A zálogjog fogalomrendszere a jelzálogjogról szóló 1927. évi XXXV. törvénycikk szabályaival kristályosodott ki a magyar jogban. Az 1959-es Polgári Törvénykönyv adott összefüggő szabályozást az ingatlan jelzálogjogra, az ingó dolgokon létesíthető kézizálogjogra és a zálogjog harmadik, önálló fajtájának tekintett, (a birtokbavétel lehetőségének hiányában dogmatikailag természetesen jelzálogjognak minősülő) jogokon és követeléseken létesíthető zálogjogra.
A zálogjog újra kodifikálására 1996-ban az 1996. évi XXVI. törvénnyel (első zálogjogi novella) került sor. Az első zálogjogi novella honosította meg az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank hitelbiztosítéki modelltörvénye alapján a vagyont terhelő (lebegő) zálogjogot (Floating charge) és az ingó jelzálogjogot, valamint elevenítette fel az 1927. évi XXXV. törvénycikk által már ismert telekadóssághoz (Grundschuld) hasonló önálló zálogjogot.
A 2000. évi CXXXVII. törvény, a második zálogjogi novella az első zálogjogi novella által bevezetett új jogintézmények gyakorlati alkalmazása során felmerült nehézségeket igyekezett megoldani. Javította az önálló zálogjog, az ingó jelzálogjog szabályait. Rontotta a vagyont terhelő zálogjogra vonatkozó szabályozást, a vagyonnak "a zálogszerződésben meghatározott részén" létesíthető lebegő zálogjog fogalma helyébe a vagyon "önálló gazdasági egységként működtethető részén" létesíthető lebegő zálogjog fogalmát állítva.
(A 2000. évi CXXXVII. törvény javaslata előkészítésével párhuzamosan zajlott a bírósági végrehajtásról szóló törvényt módosító 2000. évi CXXXVI. törvény előkészítése. A 2000. évi CXXXVII. törvény tervezetének a vagyon önálló gazdasági egységként működtethető része elzálogosítására vonatkozó szabálya vetületeként a bírósági végrehajtási törvényt módosító 2000. évi CXXXVI. törvény tervezete tartalmazta az ehhez szükséges végrehajtási szabályt, a vagyon önálló gazdasági egységként működtethető része végrehajtási értékesítését.
A közjegyzői kamara a törvényjavaslatok előkészítése során jelezte, hogy a "vagyon önálló gazdasági egységként működtethető része" mint határozatlan jogfogalom nem lesz használható, nem ajánlott ennek a Polgári Törvénykönyvbe iktatása. Az észrevétel meghallgatásra talált, a
- 28/29 -
bírósági végrehajtási törvény módosításának tervezetéből el is tűnt a vagyon önálló egységként működtethető része végrehajtási értékesítésére vonatkozó szabály, ám a zálogjogi szabályok módosításáról szóló törvényjavaslatban a vagyon önálló gazdasági egységként működtethető részére vonatkozó lebegő zálogjog véletlenül, jogalkotói figyelmetlenségből benne maradt. Így jöhetett létre az új Polgári Törvénykönyvben a vagyont terhelő zálogjogot egészében mellőző álláspont indokául felhozott az az érv, hogy hiányoznak a vagyont terhelő zálogjog érvényesítéséhez szükséges bírósági végrehajtási szabályok. A 2004. évi XVII. törvény a pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47/EK Európai Közösségi irányelvnek a magyar jogba történő átültetéseként az óvadékot szabályozta újra, azt - egyelőre még csak - közelítve a zálogjoghoz.
Ezzel a zálogjogi rendszer nyugvópontra jutott. úgy látszott - Madách Imre szavaival - hogy
"Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Év-milliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát újítani kell."
Az idézet azonban Az ember tragédiája című drámából való és ez megbosszulta magát. Az új Polgári Törvénykönyv kodifikációs szerkesztő bizottsága múlhatatlan szükségét látta a zálogjogi rendszer újraalkotásának.
