekű célt szolgál, amennyiben ezen alapul az integrációs normatívához való hozzájutás. A kereset részben azért alapult a hátrányos helyzetre is, mert annak nyilvántartásával, illetve az azon alapuló adatszolgáltatással kapcsolatban a CFCF nem látott problémát.
- 160/161 -
A bíróság, elfogadva a felperes által hangsúlyozott distinkciót a percepción és az önbevalláson alapuló etnikai származás között, valamint elfogadva, hogy csupán az utóbbi különleges adat, amelynek kezelését beleegyezéshez köti az adatvédelmi törvény, elutasította az alperes álláspontját.
Három tárgyalási napot követően az elsőfokú bíróság a CFCF keresetét elutasította. Az alperes védekezését az alábbiak szerint foglalta össze. Az alperes szerint a felperes megfelelő módon nem bizonyította azt, hogy az iskolákban van olyan társadalmi csoport, amelynek érdekében a felperes keresetindítási joggal rendelkezne. Ezen túlmenően utalt arra, hogy a felperes keresetében előadottak nem alkalmasak a hátrányos megkülönböztetés megállapítására, még abban az esetben sem, ha a felperes bizonyítani tudja, hogy van olyan társadalmi csoport, amelynek érdekében kereset indítására jogosult. A felperes által hivatkozott önkormányzati határozatot követően ugyanis újabb közgyűlési határozat született, amely a perbeli iskolák alapító okiratát módosítva megszüntette az intézmények körzete tekintetében a formálisan fenntartott székhely és telephely szerinti megkülönböztetést. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás anyagából megállapítható: az alperes az integráció keretében minden jogszabályi kötelezettségét betartotta, az integráció folyamatos, és a Miskolcon e körben tett lépések országos szinten is elismertek.
A megyei bíróság ítéletében mindenekelőtt arra mutat rá, hogy az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség megteremtése fontos társadalmi célkitűzés. Ezt ismerte fel a jogalkotó akkor, amikor külön jogszabályt alkotott ennek előmozdítására, melyben az állam, illetve a társadalom egyes intézményei számára e körben kötelező jellegű feladatokat írt elő. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy az egyenlő bánásmód, illetve az esélyegyenlőség csak akkor valósulhat meg teljes körűen, ha ennek jelentőségét felismerve nem csupán az állami kényszernek, hanem saját belső meggyőződésük alapján a jogszabályban meghatározott elveknek megfelelően járnak el a társadalom természetes személy tagjai és intézményei a társadalmi érintkezés során. A bíróságnak nem lehet más a feladata, mint annak vizsgálata, hogy egy adott ügyben a perben álló felek a jogszabályoknak megfelelően jártak-e el. Ezért jelen esetben a bíróság csupán azt vizsgálta, hogy az alperes az ügy kapcsán releváns jogszabályokat betartotta-e, illetőleg hogy a felperes a jogszabályok betartásának vizsgálatát milyen körben kérhette a bíróságtól.
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 20. § (1) bekezdése alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt bíróság előtt személyiségi jogi pert indíthat társadalmi és érdekképviseleti szervezet, ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése olyan tulajdonságon alapul, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása és a jogsértés személyek pontosan meg nem határozható nagyobb csoportját érinti. A megyei bíróság megítélése szerint a felperest a közérdekűigény-érvényesítés lehetősége a hátrányos helyzetű gyermekek vonatkozásában nem illeti meg. A hátrányos helyzet ugyanis nem az egyes ember személyiségének lényeges vonása, még akkor sem, ha a családi körülmények, illetve a szociális háttér hosszú távon valamilyen formában kihatással lehet az ember személyiségére. Az alperesi védekezés kapcsán a megyei bíróság mindenekelőtt rámutat: köztudomású, hogy a perrel érintett iskolákban jelenleg és korábban is nagyobb számú roma gyermek folytatta és folytatja tanulmányait. A jogszabály nem határozza meg, mi tekinthető nagyobb számúnak. A bizonyítás e körben a felperesen volt. Az általa csatolt szociológiai felmérések a megyei bíróság megítélése szerint a számszaki adatok tekintetében megfelelők.
