Kevesen tudják, hogy a győri Xántus János Múzeumban számtalan míves tárgy található, melyek a középkorban kialakuló érdekvédelmi szervezetek, a céhek világába kalauzolják a látogatót. Az állandó kiállításban céhzászlókat, céhládákat, pecsétnyomókat, behívótáblákat, szálláshelyjelvényeket, mesterremekeket, szerszámokat, sőt még dokumentumokat is megtekinthetünk. A látottakon kívül azonban a helytörténeti gyűjtemény még számos céhes emléket őriz. A tárgyakat egy 2010-ben megjelent katalógusban tártuk a nagyközönség elé,[1] a példátlanul gazdag, írott forrásanyag feldolgozása pedig folyamatban van.
A céh az egyazon településen élő, azonos mesterséget űző kézműveseket fogta össze, kiknek életét, munkáját a céhszabályzatok artikulusai határozták meg. Ezekben rendelkeztek pl. a céhmester kötelességeiről, az atyamester és a legények feladatairól, a munkaidőről, a munkabérről, a létszámról, a felvételi és felmondási időről, a misehallgatási kötelezettségről, a kereskedés feltételeiről stb. Emellett a szabadverseny megakadályozása és a céhen kívüliek, az ún. kontárok miatt konkrét vagy általános előírásokkal szabályozták a termékek minőségét és mennyiségét is.
Győr előnyös földrajzi elhelyezkedése kedvezett a helyi céhes ipar kialakulásának és elterjedésének. A Bécshez és Pozsonyhoz is egyaránt közeli, folyók partján fekvő, a kelet-nyugati kereskedelmi út súlypontjának számító város - mely egyúttal egyházi közigazgatási központ is volt - a török korban fontos védelmi szerepet töltött be. A legelső céhek - szűcsök, vargák, szabók, mészárosok, kőfaragók, kovácsok - még a középkorban, a 14-15. században alakultak. Fejlődésüknek a török kor egy időre gátat szabott, de a 17. századtól újra működni kezdtek, mely Győr szabad királyi várossá válása után teljesedett ki igazán.[2]
A Xántus János Múzeum céhes gyűjteményében található céhládák az egykori bencés gyűjteményből - később az alapító, Rómer Flóris nevét felvevő múzeumból - származnak. Az ipartársulatok létrehozásának törvényi szabályozása idején Rómer hívta fel a figyelmet az akkoriban már "letűnt" korszak tárgyi emlékeire és így a céhládák fontosságára, és azok mielőbbi összegyűjtését szorgalmazta. "Érdekes lenne ezenfölül megtudni, valjon bírunk e még a czéhek clenodiumaikkal: a czéh ládáival, pecsétjeikkel, kancsóikkal, poharaikkal, zász-
- 189/190 -
lóikkal, meghívó tábláikkal stb. és hogy ezek milyen időből valók, van-e művészi becsük? ha pedig többé a czéhek vagy városok birtokában nincsenek, hová kerültek? stb. [...] Mind ezeket az öregebb mesterektől kell megtudni; de hogy az iratokról valamint a régi szokásokról is kellő feleleteket nyerjünk, szükséges, hogy ezen egész, nagy fontosságú ügyet a t. Történelmi Társulat védszárnyai alá helyezzük, kérvén annak t. választmányát: mi - szerint e czélra saját kebléből egy központi bizottságot kiküldeni méltóztassék, melynek föladata legyen, oda hatni, hogy a társulat vidéki tagjaival érintkezvén, minél több anyagot összegyűjtsön."[3] Rómer országos felhívása megjelent a Győri Közlöny hasábjain is, melynek hatására számos céh - pl. a csizmadiacéh, kádárcéh, molnárcéh, szűrszabó céh - tárgyi emlékei kerültek be 1877-ben a Szent Benedek Rend győri régiségtárába. A múzeum helytörténeti gyűjteménye ennek köszönhetően jelenleg 57 céhládával büszkélkedhet, melyek között legénycéhek ládái is vannak. A legkorábbi ládák a 17. század közepén készültek, de megtalálhatók 20. század elejéről származók is.