Az új Polgári Törvénykönyv 2006. évi első tervezete a zálogszerződésre, mint a zálogjog létrehozásának alapjául szolgáló jogügyletre vonatkozó szabályokat az 5. könyvben, a kötelmi jog különös részében helyezte el, kötelmi jogi, jellemzően diszpozitív szabályokként. A létrejövő jelzálogjogra mint korlátolt dologi jogra, értékjogra vonatkozó rendelkezéseket pedig, mint jellemzően eltérést nem engedő kógens szabályokat a dologi jogi 4. könyvbe illesztette. Az már ekkor sem volt világos, hogy a zálogszerződés a zálogjog létrehozására való kötelezettségvállalás, kötelező ügylet, annak alapján a zálogjog létrehozása (a zálogtárgy átadása, a zálogjog bejegyzése) pedig a dologi jogi rendelkező ügylet, a jogalapítás, egyben a zálogszerződés, a kötelező ügylet teljesítése, vagy fordítva, a zálogjog megalapításával reálszerződés módjára jön létre a zálogszerződés a felek között. Az új Polgári Törvénykönyvben a zálogszerződésre vonatkozó kötelmi jogi szabályok is a dologi jogi könyvbe kerültek. Ezzel úgy tűnik, hogy a felek jogait és kötelezettségeit meghatározó kötelmi jogi szabályok - a dologi jogba kerülve - kogenssé váltak.
A zálogszerződést az új Polgári Törvénykönyv törvényjavaslatának indokolása nem is jogcímet keletkeztető kötelmi jogi megállapodásnak, hanem sajátos dologi jogi megállapodásnak nevezi, ugyanakkor a törvény szerint a zálogszerződésből kötelezettség keletkezik a zálogjog megalapítására (birtok átruházás, a bejegyzési engedély kiadása, az elzálogosított jog vagy követelés kötelezettjének értesítése), azaz a zálogszerződés mégiscsak kötelező és nem rendelkező ügylet.
- 29/30 -
A zálogjog alapítása és létrejötte az új Polgári Törvénykönyvben élesen különválik. A zálogjog létrejöttéhez egyrészt annak megalapítása, másrészt a zálogkötelezettnek a zálogtárgyon való rendelkezési joga fennállása szükséges.
A megalapítás tehát a zálogszerződés megkötéséből, valamint annak alapján a kézizálogtárgy birtokának átruházásából, jelzálogjog esetén pedig a jelzálogjognak a megfelelő nyilvántartásba való bejegyzéséből áll. Ha a zálogkötelezettnek már a zálogjog megalapításakor fennáll a rendelkezési joga a zálogtárgyon (a zálogtárgy már létezik, a zálogkötelezett a dolog tulajdonosa, az elzálogosított követelés vagy jog jogosultja és a zálogjog létesítését terhelési tilalom sem gátolja), akkor a zálogjog megalapításával a zálogjog létre is jön. Egyébként csak akkor jön létre, amikor a zálogkötelezettnek a zálogtárggyal való rendelkezési joga is megnyílik. Az új Polgári Törvénykönyv a jogon vagy követelésen fennálló zálogjogot már nem tekinti önálló zálogjog típusnak, hanem azt jelzálogjoggá minősíti. (Nem ismeri továbbá a jelenlegi vagyont terhelő zálogjogot és az önálló zálogjogot sem). A kézizálogjog - jelzálogjog - jogot-, követelést terhelő zálogjog felosztás helyébe a kézizálogjog - jelzálogjog felosztás lép. Kézizálogjog: ingó dolgon, pénzen, értékpapíron. Jelzálogjog: ingatlanon, ingó dolgon, pénzen, értékpapíron, jogon és követelésen. Ehhez társul az óvadék mint sajátos zálogjog kézizálogjogként vagy követelésen alapított sajátos, de sehová be nem jegyzendő jelzálogjogként.
