A hatályossá vált ajánlathoz ajánlati kötöttség fűződik. A Ptk. 6:64. § (2) bekezdése alapján az ajánlati kötöttség ideje az ajánlat hatályossá válásával veszi kezdetét.
A Ptk. 6:64. § (1) bekezdése szerint, aki szerződés megkötésére irányuló szándékát egyértelműen kifejező és a lényeges kérdésekre kiterjedő jognyilatkozatot tesz, nyilatkozatához kötve marad. Az ajánlattevő kötöttségének idejét meghatározhatja. Kimaradt a régi Ptk. azon rendelkezése, amely szerint az ajánlattevő ajánlati kötöttségét ki is zárhatja. Ebben az esetben ugyanis nem lehetne szerződést kötni. Annak azonban nincs akadálya a szabályozás diszpozitív jellege miatt, hogy az ajánlattevő a jövőben ajánlati kötöttségét kizárja. Az ilyen elkötelezést nem eredményező jognyilatkozat azonban a jövőben nem minősül ajánlattételnek.[1]
Az ajánlattevő tehát kötve van az ajánlatához. Ez azt jelenti, hogy annak tartalmát az ajánlati kötöttség ideje alatt nem változtathatja meg, illetve azt, hogy az ajánlati kötöttség ideje alatt tett hatályos elfogadó nyilatkozattal létrejön a szerződés.
Kérdés, hogy mi a következménye annak, ha az ajánlattevő az ajánlati kötöttség ideje alatt mással köt
- 7/8 -
szerződést. Amennyiben a másik fél az ajánlati kötöttség időtartama alatt nem fogadta el, akkor ennek nincs következménye. Ha azonban a másik fél a hatályos ajánlatot az ajánlati kötöttség ideje alatt elfogadja, akkor a felek között létrejön a szerződés. Ha az ajánlattevő ennek ellenére mással is szerződést köt, a korábban már elfogadó nyilatkozatot tett féllel szemben szerződésszegést követ el, feltéve, hogy ezt a szerződést nem tudja teljesíteni.
Az ajánlati kötöttséghez fűződő joghatások miatt nagy a jelentősége annak, hogy mikor szűnik meg az ajánlati kötöttség. A Ptk. 6:65. § (1) bekezdése szerint, ha az ajánlattevő ajánlati kötöttségének idejét nem határozza meg, az ajánlati kötöttség jelenlévők között tett ajánlat esetén megszűnik, ha a másik fél az ajánlatot késedelem nélkül el nem fogadja. Távollévők között tett ajánlat esetén az ajánlati kötöttség annak az időnek az elteltével szűnik meg, amelyen belül az ajánlattevő - az ajánlatban megjelölt szolgáltatás jellegére és az ajánlat megtételének módjára tekintettel - a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta. Ez a gyakorlatban jellemzően postafordultát jelent, vagyis nagyjából két hetet. Ha azonban az ajánlat egy bonyolult, adott esetben idegen nyelvű szerződés megkötésére irányul, akkor a rendes körülmények között várható megérkezés ennél hosszabb időt is jelenthet.
Új szabályként a Ptk. 6:65. § (1) bekezdésének c) pontja azt is kimondja, hogy a másik fél általi visszautasítással is megszűnik az ajánlati kötöttség.
Kérdés, hogy az ajánlattevő visszavonhatja-e az ajánlatát. A Ptk. 6:65. § (2) bekezdése szerint megszűnik az ajánlati kötöttség, ha az ajánlattevő ajánlatát a másik fél elfogadó jognyilatkozatának elküldését megelőzően a másik félhez intézett jognyilatkozatával visszavonja. Az írásbeli ajánlat írásban vonható vissza. A (4) bekezdés szerint azonban a hatályossá vált ajánlat nem vonható vissza, ha az ajánlat tartalmazza, hogy visszavonhatatlan, vagy az ajánlat elfogadására határidőt állapít meg. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy elsősorban a hatályossá nem vált ajánlatot lehet visszavonni. A hatályossá vált ajánlat is visszavonható azonban, ha nem tartalmazza, hogy visszavonhatatlan, illetve az ajánlat elfogadására nem állapít meg határidőt. Másképpen megfogalmazva: a még hatályossá nem vált ajánlat akkor is visszavonható, ha a hatályossá válás után erre már nem lenne lehetőség.
