A Magyar Munkajogi Társaság immár hatodszor rendezte meg a Magyar Munkajogi Konferenciát: az ezévi konferenciára 2009. október 13-15. között került sor. A konferenciák helye hagyományosan a Visegrádi Termál Hotel. Minden évben aktuális munka-, és szociális jogi témát tárgyal meg a konferencia. Az ez idei konferencia témája, miként a címe is utal rá, lényegében az előző évinek a folytatása volt. A "Menekülés a munkajogból" címet viselte a múlt évi, az ideinek pedig a címe " Arccal a kiút felé" volt. A konferencia előadásai az előző évihez hasonlóan arról szóltak hogy a munkáltatók igyekeznek szabadulni a hagyományos munkaszerződés kötöttségeitől és a foglalkoztatásnál kezdik előtérbe helyezni a rugalmasabb polgári jogias formákat. Ezek a klasszikus munkajogviszonyhoz képest olyan rugalmas foglalkoztatási formák, amelyekkel kiküszöbölhetőek a szociális megkötöttségek és könnyebben meg lehet válni a munkavállalótól, ill. a foglalkoztatottól, amikor a munkáltatónak/foglalkoztatónak az alkalmazás nem kifizetődő. Ez áll fenn pl. a megrendelések hiánya vagy csökkenése esetén.
1. E problémákkal átfogó jelleggel Berke Gyula, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) jogi karának dékánja foglalkozott előadásában, rámutatva arra, hogy a mai neoliberális globalizáció hatására olyan szupranacionális cégek alakulnak ki, amelyek az államok fölé nőnek és az államok nem tudják befolyásolni döntéseiket. Ezek az óriás-cégek személyzetüket országhatárokon is átlépve állandóan mozgatják egyik telepükről a másikba vagy olyan cégekhez, amelyekkel gazdasági vagy vagyoni összefonódásban állnak. Mindez a foglalkoztatottak számára egyre bizonytalanabb egzisztenciális helyzetet teremt és egyre permanensebbé váló mobilitásra készteti a foglalkoztatottakat és családjukat. Ez az új helyzet egy új struktúrába helyezi a munkajog dogmatikáját. Ez az előadó szerint a szociálpolitikát is jelentősen át fogja alakítani.
Ez utóbbi gondolatot bontotta ki Lukács Éva "Lesz-e nyugdíjunk 2020-ban?" c. előadása. Az előadó rámutatott arra, hogy az 1998-ban a két szintű nyugdíjrendszer bevezetése során azzal, hogy a második, un. kiegészítő szintet az IMF nyomására Magyarországon teljesen magánpénztári modell szerint vezették be, a tőkehiány okán nem váltotta be a reményeket és azok, akik fakultatíve átléptek az állami nyugdíjrendszerből ide és most mentek vagy mennek nyugdíjba, kisebb összegű nyugdíjjal kell megelégedniük, mintha az államiban maradtak volna. Rámutatott az előadó arra is, hogy az állami részvételű önkormányzati rendszeren nyugvó hagyományos kétpilléres nyugat-európai nyugdíjrendszer is krízishelyzetben van a csökkenő születést trend és az élettartam meghosszabbodása, vagyis a társadalom elöregedése miatt. Előadását Lukács Éva a magán-nyugdíjrendszer erőteljes és megalapozott kritikáját azzal fejezte be, hogy 20 év múlva is lesz valamilyen öregségi ellátás, de azt nem lehet előre tudni, hogy ez nyugdíjként vagy szociális segélyként fog-e funkcionálni, és hogy mennyire lehet majd ennek az összegéből megélni. Ezért azt javasolja, hogy mindenki dolgozzon addig, ameddig csak tud.
