A filmipar rendkívül mobilis ágazat. A filmelőállítás helyszíne üzleti döntés eredménye, melyet növekvő mértékben befolyásolnak az egyes országokban elérhető adókedvezmények. A versengés a - döntően amerikai - nagyprodukciók által megtestesített befektetések és munkalehetőségek kisajátításáért folyik világszerte. Tanulmányunk célja az Európai Unió országai között kibontakozó verseny bemutatása, a nemzetközi összefüggések feltérképezése és a jelenleg formálódó európai szabályozás áttekintése. Kiindulópontunk a filmes adókedvezmények nemzeti rendszereinek, illetve az európai és az amerikai tapasztalatoknak az összehasonlító vizsgálata, valamint az érintett európai felek (Európai Bizottság, tagállamok és piaci szereplők) véleményének és a vonatkozó uniós szabályoknak az elemzése. Amerikával szemben Európában egyelőre töretlen a filmes adókedvezmények fokozódásának tendenciája. Az Európai Bizottság részéről azonban a közelmúltban világosan megfogalmazódott az igény a versengés keretek közé szorítására.
Kulcsszavak: adókedvezmények, állami támogatás, filmgyártás, Európai Unió
A filmgyártás kettős, kulturális és gazdasági természetéből adódóan a filmtámogatási rendszerek létrehozásában is szerepet játszhatnak kulturális és gazdasági indokok egyaránt. Az Amerikai Egyesült Államokkal szemben, ahol a filmgyártás elsődlegesen piaci alapon nyugszik, Európában - mindenekelőtt Franciaországban - nagy hagyománya van a nemzeti filmgyártás kulturális célú állami támogatásának. Olyannyira, hogy mára az európai filmgyártás jelentős mértékben elszakadt a piaci folyamatoktól. Az amerikai filmgyártástól való eltérést jól példázza, hogy az évezredfordulón egy Európában készült film átlagos költsége 500 000 euró volt, melyet 70-80%-ban állami finanszírozásból teremtettek elő, mintegy 800 000 euró bevételt hozott és 150 000 fős nézőközönséget vonzott. Ezzel szemben egy átlagos amerikai film költsége 15 millió euró volt, majdnem 100%-ban befektetői finanszírozással jött létre, 58 millió eurós bevételt hozott és világszerte 10,5 millióan látták.[1] Bár a nemzeti és európai szintű támogatási rendszerek hatására az európai filmek száma évről évre nő (2005 és 2009 között 28%-os volt a növekedés),[2] az amerikai filmgyártás gazdasági fölénye nem csökken (2010-re elérte a 68%-os piaci részesedést Európában).[3]
Az amerikai filmgyártás fölényével szembeni védekezés igénye az európai filmpolitikát kezdettől fogva meghatározta. Már az 1920-as években megjelentek olyan protekcionista eszközök (pl. vetítési kvóták, extra adók a bemutatott amerikai filmek után), amelyekkel az egyes országok saját filmiparukat próbálták védeni az amerikai filmekkel szemben. Ebből a nézőpontból úttörőnek számított Németország (1921), az Egyesült Királyság (1927), Olaszország (1927) és Magyarország (1925 és 1929) is.[4] A valódi értelemben vett filmtámogatási rendszerek azonban a II. világháború után bontakoztak ki, változatos formában.[5] Az első támogatási formák közé tartoztak a kedvezményes hitelek (Franciaország, 1941), a hitelgaranciák (Németország, 1952), és a jegybevételekre épülő, járulék alapú automatikus támogatási rendszerek (Franciaország, 1948;[6] Anglia, "Eady Levy", 1950; Belgium, 1952).[7 A járulékokat a jegybevételek arányában felosztó, automatikus támogatási rendszer kritikájaként jelent meg első ízben Franciaországban, 1953-ban a minőség kritériuma a rövidfilmek támogatása során, amelyet hamarosan (1955-ben) a nagyjátékfilmekre is kiterjesztettek. Ezzel vette kezdetét a kulturális alapú, szelektív támogatások európai hagyománya, amely eleinte az újító törekvéseket (pl. az Új Hullám, a "Nouvelle Vague" mozgalmát) támogatta, és csak az 1980-as évek közepétől, a tömegfogyasztás kibontakozásának hatására fordult az ún. művészfilmek felé.[8]
Az európaitól eltérő utat járt be az Egyesült Államok filmtámogatási politikája. Az ösztönző erőt egy új filmtámogatási modell megjelenéséhez az 1960-as évek recessziója jelentette. 1963-ban 50 éves mélyponton volt az amerikai filmek száma (mindössze 121 nagyjátékfilmet mutattak be), majd 1964-ben minden idők legnagyobb arányát érték el a külföldi filmek (361 külföldi filmbemutató állt szemben 141 amerikai filmmel). A pénzügyi nehézségek fokozódásával és a stúdió-kapacitások csökkenésével egyre több amerikai filmet készítettek más országokban, elsősorban Angliában.[9] Ekkor vette kezdetét az ún. szökevény produkciók (runaway productions) jelensége, amely az először Amerikában bemutatni kívánt, de egy másik ország területén forgatott filmekre utal, és azóta is meghatározó mozgatórugója az amerikai filmtámogatási politikának.
Ennek a folyamatnak a visszafordítására vezette be az Amerikai Egyesült Államok az adókedvezmények rendszerét, mint a filmfinanszírozás új technikáját.[10] Szemben az ún. közvetlen támogatásokkal, amelyeket az egyes államok a központi költségvetés által is finanszírozott szervezeteken keresztül, pályázatok útján juttatnak el a filmipari szereplők, területek és tevékenységek részére, ezeknek az ún. közvetett támogatásoknak az alapvető célja, hogy az állam külső forrásokat vonjon be az ágazatba, lehetőleg úgy, hogy az adókedvezményekből eredő adókiesést a bevont tőke felhasználásából eredő adó- és járulékbefizetésekkel ellensúlyozza. A vállalkozások szempontjából ezeknek a kedvezményeknek a lényege, hogy a befektető a létrejött filmprodukció sikerétől függetlenül, a befektetett pénzeszköz okán és a film költségvetéséhez igazodva jut adókedvezményhez, azaz kockázatmentes befektetési lehetőséget kínálnak. Az adókedvezmény általános fogalom, a valóságban - ahogy ezt a későbbiekben látni fogjuk - többféle formát ölthet. A jelen tanulmányban tárgyalt filmes adókedvezmények többnyire adólevonás (az adóalap csökkentése) és/vagy adójóváírás (a fizetendő adó csökkentése) formáját öltik.
Az először 1971-ben a Hazai Film-előállítási törvénnyel (Domestic Film Production Act) bevezetett kedvezményrendszert egészen az 1980-as évek közepéig fenntartották, amíg Hollywood és a kaliforniai filmgyártás újra meg nem erősödött. Ezt követően az újabb változást az Egyesült Államok számára az 1990-es évek második felétől a szomszédos Kanada számos államában megjelent adójóváírási rendszerek jelentették, amelyek a kedvező árfolyam, és a közel 70%-kal alacsonyabb munkabér-költségek mellett versenyképesnek bizonyultak, megindítva a "szökevény produkciók" újabb jelentős hullámát és elhódítva a nagy költségvetésű amerikai filmprodukciók nagy részét az Egyesült Államokból.
Ennek hatására jött létre az Egyesült Államokban a filmgyártás terén nyújtott adókedvezmények és más pénzügyi támogatások második generációja. Tekintettel az időközben bekövetkezett változásokra, a tömegfogyasztásra és a filmterjesztés globális alternatíváinak megsokszorozódására, ezek a kedvezmények egy világméretű verseny kiindulópontjává váltak.
Az adókedvezményben rejlő versenyelőny lehetőségét látva, Amerika egyes államai fokozatosan egymással versengő rendszereket alakítottak ki a filmprodukciók elhódítása érdekében. 2002-ben még csak öt államban volt érvényben filmgyártáshoz kapcsolódó kedvezmény, 2010-re azonban - a 2004-ben bevezetett szövetségi adókedvezmény mellett - már negyvennégy államban volt ilyen támogatás, ezek közül huszonnyolc állam adójóváírás formájában biztosított előnyt a területén forgatott filmes produkcióknak.[11]
Például szolgálhat a kedvezményekre Louisiana, Florida vagy akár New York állam. Louisiana volt az első amerikai állam, amely filmes adókedvezményt vezetett be, és máig 30%-os átruházható adójóváírást tesz lehetővé az állam területén belül felmerült költségekből, amelyhez további 5% adójóváírás társulhat a helyi munkaerő-költségek után.[12] Többek között ezek a nagyvonalú kedvezmények késztették a Hollywoodnak otthont adó államot, Kaliforniát arra, hogy 2010-ben új kedvezményrendszert vezessen be, öt éven belül 242 millió dollárnyi átruházható adójóváírást irányozva elő. A kedvezmény alapját egy 20%-os átruházható adójóváírás képezi az államban felmerült költségek után, amely külön kedvezményekkel kombinálva akár a költségek 30%-áig is emelkedhet, és amelyet bizonyos filmes felszerelések adómentes vásárlásának, illetve lízingelésének lehetősége egészít ki.[13] New York 2008-ban szintén 30%-ra emelte fel a helyi költségek után járó átruházható adójóváírást,[14] amelyet New York City további 5%-kal egészít ki, illetve - amennyiben legalább 75%-ban az állam területén zajlanak - a filmes utómunkák után is igénybe vehető 10% adójóváírás.[15] A támogatási program éves költségvetése jelenleg 420 millió dollár.[16]
Tekintettel a filmgyártás mobilitására és a globális gazdasági versenyre, a filmes nagyprodukciókért folytatott verseny nem korlátozódhatott az amerikai kontinensre. Az elmúlt évtized során világszerte növekvő mértékben tudatosodott a filmgyártás foglalkoztatást és állami adójövedelmeket növelő hatása. Ennek hatására egyre keményebb küzdelem folyik az országok között ennek a rendkívül mobilis iparágnak adott helyre csábításáért, elsősorban adójóváírással és más kedvezményekkel, illetve ezzel párhuzamosan a filmgyártáshoz szükséges technikai infrastruktúra, stúdiók létesítésével.[17] A filmek forgatásának, illetve az utómunkálatoknak (például a hang- és vizuális effektek létrehozásának) a helyszínére vonatkozó, világméretű versenynek ugyanis csak egyik tényezőjét jelentik az ország adottságai: a munkaerő vagy a helyszín bérlésének ára, illetve a filmgyártásban közreműködők szakmai színvonala. Emellett a döntő tényező egyre inkább az adókedvezmények megléte.[18] A végeredmény egy folyamatosan éleződő, világméretű verseny és Európában egy új típusú támogatási forma térhódítása lett.
Az eredendő törekvés a nemzeti, illetve az összeurópai filmipar védelmére az amerikai filmgyártással szemben nem akadályozta meg az európai országokat abban, hogy megkíséreljék kihasználni a bérmunkában rejlő gazdasági potenciált. Az elmúlt évtizedben az Európai Unió tagállamaiban is megsokasodtak azok a támogatási intézkedések, amelyeknek célja a nagy - elsősorban amerikai - filmprodukciók adott országba vonzása. Jelen cikk célja, hogy konkrét példákkal szemléltesse a tagállamok között kibontakozó versengést, bemutassa ezeknek a filmes adókedvezményeknek az európai szabályozási hátterét és perspektíváit.
Az Amerikai Egyesült Államokkal ellentétben ugyanis az Európai Unió tagállamai nem dönthetnek korlátozás nélkül állami támogatások bevezetéséről. Az európai uniós jogrend egyik sajátossága a tagállamok által nyújtott támogatások Európai Bizottság általi ellenőrzése, amelyet gazdaságpolitikai, integrációs és versenypolitikai célok egyaránt indokolttá tesznek.[19]
Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (a továbbiakban: "EUMSz.") 107. cikkének (1) bekezdése főszabályként tiltja az állami támogatások bevezetését, azaz bármely olyan állami forrásból nyújtott pénzügyi előnyt, "amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet."
A következő két bekezdés, amelyek a megengedett,[20] illetve az Európai Bizottság által engedélyezhető[21] támogatásokat jelölik meg, ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy a valóságban inkább a verseny vagy az egységes belső piac szempontjából káros és a megengedett támogatások közötti különbségtételről van szó.
Tekintettel a filmipar kulturális jelentőségére és a filmtámogatások eredendően kulturális célkitűzéseire, a filmgyártás támogatása az Európai Bizottság gyakorlatának megfelelően a 107. cikk (3) bek. d) pontja, az 1992-es Maastrichti Szerződés által bevezetett ún. kulturális kivétel alapján kerül megítélésre, mint "a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás", amely engedélyezhető, "ha az az Unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben".
Azokat a feltételeket, amelyeket a támogatási intézkedésnek ennek érdekében teljesítenie kell, a Filmművészeti és más audiovizuális művek egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2001-ben kiadott bizottsági közlemény (a továbbiakban Filmművészeti Közlemény)[22] ismerteti, amelyet az Európai Bizottság azóta több ízben, legutóbb 2012. december 31-ig meghosszabbított.[23] A Filmművészeti Közlemény - az általános jogszerűség, azaz az egyéb Szerződéses rendelkezések tiszteletben tartásának alapkövetelményén kívül - az alábbi követelményeket határozza meg:
• Kulturális célkitűzés: a támogatást "kulturális termékhez" kell nyújtani, azaz a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a támogatott termék (a szubszidiaritás elvének alkalmazásával összhangban) ellenőrizhető tagállami kritériumok szerinti kulturális tartalommal rendelkezzék.