A céhládák eredetüket tekintve az ószövetségi frigyláda mintájára készültek. A formai rokonság mellett rendeltetésbeni párhuzamok is fellelhetők. Mindkét láda kultikus szereppel bírt, hiszen mindkettő a közösség életét irányító törvényeket rejtette. A frigyládában őrizték többek között Mózes két, törvényeket tartalmazó kőtábláját,[4] a céhládában pedig helyet kapott a már említett céhszabályzat. Noha az Ószövetségben részletes leírást kapunk a frigyládára vonatkozóan,[5] a céhek kiváltságleveleikben nem szabályozták a láda elkészítési módját. De cél volt, hogy az anyagi, erkölcsi és mesterségbeli összetartozást jelképezze, ezért igen míves darabok születtek, és emiatt az egykor létező érdekvédelmi szervezetek legjellegzetesebb tárgyi emlékeivé váltak. Feldolgozásukra, bemutatásukra országos szinten már számtalan kutató vállalkozott.[6]
A ládák csukott és nyitott állapotban számtalan funkcióval rendelkeztek. Egykor ezekben őrizték a privilégiumokat, jegyzőkönyveket, beírókönyveket, pecsétnyomókat, perselyeket a céh vagyonával együtt. De ebben tartották a legények kereszt- és tanulólevelét is, melyről a molnár legénycéh 15. artikulusában ezt olvashatjuk: "[a tanulólevél] az Atya Mesternek kezében adassek, és az Czéh
- 190/191 -
ládában tetessék, és Szent István napig ott tartassék..."[7] A céhszabályzatban meghatározott vétkekért járó költséges, pénzbeli büntetést, vagy a szabadítás, mesterré válás összegét is a ládába kellett betenni, melyből támogatták pl. az özvegyeket[8] és a betegeket: "annyira szűkőlködnik hogy magahozis iot tehetetlen volna... Czehbeli Mesterek annak tartozzanak képes szerént való költsegel es segetsegel lennj az cheh ladabol... "[9] A vargalegények a ládájukból vettek ki pénzt a választott védőszentjük napján mondott miséért is: "Társaságnak Patronája Szüz Szent Borbálya Aszszony [...] minden Esztendőben a megh irtt Eöreg [...] Templomban azon Szent Szűznek oltára előtt egy Szent Misét szolgáltattni, arra teendő költséget pedig a Ládából ki fizetni..."[10]
A láda kinyitása után sokkal nagyobb szigorúságot, ünnepélyességet sugárzott, mint csukott állapotban és emiatt jelenlétében megkövetelték az illedelmes viselkedést. "Amikor az ifjúságnak ollyas Gyülekezete vagyon, és a Láda meg ki nyittatik, senkinek sem szabad páltzával, annyivalis inkább baltával csákánnyal vagy más afféle fegyver forma eszkőzzel be menni bizony vagy más esküvö, és Szitkos Szókkal élni; hanem ottann a Ládában való egy pénz le tétel után tartozik mindenik minden csendességben rendességben magát tartanni, nem evén, nem iván, asztalra rendetlenül nem dűlvén vagy Könyökölvén, asztal hidgyán vagy másképpen lábát, kőrősztűl nem tévén..."[11] De bűnt követett el az a mester is, aki a nyitott láda előtt engedély nélkül állt fel, vagy ült le,[12] mestertársát szidalmazta, felhánytorgatott régen lezárt ügyeket, fenyegetőzött, csapkodta az asztalt, ujjával csettintgetett, Isten nevét szájára vette, a lábával dobogott,[13] vagy a láda felnyitása után érkezett csak meg a céhgyűlésre.[14] Hogy a láda ténylegesen összekapcsolódott a mesterséggel, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a céhéletnek minden fontos tényezője a láda mellett történt: a mesterválasztás,[15] a legény- és mesterkönyvbe való beírás,[16] a felszabadítás, a mesterfelvétel, a céhgyűlések, az inasszegődtetés, stb.