A zálogszerződés a zálogjog megalapítására vonatkozó kötelezettségvállalást tartalmazó megállapodás. Mindössze két kötelező eleme van: a zálogtárgy meghatározása és a biztosított követelés meghatározása. Ha ez a két elem szerepel a megállapodásban, akkor a zálogszerződés létrejön. Ami a zálogszerződést illeti, az új Polgári Törvénykönyv szakít a specialitás elvével. Sem a biztosított követelésnek, sem a zálogtárgynak nem kell egyedileg meghatározottnak lennie. A zálogtárgy fajta és mennyiség szerint, vagy egyébként körülírással is meghatározható. A meghatározás magában foglalhat olyan zálogtárgyat (ingó és ingatlan dolgot, jogot, követelést) is, amely még nem is létezik. Ami a zálogszerződést illeti, a zálogtárgy ilyen módon történő meghatározása ingatlan vagy más lajstromozott dolog, vagy lajstromozott jog esetén is lehetséges, elegendő ugyanis, ha a bejegyzési engedély határozza meg egyedileg a zálogtárgyat. Kizárólag fogyasztói zálogszerződésben követelmény a zálogtárgy egyedi azonosításra alkalmas módon történő meghatározása.
A biztosított követelést sem szükséges sem egyedileg, sem összegszerűen meghatározni. Lehetséges, de nem szükséges a követelés összeg és jogcím szerinti megjelölése. A követelés meghatározható akár "valamennyi jelenlegi és jövőbeni" követelésként is. Az új Polgári Törvénykönyv szerinti zálogjog tehát létrehozható a jelenleg ismert módon összeg és jogcím szerint
- 30/31 -
egyedileg meghatározott követelést biztosító biztosítéki zálogjogként, létrehozható a jelenleg ismert, a kielégítési összeg felső határát összegszerűen meghatározó és a zálogszerződésben pontosan meghatározott jogviszonyból vagy jogcímen fennálló, valamint a jövőben keletkező követeléseket felölelő keretbiztosítéki zálogjogként, de létrehozható valamennyi (azaz bármilyen jogviszonyból, bármilyen jogügyletből, bármilyen jogcímen fennálló valamint a jövőben keletkező minden) követelést biztosító és összeghatárt sem szabó zálogjogként is. Ezzel létrejött a minden követelést biztosító, azaz határtalan keretbiztosítéki zálogjog, amelynél a legmagasabb összeg, amely a zálogtárgyból behajtható, valójában az az összeg, amit maximálisan ki lehet préselni a zálogtárgyból. Egyedül a fogyasztói zálogszerződésnél követelmény a biztosított követelés összegszerű megjelölése.
A zálogszerződésre előírt alak az egyszerű írásbafoglalás. Ezzel a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzendő, azaz a nem lajstromozott ingó dolgokra, a követelésekre, valamint a nem lajstromozott jogokra vonatkozó jelzálogjogot illetően is megszűnt a közokirati követelmény a bejegyzés alapjául szolgáló zálogszerződésre, így a rendszerből kikerült, az ilyen zálogjogok egyetlen biztonsági eleme a legalábbis a zálogszerződés létrejöttét közokirati erővel bizonyító okirat.
A jelenlegi Polgári Törvénykönyv szerint zálogjogot jogszabály közvetlen rendelkezése, valamint hatóság határozata is létrehozhat. Az új Polgári Törvénykönyvnek a törvényes zálogjogra vonatkozó előírása szerint a jogszabály rendelkezése csak a zálogszerződést pótolja, a zálogjog alapításához szükséges további elemeket (birtokátruházás, bejegyzés) már nem. A hatósági határozatot, mint zálogjogot alapító aktust az új Polgári Törvénykönyv egyáltalán nem említi.