• Korlátozott területiség (territorializáció): a gyártónak lehetővé kell tenni, hogy a film költségvetésének legalább 20%-át más tagállamokban költhesse el. Ezáltal előírható a kedvezményezett számára, hogy a támogatásban részesülő film vagy TV-műsor gyártási költségvetésének maximum 80%-át a támogatást nyújtó tagállamban költse el.
Kiegészítő jelleg: alapszabály szerint az állam által nyújtott támogatás nem haladhatja meg a költségvetés 50%-át, kivételt képeznek ez alól a nehezen megvalósítható és az alacsony költségvetésű filmek.
Speciális kiegészítő támogatások tilalma: különálló filmgyártási tevékenységekre, pl. utómunkálatokra nem lehet támogatás-kiegészítést nyújtani, és ezáltal meghatározott munkafolyamatokat az adott tagállamba vonzani.[24]
Ezt a követelményrendszert eredendően az Európában hagyománynak számító, nemzeti, kulturális filmipart támogató intézkedések alapján határozta meg az Európai Bizottság, mintájaként a francia filmtámogatási rendszer felülvizsgálata szolgált. Az évezredforduló után előtérbe kerülő, a nagyprodukciók adott ország területére vonzását célzó, az abban rejlő gazdasági potenciál kiaknázására irányuló állami támogatásokat azonban elsődlegesen inkább gazdasági, mint kulturális érdekek motiválják. Az elmúlt évek döntéseiből kitűnik, hogy a Bizottság ezekben az esetekben közelebbről vizsgálja, teljesítik-e ezek az intézkedések a kulturális kivételben foglalt feltételeket.[25]
Ez mindenekelőtt a kulturális célkitűzés behatóbb vizsgálatában ölt testet. A nemzeti, kulturális motivációjú filmtámogatások során a kulturális célkitűzés többnyire magától értetődően adott volt. A nagyprodukciókra irányuló kedvezmények vizsgálata során ugyanakkor a kulturális követelménynek való megfelelés sarkalatos kérdéssé vált, szükségessé téve a támogatott filmek kulturális tartalmát biztosító tagállami kritériumok részletes elemzését. Ez azonban - tekintettel a kultúra nehezen megragadható fogalmára, valamint az Európai Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztásra - korántsem egyszerű és ellentmondásoktól mentes.
Bár a Maastrichti Szerződés külön fejezetet szentelt a kultúrának, a kultúra fogalmát nem definiálta,[26] valamint jelezte, hogy a kultúra elsődlegesen nemzeti hatáskörbe tartozik. Ennek megfelelően a tagállamok jogosultak a filmtámogatás kulturális célkitűzésének, a támogatandó filmek kulturális tartalmának meghatározására, az Európai Bizottság e tekintetben csak akkor léphet fel, ha a tagállamok nyilvánvaló hibát (manifest error) követnek el. A Bizottság jogköre és kötelezettsége döntően arra korlátozódik, hogy ellenőrizze, hogy a kulturális tartalom meghatározása ellenőrizhető tagállami szintű követelmények alapján történik-e.
Jellemző példaként szolgálhat a kulturális követelmények megfogalmazására, a Bizottság által alkalmazott mércére a magyar és az angol filmtámogatási adókedvezmény, amelyet a következőkben részletesen bemutatunk. Emellett röviden kitérünk az Európai Unió más országaiban érvényben lévő filmes adókedvezményekre is.
Az első adókedvezmények a '80-as években jelentek meg Európában a filmgyártás szolgálatában. Az első adókedvezményt is tartalmazó támogatási modellt Franciaország vezette be 1985-ben a SOFICA (Société pour le Financement du Cinéma et de l'Audiovisuel) befektetési alapok megteremtésével. Az amerikai eredetű adókedvezményekkel ellentétben ezeknek a befektetési alapoknak a célja elsősorban a magán-megtakarítások hasznosítása volt a francia filmgyártás szolgálatában. A beérkezett tőke sorsáról a befektetési alapok döntöttek, a befektetők pedig a részvények után adókedvezményt - magánszemélyek esetén legfeljebb a jövedelem 25%-áig terjedő adólevonást, vállalatok esetében a befektetett összeg 50%-áig kedvezményes amortizációt - érvényesíthettek. Ebben a rendszerben tehát a befektető és a filmes produkció között nincsen közvetlen gazdasági kapcsolat, ennélfogva a járulékos gazdasági kérdések (pl. reklámlehetőség) nem jutnak szerephez. A befektetési alapok a kockázatmegosztás érdekében jellemzően kisebb összegekkel támogatják az egyes filmes produkciókat, és esetükben a kulturális szempont nagyobb szerephez juthat.[27]
Európában az első, a filmgyártási tevékenység átfogó ösztönzésére irányuló, az amerikai példákhoz hasonlítható modellt Írország vezette be 1987-ben, lehetővé téve, hogy a vállalkozások - illetve utóbb magánszemélyek - a filmgyártásba közvetlenül befektetett összeg után adólevonást vegyenek igénybe. Ennek a kedvezménynek lényegi eleme, a francia kedvezménnyel ellentétben, a befektető és a filmgyártó közötti közvetlen kapcsolat. A befektető gazdasági döntését a filmgyártóval kötött megállapodásban rögzített anyagi haszon (tipikusan a film nyereségéből való részesedés) és más járulékos előnyök mellett az állam az adó mérséklésével teszi előnyösebbé. Bár a két modell egymás mellett, egymást kiegészítve is létezhetne, a gyakorlatban a közvetlen kapcsolaton nyugvó adókedvezmények váltak általánosan elterjedtté. Luxemburg már 1988-ban, majd Anglia 1992-ben az írországihoz hasonló kedvezmény bevezetése mellett döntött, amely az ország területén felmerült gyártási költségek után adólevonásra adott lehetőséget.
Az adókedvezmények bevezetésének nagyobb hulláma Amerikához hasonlóan Európában is az ezredforduló után vette kezdetét. Ez a folyamat a kedvezmények fokozódásával járt Európa-szerte, amelynek során az adólevonás mellett megjelentek az adójóváírási lehetőségek, illetve a kétfajta kedvezményt ötvöző modellek is. Az adójóváírások keretei is fokozatosan váltak egyre kedvezőbbé, az előre meghatározott összeghatárok nőttek vagy megszűntek, ami által a kedvezmény egyre jobban közeledett a közvetlen kifizetésekhez, járulékos gazdasági ösztönzőből önálló motiváló erővé lépve elő, bizonyos esetben a piaci alapú befektetési döntések helyére lépve.
2002-ben Belgiumban vezettek be adólevonási lehetőséget, 2004-ben Franciaország már új típusú adókedvezménnyel bővítette széles körű filmtámogatási rendszerét. Ennek alapján a filmgyártó vállalatok számára megnyílt az adójóváírás, azaz a fizetendő adó csökkentésének lehetősége - igaz, ebben az esetben még előre meghatározott felső határ, legfeljebb 1 millió euró értékben. Ugyanebben az évben Magyarország is filmes adókedvezményt vezetett be, amelyben a filmszakmán kívüli befektetések ösztönzésére már az adólevonást és az adójóváírást egyszerre tette lehetővé. A magyar modell kifejezetten nem gazdasági alapú befektetési döntéseken, hanem a befektetők által ingyenesen nyújtott támogatásokon alapszik, azok után biztosít lehetőséget a kedvezmény igénybevételére.
Anglia 2006-ban szintén kombinált adólevonási és kifizethető adójóváírási lehetőséget vezetett be, azonban a magyar kedvezménytől eltérően kifejezetten filmgyártó cégek számára. Az Olaszországban 2008-ban bevezetett komplex adókedvezmény-rendszer pedig mind a filmgyártók tevékenységét, mind a filmszakmán kívüli befektetéseket új kedvezményekkel (adólevonással és adójóváírással) kívánja fellendíteni. A támogatási rendszerek növekvő célzatosságát mutatja, hogy mind Olaszország, mind a későbbiekben Franciaország külön adókedvezményt biztosított a külföldi filmek hazai gyártásának támogatására. Az új támogatási formák bevezetésével egyidejűleg természetesen a már meglévő kedvezmények növelésére is sor került - Írországban például az évek során 50 millió euróra emelték az adott film után adókedvezményre jogosító befektetések felső határát.
A következőkben részletesen kitérünk az egyes európai országok által bevezetett, változatos támogatási rendszerekre, különös tekintettel Magyarországra és Angliára. E két ország ugyanis jól mutatja, hogy eltérő gazdasági helyzettel és filmgyártási kapacitással egyaránt alkalmazhatóak az adókedvezmények, amelyek - tekintettel a filmipar mobilitására - hamar átrendeződéseket és váratlan versenyhelyzetet eredményezhetnek.
A közép-kelet-európai régióban először és sokáig egyedüliként Magyarország vezetett be átfogó filmgyártást ösztönző pénzügyi rendszert, amely külföldi nagyprodukciók hazai gyártását ösztönző kedvezményt is magában foglalt.[28] Eredetileg 2004-ben fogadták el a magyar filmszakmai adókedvezményt, amelyet az Európai Bizottság első ízben a csatlakozást megelőzően bevezetett állami támogatásokra vonatkozó ún. ideiglenes eljárás keretében 2007 végéig hagyott jóvá. A program meghosszabbításának jóváhagyására módosításokat - mindenekelőtt a filmes adókedvezmény igénybevételéhez szükséges kulturális teszt bevezetését - követően 2008 júliusában került sor.[29]
A filmes adókedvezmény hazai modelljének célja a filmszektoron kívüli vállalatok ösztönzése a filmgyártás támogatására. Ennek érdekében adókedvezményben közvetlenül a valamely filmalkotás gyártásához egyoldalúan - ellentételezés nélkül - támogatást nyújtó társasági adóalany vállalkozások részesülhetnek. Az intézkedés lehetővé teszi számukra, hogy a filmgyártáshoz nyújtott támogatás összegét - amely legfeljebb az adott filmalkotás költségvetésének 20%-áig terjedhet - mind az adóköteles jövedelmükből, mind pedig az adókötelezettségükből levonják. Ez más szóval azt jelenti, hogy a támogatók számára az adókedvezmény egyrészt a társasági adóalapban (mint elszámolható költség), másrészt a fizetendő adóból levonva érvényesíthető, amelyen így tehát a mindenkori társasági adókulccsal megegyező, jelenleg 19%-os nominális hozam érhető el (100 egység támogatásért cserébe 119 egység adókedvezmény). Az adólevonás egy adóévben legfeljebb a vállalat adókötelezettségének 70%-áig terjedhet, a különbözet azonban átvihető a következő három adóévre.
Az adókedvezmény igénybe vehető mind a magyar filmelőállítók (koproducerek) által készített filmek, mind a külföldi filmelőállítók által Magyarországon (is), magyar vállalkozás bevonásával készített filmek (megrendelésre készült filmalkotások, más néven gyártási szolgáltatás vagy bérmunka) támogatása esetén. Az adókedvezmény legfeljebb a közvetlen filmgyártási költségek[30] 20%-áig vehető igénybe, ha a közvetlen magyar filmgyártási költségek[31] elérik a filmgyártási költségek legalább 80%-át. Abban az esetben, ha a magyar filmgyártási költségek ennél alacsonyabbak, a kedvezmény a közvetlen magyar filmgyártási költségek 25%-áig terjed.[32] Ez a megoldás figyelembe veszi a Filmművészeti Közlemény korlátozott territorializációra vonatkozó szabályait, és nem ösztönöz a filmgyártási költségek 80%-ánál nagyobb hányadának magyarországi elköltésére. Az adókedvezmény működését, a magyar filmgyártási költségek arányától függően, az alábbi példával szemléltethetjük:
Valamely filmgyártó vállalat olyan filmalkotást készít, amelynek az összes közvetlen gyártási költsége 1 millió euró, ennek A esetben 80%-a, B esetben 90%-a, C esetben 70%-a minősül közvetlen magyar filmgyártási költségnek.
| A | B | C | |
| Magyar költség | 800 000 euró | 900 000 euró | 700 000 euró |
| Külföldi költség | 200 000 euró | 100 000 euró | 300 000 euró |
| Adókedvezményre jogosító támogatás maximális összege | 200 000 euró (összes költség 20%-a) | 200 000 euró (összes költség 20%-a) | 175 000 euró (magyar költség 25%-a) |
| Gyártó által más forrásból biztosítandó összeg | 800 000 euró | 800 000 euró | 825 000 euró |
A filmalkotáshoz támogatást nyújtó adózó adóköteles eredménye 2,35 millió euró, a társasági adókulcs 19%. Pénzügyi helyzete a filmalkotáshoz nyújtott támogatás függvényében, a kedvezményre jogosító maximális támogatás alapulvételével a következőképpen alakul:
| Filmtámogatás nélkül | A, B | C | |
| Adózó eredmény | 2 350 000 euró | 2 350 000 euró | 2 350 000 euró |
| Adózó hozzájárulása a filmalkotáshoz | - | 200 000 euró | 175 000 euró |
| Adóalap | 2 350 000 euró | 2 150 000 euró | 2 175 000 euró |
| Adókötelezettség (19%) | 446 500 euró | 408 500 euró | 413 250 euró |
| Adójóváírás | - | 200 000 euró | 175 000 euró |
| Fizetendő adó | 446 500 euró | 208 500 euró | 238 250 euró |
Az Európai Bizottság döntésében állami támogatási szempontból a filmalkotáshoz támogatást nyújtó vállalat és a filmgyártó helyzetét egyaránt vizsgálta. Az adókedvezmény igénybevételére jogosult, támogatást nyújtó vállalatok esetében azonban arra a következtetésre jutott, hogy mivel a kedvezményt elméletileg bármely vállalkozás igénybe veheti, esetükben hiányzik az állami támogatás egyik fogalmi eleme, az intézkedés szelektív jellege. Ez azonban nem zárta ki, hogy az adókedvezmény közvetett kedvezményezettjei, a támogatásban részesülő filmgyártók esetében teljesüljenek az állami támogatás kritériumai. Az adókedvezmény uniós joggal való összeegyeztethetőségéhez ezért a Filmművészeti Közlemény valamennyi feltételének teljesítése szükséges, beleértve a támogatás kulturális célkitűzésére irányuló elvárást.