- 191/192 -
Az Ószövetség szerint a frigyládát elrejtve tárolták: "A függönyt akaszd fel a kampókra, és a függöny mögé helyezd el a bizonyság ládáját. A függöny szolgáljon válaszfalul a szentély és a legszentebb között."[17] A céh ládáját a céhmester, a legények ládáját pedig az atyamester őrizte házában. A ládákhoz két kulcs tartozott, melyek közül az egyik a láda őrzőjénél volt, a másik birtokosa céhenként változott. A molnárok esetében "az másik Kultsa pedigh ályon az Attya Mesternél";[18] a kovácscéhnél a bejárómesternél volt;[19] a legénytársaságoknál pedig "az Czéh ládának pedig két bizonijos kulcsa legyen, az mellyeknek egyike az Atya Mesternél legyen, az másik Dékán Mesternél, és az Czéh láda az Atya Mesterre bizattassék."[20]
A céhládák általában kemény vagy puhafából készültek, és három fő részből álltak: alapzatból, középrészből és fedélből. Az alapzat gyakran maga a lábazat is volt, de többségében négy, hat, néha nyolc lábon álltak.[21] A múzeum gyűjteményében található céhládák többsége négy lábon áll, melyeket a mívesség miatt szintén látványosra faragtak. Azonban több olyan céhláda is van, melyeknek nincsenek lábai, hanem az alja maga az alapzata.[22]
A középrész a láda legfontosabb eleme, itt látható a legtöbb díszítés. A gyűjteményben számos olyan láda van, mely gazdag faragványokban, festett ábrázolásokban, intarziákban, csontberakásban. Több esetben ábrázolják faragással vagy festéssel a céh mesterségjelvényeit, vagyis a szakmához tartozó legfontosabb szerszámokat, melyek segítségével viszonylag könnyű megállapítani, hogy egy láda melyik céhhez tartozhatott. Faragott mesterségjelvényként látható a győri mészároscéh 1640-ben készült ládáján kerubok között az aranyozott ökörfej;[23] vagy a győri hentes- és mészároscéh 1844-ben készült ládáján az ökör és két keresztbe tett bárd;[24] a győri kádárcéh 1643 körül és a kádárlegények 1645-ben készített ládáján a középen szétnyitott körző, szárai között hordó, balra abroncsfeszítő, jobbra kádárbárd, alul bunkó;[25] a győri ötvöscéh 1748-as
- 192/193 -
ládáján üllő, kalapács, kehely, körző, kanál;[26] a győri pékmesterek ládáján a perec és két oldalán péksütemények.[27]
Festéssel kerülhetett a láda középrészére a céh neve,[28] a láda készítésének dátuma,[29] bibliai jelenet,[30] a mesterek nevei[31] vagy mesterségjelvények.[32] Az egyik ládán látható csontberakások értékes információkkal szolgálnak, egyrészt az asztalosok és puskaágyművesek szerszámait ábrázolják, másrészt megörökítették a láda készítőjének, Hans Henn-nek a nevét is, mely csak nagyon ritkán fordul elő.[33] Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni, hogy a ládák azonosítása nem csak a rajtuk látható mesterségjelvények, hanem a rajtuk lévő védőszent-ábrázolások alapján is lehetséges. Minden céhnek megvolt ugyanis a védőszentje, akit a céh alapítói választottak. Így kapott helyet az ötvösök ládáján Nagy Szent Leó pápa,[34] a pékmestereknél Szent Mihály arkangyal,[35] vagy a kötélverőknél Szent Sebestyén és Szent Rozália.[36]
A fedél a láda bezárására és a zárral együtt a benne lévő értékek őrzésére szolgált. Ez lehetett lapos, de ki is emelkedhetett a síkból. Előbbire jó példa a győri kádárcéh,[37] utóbbira pedig a győri tímárcéh ládája.[38] A fedelet belül általában két vas- vagy réz pánt rögzítette a ládatesthez, mely szintén igen díszes volt.