Ez eltérést jelent a régi Ptk. 214. § (2) bekezdésétől, amely kizárólag a még hatályossá nem vált nyilatkozat visszavonását tette lehetővé. Ehhez kapcsolódóan kimaradt a régi Ptk.-nak az a rendelkezése is, amely szerint a visszavonó nyilatkozatnak a visszavont nyilatkozattal egy időben kell a másik félhez érkeznie, illetve tudomására jutnia. Ez azt jelenti tehát, hogy a Ptk. egyrészt bővíti az ajánlat visszavonásának a körét, másrészt nem írja azt elő, hogy a visszavonó nyilatkozatnak a visszavont ajánlattal egy időben kell megérkeznie, illetve a másik fél tudomására jutnia.
A régi Ptk. alapján a bírói gyakorlatban felmerült a kérdés, hogy a visszavonás lehetősége fennáll-e valamennyi akaratnyilatkozat esetén, vagy csak a szerződéskötésre irányuló ajánlatot lehet visszavonni. A bírói gyakorlat általában elismerte, hogy más jognyilatkozatokat is vissza lehet vonni. Erre került sor a BH 2003/473. jogesetben is, amelyben a vevő számlákon tett teljesítést igazoló nyilatkozatát vonta vissza. A régi Ptk. alapján ezt azzal lehetett magyarázni, hogy mivel a kódexnek nem volt olyan általános része, amely valamennyi jognyilatkozatra vonatkozó szabályokat tartalmazott volna, ezért a jogalkalmazónak a szerződéses jognyilatkozatokra irányadó rendelkezésekhez kellett visszanyúlnia és ezeket kellett más jognyilatkozatokra is alkalmaznia. Erre került sor az ÍH 2008/64. jogesetben is, amelyben a felmondás hatályossá válásának az időpontját a régi Ptk. 214. § (1) bekezdése alapján állapították meg.
Az akaratnyilatkozatok visszavonásának a kérdése azonban az új Ptk. alapján is felmerül. A Ptk. ugyan már tartalmaz valamennyi jognyilatkozatra alkalmazandó közös kötelmi jogi szabályokat, ezek körében azonban nem rendelkezik a jognyilatkozatok visszavonásának a lehetőségéről. A Ptk. is kizárólag a szerződéskötésre irányuló ajánlat visszavonását szabályozza. Ennek alapján kérdés, hogy más típusú akaratnyilatkozatokat - például egy felmondást, vagy egy teljesítési igazolást - vissza lehet-e vonni.
Egyrészt lehet amellett érvelni, hogy a szerződéskötésre irányuló ajánlat egy speciális, a többitől alapvetően eltérő jognyilatkozat. Ehhez kapcsolódóan a visszavonás lehetősége egy érdekmérlegelő szabály, amely a másik fél helyzetét nem rontja. Az ajánlat sajátosságai miatt az ajánlatra vonatkozó szabályoknak más a logikája, mint az egyéb jognyilatkozatokra irányadó rendelkezéseknek. Ez tehát azt jelenti, hogy a szerződéskötési szabályokat - ideértve a visszavonás lehetőségét is - más akaratnyilatkozatok esetén nem lehet alkalmazni.
Ennek ellenére azonban bizonyos esetekben más jognyilatkozatok visszavonásának a lehetőségét is indokolt elismerni. A Ptk. külön rendelkezése hiányában a bíróság ezt azonban csak akkor teheti meg, ha az adott jognyilatkozat visszavonása a másik fél helyzetét nem teszi hátrányosabbá. Ennek során a joggal való visszaélés tilalmára is figyelemmel kell lenni (Ptk. 1:5. §).
- 8/9 -
A Ptk. 6:66. §-a alapján az ajánlatot az azzal való egyetértést kifejező jognyilatkozattal lehet elfogadni. A Ptk. 6:69. § (1) bekezdése alapján pedig a szerződés akkor jön létre, amikor az elfogadó jognyilatkozat hatályossá válik. A hatályosulásra a Ptk. 6:5. §-a az irányadó.
A régi Ptk. 213. § (2) bekezdése szerint az ajánlattól eltérő tartalmú elfogadást új ajánlatnak kellett tekinteni. Ezt a szabályt némileg árnyalja és rugalmasabbá teszi a Ptk. 6:67. § (1) bekezdése. Ennek alapján ugyanis csak az ajánlattól lényeges kérdésben eltérő tartalmú elfogadást kell új ajánlatnak tekinteni.
A Ptk. szerint tehát az ajánlattal való egyetértést kifejező jognyilatkozat elfogadásnak minősül akkor is, ha lényeges kérdésnek nem minősülő, azt nem érintő kiegészítő vagy eltérő feltételt tartalmaz. A Ptk. ezt módosított elfogadásnak nevezi. A kiegészítő vagy eltérő feltételek a Ptk. 6:67. § (2) bekezdése alapján főszabály szerint a szerződés részévé válnak.