A jelzálogjog megalapításához a jelzálogjog nyilvántartási bejegyzése szükséges. Ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásba, lajstromozott dolog (hajó, légi jármű) esetén a megfelelő lajstromba, lajstromozott jog esetén a szabadalmi, a védjegy, a mintaoltalmi lajstromba, üzletrész esetén pedig a cégjegyzékbe kell a jelzálogjogot bejegyezni.
A nem lajstromozott dolgok, jogok, valamint a követelések jelzálogjoggal terhelése a hitelbiztosítéki (jelenlegi nevén: a zálogjogi) nyilvántartásba történő bejegyzéssel történhet.
A jelenlegi szabályok szerint a nem lajstromozott ingó dolgokat terhelő jelzálogjogot, valamint a ma még létező, de az új Polgári Törvénykönyvben már ismeretlen vagyont terhelő (lebegő) zálogjogot a közjegyzők jegyzik be a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett zálogjogi nyilvántartásba. Ez a zálogjogi nyilvántartás, mint a közjegyző, azaz igazságszolgáltatási hatóság által vezetett nyilvántartás közhiteles. A bejegyzés alapjául közjegyzői okirat, vagy közjegyzői
- 31/32 -
határozat szolgálhat. Fennáll tehát az a követelmény, hogy a közhiteles nyilvántartást közjogi jogalany, a közjegyző vezeti, a bejegyzés alapja pedig közokirat.
Az új Polgári Törvénykönyv szerint a nyilvántartás a hitelbiztosítéki nyilvántartás nevet viseli és nem csupán a nem lajstromozott ingó dolgokra vonatkozó jelzálogjogokat, hanem a követeléseken, valamint a nem lajstromozott jogokon alapított jelzálogjogokat, továbbá az úgynevezett "dologi hitelbiztosítékot magában foglaló egyéb finanszírozási formákat" is tartalmazni fogja, mégpedig a tulajdonjog fenntartással történt eladást, a faktoringot és a lízinget is. Ezek a jogügyletek a hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyzés nélkül csak a szerződő felek egymás közötti viszonyában rendelkeznek jogi kötőerővel, harmadik személyekkel szemben csak a bejegyzéssel válnak hatályossá.
A hitelbiztosítéki nyilvántartás ezzel az annak részét képező zálogjogi nyilvántartás is a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által működtetett, de minden közjegyzői vagy más hatósági kontroll nélkül üzemelő, internet alapú, elektronikus nyilvántartás lesz. Valójában egy internetes felület, amelyen a zálogjogosult és a zálogkötelezett, tulajdonjog fenntartással történt eladás esetén az eladó és a vevő, lízing esetén a lízingbevevő és a lízingbe adó, faktoring esetén a faktoráló és a faktor, a nyilvántartásra rendszeresített elektronikus űrlapokon közvetlenül csevegnek egymással. Jegyeznek be és törölnek a valóságban vagy létező, vagy nem létező jelzálogjogot, létező vagy nem létező, tulajdonjog fenntartással kötött ügyleteket, létező vagy nem létező lízing avagy faktoring ügyleteket, létező vagy nem létező zálogszerződések, létező vagy nem létező tulajdonátruházási szerződések, létező vagy nem létező lízing szerződések, létező vagy nem létező faktoring szerződések alapján.
A nyilvántartás a fentiek folytán nem is lesz közhiteles nyilvántartásnak tekinthető, hiszen a bejegyzéseket közvetlenül a chatelő felek végzik hatósági kontroll nélkül. Azt csak remélni lehet, hogy a felek által teljesített bejegyzések valóban jogügyleten alapulnak, a bejegyzéseket nem tréfának szánták, azok valós tartalmúak. A nyilvántartás csak arra jelent garanciát, hogy nincs olyan harmadik személyekre is kiható zálogjogi ügylet, tulajdonjog fenntartással kötött ügylet, lízing vagy faktoring ügylet, amelyet a nyilvántartás nem tartalmaz (negatív teljesség), de arra már nem biztosíték, hogy valóban létezik is az az ügylet, amelyet a bejegyzés jelez.
