Ez a tanulmány a német Internet szabályozás esetjogát vizsgálja az elmúlt három-négy év fejlődésének tükrében. A német jog túlnyomó részével ellentétben, amely változatlanul jogszabályon alapul és nagymértékben kodifikált, az internet jog esetében az esetjoga meghatározó. Németország, csakúgy, mint a többi ország, késlekedett válaszolni az elektronikus kereskedelem (e-commerce) jogi problémáira és lefektetni a szükséges jogszabályokat. A helyzet mostanra megváltozott, mivel a német törvényalkotó a közelmúltban megalkotott számos, az elektronikus kereskedelemmel és az elektronikus távközléssel kapcsolatos jogszabályt. Ezen jogterület átfogó kodifikációja azonban még mindig nem történt meg. Az internettel felmerült újszerű jogi kérdések esetjoga eddig sokkal inkább a régi jogszabályok alkalmazásán alapult, mint az újabb, e célból létrehozott jogszabályokon. Kétségtelen, hogy egy idő után az új jogszabályoknak is meglesz az esetjoga, de ez a tanulmány most az eddigi fejleményekre koncentrál.
Érdekes megfigyelnünk, hogy az a Németország, amelyik a múltban arról volt híres, hogy polgárai nem rohannak a bíróságokhoz megoldani a jogvitáikat, az internet jogi vitákkal kapcsolatban mennyire másképp reagál. Az a benyomásom, különösebb statisztikai bizonyítékok nélkül, hogy a német bíróságokon sokkal több ilyen ügy merült fel, mint az Egyesült Királyságban, és azok száma megközelítheti, vagy akár meg is haladhatja az Egyesült Államokbeli hasonló perek számát. Az ok túlnyomórészt abban rejlik, hogy az Egyesült Királyságban sokkal valószínűbb, hogy az ügyeket a Legfelsőbb Bíróság tárgyalja két ügyvéd (barrister, illetve solicitor) közreműködésével. Ezért csak a gazdasági haszonnal kecsegtető ügyben indít valaki pert. Németországban ezzel szemben az ügyeket első fokon a tartományi bíróságok (Landgericht) vagy akár a helyi bíróságok (Amtsgericht) tárgyalják. Ez a német bírói szervezet tartományokon alapuló decentralizálása miatt van. Ennél fogva az ügyek sokkal kevesebb költséggel járnak, s ez csökkenti az akadályát a bírósági eljárásnak. Ez, a bíróságokat terhelő nagyfokú jogi aktivitás tükröződik az internet joggal foglalkozó német weboldalak iránti érdeklődésben is. Bármik is az okok, az ügyek száma jelentékeny Németországban. A bírói gyakorlat azonban nem teljesen egységes. Az alsóbbfokú bíróságokra kötelező precedens rendszer hiánya miatt, valamint azért, mert a legtöbb ügyben fellebbezés hiányában nem kerül a jogvita a magasabb fokú bíróságokhoz, ezen jogterület kevésbé szervezetten fejlődött, és így nehezen rajzolódik ki az esetjog következetes vonulata.
Nagyon sok olyan eset merült fel eddig, amelyek - mint az Egyesült Államokban is - a védjegy vagy társaságok neveinek jóhiszemű használatától az ún. domain-kalózkodási vitákig terjednek. Ez utóbbiakban jól ismert társaságok vagy termékek neveit domain névként olyan személyek jegyeztetik be, akik az ismertséget akarják ily módon kihasználni. Több ezerre tehető az eddig felmerült ilyen esetek száma Németországban.