A vonatkozó jogszabályok alapján az állapítható meg, hogy a szakmai integráció megvalósítása az adott közoktatási intézmény feladata. Jelen esetben az alperes a perbeli iskolák fenntartója, s a lefolytatott bizonyítási eljárás anyagából az állapítható meg, hogy az alperes a jogszabályban meghatározott kötelezettségeinek e körben eleget tett, az egyes iskolák pedagógiai programjának jóváhagyását nem tagadhatta meg. A pedagógiai programok megfelelősége tárgyában a felperes által hivatkozott, dr. Szőke Judit által készített szakértői véleményben foglaltak nem alkalmasak azt igazolni, hogy a programok nem felelnek meg a jogszabályban meghatározott követelményeknek.
Összefoglalóan: a megyei bíróság megítélése szerint az alperes azzal, hogy gazdaságilag és igazgatásilag integrálta a perbeli iskolákat, nem követett el jogsértést. A szakmai integráció megvalósítása az egyes oktatási intézmények feladata. Az iskolák pedagógiai programjai ezzel összefüggésben meghatározzák a feladatokat. Az alperes mint fenntartó a pedagógiai programok jóváhagyását nem tagadhatta meg, mert azok a jogszabályoknak megfelelnek. Az alperes bizonyította azt, hogy a perbeli jogvitával kapcsolatosan a jogszabályok által előírt kötelezettségeinek eleget tett, ezzel szemben a felperes az általános megállapításokon túlmenően semmilyen konkrét bi-
- 161/162 -
zonyítékkal nem tudta az alperes olyan tevőleges magatartását bizonyítani, melyből a jogsértés megállapítható lenne. Mindezekre tekintettel a megyei bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet szerint a megyei bíróság az ágazati jogsértés vizsgálatának különleges jelentőséget tulajdonított. Nem utalt azonban e körben valamennyi releváns rendelkezésre. A Kötv. 4/A § (1) bekezdése értelmében az egyenlő bánásmód követelménye a közoktatás valamennyi szereplőjére vonatkozik, valamennyi szegmensét és folyamatát át kell hogy hassa. Az ítélet szerint a "szakmai integráció megvalósítása az egyes oktatási intézmények feladata. Az intézmények ítéletben is rögzített szakmai önállósága a felperes álláspontja szerint nem csökkenti az önkormányzat mint intézményfenntartó feladat- és hatáskörét. Sót, az önkormányzat helyes döntései híján az intézmények a szakmai integrációt nem tudják megvalósítani. " Az ítéletből továbbá nem ismerhető meg, hogy az iskolák pedagógiai programjai milyen feladatokat határoznak meg a szakmai integrációval kapcsolatban.
Amikor 2004-ben az alperes önkormányzat a perbeli iskolák összevonásakor elmulasztotta azok felvételi körzeteit is összevonni, illetve amikor 2005-ben a körzeteket a beiskolázás lezárulását követően, a per adatai szerint nyilvános közzététel nélkül vonta össze, akkor ezzel megakadályozta az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését. A telephelyi iskolákban tanulók automatikusan nem nyerhettek fel-, illetve átvételt az ugyanazon intézmény más felvételi körzethatárok között működő székhelyiskoláiba, s az intézmények nem kezdhették meg a szakmai integrációt. Amikor a székhely és a telephelyi iskolák közötti összehasonlítás alapján észlelte a fenntartó, hogy az összevonáskor nem teljesül a tagintézményekben az azonos színvonalú ellátás, a pedagógiai programok jóváhagyását meg kellett volna tagadnia.