Nem válnak azonban a szerződés részévé ezek a feltételek, ha az ajánlat az elfogadás lehetőségét kifejezetten az ajánlatban szereplő feltétekre korlátozta. Akkor sem válnak a szerződés részévé a kiegészítő vagy eltérő feltételek, ha az ajánlattevő ezekkel szemben késedelem nélkül tiltakozik. Mindez azt jelenti tehát, hogy az ajánlattevő az ajánlatban kizárhatja a módosított elfogadást, illetve tiltakozhat is ez ellen, így megakadályozhatja, hogy a kiegészítő vagy eltérő feltételek a szerződés részévé váljanak. Ilyen esetben a szerződés az eredeti ajánlat tartalma szerint jön létre a felek között.
Szintén új rendelkezés a Ptk. 6:67. § (3) bekezdése. Eszerint, ha a szerződést nem írásban kötötték meg, és azt az egyik fél a szerződéskötést követően késedelem nélkül lényegesnek nem minősülő feltételekkel kiegészítve vagy módosítva írásba foglalja, és megküldi a másik félnek, e feltételek a szerződés tartalmává válnak, ha a másik fél azok ellen késedelem nélkül nem tiltakozik.
A Ptk. külön rendelkezik a késedelmes elfogadásról. Az elfogadó nyilatkozat két esetben lehet elkésett: a) késedelmesen megtett és emiatt az ajánlattevőhöz elkésetten érkezett elfogadó jognyilatkozat, illetve b) időben megtett/elküldött, de az ajánlattevőhöz elkésetten érkezett elfogadó jognyilatkozat.
A régi Ptk. 214. § (4) bekezdése kizárólag az időben megtett, de az ajánlattevőhöz elkésetten érkezett elfogadásról rendelkezett. Ennek alapján az ajánlattevő haladéktalanul köteles volt értesíteni a másik felet arról, hogy a szerződés nem jött létre. Ha ezt elmulasztotta, a szerződés létrejött.
A Ptk. azonban mindkét esetet érinti. A Ptk. 6:68. § (1) bekezdése szerint a késedelmesen megtett elfogadó jognyilatkozat esetén a szerződés nem jön létre. A Ptk. 6:68. § (2) bekezdése alapján ugyanakkor az elfogadó jognyilatkozat késedelmes megtétele ellenére is létrejön a szerződés, ha az ajánlattevő erről késedelem nélkül tájékoztatja az elfogadó felet.
A késedelmes elfogadás másik esetéről, vagyis az időben megtett/elküldött, de az ajánlattevőhöz elkésetten érkezett elfogadó nyilatkozatról a Ptk. 6:68. § (3) bekezdése szól. Az időben elküldött, de az ajánlattevőhöz elkésetten érkezett elfogadó jognyilatkozat esetén létrejön a szerződés, ha a jognyilatkozatot olyan módon tették, hogy rendes körülmények szerinti továbbítása esetén kellő időben megérkezett volna az ajánlattevőhöz, kivéve, ha az ajánlattevő késedelem nélkül tájékoztatja az elfogadó felet arról, hogy jognyilatkozata elkésett, és ezért azt nem tekinti hatályosnak. Ha ezt elmulasztja, a szerződés akkor jön létre, amikor az elfogadó jognyilatkozat rendes körülmények szerinti továbbítás esetén megérkezett volna az ajánlattevőhöz.
Fontos kiemelni, hogy a Ptk. kizárólag az ajánlat visszavonásáról rendelkezik, az elfogadó jognyilatkozat visszavonásáról azonban nem. Általános kötelmi jogi szabály hiányában ennek alapján azt mondhatjuk, hogy az elfogadó jognyilatkozatot nem lehet visszavonni. Kérdés ugyanakkor, hogy lenne-e gyakorlati jelentősége az elfogadás visszavonásának.
Polgári jogi értelemben szerződésnek minősülnek az ún. dologi jogi megállapodások is. Ezek specialitása, hogy tárgyuk egy dologi jog, illetve az azzal való rendelkezés (megalapítás, megszüntetés). A dologi jog ugyan alapvetően kógens jellegű, több helyen azonban a Ptk. diszpozitív szabályozást ad, vagyis lehetővé teszi, hogy a felek a szerződésükben eltérően rendelkezzenek.
