A szövetkezet intézményének a társadalmi és a gazdasági életben, valamint az egyes polgári államok jogrendszerében való megjelenésétől kezdve alapvető jellemző vonása a szövetkezeti önsegély, a demokratikus önigazgatás, a tagegyenlőség, valamint a személy-, és a tőkeegyesítés kombinációjának az elve.[1] Ezek az elvek azért fogalmazódtak meg, hogy ez a társadalomgazdasági képződmény elősegítse a kisgazdasági egzisztenciák megvédését a nagytőke betagolási törekvéseivel, továbbá a fogyasztók érdekeinek a megóvását a termelő és kereskedő cégek nyereségnövelés érdekében végzett minőségrontó és árfelhajtó tevékenységével szemben.[2] Ezzel a célkitűzéssel áll összhangban, hogy a szövetkezetekben főszabályként a nyitott tagság és ezzel együtt a változó alaptőke elve, valamint a részjegy-jegyzés és az aportálás összegétől független, egy tag-egy szavazat elve érvényesül.[3] Ugyancsak alapvető jellemvonása a szövetkezetnek, hogy a tag és a szövetkezet között fennálló kölcsönös segítés elvére visszavezetve, a tagot a szövetkezet gazdasági tevékenységében terheli, ami a termelő-, illetve a munkaszövetkezetek esetében a tagok részéről a szövetkezet gazdasági tevékenységében történő munkavégzésben valósul meg, míg a beszerző értékesítést és termékfeldolgozást a különböző gazdasági ágazatokban, - főleg azonban az agrárgazdaságban - ellátó szövetkezeteknél csak úgy, mint a fogyasztó (konzum) szövetkezeteknél az üzleti (eladási-vásárlási) tevékenységben történő közreműködés gyakoriságában és értékében nyilvánul meg.[4] A hitel-, és a biztosítási szövetkezetek vonalán a személyes közreműködés elvileg ugyancsak az általuk felkínált szolgáltatásoknak a tagok részéről történő igénybevételében jelenik meg.[5]
A személyes közreműködési kötelezettség a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok esetében sem a magyar Gt.-ben (1997:XXLIV. tv. 84.§), sem a külföldi kereskedelmi törvényekben nincsen előírva, bár a Kkt.-nél a gyakorlatban a legtöbb esetben érvényesül, nem egyszer az alapszabály vagy más belső szabályzat által előírva.[6] Ugyanez a helyzet a Bt.-nél is, de csak a beltagokat érintve. Előfordul azonban - bár ritkán -, hogy mind a Kkt.-nél, mind a Bt.-nél a rendes tag, illetve a beltag mentesül a munka jellegű személyes közreműködés alól, és csak vagyoni hozzájárulásban nyilvánul meg a személyes tagi közreműködés.[7] A jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok közül a Kft.-nél lehet személyes tagi közreműködési kötelezettséget előírni a Gt. 131.§-a értelmében, azonban főszabályképpen a tagnak ilyen kötelezettsége ex lege nem áll fenn. Az ilyen kötelezettség a tagot csak az esetben terheli, ha valamelyik Kft. a tagok részére azt a társasági szerződés vagy más belső szabályzat előírja. Ugyanakkor a szövetkezetek esetében a tagnak a szövetkezet tevékenységében való személyes részvétele ex lege előírás, ami a szövetkezet egyik leglényegesebb jegye. Ezért a személyes közreműködése arányában részesedik elsődlegesen a tag a szövetkezet éves nyereségéből.