A per adataiból egyértelmű, hogy a telephelyi iskolában nemcsak a gyerekek szociális helyzete rosszabb, hanem lényegesen nagyobb arányban találunk cigány gyerekeket. Ez egyrészt a szociális helyzet és az etnikai származás közötti kapcsolatot támasztja alá, másrészt arra utal, hogy a cigány gyerekek lényegesen nagyobb arányban részesülnek felzárkóztató oktatásban, mint ugyanazon iskola nem cigány tanulói. A Kötv. 4/A. §-a szerint az egy intézményben oktatott cigány és nem cigány tanulóknak azonos feltételek szerint kell azonos színvonalú oktatásban részesülniük. Kérdéses, hogy a bulgárföldi iskola, amikor speciális foglalkozásokat tart a székhelyiskolában s felzárkóztatást a telephelyiben, megfelel-e ennek a rendelkezésnek. A felperes álláspontja szerint nem, mégpedig azért, mert az önkormányzat a beiskolázási körzethatárok módosításának elmulasztásával nem hozta az intézményt olyan helyzetbe, hogy a Kötv. 4/A. §-ának megfelelő pedagógiai programot dolgozhasson ki és hajthasson végre.
Az alperesnek a körzethatár-összevonással kapcsolatos mulasztása a telephelyi iskola körzetében élő gyermekeket jelentós arányban hátrányos helyzetbe hozza a székhelyiskola körzetében élő gyermekekkel szemben az iskolai szolgáltatások és az oktatás feltételei szempontjából. A telephelyi iskola környékén élő gyermekek között jelentősen nagyobb arányban találunk cigányt, illetve hátrányos helyzetűt, míg ez nem igaz a székhelyiskolára. Ez az Ebktv. 9. §-a értelmében - figyelemmel a 7. § (2) bekezdésére - közvetett diszkrimináció. A fenti megállapítások az Ebktv. 7. § (2) bekezdésébe, 9. §-ába, 10. § (2) bekezdésébe és a Kötv. 4/A. §-ába ütközően a felperes álláspontja szerint az elkülönítést, illetve a beiskolázási körzethatár mint látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő feltétel fenntartását támasztják alá oly módon, hogy e feltétel csupán látszólag semleges.
A felperes álláspontja szerint a perben rendelkezésre állnak azok az adatok, amelyek alapján a szegregáció ténye, illetve az ellátás terén a cigány/hátrányos helyzetű gyerekek nem cigány/nem hátrányos helyzetű gyerekekkel szembeni lényegesen nagyobb hátrányának ténye megállapítható. Maga az ítélet is elismeri, hogy "az oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások igénybevétele vonatkozásában az egyes iskolák között valóban vannak különbségek" (14. oldal 1. bekezdés). Indokolás nélkül azonban azt is megállapítja, hogy "az oktatással összefüggő juttatásokhoz való hozzáférés jelen per eldőlése szempontjából irreleváns". Ez utóbbi megállapítás a Kötv. 4/A. § (2) bekezdésébe ütközik.
A fentieken túl nem áll rendelkezésre olyan adat, amely kizárná, hogy a felperes által képviselt személyek etnikai származása/társadalmi helyzete és közvetett diszkriminációjuk, illetve szegregációjuk között ok-okozati összefüggés van. A felperes álláspontja szerint amennyiben a védett tulajdonság és a hátrányos megkülönböztetés egymástól nem függetleníthető, akkor a BH 2002. 90. számú jogesetben leírtak szerint a per a javára dönthető el. Az ítélet nem tartotta relevánsnak a BH 2002. 90. számú eseti döntést, mely szerint a különballagás során megvalósuló elkülönítés hátrányos megkülönböztetés volt. A felperes álláspontja szerint azonban jelen perben is releváns e döntés, hiszen nem csupán az aktív cselekménnyel,
- 162/163 -
hanem a mulasztással megvalósuló diszkriminációt is tiltja az Ebktv. A fenti esetben a bíróság azt vizsgálta, hogy függetleníthető-e a felperesek etnikai származásától a hátrányos megkülönböztetés. Ez a felperesi álláspontot támasztja alá a tekintetben, hogy mit kell a felperesnek bizonyítania. A másik eseti döntés - noha az Ebktv. hatálybalépését megelőző munkajogi jogvitában - a jelen perre is irányadóan rendelkezik a bizonyítási kötelezettség megosztásáról és annak jogpolitikai okairól.