A támogatási program meghosszabbításának engedélyezése során a legsarkalatosabb kérdést ennek a követelménynek a teljesítése jelentette. Ennek érdekében a legfontosabb változás 2008-ban az adókedvezmény igénybevételéhez szükséges kulturális teszt bevezetése volt. Ahhoz, hogy adott film támogatása után igénybe vehető legyen az adókedvezmény, a filmalkotásnak a következő tartalmi feltételek közül legalább kettőt teljesítenie kell (magyar részvételű koprodukciók esetén az Európai Filmkoprodukciós Egyezményben meghatározott feltételeknek való megfelelés ezzel egyenértékű):
a) a filmalkotás témája vagy az annak alapjául szolgáló mű olyan történeten (eseményen) alapul, amely része a magyar vagy európai kultúrának, illetve történelmi, mitológiai, vallási szempontból fontos történet (esemény) bemutatásával, illetve feldolgozásával kapcsolatos;
b) a filmalkotás témájában vagy az annak alapjául szolgáló műben olyan személyek vagy karakterek szerepelnek, akik kapcsolatosak a magyar vagy az európai kultúrával, illetve a történelemmel, a társadalommal vagy a vallással való kapcsolódásuk miatt meghatározóak;
c) a filmalkotás a magyar vagy az európai szokásokat és életmódot mutatja be vagy ezek egyes elemeit népszerűsíti;
d) a filmalkotás magyar vagy más európai helyszínen, illetve ehhez köthető kulturális környezetben játszódik vagy képi megjelenítésében magyar vagy más európai települést (várost, tájat, tájegységet), illetve jellegzetes magyar vagy európai kulturális motívumot mutat be;
e) A filmalkotás forgatókönyve vagy az annak alapjául szolgáló mű egy irodalmi mű feldolgozásán vagy valamely más kulturális értéket hordozó mű (képző- vagy iparművészeti alkotás, zenemű stb.) adaptációján alapul;
f) a filmalkotás témájának vagy az annak alapjául szolgáló anyagnak a magyar vagy más európai ország társadalma számára kulturálisan, szociológiailag vagy politikai szempontból releváns kérdés áll a középpontjában;
g) a filmalkotás valamely fontos magyar vagy európai értéket - különösen a kulturális sokszínűséget, a kulturális hagyományok vagy a család tiszteletét, a szolidaritást, az egyenjogúságot, a kisebbségvédelmet, az emberi jogokat, a toleranciát, a környezetvédelmet - tükröz vagy jelenít meg;
h) a filmalkotás a magyar vagy az európai kultúra és identitás jobb megismerését szolgálja.
A fenti szempontokat, amelyek egyenként 1 pontot érnek, további hat, többségében gazdasági jellegű, így a magyar vagy európai munkaerő foglalkoztatásával, illetve a magyarországi forgatási és gyártási munkálatokkal kapcsolatos szempont egészíti ki:
i) A filmalkotás kulturális értéket műfaja alapján létrehozó filmalkotás (4 pont);
j) A filmalkotás alábbi közreműködői között magyar vagy más EGT állam polgára található, illetve olyan nem EGT állam polgára, aki nemzetközi filmfesztiválon díjat nyert mint: rendező, producer, operatőr, forgatókönyvíró, fő- és mellékszereplők, zeneszerző, látványtervező, jelmeztervező, vágó, maszkmester, főgyártásvezető/gyártásvezető, utómunka gyártásvezető (hangi/képi/digitális) (1 pont minden két teljesített kategória után, legfeljebb 6 pont);
k) a filmalkotás végső változata valamely EGT-állam nyelvén készül (4 pont);
l) a filmalkotás egyéb közreműködői legalább 51%-ban valamely EGT állam polgárai, vagy olyan koprodukcióról van szó, amely nem minősül európai film-koprodukciónak (4 pont);
m) a forgatási helyszín Magyarországon van (3 pont);
n) a filmgyártás-előkészítés vagy az utómunka végzésének helye Magyarország (3 pont).
Az adókedvezményre való jogosultság érdekében a filmalkotásnak a kulturális teszt teljesítésén kívül az összes szempont közül legalább 4 kategóriában pontot kell szereznie, és összesen legalább 16 pontot el kell érnie. Ennek a követelménynek a teljesítését jelentősen megkönnyíti az, hogy a nemzeti filmipari vonatkozások között két olyan általános kategória is helyet kapott, mint az i) vagy a k).
A hazai adókedvezmény hatását mind a magyar, mind a nemzetközi elemzések kiemelik. Angol elemzések szerint a siker kulcsát az adókedvezmény bevezetése mellett a magas színvonalú infrastruktúra kiépítése és az intenzív amerikai promóciós tevékenység jelentette.
Magyarország 2008-ban a filmes infrastruktúra bővítésének ösztönzésére külön fejlesztési adókedvezményt vezetett be a legalább 100 millió forint értékű, film- és videogyártó létesítményekbe történő beruházások után.[33] A kedvezmény alapján a beruházók legfeljebb tíz évig adókötelezettségük 80%-áig terjedő adókedvezményben részesülhetnek. Ennek is köszönhetően a gyártókapacitás megsokszorozódott, mára a Mafilm mellett négy új stúdiókomplexum működik.[34]
Ez az infrastruktúra elsődlegesen a bérmunkákat szolgálja ki, amelyek száma évről évre nő, párhuzamosan az igénybe vett adókedvezmények összegével. 2004-ben még csak 7, 2010-ben azonban már 49 külföldi produkció készült Magyarországon.[35] Az adókedvezményre jogosító, Nemzeti Filmiroda által kiadott támogatási igazolásokban szereplő összeg 2004-től 2010-ig 0,63 milliárd forintról 7,29 milliárd forintra emelkedett[36] (ehhez képest érdekesség, hogy a költségvetési zárszámadások szerint a bevallások alapján a filmes adókedvezmények összege 2010-ben 4,5 milliárd forintot tett ki).[37] Ugyanebben az időszakban jelentősen megnőtt a magyarországi filmes kiadások összege. Egyes adatok szerint 2004-től 2010-ig az iparági költés megtízszereződött, 3 milliárdról 36 milliárd forintra emelkedett.[38] A Korda filmstúdió adatai szerint pedig 2010-ben a magyar filmipar 23 milliárd forint exportot termelt a külföldi produkciók révén, amely "nagyjából 20 százalékos növekedést jelent az előző évekhez képest".[39] A filmstúdió emellett a filmgyártás foglalkoztatásra gyakorolt hatását is hangsúlyozza, kiemelve, hogy "míg 3-4 évvel ezelőtt a nemzetközi produkciók saját stábot hoztak, addig ma már a díszletkivitelező társaság 90%-a magyar." Számításaik szerint "a magyar állam által a filmiparra adott minden egyes forint a kormányzat számára kettő és fél forintot biztosan hoz." A növekedés a magyar filmek tekintetében azonban már korántsem ennyire látványos. A Nemzeti Filmiroda statisztikái szerint 2004-ben 26, 2010-ben 37 film szerepelt a bemutatott magyar filmek listáján, a látogatottság pedig ezzel egyidejűleg jelentősen, 1,3 millióról 578 millióra csökkent.
Angliában már az 1992-es Pénzügyi törvény (Finance Act 1992) óta lehetőség volt a filmgyártás során az ország területén felmerült költségeknek a társasági adó alá eső jövedelemből való levonására (rendszerint három év alatt, alacsony költségvetésű filmek esetén az 1998-as módosítás óta azonnal). Ezt egészítette ki a 2006-os Pénzügyi törvény (Finance Bill 2006), megnövelve az adókedvezményeket és így ösztönözve a filmgyártást Angliában.[40]
A 2007. január 1-jén életbe lépett új filmes adókedvezmény egyrészt az eddigiekhez képest további adólevonási lehetőséget, másrészt kifizethető adójóváírást foglal magába. Az új adólevonási lehetőség alapján a film költségvetésétől függően az Anglia területén felmerült filmgyártási költségek meghatározott részét ismételten le lehet vonni az adózó nyereségből. Ez a levonás a legfeljebb 20 millió £ összköltségvetésű filmek esetén az angliai költségek 80%-a, az ezt meghaladó költségvetésű filmek esetén 64%-a. Ezt a további adólevonási lehetőséget egészíti ki a kifizethető adójóváírás lehetősége, amelynek segítségével az adólevonás után keletkező, negatív adóalap után - de legfeljebb az angliai költségek 80%-áig - igényelhető kifizetés. A kifizetés mértéke a legfeljebb 20 millió £ összköltségvetésű filmek esetén a negatív adóalap 25%-a, az ennél nagyobb költségvetésű filmek esetén a negatív adóalap 20%-a. A negatív adóalapot ezen túlmenően nem lehet további levonások vagy kedvezmények céljára felhasználni. Az Anglia területén felmerült költségek 80%-át meghaladó, illetve az Anglián kívül felmerült költségek a rendes adózás szabályai szerint alakulnak.