A zár vagy éppen zárak megléte nem mutat egységes képet. Vannak ládák, melyeken csak egyetlen kulcsnyílás van, de vannak olyanok is, melyek kettővel rendelkeznek.[39] A zárak vagy a láda középrészének elején vagy a láda oldalán találhatók. Igen kedvelt volt, hogy a kulcsnyílásokat elrejtették, vagy valamelyik díszítőelem alá helyezték, hogy minél nagyobb biztonságban tudhassák a céh értékeit.[40] A kulcsnyílások és zárak szintén impozánsak voltak.[41]
- 193/194 -
A frigyláda leírásából kiderül, hogy a láda oldalán lévő karikákba aranyozott akácfa rudakat dugtak be, hogy vinni lehessen. Ha megnézzük a céhládákat, akkor láthatjuk, hogy főként az oldalukon - elvétve tetejükön - szintén találhatók fogantyúk. Ezek a láda hordozásánál vagy láda kísérésénél jelentettek segítséget. A reprezentatív tárgyat az új atyamesterhez farsangkor vitték át a céh tagjai ünnepélyes körülmények között. Zeneszóval és ünnepi ruhában járták körbe a várost mielőtt betértek az atyamesterhez. Természetesen a láda hordozását lakoma követte.[42]
Láthatjuk, hogy a Xántus János Múzeumban őrzött ládáknak milyen fontos szerep jutott a céhes világban. Hosszú időn keresztül anyagi, erkölcsi, mesterségbeli jelképek és használati tárgyak voltak, melyek még most is magukon hordozzák a helytörténet, a kézművesség, az évszázadokon át virágzó céhes kultúra jegyeit és sajátságait.
A kovácscéh szabályzata. 1745. márc. 29. XJM 53.13.3.
A molnárcéh szabályzata. 18. század XJM 54.2.2.
Az ötvöscéh szabályzata. 1746. máj. 7. XJM 54.12.18.
A pékmesterek szabályzata. 1708. jan. 30. XJM HD.72.13.1.
A takácscéh szabályzata. 1625. jún. 29. XJM 54.4.2.
A vargalegények szabályzata. 1752. ápr. 18. XJM 56.5.3.
• Bevilaqua Borsody Béla (1931): A budai és pesti mészáros céhek ládáinak okiratai 1270-1872. Franklin, Budapest.
• Gecsényi Lajos (2008): Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében. In: Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből. Győr, 91-105.
• Gráfik Imre (2008): Céhemlékek. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 12. Néprajzi Múzeum, Budapest.
• Nagybákay Péter (1966): Veszprém és Veszprém-megyei céhládák. In: Éri István (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, Veszprém.
• Nemesné Matus Zsanett - Szabó Péter (2010): "...remekdarabjaikat bötsülettel elkészítvén..." A céhek tárgyi emlékei a Xántus János Múzeumban. A Xántus János Múzeum katalógusai. Új sorozat 3. Xántus János Múzeum, Győr.
• Rómer Flóris (1877a): Felhívása a Magyar Történelmi Társulat 1877. március 1-jén tartott ülésén. (Tárcza) In: Századok 11. évf., 281-282.
• Rómer Flóris (1877b): A céhládákkal való körmenetek Magyarországon. In: Századok 11. évf., 563-565.
- 194/195 -
• Szabó Péter (1979): A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében. I. A céhládák. In: Arrabona 21., 167-230.
• Temesváry Ferenc (1958): A céhládák szerepe a céhek életében. Budapest. ■
JEGYZETEK
[1] Nemesné - Szabó, 2010; A katalógus előzménye Szabó, 1979, 167-230.
[2] Gecsényi, 2008, 91-105.
[3] Rómer 1877a, 281-282. Lásd még: Mentsük meg a céhemlékeket! Győri Közlöny XXI. évf. 1877. 34. sz.
[4] MTörv 10, 1-5.