A felperes által indított per tárgya az egyenlő bánásmód követelményének megsértése volt. Az Ebktv. 12. §-a értelmében az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti igények különösen személyiségi jogi per során érvényesíthetők. Az Ebktv. 19. §-a értelmében azonban a Polgári perrendtartás (Pp.) általános szabályaitól jelentősen eltérő a bizonyítási kötelezettség megoszlása az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban. Miután az ilyen eljárások közé tartoznak a személyiségi jogi perek is, a fenti rendelkezést jelen perben is alkalmazni kellett volna.
A miniszteri indokolás szerint a törvény előírja, hogy a közérdekűigény-érvényesítésre jogosult bizonyítja, hogy a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte, és a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport rendelkezik a törvény 8. §-ában meghatározott valamely védett tulajdonsággal. A felperesi oldal sikeres bizonyítása esetében az alperes kimentési bizonyítást folytathat le: mentesül a jogsértés megállapítása alól, ha bizonyítja, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta vagy az adott jogviszony tekintetében azt nem volt köteles megtartani.
Amennyiben az elsőfokú eljárásban az Ebktv. 19. §-a alapján folyt volna le a bizonyítás, az alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy az Ebktv. által az oktatás és képzés területére megengedett kimentési okok állnak fenn. Csak és amennyiben valamelyik kimentési ok fennállását igazolja, akkor bizonyíthatta volna, hogy a perbeli iskolákban nem etnikai származásuk, illetve társadalmi helyzetük alapján vannak elkülönítve bizonyos gyermekek. A kimentési bizonyítás tehát valójában a kimentési okok fennállásának pozitív bizonyítását jelentette volna. A felperes álláspontja szerint szükséges a bizonyítást másodfokon kiegészíteni.
Álláspontom szerint a köztudomású tényekre vonatkozó bizonyítási szabályokat a megyei bíróság nem megfelelő körben és módon alkalmazta. A Pp. 163. § (3) bekezdés első fordulata szerint a bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el. Az ítélet 9. oldalának 2. bekezdése szerint "köztudomású, hogy a perrel érintett iskolába jelenleg és korábban is nagyobb számú roma gyermek folytatta és jelenleg is folytatja tanulmányait". Álláspontom szerint nem ennek a ténynek van jelentősége a perben, hanem annak, hogy az anyaiskolák és a tagiskolák között a kereseti tényállásban meghatározott módon van-e etnikai származás szerinti szignifikáns arányeltolódás, azaz vannak-e úgynevezett cigány (tag)iskolák. Az a körülmény, hogy a perrel érintett iskolákban sok a roma tanuló, a szegregáció tekintetében önmagában nem bír jelentőséggel. Jelentőséggel bír azonban az, hogy vajon a már köztudomásúnak elfogadott tény alapján az is köztudomású tény-e, hogy az összevonások előtt fennállt az etnikai származáson alapuló szignifikáns különbség az iskolák tanulói között, és a felvételi körzetek összevonása hiányában ez fenn is maradt.
Az ítéletben a megyei bíróság megállapította, hogy a hátrányos helyzet "nem az egyes ember személyiségének lényegi vonása, még akkor sem, ha a családi körülmények, illetve a szociális háttér hosszú távon valamilyen formában az ember személyiségére kihatással lehet" (8. oldal, 6. bekezdés). Miután e következtetés indokát az ítélet nem tartalmazza s e körben az alperes sem terjesztette elő álláspontját, a felperesnek nem áll módjában reflektálni.
Az oktatásügyi jogalkotásért felelős közigazgatási államtitkár tájékoztatása értelmében a tárca álláspontja, hogy a Kötv. 121. § (1) bekezdés 14. pontjában foglalt hátrányos helyzet alkalmas arra, hogy az ember lényegi személyiségi vonásának minősüljön az Ebktv. alkalmazása szempontjából. A felperes e körben arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy megítélése szerint velünk született, illetve később önhibánkon kívül keletkezett helyzeteket, amelyeknek megléte személyiségünk kialakulását a külső környezet visszajelzései miatt is alapvetően befolyásolja, tekinthetünk a személyiség lényegi vonásának. Az alkotmányos esetjog hazánkban a vallást, a homoszexualitást és a fajt ilyennek fogadja el. Könnyen belátható, hogy a nem és a fogyatékosság is ide tartozik. Annak eldöntéséhez, hogy a hátrányos helyzet a személyiség lényegi vonása, a fenti kritériumrendszert, illetve a releváns alkotmányos esetjogot szükséges vizsgálni.