Az adókedvezmény működését az alábbi példa szemlélteti: egy filmprodukciós cég előállít egy filmet, amelynek összköltségvetése az előgyártás, a forgatás és az utómunkálatok költségeivel együtt 10 millió £, amely teljes egészében Angliában felmerülő költség. A film egy terjesztő megbízásából készült, aki 11 millió £-t fizetett a kész filmért. Mivel a film költsége kevesebb, mint 20 millió £, jogosult az angliai költségek 80%-áig terjedő adólevonásra és a 25%-os kifizethető adójóváírásra.[41]
| Bevétel (B) | 11 millió £ |
| Kiadás (K), ebből angliai költség: x% | 10 millió £, ebből angliai költség 100% |
| Adózó nyereség (B-K) | 1 millió £ |
| További adólevonás (AL) (az angliai költségek 80%-a) | 8 millió £ |
| Negatív adóalap (B-K-AL) | 7 millió £ |
| Kifizethető adójóváírás | 1,75 millió £ |
Az adókedvezmények igénybevételével az állami támogatás intenzitása (az államilag finanszírozott hányad a támogatott filmek teljes költségvetéséhez viszonyítva) a legfeljebb 20 millió £ összköltségvetésű filmek esetén maximum 24%, az ennél nagyobb költségvetésű filmek esetén maximum 19,2% lehet. A támogatásban olyan filmprodukciós cégek részesülhetnek, amelyek az angol társasági adó alanyai, és amelyek - a koprodukciók kivételével - egy adott mozifilm teljes forgatását, utómunkálatait és elkészültét ellenőrzésük alatt tartják, ezért felelősséggel tartoznak. Koprodukciók esetén is követelmény, hogy a filmprodukciós cégnek valódi és aktív részvételt kell tanúsítania a film gyártásában. Az adókedvezményben való részesedés feltétele továbbá, hogy a film teljes költségvetésének legalább 25%-át Angliában realizálják. Emellett követelmény az is, hogy a film kulturális értelemben angol filmnek minősüljön az angol kulturális teszt alapján.[42]
Az angol kulturális teszt hivatott biztosítani, hogy a támogatási intézkedés megfeleljen a 2001-es Filmművészeti Közleményben foglalt, a támogatás kulturális célkitűzésére vonatkozó követelménynek. A teszt az állami támogatás engedélyezésére irányuló eljárás egyik legkritikusabb pontját jelentette, az Európai Bizottsággal folytatott egyeztetések során az angol hatóságok a követelményrendszer módosítása mellett döntöttek. Az eredetileg tervezett követelmények a következőek voltak:[43]
| Követelmény | Maximális pontszám |
| A - Kulturális tartalom (maximum: 4 pont) | |
| • Teljesen/részben Angliában játszódik | 1 |
| • Főszereplők Angol állampolgárok vagy Angliában tartózkodnak | 1 |
| • Angol téma vagy forrás készült | 1 |
| • Angol nyelvű dialógus (beleértve a hivatalos angol regionális vagy kisebbségi nyelveket) | 1 |
| B - Angol kulturális csomópontok (hubs) használata (maximum: 15 pont) | |
| • Stúdió/helyszíni forgatás | 6 |
| • Vizuális effektek | 4 |
| • Speciális effektek | 1 |
| • Zene felvétel | 2 |
| • Hang utómunkálatok | 1 |
| • Laboratóriumi munkálatok | 1 |
| C - EGT államolgár / az EGT-ben tartózkodó kulturális szakemberek használata (maximum: 13 pont) | |
| • Rendező | 2 |
| • Forgatókönyvíró | 2 |
| • Producer | 1 |
| • Zeneszerző | 2 |
| • Főszereplő színészek | 2 |
| • Szereplők többsége | 1 |
| • Legfontosabb szakemberek | 3 |
| • Stáb többsége | 1 |
Ennek az eredeti tesztnek a teljesítéséhez a filmnek az elérhető 32 pontból 16-ot kellett volna teljesítenie. Az Európai Bizottság álláspontja szerint azonban ez nem biztosította volna a támogatás kulturális célkitűzésének megvalósulását. A Bizottság döntése kiemeli, hogy a teszt legnagyobb része (B és C részek) nem az angol filmgyártás tisztán kulturális jellemzőire vonatkozik. Tekintettel az angol nyelv általános használatára, a Bizottság csak ez első három követelményt tekintette kulturális jellegűnek, amelyek mindössze három pontot érnek, és amelyek nem feltétlenül szükségesek a teszt teljesítéséhez. A Bizottsággal való egyeztetéseket követően a teszt a következőképpen módosult:
| Követelmény | Maximális pontszám |
| A - Kulturális tartalom (maximum: 16 pont) | |
| A1 - A film Angliában játszódik | 4 |
| A2 - Főszereplők Angol állampolgárok vagy Angliában tartózkodnak | 4 |
| A3 - A film angol témán vagy forráson alapszik | 4 |
| A4 - Az eredeti párbeszédet nagyrészt angolul rögzítették | 4 |
| B - Kulturális hozzájárulás (maximum: 4 pont) | |
| • A film egyedi angol kultúrát/örökséget/kreativitást ábrázol vagy tükröz | 4 |
| C - Kulturális csomópontok használata (maximum: 3 pont) | |
| C1 | |
| C2 | |
| D- EGT állampolgár / az EGT-ben tartózkodó kulturális szakemberek használata (maximum: 8 pont) | |
| D1 Rendező | 1 |
| D2 Forgatókönyvíró | 1 |
| D3 Producer | 1 |
| D4 Zeneszerző | 1 |
| D5 Főszereplő színészek | 1 |
| D6 Szereplők többsége | 1 |
| D7 Legfontosabb szakemberek | 1 |
| D8 Stáb többsége | 1 |
E szerint a felülvizsgált kulturális teszt szerint a filmeknek a 31 pontból 16-ot kell teljesíteniük az adókedvezményekben való részesüléshez és külön szabályok biztosítják, hogy a teszten ne lehessen kizárólag az angol nyelvi követelmény (A4), valamint a C és a D rész teljesítésével megfelelni.[44] Az eredeti és a végleges kulturális teszt követelményrendszerének összehasonlítása jól szemlélteti a változtatás irányát: a kulturális, nemzeti elemekre vonatkozó követelmények száma, szerepe jelentősen nőtt az eredeti elképzelésekhez képest, a jellemzően inkább nemzeti filmipari vonatkozások (stúdió és egyéb infrastruktúra, valamint munkaerő-használat) relatív hordereje csökkent. Ennek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az angol hatóságok teljesítették a 2001-es Közlemény elvárásait és ellenőrizhető nemzeti követelményeket határoztak meg a filmek kulturális tartalmának biztosítására.
Az angol filmipar gazdasági hozzájárulásáról szóló, 2010-ben készült elemzés[45] szerint a filmes adókedvezmény szükséges és hatékony eszköz az angol filmipar versenyképességének fenntartására, illetve fokozására a filmes nagyprodukciókért vívott nemzetközi versengésben. Az elemzés nagy hangsúlyt fektet a fokozódó nemzetközi nyomásra, és a világszerte szaporodó filmes adókedvezményekre. Ebben a tekintetben külön kiemeli Magyarország példáját[46] annak érzékeltetésére, hogy alacsony munkaerő-költségű országok is filmes adókedvezmény-rendszerek bevezetése illetve államilag támogatott infrastruktúra létesítése mellett dönthetnek, és ezáltal eredetileg kevésbé ismert filmgyártási helyszínek válhatnak komoly vetélytársakká. Az elemzés arra is felhívja a figyelmet, hogy a közép-európai régión kívül nemcsak az amerikai államok illetve Kanada, de Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Afrika, illetve az ázsiai országok közül Tajvan, Szingapúr és Dél-Korea is egyre több pénzügyi kedvezményt nyújt a területükön forgatott filmes produkcióknak.
Számításaik szerint a filmes adókedvezmény hatására - az angol font leértékelődését is figyelembe véve - 2010-re az angol filmgyártás költségei 40%-kal alacsonyabbak lettek, mint Amerikában. Sőt, a becslések szerint ebben az évben első alkalommal az angliai költségek még a csehországi költségeknél is alacsonyabbak voltak 7%-kal. Az elemzés 2015-ig hasonló értékekkel számol, amelynek segítségével az angol filmipar a globális filmgyártás 10-15%-át vonzaná 2015-ig, évente 750 millió £, vagy azt meghaladó belföldi befektetéssel. A filmes adókedvezmény megszüntetése esetére a tanulmány a globális filmgyártásból való részesedés 5-10 %-os csökkenésével és évi mintegy 600 millió £ kieséssel számol.[47] Ennek alapján várható, hogy az angol hatóságok az állami támogatás engedélyezéséről szóló döntésben meghatározott időtartam, azaz 2012 vége előtt a kedvezmény-rendszer meghosszabbításáért fognak folyamodni a Bizottsághoz.
Írország Európában az elsők között ismerte fel az adókedvezmények ösztönző hatását a filmiparban. Eredetileg 1987-ben vezetett be adókedvezményt a filmes tevékenységekre, amelynek széles körű használata az 1993-as reformot követően vette kezdetét.[48] Az adókedvezmény a filmgyártásba befektető cégeknek és (1993 óta) magánszemélyeknek nyújt adólevonási lehetőséget. A film költségvetésének azt a hányadát, amely után a kedvezmény igénybe vehető, az egy filmbe befektethető összeg felső határát és az adólevonás mértékét fokozatosan bővítették az elmúlt évek során.[49]
A jelenlegi, 2009 óta érvényben lévő szabályozás szerint a filmgyártásba befektető cégek és magánszemélyek a filmgyártásba befektetett teljes összeget levonhatják az adóalapból. Társaságok legfeljebb évente 10 160 000 eurót fektethetnek be ilyen módon (filmenként legfeljebb 3 810 000 eurót), magánszemélyeknél ez a határ évi 50 000 euró.[50] Egy film költségvetésének legfeljebb 80%-át tehetik ki az adókedvezményre jogosító befektetések, amely nem haladhatja meg az 50 millió eurót. A film költségvetéséből Írországban elköltendő összegnek el kell érnie legalább azt az összeget, amely adókedvezményre jogosít; azaz amennyiben a producer a film teljes költségvetésének 80%-át olyan befektetőktől kapja, akik ezáltal adókedvezményben részesülnek, úgy ezt az összeget ír területen kell elköltenie. A kedvezmény igénybevételéhez a filmnek meghatározott kulturális követelményeket kell teljesítenie, amelyek többek között az ír filmgyártáshoz való hozzájárulást, a film ír, illetve európai vonatkozásait értékelik.[51]
Az ír kedvezmény gazdasági hatását érzékelteti, hogy 2010-ben 57, adókedvezményre jogosító filmes projekt jóváhagyására került sor. Számítások szerint ez 165 millió eurós írországi költést eredményezett, 10 000 munkahely fenntartásához járult hozzá és 26-28%-os nettó nyereséget kínált a televízió- és filmgyártóknak.[52]
Luxemburgban 1988 óta létezik filmgyártást ösztönző adókedvezmény. A kedvezmény igénybevételéhez szükséges alapfeltételeket teljesítő (pl. legnagyobb részben Luxemburg területén gyártott, előreláthatóan nyereséges) filmek luxemburgi társasági adóalany gyártói audiovizuális befektetési tanúsítványban részesülnek, amely igazolja a luxemburgi költségek mértékét. A tanúsítvány birtokosa az abban szereplő összeget - legfeljebb a vállalat adózó nyereségének 30%-áig - levonhatja az adóalapból. A tanúsítványt felhasználhatja a filmgyártó cég, de el is adhatja más luxemburgi adóalany cégnek, amely szintén felhasználhatja azt adóalapja csökkentésére. Tekintettel arra, hogy a filmgyártó cégek nem mindig rendelkeznek olyan nyereséggel, amely lehetővé teszi az adókedvezmény előnyeinek teljes kihasználását, a producerek gyakran a tanúsítvány értékesítése mellett döntenek, így szerezve befektetőt a filmhez.[53]
Belgium 2002-ben vezette be adókedvezmény-rendszerét, amely lehetővé teszi, hogy Belgiumban letelepedett és belga adóalany cégek[54] a belga audiovizuális produkciókba befektetett összeg 150%-át, de legfeljebb 750 000 eurót (azaz 500 000 euró befektetésnek megfelelő összeget) levonjanak adózó nyereségükből. A kedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a támogatott film az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokról szóló Irányelv[55] rendelkezései alapján európai filmnek minősüljön.[56] Elfogadása óta az adókedvezmény jelentősen megnövelte a filmes befektetéseket Belgiumban és növelte a foglalkoztatottak számát. Míg a filmgyártáshoz adott beruházások mértéke 2003-ban 5 millió euró volt, ez az összeg 2008-ra 80 millió euróra nőtt, az új munkalehetőségek számát pedig egyes források 7600-ra teszik.[57] A belga Pénzügyminisztérium adatai szerint az adókedvezmény 2003 és 2011 között több mint 600 millió euró finanszírozást biztosított audiovizuális alkotások számára.[58]
Ahogy arra korábban utaltunk, Franciaországban az átfogó filmtámogatási rendszernek a közvetlen támogatások (elsősorban a mozijegyek, a TV és DVD-eladások után fizetendő járulékok újraelosztásán alapuló, széles körű szelektív és automatikus támogatások) mellett már 1985-től részét képezik a SOFICA befektetési alapok, amelyek a részvények után bizonyos adókedvezményeket is biztosítanak.[59] Ezt a kisebb magán-megtakarítások filmiparban való hasznosítását célzó konstrukciót 2004-ben egészítették ki filmgyártáshoz kapcsolódó adókedvezménnyel, amelyet 2009-ben egy kifejezetten a külföldi produkciók franciaországi forgatásaira vonatkozó adókedvezmény követett.