A zálogjog lényege a zálogjogosult előnyös kielégítési jogának biztosítása a zálogjoggal nem biztosított követelésekhez képest, valamint a zálogjoggal biztosított olyan követelésekhez képest, amelyeket később alapított, a ranghelyüket tekintve későbbi zálogjogok biztosítanak.
Ingatlanok, más lajstromozott dolgok, lajstromozott jogok esetén a lajstromi bejegyzés könnyen eligazít a rangsort illetően. Nehezebb a feladat a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjogok esetén. A ranghelyet ugyanis főszabályként a zálogjog alapítása, azaz a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzés időpontja határozza meg. A zálogjog megalapítása azonban nem
- 32/33 -
azonos a zálogjog létrejöttével. A megalapítással a zálogjog nem jön létre, ha a létrejöttéhez a rendelkezési jog még hiányzik. A valóságos rangsor, a rangsorban elfoglalt valóságos ranghely megállapításához tehát minden esetben vizsgálni kell, hogy a zálogtárgy nem korábbi zálogjogokkal terhelten került-e a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, ha igen, akkor azt pontosan milyen zálogjogok terhelik. Mindaddig, amíg ezt ki nem derítjük, csupán szurkolhatunk azért, hogy a kielégítési jogunkat valóban azon a ranghelyen gyakorolhassuk, amelyet a hitelbiztosítéki nyilvántartás a zálogjog megalapítása szerinti ranghelyként mutat.
A zálogjogi ranghely előzetes biztosítása, a ranghely előjegyzés az új zálogjogi szabályok alkalmazásával is működőképes jogintézmény. Ugyanakkor a specialitás elvének feladása (nem szükséges a zálogtárgy egyedi azonosításra alkalmas módon történő meghatározása, nem szükséges a zálogjogi teher összegszerű, szabatos, pontos meghatározása) már kizárja a megszűnő zálogjogi ranghellyel való rendelkezési jog gyakorlását, a megszűnő ranghely újabb, a törölt jelzálogjognál nem terhesebb jelzálogjoggal való betöltését, hiszen nem tudni, hogy a törölt zálogjog pontosan milyen mértékű kielégítési jogot adott, így annak helyébe milyen mértékű követelést biztosító zálogjog állítható.
A fix ranghely elve ezzel a magyar jogban megszűnik, dacára annak, hogy az új Polgári Törvénykönyv is lehetővé teszi a bejegyzett zálogjogok ranghelyének a megváltoztatását, a ranghelyszerződéssel a bejegyzett zálogjogok ranghelyének egymás közötti cseréjét.
Az új Polgári törvénykönyv a vagyont terhelő zálogjogot megszünteti. A kellően eltökélt jogalkotót nem ingatta meg, hogy a jogalkalmazók részéről nem merült fel ilyen igény, a vagyont terhelő zálogjogot hitelbiztosítékként leginkább használó pénzügyi intézmények pedig kifejezetten a vagyont terhelő zálogjog fenntartását kívánták.
Az új Polgári Törvénykönyv a vagyont terhelő zálogjogot a fajlagos ingó jelzálogjoggal, a hitelbiztosítéki nyilvántartásba a zálogtárgyak körülírással történő meghatározásával bejegyezhető ingó jelzálogjoggal látja helyettesíthetőnek. Ez az álláspont azonban téves. A vagyont terhelő zálogjog alá ugyanis ingatlanok, lajstromozott dolgok és lajstromozott jogok is tartozhattak, így a vagyont terhelő zálogjog jogosultja ezekre nézve is egyoldalú hatalmasságot szerzett arra, hogy a vagyont terhelő zálogjogot egyoldalú jognyilatkozattal, az úgynevezett átalakító ("kristályosító") jognyilatkozattal, e meghatározott vagyontárgyakat terhelő jelzálogjoggá alakíthassa át, majd az átalakítást követően ezekre az egyedi vagyontárgyakra a kielégítési jogát gyakorolhassa. A vagyont terhelő zálogjog megszüntetésével ez a hatalmasság megszűnt.
