A klímasemlegességi, a Clean Industrial Dealben megfogalmazott célkitűzések megvalósításának egyik fontos szegmense a kutatás-fejlesztés eredményeként létrejövő szellemi tulajdon, a zöld innováció. A szellemi tulajdon abszolút szerkezetű jogviszonyként jogosultja számára olyan kizárólagosságot teremt a hasznosításra, amelyből nem csupán a befektetések megtérülése remélhető, hanem a szellemi tulajdon értéke mentén versenyelőnyt is biztosít jogosultja számára. A zöld technológiák klímasemlegességi célokhoz kapcsolása azonban speciális jelleget is magában hordoz: kiemelt hangsúly helyeződik a szellemi tulajdon hasznosítására, a hasznosítás harmadik személy részére való engedélyezésére. A tanulmány a zöld technológiák jelentőségét, valamint az azokhoz kapcsolódóan megjelent tudásmegosztási modelleket vizsgálja.
One important segment of the climate neutrality / of the Clean Industrial Deal objectives is the intellectual property resulting from R&D, and the green innovation. As an absolute right, intellectual property gives its owner an exclusive right to utilize it, which not only provides a return on investment, but also gives the holder a competitive advantage in terms of the value of the intellectual property. However, the linking of green technologies to climate neutrality objectives also has a specific character: there is a particular emphasis on the exploitation of intellectual property and the licensing of exploitation to third parties. This paper examines the importance of green technologies and the emerging knowledge sharing models associated with them.
A 2019. évi európai parlamenti választásokat követően - az Európai Tanácstól és az Európai Parlamenttől kapott megbízatás birtokában - a Bizottság célként fogalmazta meg, hogy Európa 2050-re klímasemleges kontinenssé váljon; a 2020-tól 2030-ig tartó időszak legyen Európa digitális évtizede; az EU szerepe - a geopolitikai szempontok fokozott érvényre juttatása révén - erősödjön a világban. A 2019-2024-es időszakra megfogalmazott hat prioritás egyike az Európai zöld megállapodás (Green Deal), azzal a céllal, hogy az Európai Unió korszerű, karbonsemleges, erőforrás-hatékony, fenntartható és versenyképes gazdasággá váljon. A 2024-2029-es időszakra szóló stratégiai menetrendet az Európai Tanács a 2024. június 27-i ülésén fogadta el. Ez a stratégiai menetrend határozza meg az EU által a 2024-2029-es intézményi ciklusban követendő prioritásokat és stratégiai irányvonalakat, irányt szabva ezáltal az uniós intézmények munkájának. A Virágzó és versenyképes Európa prioritáscélon belül az Európai Tanács prioritásként tekint - többek között - az egységes piac elmélyítésére, különösen az energia, a pénzügyek és a távközlés területén; a zöld és digitális átállásra, többek között a valódi energiaunióra és az áttörést jelentő digitális technológiákba történő beruházásokra Európán belül; valamint az innováció- és vállalkozásbarát környezet előmozdítására. A bizottsági elnöki szavazás előtt Ursula von der Leyen az általa ismertetett Politikai Iránymutatásban[2] öt évre vonatkozó legfontosabb kezdeményezései között szerepeltette a dekarbonizációt és az ipari növekedést előmozdítani hivatott új Tisztaipar-Megállapodást (Clean Industrial Deal), illetve az innováció fellendítését célzó Európai Versenyképességi Alapot. A Tisztaipar-Megállapodás kezdeményezésen belül célként határozta meg
- a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó hatályos jogi keret végrehajtására való összpontosítást - a legegyszerűbb, legméltányosabb és legköltséghatékonyabb módon.[3]
- a 2040-re kitűzött 90%-os kibocsátáscsökkentési cél európai klímarendeletben való rögzítésének javaslatát
- egy az ipar dekarbonizációjának felgyorsításáról szóló jogszabály előterjesztését, amely támogatja az iparágakat és a vállalatokat az átállás során.
- A fosszilis tüzelőanyagoktól való további elmozdulás, az üzemanyagok közös beszerzésének megerősítése és a valódi energiaunióhoz szükséges irányítás fejlesztése révén továbbra is csökkenteni fogják az energiaárakat.[4]
- Fokozni fogják a tisztaenergiainfrastruktúrába és technológiákba történő beruházásokat, és prioritásként kezelik azokat.[5]
- A 2025-ben Brazíliában tartandó COP30-ra készülve felvázolják globális éghajlat- és energiapolitikai elképzelésüket. Emellett fokozni fogják a zöld diplomáciákat, és szorosabban együtt fognak működni a nem uniós országokkal szakpolitikájuk külső vonatkozásaival kapcsolatban.[6]
- A klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséhez innovatív technológiák széles skálájára lesz szükség
- 3/4 -
a mobilitástól az energiáig. A személygépkocsikra vonatkozó 2035-ös klímasemlegességi célkitűzés például kiszámíthatóságot teremt a befektetők és a gyártók számára. Ehhez technológiasemleges megközelítésre lesz szükség, amelyben az e-üzemanyagoknak szerepet kell játszaniuk a rendelet célzott módosítása révén, a tervezett felülvizsgálat részeként.[7]
A 2025. február 26. napján közzétett Tisztaipar-Megállapodás[8] egyik elemeként a Bizottság elfogadta a megfizethető energiára vonatkozó cselekvési tervet,[9] melynek célja a tiszta energia lehető leggyorsabb bevezetése, a villamosítás felgyorsítása, a belső energiapiac kiteljesítése fizikai összeköttetések révén, valamint az energiafelhasználás hatékonyabbá tétele és az importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése. Ezen célok elérésében, a zöld innováció előmozdításában a szellemi tulajdonjogok kulcsfontosságú szerepet játszanak, lévén jogi védelmet és ösztönzőket biztosítanak a környezetbarát technológiák fejlesztéséhez és terjesztéséhez.
A legtöbb országban a legszélesebb körben elérhető eszköz a magán K+F befektetések ösztönzésére a szellemi tulajdon rendszere. Mivel a gyártási rendszerek multinacionális értékláncokra épülnek, a szellemi tulajdon hasznosítása és fejlesztése a főbb szereplők, így a vállalkozások, a kutatás-fejlesztők közös erőfeszítéseit igényli. Mindemellett az egyetemek, a kutatóhelyi tudás és annak megosztása, az egyetemi spin-off-ok jelenléte markáns elemek a szellemi tulajdontranszfer területén, különös tekintettel a zöld technológiai kutatásokra.[10] A zöld technológiához kapcsolt gyártás hívei a szellemi tulajdonjogokat a technológiák, termékek és szolgáltatások innovációjának és elterjedésének, az együttműködés javításának, valamint a fejlődő országok jóléte előmozdításának alapvető eszközének tekintik.[11] Olyan eszköznek, amely megnyitja az utat a közvetlen külföldi befektetések előtt.[12] A külföldi befektetéseket elősegítő hatás különösen szembetűnő a magánvállalkozásoknál, az exportáló cégeknél a magas monopóliumszinttel rendelkező iparágakban.[13] Az ellenzők az innováció kumulatív jellege miatt azzal érvelnek, hogy a szellemi tulajdonjogok - különösen a szabadalmak és az üzleti titok, valamint bizonyos mértékig a szerzői jogok - lassítják az innováció ütemét, és akadályokat gördítenek a gyors elterjedés és elfogadás elé.[14] Hármas kihívással néz szembe ez a terület:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
