Haitsch Gyula: Adásvételi szerződés részben semmis voltának megállapítására nem ad alapot az, hogy a szerződés megkötésekor az annak tárgyát képező dolognak az eladó részben még nem volt a tulajdonosa (GJ, 2003/10., 25-27. o.)

I.

1. Az alperes az 1999. október 4-én kötött adásvételi szerződéssel műsorelosztó hálózatot adott el a felperesnek. A szerződéskötés időpontjában az alperes a szerződésben tett nyilatkozata szerint az egyik településen 7061, a szomszédos településen pedig 180 előfizető (háztartás) részére nyújtott műsorelosztó szolgáltatást. Az adásvételi szerződés tárgyát a hálózat részét képező műszaki eszközök, berendezések és más vagyontárgyak, vagyonértékű jogok, a hálózat jogszerű működéséhez szükséges hatósági engedélyek és a műsorelosztó hálózatot igénybevevő előfizetői helyek képezték (3. pont). A szerződés 5. pontja tartalmazta a feleknek a szavatossági igényekre vonatkozó megállapodását, és többek között kimondta, hogy szavatossági igények csak 2000. október hó 5. napjáig érvényesíthetők. A szerződés értelmében az eladó a szerződés tárgyát képező dolgokat 1999. október 15-ig volt köteles átadni, a vevő a dolgokat köteles volt "tételesen átvenni", és annak megtörténtét aláírásával igazolni. Ez, amint a szerződés 6.2. pontja megállapítja, egyben azt is igazolja "… hogy az átadott vagyontárgyak rendeltetésszerű használatra alkalmasak, és mindenben megfelelnek a jelen Szerződésben meghatározott feltételeknek." A felek megállapodtak abban is, hogy a felperes bérleti díj fizetése fejében az alperesnek bérbe adja a tulajdonába kerülő műsorelosztó hálózatot és távközlési eszközöket, amelyeket az alperes a megkötendő üzemeltetési szerződés keretében továbbra is működtetni fog. Az adásvételi szerződés 10.5. pontjában a felek rögzítették, hogy az alperesi eladó és a felperesi vevő vállalkozási szerződést köt, amelyben "… az Eladó vállalja a Vevő részére történő további építési feladatok ellátását a Vevő által nyújtott finanszírozás igénybevételével."

Az adásvételi szerződésben említett bérleti szerződést a felek 1999. december 1-jén megkötötték; ez a szerződés utóbb a felperes felmondása folytán megszűnt. Az adásvételi szerződés megkötését követően a felek között több kérdésben vita keletkezett, így felmerült az is, hogy a szerződés megkötésekor az egyik településen levő 180 előfizetői hely nem volt az alperes tulajdonában, mert ezeket az alperes az adásvételi szerződés megkötését követő napon szerezte volna meg, de az erre vonatkozó szerződés aláírása meghiúsult. Egyes vitás kérdésekkel kapcsolatban per is indult, amelynek során a felperes a Ptk. 306. §-a alapján szavatossági és azon alapuló kártérítési igényt, az alperes pedig - viszontkeresetként - vállalkozói díj iránti igényt érvényesített. A Választottbíróság ebben a perben a felperes keresetének részben helyt adott, míg az alperes viszontkeresetét elutasította.

2. A felperes 2001. november 23-án újabb keresetet nyújtott be a Választottbírósághoz, amelyben az 1999. október 4-én kötött adásvételi szerződés részben semmis voltának megállapítását és az alperesnek 9 000 000 Ft és kamatai megfizetésére kötelezését kérte. Keresetében hivatkozott arra, hogy az egyik településen levő 180 előfizetői hely nem volt az alperes tulajdonában, ebben a vonatkozásban tehát az alperessel kötött szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányul, és ezért semmis [Ptk. 227. § (2) bek.]. A 9 000 000 Ft és kamatai megfizetésére irányuló követelését a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdésére alapozta.

Az alperes válasziratában elismerte, hogy a szerződés szerinti 180 előfizetői helyet a felperesnek valóban nem tudta átadni, de ezek helyett a felperesnek más előfizetői helyeket ajánlott fel, amelyeket a felperes elfogadott. A "kompenzációképpen" átadott előfizetői helyek - az alperes előadása szerint - lényegesen korszerűbbek voltak. Az alperes hivatkozott a felek által 1999. október 14-én aláírt átadás-átvételi jegyzőkönyv 7.3. pontjára is, amely az előfizetői helyekre vonatkozóan megállapította, hogy a vevő a szerződéseket átvizsgálta és a minőségi csere ismeretében a teljesítést elfogadta. Az alperes ezek alapján a kereset elutasítását kérte, és kérelmet azzal is indokolta, hogy a jelent keresettel "azonos jogalappal, azonos tárgyban" a felperes által előterjesztett keresetet a Választottbíróság az előző perben már elbírálta.

3. A Választottbíróság a kereset elbírálása érdekében tárgyalást tartott. A felperes keresetét fenntartotta, és előadta, hogy nincs szó "ítélt dolog"-ról, mert a korábbi perben szavatossági és azon alapuló kártérítési igényt érvényesített, míg ebben a perben a szerződés részben semmis voltára hivatkozott. Vitatta az előfizetői helyekkel kapcsolatos kompenzációt. Az alperes 13 582 134 Ft vállalkozói díj és kamatai megfizetése iránt viszontkeresetet terjesztett elő.

A tárgyalást követően tett nyilatkozatában a felperes az alperes viszontkeresetével kapcsolatban előadta, hogy a vállalkozói díj és kamatai iránti igényét az alperes a Választottbíróság előtt korábban folyamatban volt perben - ugyancsak viszontkeresetként - már előterjesztette, és követelését a Választottbíróság elutasította, ebben a vonatkozásban tehát a per tárgya "ítélt dolog". A Választottbíróság által tartott újabb tárgyaláson a felperes keresetét felemelte; bérleti díj tartozás címén további 5 314 000 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadása szerint az alperes tartozása, amelyet 2000. december 28-án kelt levelében elismert, az 1999. december 1-jén megkötött - utóbb megszűnt - bérleti szerződésből származik.