[5] "Becaleel elkészítette a ládát is akácfából. Hossza két és fél könyök, szélessége másfél könyök és a magassága másfél könyök volt. Kívül és belül bevonta tiszta arannyal és körös-körül aranypártázatot illesztett rá. A négy lábához négy aranykarikát öntött, két karikát az egyik oldalon és két karikát a másik oldalon. Csinált továbbá rudakat akácfából, s bevonta arannyal. Ezeket a rudakat bedugta a láda oldalán levő karikába, hogy a ládát vinni lehessen. Megcsinálta az engesztelés tábláját is tiszta aranyból: hossza két és fél könyök, szélessége másfél könyök. Csinált hozzá két aranykerubot. Művészi munkával alakította ki őket az engesztelés táblájának két végén: az egyiket az egyik végén, a másikat a másik végén, az engesztelés táblájával egy darabból. Így helyezte el a két kerubot a két végén. A kerubok fölfelé kiterjesztették a szárnyukat, és szárnyukkal befödték az engesztelés tábláját. Arcuk egymás felé fordult, s tekintetük egyszersmind az engesztelés táblájára szegeződött." Kiv 37, 1-9, lásd még: Kiv 25, 10-22
[6] Ld. pl. Temesváry, 1958; Rómer 1877b, 563-565.; Nagybákay, 1966, 91-135.; Gráfik, 2008 stb.
[7] A molnárlegények szabályzata. 1720. febr. 10., 15. artikulus
[8] A pékmesterek szabályzata. 1708. jan. 30., 25. artikulus
[9] A takácscéh szabályzata. 1625. jún. 29., 19. artikulus
[10] A vargalegények szabályzata. 1752. ápr. 18., 2. artikulus
[11] A vargalegények szabályzata. 1752. ápr. 18., 7. artikulus
[12] A pékmesterek szabályzata. 1708. jan. 30., 30. artikulus
[13] A pékmesterek szabályzata. 1708. jan. 30., 13. artikulus
[14] Büntetést fizettek "azok is kik az Czéh gyűlésre Parantsoltattnak is hirdetétnek és az láda fől nyitássa után compareálnak..." (A molnárcéh szabályzata. 18. század, 6. artikulus) De az a legény is büntetésre számíthatott, aki "olly vásatsággal álhatatlansággal és csacskasággal viseltettnék, hogy a Társasághban a Kinyitott Ládánál végzett dolgokat ki beszéttené ..." (A vargalegények szabályzata. 1752. ápr. 18., 25. artikulus)
[15] pékmestereknél minden évben Úr napját követő vasárnapon a céh tagjai összegyűltek, mert a két, választott céhmesternek be kellett számolnia a nyitott céhláda előtt a társaság bevételeiről, kiadásairól, teendőikről, majd ezután sor került a két új céhmester választására is. (A pékmesterek szabályzata. 1708. jan. 30. XJM HD.72.13.1., 8. artikulus)
[16] "Ezen Czéhbe ha valamely jővevény ifjú a főn jelentett Punctumoknak eleget tévén be akar jönni tartozik a Czéh Ládájába fele Taxáját ugy mint tizenöt forintokat mingyárt elöre le tenni..." (Az ötvöscéh szabályzata. 1746. máj. 7., 11. artikulus)
[17] Kiv 26.33
[18] A molnárcéh szabályzata. 18. század, 3. artikulus
[19] A kovácscéh szabályzata. 1745. márc. 29., 2. artikulus
[20] A molnárlegények szabályzata. 1720. febr. 10., 4. artikulus
[21] Nagybákay, 1966, 96.