* * *
Az Esélyt a hátrányos helyzetű gyerekeknek alapítványt a hátrányos helyzetű (szegény) gyerekek iskolai emancipációjának és sikerességének elősegítése érdekében hoztuk létre. Úgy gondoljuk, hogy az iskolai sikeresség, a készségek és képességek fejlesztése nem elégséges, de mindenképpen szükséges feltétele a nyomor és megalázottság ördögi köréből való kitörésnek.
A rendelkezésre álló információk felhasználásával fel kell derítenünk a szegregáció struktúráit, módszereit, azonosítani a szegregálókat, és megkísérelni a hatályos jogszabályok érvényesítését velük szemben. Ki kell választanunk a roma gyerekek iskolai sikerességét elősegítő gyakorlatokat, és jutalmazni azokat. Ezeket a tevékenységeket a lehető legszélesebb körben kell kommunikálnunk, szövetségeseket keresve munkához.
Mivel mindannyiunkat érintő, súlyos társadalmi problémával állunk szemben, azt szeretnénk, ha támogatóink sikeres egyének és vállalatok lennének, hogy példát mutassanak, és ügyünk támogatásával is jelezhessék felelősségtudatukat. Munkánkat a lehető legnagyobb mértékű roma participáció mellett szeretnénk végezni, hogy minden lépésnél, minden szakaszban részt vegyenek romák vagy roma szervezetek, lehetőleg döntési szituációkban, irányítóként.
A jogérvényesítés általunk választott formája a stratégiai pereskedés. Az elkövetkező három évben körülbelül negyven ügyet szeretnénk lefolytatni. Meg kívánjuk támadni a tipikus szegregációs stratégiákat, pereket szeretnénk indítani lehetőleg minden megyében és a nagyobb városokban. Végül pedig ki akarjuk használni az összes lehetséges jogi utat: közérdekű igényérvényesítés, közigazgatási eljárás, panasz az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál, büntetőeljárás kiskorú veszélyeztetése miatt, kártérítési perek, beadvány az Alkotmánybírósághoz. Ügyeinket, amennyiben a hazai hatóságoknál nem lennének sikeresek, tovább kívánjuk vinni a nemzetközi bíróságokra, bár úgy gondoljuk, hogy a hazai bíróságok számunkra kedvező döntése lényegesen értékesebb, mint egy külföldön megnyert ügy.
Lehetőleg nem egyéni panaszosok vagy sértettek nevében kívánunk eljárni. Véleményünk szerint nem helyes az iskoláktól és az iskolákat fenntartó önkormányzatoktól nagymértékben függő, legkiszolgáltatottabb embereket konfliktusba kényszeríteni, ha ez elkerülhető.
Támogatni kívánjuk azoknak az érettségit adó középiskoláknak a munkáját, melyek hajlandók már az általános iskola felső osztályaiba járó roma gyerekekkel külön foglalkozni, őket és szüleiket felvilágosítani a továbbtanulás előnyeiről, majd segíteni ezeket a családokat és érettségihez juttatni a gyerekeket. Lehetőségeinkhez mérten rendszeres kapcsolatot igyekszünk kiépíteni a törvényhozás és a végrehajtás képviselőivel, tájékoztatva őket törvényhozói szándékaik megvalósulásáról, illetve annak akadályairól. Igyekszünk javaslatokat tenni jogszabálymódosításokra is.
Első perünk jogtechnikai szempontjairól olvashatnak ebben az írásban. ■
JEGYZETEK
[1] Leírását lásd a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda honlapján: www.neki.hu.
[2] Kertesi Gábor: A társadalom peremén. Romák a munkaerőpiacon és az iskolában. Bevezető, Budapest, Osiris, 2005.