- 33/34 -
A telekadósság (Grundschuld) és a magyar jog szerinti önálló zálogjog közötti különbség mindössze az, hogy telekadósság csak ingatlanon, míg önálló zálogjog bármely zálogtárgyon létesíthető. A Magyarországon 1996. óta - ismét - létező önálló zálogjog mára nélkülözhetetlen jogintézménnyé vált a pénzügyi intézmények, elsősorban a jelzálogbankok hitelezési, finanszírozási és refinanszírozási tevékenységében. A joggyakorlat nem kívánta az önálló zálogjog megszüntetését, a pénzügyi intézmények kifejezetten igényelték, a Közjegyzői Kamara, a Magyar Jelzálog Bank Egyesület és mások pedig javasolták az önálló zálogjog megőrzését. A jogalkotó azonban tántoríthatatlan volt.
A fiduciárius hitelbiztosítékokat (biztosítéki célú tulajdonátruházás, biztosítéki célú engedmény, biztosítéki célú vételi jog) a bírói gyakorlat helyénvalónak, az új Polgári Törvénykönyv kodifikációs szerkesztő bizottsága viszont ördögtől valónak minősítette. Fiduciárius hitelbiztosítéknak tekintette az önálló zálogjogot is és úgy döntött, hogy mint ilyennek az írmagját is ki kell irtani. (A jogi irodalomban Bodzási Balázs bizonyította, hogy az önálló zálogjog nem fiduciárius hitelbiztosíték, de nem hittek neki.)
Az új Polgári Törvénykönyv megalkotás során azonban mégis kiderült, hogy az önálló zálogjogra szükség van. A kimondott szó viszont kötelez, ezért az új Polgári Törvénykönyv önálló zálogjog-szerűségként feltalálta az úgynevezett "különvált" zálogjogot.
Ez a zálogjoggal biztosított követelés átruházása nélkül másra átruházott zálogjog. Mégiscsak elválik tehát a zálogjoggal biztosított követelés jogosultja a zálogjogosulttól.
A zálogjog átruházása ugyanakkor biztosítéki céllal történik. A zálogjog átruházásának a célja, hogy az átruházott zálogjog megszerzőjének a zálogjog átruházójával szemben fennálló követelése biztosítékául szolgáljon, anélkül azonban, hogy a zálogjog átruházása az átruházott zálogjoggal biztosított követelés elzálogosítása lenne, ezt ugyanis egyszerűen alzálogjognak neveznénk és a zálogjogosult személyében nem is következne be változás, a zálogjoggal biztosított követelésen keletkezne zálogjog, az elzálogosított követelést biztosító zálogjogon pedig egyszerűen alzálogjog jönne létre. Ugye mennyivel egyszerűbb a "különvált" zálogjog, mint az önálló zálogjog? Ezt hívják jogfejlődésnek.
A hatályos Polgári Törvénykönyv szerint a követelésnek a zálogtárgyból való behajtása főszabályként bírósági végrehajtás útján történik. Ettől eltérő, a zálogjogosult által a bírósági végrehajtás közbejötte nélküli közvetlen értékesítés útján történő behajtásnak, csak a zálogjogosult és a zálogkötelezett külön megállapodása alapján, a megállapodásban előre rögzített feltételekkel van helye. Az új Polgári Törvénykönyv szerint a zálogjogosultnak egyoldalú hatalmassága van arra,
- 34/35 -
hogy a bírósági végrehajtás útján történő, vagy az azt mellőző közvetlen végrehajtást válassza. A zálogjogosult döntésébe a zálogkötelezettnek beleszólása sem lesz.