A 2004-ben életbe lépett kedvezményt azok után az automatikus támogatásban is részesülő játékfilmek, dokumentumfilmek vagy animációs filmek után lehet igénybe venni, amelyeket teljes egészében vagy legnagyobb részben francia nyelven vagy valamely Franciaországban használt regionális nyelven forgatnak, és amelyeket főként francia területen készítenek. A kedvezmény 20%-os adójóváírást tesz lehetővé a filmgyártáshoz kapcsolódó franciaországi költségek után, amely nem haladhatja meg az 1 millió eurót (emellett játékfilmek és dokumentumfilmek esetén a percenkénti 1150 eurót, animációs filmek esetén a percenkénti 1200 eurót). A kedvezményt 2005-től a televíziós játékfilmekre is kiterjesztették.[60]
A 2009-ben bevezetett támogatás azokat a külföldi filmeket érinti, amelyeknek a készítése során legalább 1 millió eurót költenek francia területen, illetve játékfilmek esetén emellett legalább 5 forgatási napra Franciaországban kerül sor. A kedvezményben való részesedés feltétele a francia kultúrához, kulturális örökséghez, illetve Franciaország területéhez való kapcsolódás, amelyet a kulturális teszt teljesítése igazol. A szabályozás azt a francia társasági adóalany produkciós szolgáltató céget jogosítja fel adójóváírásra, amely egy külföldi producerrel szerződésben vállalta a film franciaországi gyártásának lebonyolítását. Az adójóváírás mértéke meghatározott franciaországi költségek (a francia, illetve európai szerzőknek, színészeknek, a stáb francia illetve európai tagjainak nyújtott díjazás, illetve fizetés és az ehhez kapcsolódó kötelező hozzájárulások, technikai infrastruktúrával kapcsolatos kiadások, közlekedés, étkezés, amortizáció) 20%-a, de legfeljebb 4 millió euró. Abban az esetben, ha ez az összeg a cég által fizetendő társasági adót meghaladja, a fennmaradó összeget a cég számára a francia állam folyósítja.[61]
A francia filmművészeti központ (CNC, Centre national du cinéma et de l'image animée) megrendelésére készült 2011-es tanulmány szerint azonban még ezek az adókedvezmények sem elegendőek ahhoz, hogy Franciaország felvegye a versenyt a szomszédos országokkal. A tanulmány szerint a kedvezmények viszonylag alacsony felső határa (1, illetve 4 millió euró a német 4, illetve 10, valamint az ír 50 milliós határhoz képest) és a szóba jöhető franciaországi költségek szűk meghatározása miatt számos más ország vonzóbb filmes célpont. Véleményük szerint ezt támasztja alá az is, hogy 2010-ben a francia adókedvezmény a támogatott filmek költségvetésének mintegy 8%-át fedezte, szemben a belga 18, a német 13 és az ír 12%-kal.[62]
Málta 2005-ben vezetett be a filmgyártás ösztönzésére irányuló kedvezményeket. Egyfelől kedvezményes társasági adókulcsot alkalmaz a filmszektorban tevékenykedő vállalatokra (5% az általános 35% helyett), másfelől lehetővé teszi a 18%-os áfa visszatérítését a filmgyártáshoz kapcsolódó árukra és szolgáltatásokra, és a máltai gyártási költségek 22%-áig (nehéz vagy alacsony költségvetésű filmek esetén 32%-áig) terjedő közvetlen támogatással is segíti a filmes produkciókat.[63] Emellett Magyarországhoz hasonlóan Málta is beruházási adókedvezménnyel (a vállalat nagyságától függően meghatározott máltai költségek 30-50%-áig terjedő adójóváírással) segíti a filmes infrastruktúrába való befektetéseket. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően az elmúlt években folyamatosan nőtt a Máltán forgatott filmek száma. 2007-ben fordult elő először Máltán, hogy az év minden napjára jutott filmes előkészítés vagy forgatás, 2010-re már 398 forgatási nap jutott, és a külföldi filmes produkciók növekvő trendje azóta is folytatódik.[64]
Olaszország 2008-ban vezetett be adókedvezmény-rendszert az olaszországi filmgyártás fellendítésére. A kedvezmények adójóváírást és adólevonást is tartalmaznak, külön szabályok szerint vonatkoznak a filmgyártó cégekre, illetve a külső befektetőkre és a filmgyártáson kívül más filmes tevékenységeket is támogatnak (filmterjesztés, filmszínházak digitalizációja).
A filmgyártás területén a külső befektetőket a filmgyártáshoz való hozzájárulás 40%-áig terjedő adójóváírás illeti meg, amely egy adóévben nem haladhatja meg az 1 millió eurót. Az "olasz" (döntően olasz vagy európai közreműködőkkel illetve helyszíneken készült) filmeket előállító filmgyártó cégek pedig az olaszországi költségek 15%-ának megfelelő adójóváírásban részesülhetnek, amely egy adóévben legfeljebb 3,5 millió euró lehet.
Emellett - a 2009-ben bevezetett francia adókedvezményhez hasonlóan - Olaszország is külön adójóváírást biztosít az Olaszországban készített külföldi filmek számára, amelyeknek az átfogó, kreatív irányítását egy Olaszországon kívüli cég végzi, olasz adóalany produkciós cég részvételével. Ebben az esetben az olasz produkciós cég jogosult az olaszországi gyártási költségek 25%-áig terjedő adójóváírás igénybevételére, amelynek felső határa 5 millió euró.
Ezen túlmenően az újonnan bevezetett rendszer két további kedvezményt is tartalmaz. Egyfelől a filmgyártó cégek nyeresége, amelyet "olasz" filmek gyártására használnak fel, nem minősül az olasz társasági adó alá eső adózó nyereségnek. Másfelől a filmszektoron kívüli befektetőknek az a nyeresége, amelyet filmgyártás céljára használnak fel, szintén levonható az adóalapból, legfeljebb az adóalap 30%-áig.[65]
Az Európai Bizottság állami támogatást engedélyező döntése a fenti kedvezmények közül a filmszektornak nyújtott adójóváírást és adólevonást tárgyalja mind az ún. olasz, mind a külföldi filmek esetében. A támogatás feltétele itt is minden esetben a vonatkozó kulturális teszt teljesítése.[66]
Jelen cikk középpontjában a filmes adókedvezmény-rendszerek állnak. Amint a fentiekben láthattuk, számos újabban bevezetett tagállami adókedvezmény kimondott célja, hogy a külföldi filmes nagyprodukciók számára vonzóvá tegyék az adott országot. A teljesség kedvéért azonban fontos megemlíteni azt is, hogy ez a törekvés nemcsak adókedvezmények formájában ölthet testet. Ilyen hatás más állami támogatási formák, például közvetlen támogatások útján is elérhető. Hollandiában például, szemben az általános európai trenddel, 2007-ben közvetlen támogatási rendszerrel váltották fel a filmes adókedvezményeket.[67] Abban az esetben pedig, ha az adójóváírás - ahogy ezt több európai példánál is láthattuk - nincs az adott cég által fizetendő adó százalékában maximalizálva, átvihető a következő adóévre és/vagy az állam az adókötelezettséget meghaladó összeget kifizeti, a kétfajta támogatási intézkedés gyakorlatilag megegyezik.[68] Az eltérő támogatási megoldások hasonló hatását jelzi az is, hogy az internetes szaksajtóban gyakran a külföldi filmek gyártását ösztönző közvetlen támogatásokat is adókedvezményként említik.[69]
A közvetlen támogatás útját választotta például Németország, amely 2007-ben vezetette be a Német Filmalapot (DFFF - Deutscher Filmfölderfonds) mint új, föderális szintű támogatást. A Filmalap évi 60 millió euróval támogatja azokat a filmes produkciókat, amelyeknek költségvetése meghaladja az 1 millió eurót (dokumentumfilmek esetén a 200 000, animációs filmek a 3 millió eurót), költségvetésük legalább 25%-át (20 millió eurót meghaladó német költség esetén legalább 20%-át) Németország területén realizálják és teljesítik a német, illetve európai tartalomra, a stáb tagjaira és a gyártás helyszínére vonatkozó tesztet.[70] A támogatás a németországi költségek 16 illetve 20%-áig terjed, összege elérheti a 10 millió eurót. A Filmalap adatai szerint 2010-ben a támogatás 340 millió euró befektetést generált a filmgyártás területén.[71] A Filmalap sikerét mutatja az is, hogy Ausztria 2010-ben egy ezzel gyakorlatilag megegyező támogatási modellt fogadott el, azzal a különbséggel, hogy a támogatás az osztrák költségek 25%-áig terjedhet és költségvetése - tekintettel a két ország eltérő nagyságára - évi 7,5 millió euró.[72] Az osztrák példa azt is jól mutatja, hogy a támogatások versengése nem korlátozódik az adókedvezményekre.
További példa erre a magyar filmtámogatási adókedvezmény nyomására bevezetett cseh támogatási rendszer, amelyre a magyar támogatási rendszer bemutatásakor már utaltunk. A magyar filmes adókedvezmény bevezetése ugyanis mindenekelőtt Csehországot érintette érzékenyen: annak ellenére, hogy jelentős filmes múlttal és infrastruktúrával rendelkezett, pénzügyi kedvezmény híján filmgyártása visszaesett. 2005-re Magyarország behozta Csehországot a külföldi produkciókból származó bevételek terén, majd évről évre több filmes produkciót hódított el.[73] Döntően ennek tudható be, hogy - a cseh Film Bizottság adatai szerint - a cseh filmgyártás volumene a 2002-es 7,17 milliárd cseh koronáról 3,52 milliárd cseh koronára esett vissza 2008-ra. Az ebben szereplő, külföldi produkciók által generált összeg 4,54 milliárd cseh koronáról 705 millió cseh koronára csökkent. Annak ellenére, hogy ugyanezen időszak alatt a cseh filmgyártás volumene 390 millió cseh koronáról 880 millió cseh koronára nőtt, összességében a 2003 és 2008 közötti időszakban a filmipari foglalkoztatás 38%-os esést ért meg.[74] Gazdasági pozíciói védelme érdekében a cseh filmipar hosszú évek óta kérte egy filmgyártást támogató program bevezetését, amely végül 2010. január 1-jén lépett életbe.
A támogatási programban való részvétel feltétele a magyar teszttel lényegében megegyező kulturális és gyártási követelmények teljesítése. A két kedvezmény működési mechanizmusa azonban eltér: a cseh támogatás a filmgyártó cégeknek biztosított közvetlen állami támogatáson alapszik. A támogatás mértéke csehországi filmgyártási költségek 20%-áig terjedhet. A korlátozott territorializációra vonatkozó szabály érvényesítése érdekében a figyelembe vehető cseh filmgyártási költségek nem haladhatják meg a teljes költségvetés 80%-át. A számításba jövő költségek meghatározása a cseh támogatás esetén valamivel szigorúbb, a támogatási program rendelkezésére álló éves keret azonban jelentősen magasabb, mint a magyar hatóságok által az Európai Bizottsághoz benyújtott költségvetési prognózisok[75] (2010-ben 400 millió cseh korona, azaz kb. 16,2 millió euró, 2011-től pedig évente 1000 millió cseh korona, azaz kb. 40,6 millió euró).[76] A cseh és a magyar támogatási program közötti főbb hasonlóságokat és eltéréseket a következő táblázat szemlélteti:[77]
| Magyarország | Cseh Köztársaság | |
| Támogatás formája | Társasági adókedvezmény: adólevonás és adójóváírás | Közvetlen támogatás |
| Kedvezményezettek | magyar társasági adóalany vállalatok, amelyek hozzájárulnak a film költségvetéséhez (közvetlenül), filmgyártó cégek (közvetetten) | Csehországban letelepedett, cseh adóalany filmproducerek vagy koproducerek |
| Támogatott filmek | magyar filmek, koprodukciók, bérmunka | Csehországban letelepedett filmgyártók és koproducerek által készített filmek |
| Territorializáció | A támogatás a költségvetés 80%-ának az országban való elköltésére ösztönöz | A támogatás a költségvetés 80%-ának az országban való elköltésére ösztönöz |
| Elszámolható költségek | A filmgyártáshoz közvetlenül kapcsolódó áruk és szolgáltatások magyarországi költségei, beleértve: amortizáció, szerzői jogdíjak a teljes költségvetés 4%-áig, pénzügyi költségek, igazgatási költségek arányos része, vissza nem igényelhető vám/áfa, produceri díjak a költségvetés 4%-áig78 | A filmgyártáshoz közvetlenül kapcsolódó áruk és szolgáltatások csehországi költségei, cseh adóalany vagy forrásadó-köteles természetes személyeknek történő kifizetések; nem számolható el pl.: amortizáció, szerzői jogdíjak, pénzügyi költségek, igazgatási költségek, adó-/vámjellegű kiadások marketing költségek, disztribúciós költségek, külföldi stáb napi díja, áfa költségek, film cselekmény kidolgozása, produceri díjak |
| Támogatás mértéke | A támogató cég legfeljebb a hozzájárulás 119%-át nyerheti vissza az adókedvezmény segítségével, a filmgyártó cég a film teljes költségvetésének legfeljebb 20%-áig (80% alatti magyar költségek esetén a magyar filmgyártási költségek 25%-áig) kaphat adókedvezményre jogosító támogatást | A cseh filmgyártási költségek (legfeljebb a költségvetés 80%-áig terjedően) 20%-a, vagy forrásadó-köteles külföldi személyeknek kifizetett összegek 10%-a |
| Éves költségvetés | 2011-ben 4800 millió HUF79 (16,5 millió euró), 2012-ben 4600 millió HUF80 (15,8 millió euró), 2013-ban 5000 millió HUF81 (17,2 millió euró)82 | (2011-től) évi 1000 millió cseh korona (40,6 millió euró)83 |
| Támogatáshoz megszabott minimális költségvetési összeg | - | 15 millió cseh korona (609 000 euró) csehországi költség nagyjátékfilmek és tévéfilmek esetén, 3 millió cseh korona (122 000 euró) dokumentumfilmek esetén, 10 millió cseh korona (406 000 euró)84 tévésorozatok esetén, részenként85 |
| Támogatás feltételéül szolgáló teszt | Kulturális teszt (lásd a 3.1.1. pont alatt), gyártáshoz kapcsolódó feltételek | A magyarral lényegében megegyező kulturális és gyártáshoz kapcsolódó teszt86 |
Miközben a filmes adókedvezmények száma nemzetközi szinten folyamatosan nő, az utóbbi években - főleg az Egyesült Államokban - e kedvezmények gazdasági hatékonyságát megkérdőjelező tanulmányok is megjelentek.[87] Ezeknek a támogatási intézkedéseknek és az államok közötti fokozódó versengésnek egyik leghatározottabb, legkövetkezetesebb kritikusa a washingtoni székhelyű Tax Foundation, amelynek számításai szerint az államok az elmúlt évtizedben majdnem 6 milliárd dollárt költöttek adókedvezményekre. Álláspontjuk szerint azonban ezek a kedvezmények nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket: a filmgyártás által teremtett munkalehetőségek többnyire átmeneti jellegűek és a kieső állami jövedelem nem térül meg.[88] Azt természetesen elismerik, hogy az adókedvezmények ösztönzik a filmes tevékenységet. Felhívják azonban a figyelmet arra, hogy a legtöbb támogatási program esetén rejtve marad, valójában mennyibe kerülnek a kedvezmények az adófizetők számára, és mennyi tiszta nyereséget hoznak. Véleményük szerint azok a tanulmányok, amelyek az adókedvezmények filmgyártást, foglalkoztatást és befektetést ösztönző hatását hangsúlyozzák, nincsenek figyelemmel arra a tevékenységre, amelyre adókedvezmény nélkül is sor került volna, és nem értékelik a lehetőségköltséget (opportunity cost), azokat az alternatívákat, amelyek finanszírozásáról az állam lemondani kényszerül.[89]
Michigan állam szenátusának a helyi adójóváírásról készült 2010-es pénzügyi jelentése hasonló következtetésre jutott. "Az adójóváírás természetéből és az általa eredményezett tevékenység jellegéből következik, hogy a jelenlegi (és bármely reális) adókulcs mellett az állam soha nem lesz képes arra, hogy az adójóváírást "önellátóvá" tegye az állami jövedelem szempontjából; akkor sem, ha az adójóváírás következtében sor kerül olyan vállalati tevékenységekre, amelyek enélkül elmaradtak volna".[90] Ugyanezeket a kételyeket fogalmazta meg 2004-ben Greg Albrecht, Louisiana állam törvényhozása pénzügyi hivatalának vezető közgazdásza: "még akkor is, ha a megadott gyártási költségvetéseket 100%-ban louisianai áruk és szolgáltatók beszerzésére fordították, az ebből eredő gazdasági előny nem elegendő ahhoz, hogy olyan mértékű adóbevételt eredményezzen, amely megközelítené azt a szintet, amely az adójóváírás által okozott költségek kiegyenlítéséhez szükséges."[91]
Az adókedvezmények kritikája szerint nem állja meg a helyét az átfogó gazdaságra gyakorolt ösztönző hatás sem: "ha be is válnak a filmes adókedvezmények és megnövelik a helyi filmgyártást, az ebből eredő általános gazdasági ösztönző hatás meglehetősen alacsony marad" - vélik egyes elemzők.[92] A jelenlegi, versenyző adókedvezményekre épülő rendszert pedig egyenesen károsnak tartja a Tax Foundation: "Az egyetlen, amit ezek az intézkedések eredményeznek, az a további adókedvezmények és támogatások bevezetésének igénye".[93] Ez lefelé nivelláláshoz (race to the bottom) vezet, a tagállamok által bevezetett versengő kedvezményeknek az egyedüli nyereségese a filmipar, minden más résztvevő veszít.