A domain nevek kiadásáért Németországban felelős szervezetet, a De-Nic-et a jogviták következtében megsürgették, hogy változtasson gyakorlatán. Nagyszámú jogvita keletkezett ugyanis Németországban abból a súlyos gondból, hogy ott még internet kapcsolat meglétének kötelezettsége nélkül is le lehet foglaltatni domain neveket. Az Egyesült Államokban még ott is jogsértőnek tekintik a domain név lefoglalását önmagában, ahol már a név bejegyzése ellentmondás nélkül megtörtént. Ezzel szemben néhány német bíróság úgy vélekedett, hogy mások jogai nem sérülnek magától a lefoglalástól, csak ha a domain név valóban használatban van, vagy megállapítható, hogy nem mások jogainak megsértése céljából jegyeztették be. A lefoglalás lehetőségét mára megszüntette a De-Nic. Amennyiben a domaint bejegyzik, annak egy weboldalt fenn kell tartania. Mint más nyilvántartó ügynökségeknél, a neveket itt is egy "előszörjött", "először lefoglalt" szűrőn át bocsátják ki, anélkül, hogy vizsgálnák, hogy annak a szervezetnek vagy személynek van-e ahhoz a névhez joga, vagy az sérti-e egy másik fél jogait. A De-Nic így egy kártérítési klauzula előírása helyett felmenti magát a felelősség alól a névvel kapcsolatos viták esetére. A szervezet gyakorlatát nem véletlenül támadják. A "De-Nic"-ügyben a frankfurti városi bíróság megállapította, hogy egy domain név birtokosának - aki lefoglalta a nevet, de nem használta - bejegyzés iránti kérelmének visszautasítása egy érdekelt és alkalmas fél javára ellentétes a német versenyjoggal.
A domain nevek lefoglalása vagy használata három meghatározó alapjoggal ütközhet Németországban, mely tény előre keltezi az internet jogi viták számának növekedését. A német Polgári Törvénykönyv (BGB) 12. §-a mondja ki a névviseléshez való jogot, amely rendelkezés 1900 óta védi a névhasználatot mások jogsértéseitől. A jogi és természetes személyek nevei egyaránt védelem alatt állnak, továbbá a mozaik és fantázia nevek is. Sok ügyben kizárólag ezen rendelkezés alapján döntöttek a bíróságok. A BGB 138. §-ba-mely rendelkezés a közrendbe ütköző szerződések általános tilalmát mondja ki - ütköznek a név átruházására irányuló azon szerződések, amelyek harmadik fél jogait sértik. Meg kell még említenünk a német védjegy törvényt, amely az Európa Tanács utasításán alapul, s a bejegyzett védjegyeket és a megjelölések egyéb formáit védi. Végül fel kell sorolnunk a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényt, amelynek 1. §-a ideiglenes intézkedések meghozatalát teszi lehetővé olyan személyek ellen, akik üzleti tevékenységük folyamán a verseny következtében olyan cselekményt követnek el, amely ellentétes a tisztességes gyakorlattal. Ugyanezen törvény 3. §-a a megtévesztő reklámtevékenységet tiltja. Ezen rendelkezéseket már széles körben elemezték, és a gyakorlat mind a domain nevek szándékos használatát a kereskedelem akadályozása érdekében, mind azok fenntartását a későbbi eladás szándékával törvényellenesnek tartja. Nincs tehát hiány a nevek jogi védelmében Németországban.
Jellemző példa az előbb elmondottakra a "Juris.de"-ügy. A felperes az a Juristisches Informationssystem für die Bundesrepublik Deutschland GmbH volt, amelyet 1985-ben alapítottak széles körű jogi adatállomány és jogi vonatkozású információk nyújtására. Az interneten a "JURIS" név alatt működött ez a rendszer. Az alperes tevékenységi köre számítógépes szoftver és hardver rendszerek fejlesztése és terjesztése volt, különösen üzleti, karbantartási, oktatási célokra. A jogvita tárgya a "juris.de" internetes cím volt, amit az alperes tudhatott magáénak.
A bíróság a felperes javára döntött. Indokolása szerint a JURIS szó a cég nevének ismert rövidítése volt és így önmagában megkülönböztetésre alkalmas. Ezért megilleti őt a BGB 12. §-a szerinti védelem. A bíróság szerint az alperes névhasználata sértette felperes érdekeit, akit így megillet a védelem a két cég összetévesz-tésének veszélye miatt. A felperesnek a domain név használatához való joga üzleti tevékenysége alatt akadályozva volt. A felperes tehát ezért követelheti az alperestől a domain név használatának befejezését és egy kártérítés iránti kereset alapján annak átruházását. [BGB 12. § és 823. § (1) bekezdés szerint] Az alperest attól is eltiltotta a bíróság, hogy a "juris" szót egy másik internet cím vagy domain név részeként használja. Bár nem fejtette ki, azt sugallta az ítélet, hogy mind a szabadalmi jog, mind a verseny jog alapján védelemben részesült volna a név. Az ügyet azonban kizárólag a BGB 12. § által biztosított erős védelem alapján döntötték el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