A szövetkezeteknek az 1990-es politikai rendszerváltást követő magyar szabályozása bár ambivalens módon, de törekedett a nyugat-európai polgári típusú szövetkezeti jogi szabályozás átvételére. Bár felemás a helyzet, ez megmutatkozik az 1991. évi és a 2002. évi szövetkezeti szabályozásnál is. Ez mindenek előtt abban mutatkozik meg, hogy a szövetkezeti tagnak nincsen a munka-, valamint földjét
- 471/472 -
és évelő kultúrát (erdő, gyümölcsös és szőlő) érintő sem ingyenes, sem visszterhes beviteli kötelezettsége, ami jellemezte a szövetkezeteket a reálszocializmusban. Ma a tag apportként térítés ellenében adhatja át ezeket a javakat a szövetkezetnek, míg a földet az agrártermelőszövetkezet a saját tagjától vagy bárki mástól a polgári jogi szabályok szerint haszonbérelheti (A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény, Tft. 6. és 13-159.) Annak érdekében, hogy ne indulhasson el visszarendeződési folyamat, Németországhoz hasonlóan[8] a magyar szövetkezeti jogi szabályozás is tiltja a szövetkezetek termőföldtulajdon szerzését. Magyarországon a szövetkezetek számára a termőföldtulajdonszerzést a Tft. zárja ki, amelyhez hasonló szabályt több nyugat-európai állam is ismer.[9] Ez összefügg azzal, hogy a nyugat-európai agrárszövetkezetek többsége nem termelő, hanem kereskedelmi és szolgáltató típusú, ha pedig mégis végez termelői tevékenységet, - mint pl. Olaszország, Görögország, vagy Franciaország egyes vidékein - a föld nem a szövetkezet, hanem a tagok tulajdonában van.[10] Ez jellemzi a spanyol mondragon agrártermelőszövetkezetet is.[11]
Magyarországon és Németország új, keleti tartományaiban a szocialista típusú volt agrártermelőszövetkezetek polgárivá történt átalakításával a tagoknak a közös termelői tevékenységben való részvételére munkaszerződéssel vagy vállalkozási szerződéssel kerül sor (szövetkezeti törvény; SzVt. 1992. 66. § SzVt. 2000. 59.§).[12] Ilyen munka- vagy vállalkozási szerződést azonban nemcsak tag köthet a szövetkezettel, hanem bárki más is. Még olyan előírás sincsen, hogy a tagot alkalmazási vagy vállalkozási szerződéskötési elsőbbség illetné meg. Ennélfogva a tagnak a szövetkezethez történő kötődése meglehetősen laza. A tagságnak a szövetkezethez az önsegély elve alapján történő kötődésének az erősítését elő lehetne segíteni, ha a SzVt. arra kötelezné a szövetkezetet, hogy tagjainak részére a pályázati feltételeknek történő azonos megfelelés esetén alkalmazási vagy megrendelési (vállalkozási foglalkoztatásnál), illetve megbízási (tartós megbízásos foglalkoztatásnál) elsőbbséget biztosítsanak alapszabályba foglalás mellett. Ez egyúttal a mai kedvezőtlenül alakuló munkaerőpiaci helyzetben aktív foglalkoztatáspolitikai eszközként is funkcionálhatna. Ezt a megoldást nemcsak a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél és az ipari szövetkezeteknél, hanem valamennyi szövetkezeti típus és ágazat esetében alkalmazható lenne, így az agrár beszerző és értékesítő, gépkiszolgáló, valamint a fogyasztási, sőt a pénzintézeti (takarék és biztosítási) szövetkezetek esetében is.[13]
Ami a termelői típusú agrárszövetkezeteket illeti, az 1991. évi SzVt.-nek az a megoldása, miszerint a tag a szövetkezeten belül munkát vagy munkaszerződéssel vagy vállalkozási szerződéssel, illetve haszonbérleti szerződéssel végezhet, a Munka Törvénykönyve (Mt.) és a Tft. egymásnak ellentmondó szabályai következtében sokszor problematikus. Problémát ugyanis az jelent, hogy míg az Mt. 154.§ (2) bekezdése értelmében munkaszerződés esetében a munkabérnek csak a 20%-át lehet természetben kifizetni, addig a Tft. ILI. fejezetének 12-25. §-ai lehetőséget adnak az ún. felesbérlet és a részes művelés alkalmazására, amit az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (ILO) a munkabér természetben történő kifizethetőségét célzó, munkaszerződést palástoló szerződésnek minősít és ezért jogellenesnek tartja. Erre tekintettel az Európai Unió legtöbb régi tagállama a felesbérleti szerződést jogszerűtlennek minősíti, és csak a haszonbért pénzben megállapító haszonbérleti szerződést tartja jogszerűnek.[14] Ezzel szemben a magyar Tft. mind a felesbérletet, mind a részesművelést legális földhasználati jogcímként kezeli. Probléma viszont akkor jelentkezik, ha pl. a tag a szövetkezet egy szőlő vagy gyümölcsös területének megművelésére, és termésének leszedésére a termés egy bizonyos hányadával nem haszonbérleti vagy részesművelési díj címén történő meghatározása, hanem munkabér címen történő kifizetése mellett szerződik le. Ez esetben ugyanis - bár a tartalom ugyanaz - nem legális felesbérleti vagy vállalkozási szerződésről, hanem munkaszerződésről van szó. Ebből az következik, hogy természetbeni honorálás esetén ugyanazon tartalmú jogviszony, illetve munkavégzésre vonatkozó megállapodás munkaszerződésnek elnevezve jogellenes, vállalkozási, megbízási vagy részes-, illetve felesbérleti szerződésnek minősítve viszont jogszerű. Ez a probléma megfelelő odafigyeléssel áthidalható, hiszen csak a jogügylet elnevezésére kell figyelni. Ennek ellenére ez a magyar megoldás mégsem problémamentes, mivel az ILO 95. sz. egyez-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