A Tax Foundation az amerikai államok közötti versengésnek három megoldási lehetőségét vázolja fel.[94] Lehetségesnek tartja egyfelől, hogy egyes államok egyoldalúan felhagynak a versengéssel: úgy döntenek, hogy nem érti meg folytatni a versenyt egyes államok (pl. Louisiana és Michigan) bőkezű kedvezményeivel. Az olyan államok, amelyek nem rendelkeznek egyéb vonzerővel a filmgyártás számára, ezáltal minden bizonnyal elveszítik a kedvezmény által ösztönzött filmprodukciókat. Ezzel egyidejűleg azonban jövedelmek szabadulnak fel, amelyeket más, hosszabb távú célok érdekében használhatnak fel. Valóban, 2010-2011-ben több amerikai állam is a kedvezmények megszüntetése vagy felfüggesztése mellett döntött (Arizona, Arkansas, Idaho, Iowa, Kansas, Maine, New Jersey, Washington), és más államokban is történtek kezdeményezések a támogatások csökkentésére vagy megszüntetésére (Alaszka, Connecticut, Georgia, Hawaii, Michigan, Missouri, Új-Mexikó, Rhode Island, Wisconsin). Vannak azonban olyan államok is, amelyek a kedvezmények fenntartása, illetve fokozása mellett döntöttek (Kalifornia, Utah, Virginia például további kedvezményeket vezettek be).[95]
A második megoldási lehetőséget a Tax Foundation szerint az jelentené, ha valamennyi állam közös megegyezéssel megszüntetné a filmiparra vonatkozó adókedvezményeket. Ennek az önkéntes megállapodáson alapuló megoldásnak a gyakorlati korlátja, hogy a megállapodást megszegő állam nagy nyereségre tehetne szert a többi rovására. Ez pedig ismét csak az államok közötti versengéshez vezethetne.
A harmadik alternatívát a föderális megoldás jelenthetné. Egyes szerzők azt javasolták, hogy a Kongresszus a Kereskedelmi cikkely (Commerce Clause) segítségével vessen véget "az államok közötti gazdasági háborúnak" és akadályozza meg, hogy az államok "pénzügyi kedvezmények segítségével ösztönözzenek vállalatokat arra, hogy az adott államban telepedjenek le, ott maradjanak vagy ott bővítsék vállalkozásukat".[96] Azt azonban maga a Tax Foundation is elismeri, hogy a Kereskedelmi cikkelyben foglalt hatáskörök ilyen célú használata új precedenst teremtene, amely egyéb, a filmiparon túlmenő problémák forrása lehetne.
Az előbbiekben ismertetett álláspontok jól tükrözik azokat a hangokat, amelyek a filmes adókedvezmények között kialakult verseny káros hatásaira hívják fel a figyelmet. A Tax Foundation által megfogalmazott kritika mélyebb megértéséhez ugyanakkor érdemes megjegyezni azt, hogy a szervezet nemcsak a filmes adókedvezményeket tartja károsnak, hanem általában véve az ágazati adókedvezményeket. Véleményük szerint, míg az adórendszerek közötti általános verseny kedvező lehet mind a fogyasztók, mind a gazdasági növekedés szempontjából, az ágazati adókedvezmények csak "átcsoportosítják a jövedelmet a többségtől a kisebbséghez".[97] További érdekesség, hogy bár a szervezet hangsúlyozza a beható elemzés hiányát és számos szempontot közgazdasági igényességgel tárgyal, elemzése során figyelmen kívül hagyja a filmgyártásért folytatott globális versenyt. Nem vizsgálja, milyen következményekkel járna a kedvezmények egységes megszüntetése Amerikában, tekintettel az európai és más nemzetközi vetélytársakra.
Az adókedvezmények rendszerének globális meghatározottsága ugyanakkor hangsúlyosan jelent meg abban a vitában, amely az Európai Bizottság Filmművészeti Közleményének átgondolást igénylő területeiről szóló vitaanyag nyomán bontakozott ki az érintett tagállamok és piaci szereplők körében.
A jelenlegi Filmművészeti Közlemény immár több mint tíz éves. Bár a benne megfogalmazott értékelési szempontokat a Bizottság eredetileg három évre rögzítette, és már 2003-ban is történtek kezdeményezések a felülvizsgálatára,[98] a közleményt mindeddig változatlanul meghosszabbították, legutóbb 2012 végéig.[99] A 2009-es meghosszabbítással egyidejűleg azonban a Bizottság felhívta a figyelmet azokra az új filmtámogatási tendenciákra, amelyek szükségessé tehetik a szempontrendszer felülvizsgálatát. Ilyen jelenségként azonosította a filmgyártástól eltérő tevékenységhez nyújtott támogatások kérdését (pl.: filmterjesztés és digitális vetítés), illetve a regionális filmszakmai támogatási programok számának növekedésén túl a támogatási versenyt is, azaz, hogy "egyes tagállamok között verseny alakult ki annak érdekében, hogy állami támogatások felhasználásával vonzzák a főként egyesült államokbeli filmgyártó nagyvállalatok belföldi beruházásait".[100]
Ennek megfelelően 2011-ben a Bizottság vitaanyagot tett közzé,[101] és nyilvános konzultációt kezdeményezett a szempontrendszer felülvizsgálatáról. A vitaanyagban többek között átgondolást igénylő területként szerepel a tagállamok közötti támogatási verseny. Ezen túlmenően olyan átfogó kérdéseket vet fel, mint a filmgyártáson kívüli filmes tevékenységek támogatása, a maximális támogatási intenzitások kérdése, a területi feltételek (ún. territorializációs szabályok) létjogosultsága, illetve a digitális forradalom (elsősorban a digitális gyártási és terjesztési technológiák) hatása.
»Hogyan kellene ellenőrizni a jelentős filmprodukciók adott helyszínre vonzásáért indított "támogatási versenyt"?« - címszó alatt foglalja össze a vitaanyag a jelen cikkben felvázolt trendet.[102] "Ha egy ország megfelelő, nagy filmstúdióval rendelkezik, arra fog törekedni, hogy odavonzza ezeket a produkciókat, és a lehető legnagyobb haszonra tegyen szert azáltal, hogy a produkció helyi filmszolgáltató vállalkozásokat, szereplőket, stábot foglalkoztat, illetve létesítményeket és kisegítő szolgáltatások széles körét veszi igénybe. A kasszasikereket jellemzően adóösztönzőkkel és olyan intézkedésekkel vonzzák az országba, amelyek meghatározott területeken elősegítik az ilyen nemzetközi játékfilmek és TV-műsorok gyártását." A vitaanyag rámutat az amerikai és az európai filmek átlagos költségvetése közötti lényeges eltérésre (a jelentős, amerikai finanszírozású filmek gyártási költségvetése átlagosan 65 millió dollár körüli, a legdrágább filmeké több mint 200 millió USD),[103] és aggályokat fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy "miközben a támogatások biztosíthatják, hogy ezeket a nagyköltségvetésű filmeket inkább Európában, és nem máshol gyártják, az ilyen támogatások torzítják az európai filmgyártási helyszínek közötti versenyt." Felhívja a figyelmet arra, hogy a Filmművészeti Közlemény által engedélyezett 50%-os általános támogatási intenzitás igen nagy támogatási összeget tesz lehetővé az ilyen produkciók esetében. Noha elismeri, hogy az ilyen produkciók támogatása közvetve támogathatja az európai filmszolgáltatásokat és egyéb járulékos előnyökkel bír, összességében negatívan ítéli meg a kialakult helyzetet. Úgy véli, hogy "mind az ágazatot, mind az európai adófizetőket hátrányosan érinti, hogy az állami támogatások ilyen felhasználása a tagállamok közötti támogatási verseny kialakulását eredményezi." Hangsúlyozza, hogy "a támogatási versenyek elkerülése pontosan egyike a Szerződésben rögzített állami támogatási rendelkezések céljainak". A nagyprodukciók támogatásával kapcsolatban két konkrét problémakört vázol fel. Egyrészt úgy véli, hogy "az ilyen produkciókhoz kapcsolódó profitok nagyrészt az EU-n kívül maradnak, és emiatt nem feltétlenül járulnak hozzá az ágazat hosszú távú fenntarthatóságához". Másrészt kiemeli, hogy a jelentős amerikai nagyprodukciók számára - európai versenytársaikkal ellentétben - nem okoz gondot a magánfinanszírozáshoz való hozzájutás ("a kérdés nem az, hogy sor kerül-e a film gyártására, hanem hogy a film gyártására hol fog sor kerülni"), ezért a vitaanyag szerint az ilyen támogatás szükségessége "nem nyilvánvaló".
A vitaanyag egyértelművé teszi azt is, hogy - ahogy arra korábban már utaltunk - a Filmművészeti Közlemény szempontrendszerének kidolgozásakor még nem voltak, nem lehettek tekintettel a jelenlegi támogatási versenyre. A támogatási verseny ellenőrzése, az eredeti célkitűzések megóvása érdekében "nagyobb hangsúly helyeződött arra a kritériumra, amely szerint a filmnek "kulturális terméknek" kell lennie. A Bizottság tapasztalatai szerint azonban a kulturális követelmények szisztematikus vizsgálata a gyakorlatban problematikusnak bizonyult. Véleménye szerint a jelenlegi kritériumok "nem megfelelőek ahhoz, hogy elejét vegyék" a versengő kedvezményeknek Európában.
A Bizottság ugyanakkor elismeri, hogy "nehéz meghatározni azokat a standard szabályokat, amelyekkel kizárható, vagy legalábbis korlátozható a jelentős külföldi produkcióknak nyújtott támogatás okozta torzulás." A vitaanyag két lehetséges megoldást vázol fel ezzel kapcsolatban. Egyrészt felveti annak lehetőségét, hogy az egy filmre adható támogatás maximális összegét előre meghatározzák, vélhetően a Filmművészeti Közlemény részeként ("egy lehetséges megoldást az jelentene, ha a támogatás maximális értéke produkcióként egy meghatározott összegre korlátozódna, azt feltételezve, hogy a nagyon nagy költségvetésű filmek a szükséges előzetes finanszírozáshoz üzleti csatornákon keresztül is hozzájuthatnak."). Emellett lehetségesnek tartja, hogy valamennyi vagy a meghatározott összeghatár feletti támogatás nyújtását ahhoz a feltételhez kössék, hogy a filmgyártó a támogatás összegét újból befekteti vagy visszafizeti, amennyiben a produkció nyereséges lesz.[104]
A megadott határidőre összesen 98 vélemény került beküldésre, melyeket a Bizottság honlapján közzétett.[105] A hozzászólások jelentős része - elsősorban természetesen a nagyprodukciókra irányuló kedvezményeket fenntartó tagállamok többsége (pl. Belgium, Egyesült Királyság, Franciaország, Írország, Németország)[106] és a piaci szereplők - vitatja a támogatási versennyel kapcsolatban a vitaanyagban megfogalmazott aggályokat, és a filmipar, illetve a filmes támogatások globális meghatározottságát hangsúlyozza.
