A Magyar Jog előző, 9. számában adta közre A polgári per befejezésének eszközei a hatályos eljárási törvény alapján című cikkem. Írásom azonban váratlanul dr. Kovács László szerkesztő teljes egyet nem értését kifejező másfél oldalas recenziójával együtt jelent meg,1 melyben a bíróság jogcímhez kötöttségét valló nézetemet kívánta cáfolni. Mivel a merőben gyakorlatias szempontú és indíttatású cikk - érthetően - nem fejti ki azt, amit A jogcímhez kötöttség kérdése a polgári perben2 című tanulmányom, az olvasó a bírálattal úgy találkozik, hogy az előző oldalakon az én erre vonatkozó érveimet meg nem ismerhette, ezért az észrevételben foglaltakra reagálni vagyok kénytelen.
Az 1980-as évek második felére a polgári perben a bírói hivatalbóliság elérte legmagasabb fokát. A törvénykező egy személyben volt nyomozó, a felek képviselője és ügyük bírája. Ha a bíró gondolkodott is azon, hogyan lehet pernyertes az, akinek nem azt ítélte meg, amit kért, akinek felhozott jogi érvei közül semmi nem volt helytálló, s olyan apróságokon, mit is írjon az ügy tárgyaként az ítélet fejrészébe, azaz tulajdonképpen mi iránt indított perben döntött, hiszen a kért jog nem volt azonos a megítélt joggal, jogalkalmazóként nem tehetett mást, mint amit tett. Bár a felperes keresetét alaposnak minősítő ítéletét helyben hagyták, de csak foglalkoztatta a másodfokú ítélet azon megállapítása, miszerint sem az immár jogerősen pernyertes felperes, sem az elsőfokú bíróság jogi érvei nem voltak helyesek. Adott esetben azt sem értette, miért változtatták meg a gépkocsija kicserélését követelő felperes keresetét elutasító ítéletét és kötelezték az alperest kijavításra rámutatva, hogy a felperest kicserélés nem illeti, de a többen benne van a kevesebb, miközben a felperes az egész eljárásban kimondottan tiltakozott járműve bármiféle kijavítása ellen.
Ha ilyen és ehhez hasonló kérdéseken hosszasan tűnődött is, eljárnia a hatályos jog és a hatályos jogon alapuló gyakorlat szerint kellett. Ez pedig a következőt mondta a számára:
A Pp. 1. és 3. §-a előírta, hogy derítse ki az igazságot. Abban, hogy ezeket a rendelkezéseket hogyan kell értelmezni, már egyetemi tanulmányai eligazították, s ugyanazt olvashatta a kommentárban is: "A polgári perben a bíróság az érdekkonfliktust a szocialista igazságosságnak megfelelő módon akkor lesz képes feloldani, ha az eljárás során kideríti a jogvita teljes tényállását... A szocialista bíróság ... a polgári perben is az objektív igazságot, a peres felek valódi jogait és egymáshoz való viszonyát tartozik felderíteni. A szocialista polgári perben fel kell tárni az ügy eldöntése szempontjából lényeges összes körülményeket. A szocialista bíróság nem elégszik meg az ügyek formális elintézésével, hanem feltárja a valóságos tényállást. Ebben nem akadályozhatja meg a felek esetleges pasz-szivitása sem. A Legfelsőbb Bíróság olyan iránymutatást ad a bíróságoknak, hogy az objektív igazságot még akkor is meg kell állapítaniuk, ha a bizonyítani köteles fél nem tesz eleget ez irányú kötelezettségének."3
E forrásokból megtudta, hogy a " burzsoá polgári eljárásjogi tudomány általában kétkedve tekint az objektív igazság polgári perbéli megállapíthatóságára, sőt egyes szélsőséges elméletek ezt nem is tekintik a bíróság feladatának. Az ilyen állásfoglalások ... tükrözik a tőkés rendszer elvei alapján megszervezett polgári per valóságos helyzetét: a burzsoá eljárási jogszabályok nemcsak általában nem kötelezik a bíróságot ... a valóságos tényállás megállapítására, hanem rendszerint még el is tiltják tények és bizonyítékok hivatalból történő felkutatásától, bizonyítási cselekmények hivatalból történő foganatosításától, ... lényegileg a felek által ösz-szehordott peranyagra, tényekre és bizonyítékokra szorítja...". A burzsoá ítélet ezért "csak az ún. alaki igazságot fogja tartalmazni", de a "burzsoá jogtudomány és perjogi szabályok ezzel nagyjában meg is elégednek."4