Így például a Ptk. 5:18. § (1) bekezdése alapján az épület tulajdonjoga - ha az épület és a föld tulajdonosa eltérően nem állapodnak meg - a földtulajdonost illeti meg. A felek szerződéssel eltérhetnek a tulajdonosi kárveszélyviselést kimondó Ptk. 5:22. §-ától is. A szomszédjogokra vonatkozó rendelkezésektől is lehetőség van eltérni. Emellett pedig a közös tulajdon körében is számos lehetőség van arra, hogy a tulajdonostársak egymás közötti viszonyukat szerződéssel rendezzék. A Ptk. 5:78. §-ában említett határo-
- 9/10 -
zathozatal - különösen az egyhangú határozathozatal - valójában szerződéskötést jelent a tulajdonostársak között. Végül a zálogjog körében is lehetőség van arra, hogy a felek bizonyos rendelkezésektől eltérjenek, a zálogszerződést tehát szintén dologi jogi megállapodásnak kell tekinteni.
Kérdés azonban, hogy a kötelmi jogi rendelkezések alkalmazást nyerhetnek-e a dologi jogi szerződések körében. Minden esetben mérlegelni kell, hogy egy adott kötelmi jogi szabály alkalmazható-e a dologi jogi megállapodások esetén. A bírói gyakorlat szerint például a haszonélvezeti jog létesítésére irányuló szerződés nem minősül olyan tartós jogviszonynak, amelynek a módosítását a bíróságtól kérni lehetne. A szerződések létrejöttére vonatkozó kötelmi jogi rendelkezések ugyanakkor valamennyi dologi jogi megállapodás esetében irányadóak.
A dologi jogi szerződésektől el kell határolni a dologi jogi ügyleteket, amelyek nem tekinthetők kötelmeknek. Ezeknek az alaptípusa az új Ptk.-ban a birtokátruházás. A birtokátruházásnak az új kódex alapján ügyleti jellege van, azonban nem kötelem. A birtokátruházás jogügyleti jellegére a Ptk. 5:3. § (1) bekezdése egyértelműen utal. Ennek alapján ugyanakkor a birtokátruházásra csak a szerződés létrejöttére és érvényességére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Kérdés, hogy ez pontosan mit fog a gyakorlatban jelenteni. Érdemes azt is kiemelni, hogy a jogügylet fogalmát a Ptk. nem határozza meg.[2]
Amennyiben a szerződéskötés formai-alaki, vagy tartalmi feltételei nem teljesülnek, a felek között a szerződés nem jön létre. A Ptk. külön nem rendelkezik a létre sem jött szerződés jogkövetkezményeiről. Ha a felek között egy nem létező szerződés alapján vagyonmozgásra kerül sor, azt a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint lehet visszakövetelni. Ilyen helyzet általában akkor állhat elő, ha a felek azért teljesítettek egymásnak, mert úgy gondolták, hogy van köztük szerződés, a bíróság azonban utóbb a szerződés létre nem jött voltát állapítja meg. Erre például álképviselet esetében kerülhet sor.
A Ptk. 6:113. §-a az érvénytelenség új jogkövetkezményeként nevesíti az alaptalan gazdagodás pénzbeli megtérítését. Annak ellenére, hogy a Ptk. az érvénytelenség jogkövetkezményei körében is az alaptalan gazdagodás elvét kívánja előtérbe helyezni, ez az érvénytelenségi jogkövetkezmény nem azonos a jogalap nélküli gazdagodás szabályaival. Elsősorban a gazdagodástól való elesés következményei tekintetében van eltérés a két jogintézmény között.
A Ptk. 6:113. § (2) bekezdése alapján a fél nem köteles az ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítésére, ha bizonyítja, hogy a neki teljesített szolgáltatást visszatéríteni olyan okból nem tudja, amelyért a másik fél felelős. A Ptk. 6:579. § (2) bekezdése alapján azonban nem köteles visszatéríteni a gazdagodást, aki attól a visszakövetelés előtt elesett, kivéve, ha rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz, vagy a gazdagodás megszűnésével kapcsolatban felróhatóság terheli.
Hangsúlyozni kell tehát, hogy a létre nem jött szerződésre nem lehet az érvénytelenség jogkövetkezményeit alkalmazni.
A létre sem jött szerződés alapján emellett adott esetben kárigény is érvényesíthető. Ennek egyik esetköre az utaló magatartás. Bizonyos esetekben azonban deliktuális alapon is érvényesíthető kártérítési igény, elsődlegesen akkor, ha valamelyik fél a szerződéskötést megelőzően őt terhelő együttműködése vagy tájékoztatási kötelezettségét sérti meg. Erről a Ptk. 6:62. § (5) bekezdése rendelkezik. ■
JEGYZETEK
[1] Indokolás, 566.
[2] Erről lásd Bodzási Balázs: A zálogjogot alapító ügylet és a zálogszerződés az új Ptk.-ban. Céghírnök, 2014/2. sz. 11-12. o.
Visszaugrás