Ezek a nemzeti hatóságok hozzászólásaikban egyöntetűen felhívják a figyelmet a fokozódó globális versenyre, nemcsak az USA tagállamai, hanem Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, valamint Ázsia részéről, és kiemelik, hogy a jelenlegi tagállami támogatási rendszerek leépítése az egész európai filmipart veszélyeztetné. Anglia - más brit közintézményekkel összehangoltan - magának a támogatási versenynek a meglétét is megkérdőjelezi. Az angol kormány, annak hivatalai és közintézményei által küldött vélemények hiányolják a bizottsági vitaanyagból a támogatási versenyre egyértelműen utaló bizonyítékokat, valamint annak kimutatását, hogy ez a belső piacra negatív hatást gyakorol, potenciális vagy valós veszélyt jelent.[107] Ebbe az irányba hat Franciaország válasza is, amely e támogatások jelentőségét kívánja relativizálni: kiemeli, hogy a francia rendszerben a nemzetközi adókedvezmény éves szinten mintegy 6 millió eurót tesz ki, amely a 150 millió eurós filmtámogatási költségvetéshez képest csekély, mondhatni elhanyagolható mértékű.
Emellett több nemzeti hatóság hangsúlyozza válaszában a helyi filmgyártást ösztönző kedvezmények pozitív oldalait. A támogatások előnyös hatásaként többen is kiemelték a több európai koprodukció elkészültét; a jobb felkészültségű, gyakorlott audiovizuális stáb megerősödését; a technikai, művészeti know-how elsajátításának lehetőségét; a többnyire több tagállamot is érintő gazdasági és kulturális előnyöket.
A tagállami hatóságok hozzászólásainak többsége egyértelműen kiáll a Filmművészeti Közlemény jelenlegi szempontrendszerének fenntartása mellett. A kulturális követelmények kapcsán kiemelik a szubszidiaritás (ez esetben a tagállami kulturális hatáskörök) érvényesítését, utalnak továbbá arra, hogy vannak olyan elfogadott eszközök, melyek lehetővé teszik annak meghatározását, mi tekinthető európai alkotásnak. Véleményük szerint ilyen a MEDIA program "európai elemek" táblázata, illetve az Európa Tanács európai film koprodukciós egyezménye által meghatározott kritériumok.[108] A vitaanyagban felvetett megoldási lehetőségeket többségében nem támogatják. A Bizottságnak a támogatás visszafizetésére irányuló javaslatát például többen nehezen végrehajthatónak, így mellőzendően tartják.[109]
Vannak ugyanakkor olyan nemzeti hatóságok is, amelyek osztják a Bizottság kételyeit a jelenlegi feltételekkel kapcsolatban. A bajor filmtámogatási alap (FFF Bayern) úgy véli, hogy a tagállamok által felállított ún. "kulturális tesztek" alkalmatlanok a feladat ellátására, a kulturális tartalom biztosítására.[110] Egyes tagállamok a versengő kedvezmények negatív hatásait is érzékelik, és támogatják ennek korlátozását. A finn hatóságok konkrétan írnak a támogatási verseny számukra negatív hatásáról is, vagyis egyes filmprodukciók más, kedvezményeket biztosító tagállamokba történő áttelepüléséről, egyúttal jelezve, hogy az ún. kulturális teszt egyes tagállamokban nem alkalmas eszköze a valódi értékelésnek. A támogatások célkitűzéseinek változását, a gazdasági célok előtérbe kerülését a norvég hatóságok is megerősítették. A norvég hatóságok hozzászólásukban jelezték, hogy érzékelik az adókedvezmények rendszerének egyre erősödő használatát, valamint az olyan helyi támogatási kedvezmények meglétét, amelyeket gyakran inkább ipari, semmint kulturális célok motiválnak. Ezért tehát egyszerű, világos, átlátható szabályokat várnak arra nézve, mely támogatások nem tekinthetők a Filmművészeti Közlemény alapján elfogadhatónak. A válasz azt is hangsúlyozza, hogy Norvégiában nincs és nem is terveznek filmes adókedvezményt, bár egyre nagyobb a kormányra nehezedő nyomás ebben a kérdésben. Véleményük szerint mindenképpen szükséges felső korlátokat bevezetni a támogatási verseny megfékezése céljából, amely igazodhat pl. a teljes költségvetés bizonyos hányadához, vagy az országban elköltött összeg bizonyos hányadához is. Fontos szerintük továbbá az is, hogy legyen közmegegyezés abban a kérdésben, hogyan strukturálható egy ilyen adókedvezmény-csomag, ahhoz, hogy a Bizottság azt elfogadja. Javaslatot tesznek továbbá arra, hogy a megbeszélések kiindulópontjaként készüljön egy olyan tanulmány, amely áttekinti a jelenlegi rendszereket és az általuk kínált kedvezményeket. Az Európai Unió tagállamai által nyújtható kedvezmény felső határának meghatározását - a filmes produkció költségvetésének százalékában - Olaszország is támogatja, árnyalva ezzel az adókedvezményeket fenntartó államok általános álláspontját.[111]
A piaci szereplők - nagyobbrészt filmszakmai cégek és szervezetek - többsége szintén kiemeli a filmgyártási helyszínek versengésének nemzetközi meghatározottságát, és a filmes nagyprodukciók támogatásának előnyeit hangsúlyozza. A nemzeti hatóságok által felsoroltakon túlmenően kiemelik például, hogy a külföldi produkciók szükségesek a filmszakmai háttér fenntartásához. Egyes hozzászólók szerint a hazai produkciók, európai koprodukciók önmagukban nem nyújtanak elegendő munkalehetőséget, így a folyamatosságot, a jól képzett filmes szakembergárda megtartását, valamint a hatékony stúdió-kihasználtságot is szolgálja egy-egy nagyprodukció adott tagállamba vonzása. Véleményük szerint csak ez biztosítja azt a kritikus tömeget, amely a szakemberek folyamatos képzését, foglalkoztatását, országban tartását eredményezi. Többen kiemelik a támogatások járulékos pozitív hatásait, hogy a kedvezmények által valamelyik tagállamba csábított nagyprodukciónak multiplikátor hatása van, azaz megjelenik a helyi hotelszolgáltatásra, étkeztetésre, szállításra költött összegekben, áttételesen tehát testet ölt az ebből érkező adóbevételekben, valamint hatással van a turizmusra is.[112] Más, elsősorban német vélemények között az a meggyőződés is helyet kap, hogy ezek nélkül a kedvezmények nélkül az európai piacokat még inkább az amerikai filmipar termékei uralnák. Arra hívják fel a figyelmet, hogy megfordítva a kérdést, inkább úgy kellene szemlélni ezt a problémát, hogy vajon az európai filmgyártás megengedheti-e magának a nagyprodukciók elvesztését. Emellett a piaci szereplők közül többen hiányolják a Bizottság álláspontjának tényekkel való alátámasztását, azaz, hogy a tagállamok közötti versenyre valóban negatív hatással bírnának a tagállami támogatások közötti eltérések.[113] Egyes vélemények azt is kiemelik, hogy a tagállamok közötti verseny e téren - tekintettel az országok között fennálló munkaerő-költségbeli és a munkavégzés szabályozásában fennálló eltérésekre - eleve nem egyenlő feltételeken nyugszik.[114]
A piaci szereplők válaszai között ugyanakkor konstruktív kezdeményezések is helyt kapnak. Többen javasolják e körben összehasonlító tanulmányok készítését, valamint ún. legjobb gyakorlati alkalmazások (best practices) azonosítását.[115] Olyanok is vannak, akik - reflektálva a bizottság által a vitaanyagban felvázolt javaslatokra - szívesen látnák annak részleteit, vagy érdemesnek tartják e javaslat(ok) továbbgondolását.[116]
A Filmművészeti Közlemény szabályainak újragondolásával kapcsolatban olyan javaslatok is születtek, amelyek az európai és nem-európai filmek támogatási szempontjainak elválasztását támogatnák.[117] Ezek szerint a hozzászólások szerint az első esetben egyértelműen a kulturális kritériumok meglétére hagyatkozva ítélhető meg a támogatás uniós szabályokkal való összeegyeztethetősége. A nem európai filmek tekintetében ugyanakkor elfogadják az eltérő szabályok létjogosultságát, hangsúlyozva, hogy ügyelni kell arra, hogy Európa a globális versenyben is megállhassa a helyét. Olyan vélemény is van, amely a tagállamok számára egységesen határozná meg a külföldi filmek támogatására fordítható összeget, és csak az Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv[118] alapján európai műnek minősülő filmek támogatását tenné lehetővé.[119] A globális verseny kontextusában javasol megoldást a filmgyártáshoz kapcsolódó technikai szolgáltatásokat nyújtó vállalatok német szövetsége (VTFF Deutchland). Javaslatuk, hogy a következő WTO tárgyalások keretében az Európai Bizottság vesse fel a nemzetközi korlátozás lehetőségét, ugyanis egy egyoldalú európai gesztus csak az európai filmipar térvesztését jelentheti a globális versenyben.[120]
A beérkezett vélemények többségének ismeretében elmondható, hogy a nyilvános konzultáció egyik legfontosabb tanulsága a filmtámogatások szabályozásának nemzetközi meghatározottsága. A hozzászólók jelentős része a támogatási intézkedések korlátozását sérelmesnek tartaná az európai filmipar versenyképességére nézve. Kevés olyan hozzászólás született ugyanakkor, amely az amerikai Tax Foundation által felvetett kérdéseket, az adókedvezmények valós költségeit és hozamát, illetve hosszú távú gazdasági hatását tárgyalná.
A nyilvános konzultáció lezárulását, eredményeinek megismerését követően az Európai Bizottság 2012. március 14-én megjelentette a felülvizsgált Filmművészeti Közlemény első változatát[121] konzultációra. A tervezet elismeri a külföldi produkciók nemzeti filmiparra gyakorolt pozitív hatását, de - a vitaanyag eredeti álláspontjával összhangban - a tagállamok közötti támogatási versengést egyértelműen károsnak találja[122], és kísérletet tesz annak korlátozására.
Ennek érdekében egyrészt - a filmgyártás költségeinek területhez kötésével kapcsolatos szabályok szigorításával párhuzamosan - úgy rendelkezik, hogy a támogatás számítását nem lehet az adott ország területén felmerült költségekhez kötni. A tervezet szerint az adókedvezmény alapjának számításakor minden, az Európai Gazdasági Térség területén felmerült filmgyártási költséget figyelembe kellene venni. A tagállamok a jövőben csak az általuk nyújtott támogatás - adókedvezmények esetén az adókedvezmény által megtestesített összeg - adott országban való elköltését írhatnák elő, amely nem haladhatja meg a film költségvetésének 50%-át.
Emellett - a nyilvános konzultációra beérkezett egyes javaslatokkal összhangban, elsősorban a többségi gyártó székhelye és a filmalkotás legfontosabb közreműködői alapján - megkülönbözteti az európai és nem európai filmeket, és szigorúbb, a költségvetés növekedésével arányosan csökkenő támogatási intenzitási szabályokat javasol a nem európai filmekre nézve.[123] Ennek megfelelően a 10 millió eurót meghaladó költségvetésű nem európai filmek esetén legfeljebb a költségvetés 30%-a, a 20 millió euró feletti filmek esetén legfeljebb 10%-a lehetne a támogatás mértéke.
A tervezet ezen kívül - más változások, különösen a Közlemény hatályának a filmkészítés valamennyi szakaszára való kiterjesztése és az európai művek támogatási intenzitására vonatkozó szabályok pontosítása mellett - a kulturális tartalomra vonatkozó követelmény tekintetében is tartalmaz új elemeket: a kulturális szempontrendszer előzetes meghatározásával egyenértékűnek ismeri el a zsűri általi kiválasztási rendszert. Ez azonban, tekintettel arra, hogy az adókedvezmények jellemzően nem szelektív, hanem automatikus elven működnek, várhatóan nem hoz lényeges változást ezekre a támogatási programokra nézve.
A tervezetnek a territorializáció és a támogatási intenzitás korlátozására vonatkozó része azonban valamennyi, tanulmányunkban bemutatott adókedvezményt érzékenyen érint. Míg a támogatási intenzitás csökkentése a nagyprodukciókért folytatott versengésnek - és ezáltal a globális versengésben való részvételnek - szabna határokat, az adókedvezmények alapjául szolgáló költségeknek a kiterjesztése a kedvezmények eredendő célját, a produkció költségeinek adott ország területére vonzását befolyásolná. Ezeknek a javaslatoknak várhatóan éles visszhangja lesz a jelenleg folyamatban lévő, második nyilvános konzultáció során, amely 2012 júniusáig tart, és amelyet a Közlemény végleges szabályainak elfogadása követ majd.