[3] Szándékos oktatási szegregáció miatt elvileg szabálysértési felelősség is megállapítható a nevelési-oktatási tevékenység folytatására vonatkozó szabályok megszegé-
- 163/164 -
se miatt a 218/1999. (XII. 28.) kormányrendelet 142. § (5) bekezdése alapján. Az eljárást a rendelkezés (6) bekezdése szerint az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV) folytatja le. Miután a szándékot bizonyítani ilyen ügyekben szinte lehetetlen, talán nem csoda, hogy az egyébként nem szabálysértési hatóság profilú OKÉV ismereteink szerint a fentiek alapján még soha nem folytatott le eljárást. Eddig két ügyben indult szegregáló tanárok ellen büntető-eljárás kiskorú veszélyeztetése miatt. A tiszatarjáni ügyben úgy szüntették meg a nyomozást, hogy a szakértői vélemények beszerzését követően a tanárok felelősségét el sem kezdték vizsgálni. A büntetőügyben beszerzett szakértői vélemények aztán alapját képezték a fenntartó önkormányzatok és az iskola ellen indított közoktatási kártérítési pernek, amely a felperesek javára dőlt el a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságon (10.P.21.080/2001-77). Az ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.2931/2004. számon 2004. október 7-én tartott tárgyalásán hatályában fenntartotta. A kesznyéteni ügyben - amelyben a nyugdíj előtt álló, gyógypedagógiai képesítés nélküli orosztanár oktatta az enyhe fokban értelmi fogyatékos és a felső tagozaton hozzájuk csapott, rosszul viselkedő cigány gyerekeket - a nyomozást a tanárok tanúkénti kihallgatása mellett megszüntették, majd a pótmagánvádat a Miskolci Városi Bíróság elutasította (23.B.972/2005/14).
[4] Kötv. 84. § (7)-(15) bekezdés. Nem önkormányzati iskolákat az érintettek - ideértve a társadalmi szervezeteket is - diszkrimináció esetén bíróságra vihetnek, míg önkormányzati fenntartásúakat csak a Közigazgatási Hivatal foghat perbe - a jászladányi példa szerint nem sok kedvvel és sikerrel.
[5] Ebktv. 15. § (5) bekezdés.
[6] Ebktv. 20. §
[7] Szira Judit: Szegregáció ott, és itt nem, Népszabadság, Fórum, 2005. november 18.
[8] A strasbourgi kérelem elérhető: http://www.pili.org/library/brief_bank/chech/czech_ostrava_strasbourg.htm.
[9] Az ügyről bővebben lásd Branimir Plese: Racial Segregation in Croatian Primary Schools. Romani Students Take Legal Action, Roma Rights, 2002/3-4, http://www.errc.org.
[10] http://www.errc.org/cikk.php?cikk=2055&archiv=1.
[11] http://www.errc.org/cikk.php?cikk=2411.
[12] Az Európai Tanács 2000/43/EK irányelve a személyek közötti faji vagy etnikai származástól független egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról.
[13] A költségek szempontjából jelentős, hogy a CFCF-et mint közhasznú társadalmi szervezetet az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontja alapján teljes személyes illetékmentesség illette meg, tekintettel arra, hogy az egyesület képviselője akként nyilatkozott, hogy az egyesületnek az eljárást megelőző naptári évben folytatott vállalkozási tevékenységből származó jövedelme után társasági adófizetési kötelezettsége nem keletkezett.
[14] A CFCF dilemmáiról bővebben lásd Mohácsi Erzsébet: Hatévesen holtvágányon, Népszabadság, Fórum, 2005. október 31.
[15] Zolnay János: A miskolci próbaper, Népszabadság, Fórum, 2005. október 18.
[16] A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1993. évi LXXVII. törvény 7. § (1) bekezdésére hivatkozott, amely szerint valamely nemzeti, etnikai csoporthoz, kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A kisebbségi csoporthoz való tartozás kérdésében nyilatkozatra senki sem kötelezhető.
Visszaugrás
