1. Kevéssé ismert, hogy XIV. Lajos (1643-1714) környezetében 1661-ben tervezet, pontosabban javaslat (proposition) született arról, hogy a Habsburg dinasztiából származó uralkodó, I. Lipót német-római császár és magyar király (1657-1705) helyett a "Napkirályt" válasszák Magyarország királyává (rex electus). Ez a terv azonban több okból is megvalósulatlan, pontosabban megvalósíthatatlan elképzelés maradt. Itt szeretnénk utalni arra, hogy Magyarország mellett - a közép-kelet-európai térség országai közül - még Lengyelország állt a XVIII. században több jeles francia filozófus, politikai gondolkodó érdeklődésének középpontjában.
2. A francia felvilágosodás nagy filozófusának, jogászának és politikai gondolkodójának, Charles-Louis de Sécondat, Baron de la Bréde et de Montesquieu-nek (1689-1755) 1734-ben írt, rövid, "Réflections sur la monarchie universelle" című tanulmányában (az esszé 18. paragrafusában) azt írja, hogy "Európa ma már csak egy nemzetet jelent, amelyet több nemzet alkot; Franciaországnak és Angliának Lengyelország és Oroszország javaira éppúgy szüksége van, mint ahogy egyik tartományuknak szüksége van a többire...".
Csaknem másfél évtizeddel később Montesquieu az 1748-ban, a szerző nevének megjelölése nélkül publikált "A törvények szelleme" ("Esprit des lois") című munkájában foglalkozik Magyarországgal. A kor jeles francia gondolkodója erősen megkérdőjelezi Magyarország Ausztriától való függésének jogi alapját, pontosabban annak szükségességét. Rámutat azoknak a magyar sérelmeknek (gravamina) a megalapozottságára, sőt egyenesen jogosságára, amelyek a Habsburg-Lotharingiai-ház (dinasztia) dominanciájából adódnak.
Montesquieu érdeklődése a "Lettres persanes" ("Perzsa levelek") (1721) megírását, publikálását követően a különböző népek, etnikumok életének, szokásainak és jogának helyszíni tanulmányozása felé fordult. Amikor még az Egyesült Királyságban való tartózkodása során megismert barátját, Earl James Waldgrave-et (1684-1741) emisszáriusnak, követnek nevezték ki Bécsbe, VI. Károly császár, II. Károly cseh király és III. Károly magyar király (1711-1740) udvarába, Montesquieu is vele tartott. Valószínűleg 1728. április 5-én indultak el Párizsból, s május első napjaiban értek Bécsbe. Montesquieu néhány hetet töltött a történelmi Magyarország ("Hongrie historique") északi részein (a mai Szlovákia, Szlovák Köztársaság területén), s június 26-án már újra Bécsben volt, majd július 9-én hagyta el a várost. Említést érdemel, hogy Montesquieu Pozsonyban a Diaeta (felső tábla, főrendi tábla) általa megismert tagjaival, a főrendekkel (mágnásokkal) latin nyelven társalgott. Nem érdektelen utalni arra, hogy Montesquieu édesapja évtizedekkel korábban, 1685-ben, Conti herceg seregének katonájaként (tisztjeként) már járt Magyarországon.
3. Montesquieu jegyzetei magyarországi útjáról sajnos nem maradtak fenn. Hossszú utazása, távolléte után hazájába visszatérve, Franciaországban szerkesztette meg a Mémoires sur les Mines de Hongrie et Hartz" ("Emlékek Magyarország és a Hartz bányáiról") című feljegyzéseit, amelyekben találunk Magyarországra vonatkozó adatokat. Biztosan tudjuk, hogy meglátogatta a pozsonyi országgyűlést, Diaetát, majd Körmöcbányát, Besztercebányát és Újbányát, azaz a felvidéki ("Haute Hongrie") városokat, pontosabban azok közül is a legjelentősebbeket.
A fentebb említett feljegyzésekben ilyen részleteket találunk -magyar fordításban: "Magyarországon csak el kell vetni a gabonát a földbe és megterem. Ez onnan van, mivel Magyarországon a föld nem áll olyan jó művelés alatt és ott a szántóföldek többet pihennek." Avagy: "Három nagy jelentőségű hely van Magyarországon: Eszék, amely úgy hiszem, a Dráva és a Duna összefolyásánál fekszik; Belgrád és Temesvár; Orsova, a Duna partján ágyúütegekkel van a folyamon ellátva, amelyek megakadályozzák a törököket abban, hogy előnyomulhassanak." Montesquieu leveleiben is többször utal Magyarországra.
4. Gabriel Bonnot de Mably (1709-1785) - az 1748-ban publikált, a korában jól ismert, sokra értékelt "Droit public de l'Europe" című munka szerzője, melyben a szerződések ("traités") betartásának, respektálásának feltétlen szükségességét hangsúlyozza a nemzetközi jogban ("droit des gens") - 1781-ben alkotmánytervezetet dolgozott ki a lengyelek, pontosabban Lengyelország számára. Mably abbé, aki az erkölcs és a politika közötti összhangot elengedhetetlennek tartotta - vonatkozik ez különösen az 1763-ban publikált "Entretien de Phocion sur le rapport de la morale avec la politique" és
- 291/292 -
a "La législation ou les principes des lois" című, 1776-ban kiadott műveire -, már korábban, 1771-ben Jean-Jacques Rousseau-val (1712-1778) együtt hosszabb időt töltött Lengyelországban, miáltal módja volt megismerkedni a lengyelországi társadalmi és politikai viszonyokkal.
Rousseau a lengyelországi látogatást illetve utazást követően, 1771-1772-ben írott, de csak halála után kiadott munkájában a lengyel alkotmány, alkotmányos rendszer kérdésével foglalkozik. Itt utalunk arra, hogy Lengyelország (pontosabban a lengyel-litván föderáció, reálunió) 1791. május 3-án elfogadott alkotmánya az európai kontinens első írott alkotmánya. A Felvilágosodás jeles gondolkodójának ez az írása jól dokumentálja szerzőjének Európa e földrajzi térsége iránti érdeklődését.
5. A magyar politikai gondolkodásra már a francia forradalom előtt hatással vannak a francia filozófusok, enciklopédikus műveltségű gondolkodók. Montesquieu gondolatainak hatásáról tanúskodik Eszterházy Józsefnek 1785-ben közzétett, kevéssé ismert alkotmánytervezete, amelyben felismerhető az egyes államhatalmi ágak egymástól való elválasztásának gondolata. A korabeli, a politika iránt érdeklődő magyar közvélemény a francia forradalom győzelmét követően még inkább "vigyázó szemmel" figyelt Párizsra. Ennek jele az, hogy az 1789. augusztus 16-án elfogadott "Déclaration des Droits de l'Homme et du Citoyen"-t ("Az ember és polgár jogainak deklarációját") már 1789. augusztus 22-én magyar fordításban közzétették a bécsi Magyar Kurírban.
A hazai publikum, "közvélemény" európai mércével mérve is igen gyorsan - tegyük hozzá: rendkívül pozitívan, elismerően - reagált az ebben a 17 cikkelyt tartalmazó, angol és amerikai forrásokra is támaszkodó Deklarációban kifejtett eszmékre. A hazai közvélemény így Franciaországot is mintegy "hazájának" tekintette, természetesen a sajátja mellett. Mintha csak valóra vált volna Magyarországon (is) az a Benjamin Franklinnak tulajdonított mondás, miszerint "Tout homme a deux pays, le sien et la France" ("Minden embernek két hazája van, a sajátja és Franciaország").
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