A 3. §-ban foglalt kitanítási kötelezettsége azt jelentette, hogy "a bíróság mindenben segítségére van az igazságát kereső félnek. Ez a megállapítás irányelv a bírák számára. A 3. § (1) bekezdésének az a kitétele, amely a jogi képviselő hiányára utal, ... nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a bíróság ... akár azt a felet is kioktassa, akinek van jogi képviselője a perben: ... kártérítési perben, pl. a bíróság figyelmezteti a jogi képviselővel rendelkező felet, hogy fennforognak az általános kártérítés igénylésének feltételei is. Ez a kötelezettség nemcsak az eljárási jog, hanem az anyagi jog körébe tartozó kérdésekre is kiterjed. A bíróság feladata annak minősítése, hogy a felperes által érvényesített igény milyen jogalapon kerülhet kielégítésre, miután a bíróság az anyagi jogot hivatalból alkalmazza. ... amennyiben azt állapítja meg, hogy a kereset jogcíme téves volt, esetleg a kereset által elérni kívánt cél más címen ... érhető el, erről ... tájékoztatnia kell. ... a bíróságnak fokozottan kell ügyelnie arra, hogy az érvényesíthető igények közül elsősorban azokat érvényesítse a fél, amelyek érdekének jobban megfelelnek."
A felperesnek ellenfelet is keresett, hiszen "ha a felperes a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igény érvényesíthető, ... a bíróságnak a ... felperest tájékoztatnia kell erről", s pl. "e tájékoztatása kerestében a hitelezőt figyelmeztetnie kellett volna, hogy kárigényét az adós munkáltatójával szemben érvényesítheti."5
A 4. § szerint a kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz csak általában volt kötve, jogról való lemondást, elismerést, egyezséget köteles volt figyelmen kívül hagyni, ha úgy ítélte meg, az ellentétes a fél érdekével, bármit is mondjon az.
Szorosan kapcsolódott ehhez a 146. § (3) bekezdésének rendelkezése, melynek alapján figyelmeztetnie kellett a felperest, hogy nem meríti ki az őt megillető jogokat.
A bíró a 164. § (2) bekezdése és a 165. § alapján nyomozott, mert az "1. §-ban foglalt célnak, valamint a 3. §-ban foglalt s a bíróság feladatát meghatározó rendelkezéseknek megfelelően a bíróságot a törvény korlátozás nélkül felhatalmazza arra, hogy az általa szükségesnek tartott bizonyítást hivatalból is elrendelhesse", illetve a "bizonyítás kiegészítését vagy megismétlését szabad belátása szerint bármikor elrendelheti, ha azt a per eldöntéséhez ... szükségesnek tartja."6
Ezen jogelvek a 215. §-ban, pontosabban az ahhoz kapcsolódó gyakorlatban csúcsosodtak és teljesedtek ki: "Az ítélkezési gyakorlat a 215. § szerinti korlátozást az összeg (mennyiség) vonatkozásában tekinti feltétlennek, vagyis nem ítél meg többet, mint amire a kereseti kérelem irányul, a jogalap (jogcím) vonatkozásában azonban nem tekinti irányadónak a korlátozást. ... ha a követelést támasztó fél által előadott tények valónak bizonyulnak, és ezek a kereseti (viszontkereseti) követelést megalapozzák, akkor a jogcím helytelen megnevezése miatt a keresetet illetve a viszontkere-setet elutasítani nem lehet. Erre figyelemmel a bíróságok, ha a felperes javára követelést látnak fennállani, ezt a kereseti összegen belül megítélik, bár a felperes egyáltalán nem jelölt meg jogcímet, vagy más, esetleg helytelen jogcímet jelölt meg."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
