Dr. Kajó Cecília: Helyszíni szemle az állatvédelmi eljárásokban[1] (Jegyző, 2020/1., 10-12. o.)

Állatok sorsát irodából megoldani nem lehet. A források és az infrastruktúra hiányát pótolhatja a kapcsolatrendszer, a civil állatvédő alapítványokkal és egyesületekkel való formális vagy informális együttműködés. Ne tekintsük ellenségnek a civileket, amiért újabb és újabb bejelentéseket tesznek az állatok sorsának megjavítása érdekében: kezeljük őket olyan partnerekként, akik a vizsgálat, a papírmunka és a felelősségre vonás mellett az ügy megoldásának másik, konkrét oldalát, az állatok elhelyezését, tartását, gyógykezelését, rehabilitálását és szükség esetén gazdásítását végzik el.

Akármilyen szuper gyepmesteri tevékenység folyik is a településen (és a skála másik oldaláról, a halálgyár gyepmesteri telepekről vagy a hasonlóan megdöbbentő "nincs szerződésünk gyepmesterrel" oldalról most nem ejtek szót), az állatvédő szervezetek bizonyosan a gyepmesterek által befogott állatok sokszorosát mentik meg (eutanázia nélkül) évente, tekintettel arra, hogy egyrészt a bírósági civil szervezetek nyilvántartása szerint országszerte ezernél is több szervezet alapító okiratában szerepel az állatvédelem mint vállalt feladat, másrészt mivel nyilvánvalóan nemcsak kóbor állatok befogását vállalják fel alkalmanként, hanem átveszik például a megunt idős állatokat, a fölöslegesen világra jött szaporulatokat, vagy például átvállalják a műtéti költségeket viselni nem tudó gazdák állatait is és még ezer "forrásból" érkezhet a pártfogásukba állat.

Az ezres nagyságrendű civil bázishoz képest évek óta nagyjából száz gyepmesteri telep próbál megbirkózni szerződéses feladataival az országban, a telepekre bekerülő kutyák száma az elmúlt években a következőképpen alakult:[2]

Ezt a táblázatot azért tartottam fontosnak közzétenni, hogy jól lássuk: nem lehet, és nem tudjuk minden segítségre szoruló állat életét megmenteni. Érezzünk felelősséget azokért a kevesekért, akik látókörünkbe kerülnek, akik életének megjavítása munkaköri kötelességünk, amiért részben vagy egészben (munkakörünktől függően) a fizetést kapjuk.

A kormányhivatalok szempontjából az állatkínzás bűncselekményi fokozatánál is sokat segíthetnek a civil szervezetek: a vonatkozó miniszteri rendelet[3] szerint ugyanis a lefoglalt élő állatokat állatkínzás miatt indult büntetőeljárás esetén a kormányhivatal feladata lenne elhelyezni - jól tudjuk, hogy erre sem alkalmas állattartó telep, sem az akár évekig tartó büntetőeljárás alatt szükséges tartási költség nem áll rendelkezésre a költségvetésben, így ezeket az állatokat is civil szervezetek őrzik meg a büntetőeljárás végéig.

Mi az, amit az irodában és mi az, amit csak a helyszínen tehetünk meg?

A kérelem/közérdekű bejelentés tartalma alapján további adatokat kérhetünk le például a lakcím-nyilvántartásból, megnézhetjük az ingatlan tulajdoni lapját, adatokat kérhetünk a települési szintű betekintést nyújtó ebregiszterből, vagy az önkormányzati ebnyilvántartásból. A címet megnézhetjük a google maps-ben, hogy tudjuk, várhatóan milyen ingatlanra számíthatunk (nem linkelhetem ide, de készített már a google maps autója olyan helyen fotót, ahol az illegális állatforgalmazással foglalkozó személy szállítójárműve és ketrecek is láthatóak az ingatlan előtt, ilyen szerencsénk persze kivételes esetben van). A bejelentés iktatásával elvileg megtörténik az állattartó korábbi ügyei iktatószámának összegyűjtése és aktán való feltüntetése is, így láthatjuk, hogy korábban milyen típusú problémákkal kapcsolatban milyen eljárást folytattak le, milyen szankciókat szabtak ki, nincs-e esetleg eltiltva az állattartó az állattartástól, a tiltás dacára esetleg hanyadjára kezdi újra[4] állatkínzó tevékenységét stb.

Visszatérő, jellegzetes ügynél érdemes egy internetes keresést is megtenni (szaporítótelep esetén kötelező), lehet hogy további más településeken is volt már akár sajtót is megjárt, elhíresült állatkínzási ügy, ebből következően kiszabott szankció, eltiltás, lehet hogy az elborzasztó putris körülmények között tartott állatokat egyébként netes hirdetési portálokon árulják tucatszámra.

Segíthet az internet külföldi állampolgárokkal kapcsolatban is, ha eredeti hazájuk sajtója foglalkozott már az ügyeikkel. A közelmúltban több elhíresült ügy kötődött külföldi állampolgárokhoz: az osztrák állampolgár söjtöri szaporító ellen Ausztriában több eljárás folyt állatkínzás miatt[5]; a barcsi szaporítótelep két idős holland tulajdonosa ellen Hollandiában folyt eljárás (amely eljárás elől a lefoglalt kutyák egy részével jöttek Magyarországra)[6]; Niklán egy német állampolgár ellen háborogtak a szomszédok, és az alapvetően birtokvédelmi problémának tűnő ügy kapcsán később derült ki, hogy a férfi ellen Németországban zoofília miatt folyt korábban eljárás[7]; a szaporítótelepekkel kapcsolatban álló olasz felvásárlók rendszeresen szerepelnek a police.hu oldal körözött személyek rovatában és egyéb viselt dolgaikkal is tele van az olasz sajtó, és folytathatnám a sort további esetekkel. A nevekre kiadott találatokból Google fordítóval annyit bizonyosan ki lehet hámozni, hogy állatkínzásról van-e szó, és mikor, hol, hány állat volt érintett az ügyben, éppen körözik-e az illetőt stb.

- 10/11 -

Az irodában összegyűjtött alapvető információk ismeretében megfelelően felkészülve tarthatunk helyszíni szemlét.

A helyszíni szemle - Ákr. alapján részleteiben immáron nem - jegyzőkönyvi formulája mellékleteként javaslom dr. Lorászkó Gábor állatorvos által készített check list használatát[8], amely több helyről letölthető a netről, lásd például a hivatkozásban az Állatorvosok az Állatvédelemért Alapítvány fb-oldalán.[9]