Bár Berke Gyula előadása előtt nyitó előadásként hangzott el Kisgyörgy Sándornak, az ÉTOSZ igazgatójának az előadása a munkavállalói érdekképviseletnek a munka világában és a munkajogi szabályozásban betöltött szerepéről szóló előadása, amelyet ha összefüggésbe hozunk Berke Gyulának az előbb ismertetett előadásával, akkor tűnik ki, hogy milyen komoly jelentősége van a globális és átfogó jelegű munkavállalói érdekképviseletnek a globalizáció mai világában. Csak a határokon átívelő szövetségi rendszerű szakszervezeti érdekképviselet képes egységes elvi síkon érdekvédelmet biztosítani a multi-, és szupranacionális vállalatok munkavállalóinak.
Kovács Erika, a PTE Munkajogi Kutató Intézetének az igazgatója a kollektív megállapodások jogi természetéről értekezve, felvetette azt, hogy lehet-e ilyen módon általánosan kötelező erejű normatív határozatot hozni? Az államfő ugyanis ezt vitatva az Alkotmánybírósághoz fordult, mely az Európai Törvényszék gyakorlatával ellentétben és ezért szerintem vitatható módon kimondta, hogy nem. Az Európai Curia gyakorlata szerint ugyanis országos érvényű kollektív szerződéssel is implementálható uniós irányelv. A továbbiakban az előadó a tarifaképesség és a reprezentációs feltételekkel foglalkozott. Az előadásból kimondatlanul is egyértelművé vált, hogy a reprezentativitási feltételek meghatározása egyfelől túl bürokratikus, másfelől a szakszervezetek hátrányára a munkáltatói érdekvédelmi szervezeteknek kedvez.
Bragyova András alkotmánybíró a vállalatirányításban való munkavállalói részvételi jog és a sztrájkjog történeti kialakulásának elméleti kérdéseivel foglalkozott. Ami az első kérdést, vagyis a participációt illeti, hogy az egyfelől a társaság tulajdonjogának a korlátozásához,
- 215/216 -
másfelől pedig a társasági jogból kinőve a szövetkezet kialakulásához vezetett. A második kérdést vizsgálva, Bragyova egy érdekes összefüggésre mutatott rá. Ez az ún. összebeszélés, amelyet ha a cégek valósítanak meg, akkor az kartell, amit a gazdaság joga tilt, ha azt a cégekkel szemben a munkavállalók valósítják meg, vagyis sztrájkot szerveznek, a liberális állam kezdetben azt is tiltotta. Az előadó ezt követően társadalom- és jogelméleti aspektusban érdekfeszítően mutatta ki a munkavállalói státus reputációjának alakulását. A liberális francia jog ugyanis kizárta a választási jogból mindazokat, akik valakitől függtek. Így a férjük által eltartott nőket, gyermekeket és a munkáltatójuktól függő munkavállalókat. Az idők elteltével a munkavállalók is szavazati joghoz jutottak, amely azonban társadalompolitikai hatását tekintve olyan erőssé vált, hogy választást nem lehet nyerni a munkavállalók szavazatai nélkül.
A negyedik plenáris ülés előadója Kiss György egyetemi tanár (PTE) volt, aki a közszféra kollektív munkajogának problémáit tárta fel. Előadásában kihangsúlyozta, hogy a közszférát érintő jogi szabályozásban egyre nagyobb súllyal fognak megjelenni a fenntartó, a szakszervezet és a munkáltató részvételével megvalósuló közszolgálati ágazati és intézményi megállapodások. Egyben felvetette azt is, hogy a közszolgálat területén törvényi szabályozás egyedül a köztisztviselői kar esetében indokolt, míg a közalkalmazottak jogviszonyát az Országos Érdekegyeztető Tanács, valamint a közalkalmazotti tanács és a közalkalmazotti ágazati párbeszédbizottságok keretében megkötésre kerülő háromoldalú megállapodásokkal, illetve kollektív szerződésekkel lenne indokolt ágazatokon átívelő jelleggel, valamint az egyes ágazatokban rendezni. Ezáltal feleslegessé válna a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény és csupán a köztisztviselői jogviszonyt volna szükséges továbbra is törvényi jogforrással rendezni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