A zálogjogosult igényérvényesítési lehetőségének ilyen kiterjesztése ellen csupán a Legfelsőbb Bíróság (manapság már Kúriának hívjuk), a Magyar Országos Közjegyzői Kamara és a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara tiltakozott. A tiltakozásnak nem volt foganatja. Nem csoda, hiszen azoktól származott, akik nem csak elméletben, hanem a mindennapi gyakorlatban foglalkoznak ezzel a jogterülettel.
Az új Polgári Törvénykönyv tehát a zálogjogosult egyoldalú döntése alapján lehetővé teszi a követelésnek a zálogtárgyból bírósági végrehajtáson kívül történő kielégítését
- a zálogtárgynak a zálogjogosult általi közvetlen értékesítésével,
- az elzálogosított jognak vagy követelésnek a zálogjogosult általi érvényesítésével, avagy
- a zálogkötelezettnek tett vételi ajánlat és annak a zálogkötelezett általi elfogadása útján a zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult általi megszerzésével.
Az igények ilyen, független igazságszolgáltatási hatóság közreműködése és folyamatos kontrollja nélkül történő érvényesítése nyilvánvalóan zökkenőmentesen, a zálogjogosult és a zálogkötelezett - mint földre szállt angyalok - harmonikus együttműködésével, példaszerűen a jóhiszeműség és a tisztesség követelményei szerint fog megtörténni.
A zálogjog reformja nem lenne kerek új jogintézmény kodifikálása nélkül. Ez a zálogjogosulti bizományos. A zálogjogosulti bizományos kijelölése egyoldalú jognyilatkozattal történik ugyan, de annak alapja nyilvánvalóan a zálogjogosult és a zálogjogosulti bizományos közötti megbízási, bizományi szerződés. Zálogjogosulti bizományos kijelölése esetén a zálogjogosult a zálogjogosulti jogait nem gyakorolhatja, a zálogjogosulti jogok gyakorlója a zálogjogosulti bizományos, a zálogból való kielégítési jogot is a zálogjogosulti bizományos jogosult gyakorolni, ugyanakkor ő köteles teljesíteni a zálogjogosulti kötelezettségeket.
A zálogjogosulti bizományos nem egyszerűen a zálogjogosultak képviselője, nem képviselőként, hanem - miként a bizományos általában - a saját nevében, bár a megbízója javára jár el. A zálogjogosulti kötelezettségeket sem képviselőként, hanem a saját nevében, bár a megbízó terhére teljesíti. A zálogjogosulti bizományos kijelölése a zálogjogosultak helyzetét azért könnyíti meg, mert a zálogjogosultak személyének változása a zálogjogosulti bizományos jogállásán nem változtat, így nem szükséges a változásnak a nyilvántartásokon történő átvezetése, ott továbbra is egyedül a zálogjogosulti bizományos szerepel.
Több zálogjogosult (szindikált vagy konzorciális hitel) esetén pedig nem szükséges valamennyi zálogjogosultnak a nyilvántartásban történő szerepeltetése, a zálogjogi jogviszonyban nem szükséges mindegyikük jogcselekménye vagy nyilatkozata. A zálogjogosulti jogállás a zálogjogosulti bizományos személyében koncentrálódik.
- 35/36 -
Összegzés: Nem lehet kétséges, hogy 2014. március 15-től, az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésétől kezdve Magyarországon az új Polgári Törvénykönyv szerinti szabályozás lesz a legjobb hatályos zálogjogi szabályozás. Az majd elválik a puding kóstolgatásakor, hogy valóra váltak-e az új Polgári Törvénykönyv célkitűzései. Hatékonyabbá lett-e a biztosítéki rendszer, mint volt, előnyösebb-e a hitelezők számára, úgy, hogy ugyanakkor fokozottabb védelmet jelent az adósok számára, mint amilyet a korábbi szabályozás jelentett.
Bár a hitelbiztosíték nem lehet fiduciárius, a bizalmunk töretlen.■
Visszaugrás