[22] Ilyen a győri csizmadia és cipész temetkezései egylet (1917?, Nemesné - Szabó, 2010, katalógusban lévő 89. számú fotó és leírás), a győri egyesült gombcsináló-, nyerges-, arany- és rézműves-, rézöntő- és kárpitoscéh (1650 k., Uo., 90. sz.), a győrszigeti egyesült lakatos-, órás-, aranypuskaműves- és esztergályoscéh (1827., Uo., 103. sz.), győri mészároscéh (1640., Uo., 107. sz.), a nagybajcsi molnárcéh (19. század eleje, Uo., 110. sz.), a győrszigeti molnárlegények (1841., Uo., 111. sz.), a győrszigeti serfőzőcéh (18. század, Uo., 115. sz.), a győri szabó- és gombkötő legénytársaság (18. század vége, Uo., 119. sz.), a győri takácscéh (17. század, Uo., 125. sz.), és két ismeretlen céh ládája (mindkettő 19. század eleje, Uo., 132. sz.; 133. sz.). In: Nemesné - Szabó, 2010, 35., 38-42., 44., 46., 101., 103-111.
[23] Nemesné - Szabó, 2010, 107. sz., 39., 104-105.
[24] Nemesné - Szabó, 2010, 93. sz., 35.,101.
[25] Nemesné - Szabó, 2010, 94. sz., 36., 101-102.; Nemesné - Szabó, 2010, 95. sz., 36., 102.
[26] Nemesné - Szabó, 2010, 112. sz., 40., 106.
[27] In: Nemesné - Szabó, 2010, 113. sz., 41., 106-107.
[28] Nagybajcsi molnárcéh ládája, 19. század eleje, Nemesné - Szabó, 2010, 110. sz., 40., 105-106.
[29] Győri csizmadia és cipész temetkezési egylet ládája, 1917?, Nemesné - Szabó, 2010, 89. sz., 35., 101.; Ismeretlen céh ládája, 1798., Nemesné - Szabó, 2010, 131. sz., 46., 111.; Győri üveges-, korsós- és esztergályos-legénycéh ládája, 1861., Nemesné - Szabó, 2010, 129. sz., 45., 110.
[30] Ismeretlen céh ládája, 1798., Nemesné - Szabó, 2010, 131. sz., 46., 111.
[31] Győrszigeti molnárlegények ládája, 1841., Nemesné - Szabó, 2010, 111 sz., 40., 106.; Győrszigeti takácscéh ládája, 1831., Nemesné - Szabó, 2010, 126. sz., 44., 110.
[32] Győri üveges-, korsós- és esztergályoscéh ládája, 1677., Nemesné - Szabó, 2010, 128. sz., 45., 110.; Győri gombkötőcéh ládája, 1833., Nemesné - Szabó, 2010, 91. sz., 35., 101.
[33] Győri asztalos- és puskaágyműves-céh ládája, 1659., Nemesné - Szabó, 2010, 82. sz., 33., 99.
[34] Győri ötvöscéh ládája, Nemesné - Szabó, 2010, 112. sz., 40., 106.
[35] Győri pékmesterek ládája, 1699., Nemesné - Szabó, 2010, 113. sz., 41., 106-107.
[36] Győri kötélverőcéh ládája, 1685., Nemesné - Szabó, 2010, 102. sz., 38., 103.
[37] Győri kádárcéh ládája, 1643 körül, Nemesné - Szabó, 2010, 94. sz., 36., 101-102.
[38] Győri tímárcéh ládája, 18. század vége - 19. század eleje, Nemesné - Szabó, 2010, 127. sz., 44.,110.
[39] Egy kulcsnyílása volt pl. a győri magyar szabócéh (1799., Uo., 116. sz.), a győri cipész és csizmadiacéh (1800., Uo., 85. sz.), két kulcsnyílása a nagybajcsi hajósmolnár-céh (1862., 92. sz.) és a győri kovácscéh ládájának (18. század, Uo., 99. sz.). In: Nemesné - Szabó, 2010, 34-35., 37., 41., 100-102., 107-108.
[40] Nagybákay 1966, 96.
[41] Lásd: Győrszigeti kovács-, kádár- és bognárcéh ládája, 1808., Nemesné - Szabó, 2010, 100. sz., 37., 103.
[42] Rómer 1877b, 564.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző muzeológus, Xántus János Múzeum.
Visszaugrás