Jelen cikk célja volt a tagállamok között kibontakozó filmtámogatási versengés bemutatása konkrét példákkal szemléltetve azt, valamint érzékeltetve a filmes adókedvezményeknek az európai szabályozási hátterét, nemzetközi kontextusát és perspektíváit. E téma számos, egyelőre lezáratlan kérdést vet fel. Vajon a filmes támogatások új generációjának bevezetésekor és megítélésekor Európa hogyan tudja megtalálni az egyensúlyt kulturális támogatás és gazdasági ösztönzők, a belső piacot negatívan érintő támogatási harc és a világméretű versenyben való helytállás, a nemzeti filmgyártás rövid távú érdekei és az összeurópai filmipar stratégiai kérdései, tagállami kulturális hatáskörök és közösségi gazdasági érdekek között?
A világszerte fokozódó filmes adókedvezményeknek egyre több kritikusa akad, elsősorban az Egyesült Államokban, ahol az elmúlt években több tagállam egyoldalúan felülvizsgálta az ilyen típusú támogatási programokat. Ilyen tendencia Európában még távolról sincs kibontakozóban - sőt, a jelek inkább a verseny szélesedésére és fokozódására utalnak. Az Európai Unió tagállamainak ez a versengése a nagyprodukciókért az Európai Bizottság szerint egyértelműen káros a belső piacra. Az Unió azonban - bár a pénzügyi válság az utóbbi években élesen rávilágított e hatáskörmegosztás korlátaira - jelenleg nem rendelkezik a tagállamok adórendszereinek összehangolására irányuló kompetenciával. Rendelkezik azonban egy olyan eszközzel, amely Amerika esetében hiányzik: az állami támogatási politikával. Valóban, a versengés visszaszorításának eszköze a tagállamok által nyújtott támogatások, kedvezmények korlátozása lehet, az Európai Bizottság által érvényesített állami támogatási szabályok alapján.
Az jelenlegi bizottsági gyakorlat az EUMSz. 107. cikk (3) bekezdés d) pontja, az ún. kulturális kivételen és a filmművészet kulturális tevékenységként való, osztatlan szemléletén alapszik. A Filmművészeti Közlemény egységes szempontrendszer szerint ítéli meg a különböző támogatási programokat: a művészfilmek támogatását éppúgy, mint a nagyprodukciók megszerzésére irányuló adókedvezményeket. Ahogy a Bizottság vitaanyaga írja, a jelenlegi kritériumok nem megfelelőek ahhoz, hogy elejét vegyék a versengő kedvezményeknek Európában.
A gyakorlatban a nagyprodukciók ösztönzésére irányuló kedvezmények esetén a kulturális követelmények szisztematikus vizsgálata problematikusnak bizonyult. A kulturális célkitűzések a filmes adókedvezmények esetében rendszerint csak áttételesen vannak jelen. Az európai filmipar gazdasági bázisának fenntartása valódi kulturális tartalommal bíró filmek elkészültét is biztosíthatja, az adókedvezmények természetéből eredően azonban közvetlenül nem ezekre irányul ösztönző hatása. Ezen alapvetően a kulturális tartalom meglétét biztosítani hivatott kulturális tesztek, kulturális követelmények sem változtattak.
A kulturális követelmények ellenőrzésében rejlő ellentmondások teljes feloldása azonban változatlan jogalap mellett nem lehetséges. Kizárólag arra van mód, hogy a Bizottság szigorúbb ellenőrzés alá vonja azt a kitételt, miszerint az ilyen támogatás csak akkor engedélyezhető "ha az az Unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben".
Gyakorlatilag erre tesz kísérletet a Bizottság által márciusban közzétett új Filmművészeti Közlemény-tervezet. A versenyfeltételek torzulásának mérséklése érdekében egyrészt kiterjeszti a számításba vehető költségek körét az Európai Gazdasági Térség teljes területén felmerült költségekre, másrészt korlátozza a nem európai nagyprodukcióknak juttatható támogatás arányát. Ezzel egyidejűleg a kulturális követelmények meghatározásával egyenértékűnek ismeri el a szakmai testületek általi kiválasztást. Ez azonban, tekintettel arra, hogy az adókedvezmények nem szelektív támogatásként működnek, nem hoz feltétlenül változást esetükben: a kulturális célkitűzést a tervezet szerint továbbra is bizonyítani kellene.
Jogi szempontból egy másik lehetőség az adókedvezmények kulturális céljának megkérdőjelezése, a kulturális kivétel helyett gazdasági ösztönzőként való megítélése lehetne, az EUMSz. 107. cikk (3) bekezdés c) pontja alapján ("az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben"). Ebben az esetben a kedvezményeket bevezető tagállamok mentesülnének a kulturális célkitűzés igazolásának kötelezettsége alól. Az Európai Bizottság ugyanakkor még a tervezetben foglaltnál is szigorúbban vizsgálná a támogatás szükségességét és arányosságát, a gazdasági előnyök és hátrányok mérlegelésével. Míg a tervezet, bár korlátok felállításával, de továbbra is elfogadja az ilyen támogatások létjogosultságát, a 107. cikk (3) bekezdés c) pontja alapján ez kérdésessé válhatna. Ehhez azonban alapvető paradigmaváltásra, a filmgyártás egységes, kulturális szemléletének megváltoztatására lenne szükség, amely egyelőre nem került napirendre.
A Filmművészeti Közlemény tervezetéről jelenleg folyó nyilvános konzultáció eredményei jól mutatják majd, hogy a tagállamok készen állnak-e egy, a nemzeti határokon túlnyúló megközelítés megvalósítására. Az alapvető kérdés ugyanis még mindig, akárcsak az európai támogatási politika kezdetekor, az egész európai filmipar versenyképessége, az európai film jövője. Lehet-e Hollywood és Bollywood mellett egy Jollywood-ot teremteni Európában? Hogyan és milyen eszközökkel, gazdasági ösztönzőkkel javítható az európai film és filmipar helyzete nemzetközi szinten? Elgondolkodtató, hogy e kérdés aktualitásán az elmúlt fél évszázad támogatási politikája sem változtatott. Sőt, az Európai Audiovizuális Megfigyelőközpont adatai szerint 2010-re az elmúlt öt évhez képest legalacsonyabb szintre csökkent az európai filmek piaci részesedése (25,3% az USA 68%-os részesedéséhez képest).[124]
A nagyprodukciókért folytatott sikeres versengés segíthet abban, hogy megtartsa az európai filmipar gazdasági bázisát, fenntartsa és növelje a jelenlegi kapacitásokat - anélkül azonban, hogy ennek a fejlődésnek a mozgatórugója az európai filmipar egészének megerősödése volna. Kétségtelen, hogy ez a kérdés messzire vezet. Ehhez már az állami támogatásokon túlmenő, olyan lépésekre lenne szükség, amelyek segítenek áthidalni az európai filmipar széttöredezettségét és megindítják a fejlődést az európai szintű filmipar felé, fellendítik az európai filmek terjesztését,[125] javítják a kereskedelmi feltételrendszert, erősítik az európai koprodukciós filmgyártást, a kulturális célkitűzések érvényesítése mellett szükség szerint közelítik a filmalkotás és a közönség igényeit. Számos elemző szerint az európai audiovizuális szektor sikerének kulcsa, hogyan jut el és hogyan épít magának jelentős regionális és globális nézőközönséget.[126] Mindennek során pedig már nemcsak Amerikára kell tekintettel lennünk: egyes elemzők a "világmozi" (world cinema) fokozatos előtörésével számolnak Hollywood kárára. Egy biztos: a nagyprodukciókért folytatott versengésnek, bármilyen látványos és gyors eredményekkel is járhat egy sikeres támogatási rendszer, nem szabad a hosszú távú, stratégiai kérdéseket és az európai filmgyártás eredeti ambícióit háttérbe szorítania.
Összefoglaló táblázat: Filmes adókedvezmények az Európai Unió tagállamaiban
| Támogatás formája | Kedvezményezettek | Támogatás mértéke | Kulturális teszt megléte | |
| Belgium | adólevonás | belga adóalany befektetők | a befektetés 150%-a és legfeljebb 750 000 euró vonható le az adóalapból, feltéve, hogy az nem éri el az adóalap 50%-át | - |
| Egyesült Királyság | adólevonás, adójóváírás | angol adóalany filmgyártók | - adólevonás: 20 millió £ költségvetésig az angliai költségek 80%-a, ezen felül 64%-a. - kifizethető adójóváírás (negatív adóalap esetén): az angliai költségek 80%-áig igényelhető; mértéke 20 millió £ költségvetésig a negatív adóalap 25%-a, ezen felül a negatív adóalap 20%-a | x |
| Franciaország127 | adójóváírás | francia adóalany filmgyártók | 20%-os adójóváírás, amely nem haladhatja meg az 1 millió eurót (nemzetközi produkciók esetében a 4 millió eurót); | x |
| Írország | adólevonás | ír adóalany befektetők | a filmgyártásba befektetett összeg levonható az adóalapból, ez az összeg vállalatok esetén legfeljebb évi 10 160 000 euró (filmenként 3 810 000 euró); magánszemélyeknél évi 50 000 euró | x |
| Luxemburg | adólevonás | luxemburgi adóalany filmgyártók (átruházható) | Az adóalap 30%-áig érvényesíthető levonás | - |
| Magyarország | adólevonás, adójóváírás | magyar adóalany befektetők | a befektetett összeg (adott film magyar költségeinek 20%-áig, 80% alatti magyar költségek esetén 25%-áig) az adóalapból és a fizetendő adóból is levonható, a befektető a befektetés 119%-át nyerheti vissza | x |
| Málta | kedvezményes adókulcs, áfa-visszatérítés | filmgyártók | - a filmszektorban a társasági adókulcs 5% az általános 35%-hoz képest - az áfa-köteles szolgáltatások értékének 20%-a visszaigényelhető | - |
| Olaszország | adólevonás, adójóváírás | olasz adóalany befektetők és filmgyártók | - befektetők adójóváírása a befektetés 40%-áig terjedhet, max. évi 1 millió euró - olasz filmek esetén a filmgyártók az olasz költségek 15%-át jóváírhatják, max. évi 3,5 millió eurót - külföldi filmek (bérmunka) esetén az olasz adóalany filmgyártó az olasz költségek 25%-át jóváírhatja, max. 5 millió euróig - a filmgyártóknak az a nyeresége, amelyet olasz film gyártására fordít, levonható az adóalapból - a befektetőknek az a nyeresége, amelyet filmfinanszírozásra fordít, levonható az adóalapból, annak 30%-áig | x |
■
JEGYZETEK
1 A bruttó nyereséget tekintve az európai 60% áll szemben az amerikai 287%-os nyereséggel. Az egy nézőre vetített költség tekintetében 3,33 áll az 1,43 euróval szemben, az egy nézőre vetített árbevétel 5,30 szemben a 5,52 euróval. Bakker, Gerben: The Economic History of the International Film Industry, University of Essex, 2010., http://eh.net/encyclopedia/article/bakker.film [2012. március 12.]
2 Gubbins, Michael, MCG Film&Media: Digital Revolution - Engaging Audiences, A Cine-Regio report in collaboration with Filmby Aarhus, February 2011
3 European Audiovisual Observatory: 3D drives European box office to record high in 2010 as market share for European film drops, Press Release, Strasbourg, 9 May 2011,
http://www.obs.coe.int/about/oea/pr/mif2011_cinema.html [2012. március 12.]
4 Eperjesi János: Filmipar Európában. Európai filmtámogatási rendszerek - 3. rész,
http://www.filmtett.ro/cikk/2643/filmipar-europaban-europai-filmtamogatasi-rendszerek-3-resz [2012. március 12.]
5 Vannak olyan szerzők, akik szerint a filmfinanszírozás megjelenése a totalitárius törekvésekhez köthető, amelyek a filmet, mint a propaganda eszközét támogatták, lásd Amiel, Olivier, Chargé d’enseignement à l’Université de Perpignan: Financement public du cinéma et diversité culturelle, intervention au colloque du 29 septembre 2008, Paradoxes du cinéma français, Fondation Res Publica
6 Le Crédit National: Archives pour une histoire de la production cinématographique francaise (1941-1966), http://www.cinematheque.fr/sites-documentaires/credit_national/rubrique/historique-de-l-institution-le-service-des-prets-et-le-cinema.php [2012. március 12.]
7 Eperjesi János: i. m.
8 Gimello-Mesplomb, Frédéric: Le prix de la qualité. L’Etat et le cinéma français (1960-1965), in: Politix. Vol. 16. No. 61. Premier Trimestre 2003. p. 95-122.
9 Dirks, Tim: The History of Film, The 1960s, The End of the Hollywood Studio System, The Era of Independent, Underground Cinema, Part 1, http://www.filmsite.org/60sintro.html [2012. március 12.]
10 Bakker, Gerben im.
11 Luther, William: Movie Production Incentives: Blockbuster Support for Lackluster Policy, Tax Foundation Special Report, January 2010, No. 173
12 Kharabi, Jona - Kemper, Sally: Top 10: United States of Production, http://www.p3update.com/preproduction/locations/1199-top-10-united-states-of-production [2012. március 12.]
13 Kharabi, Jona - Kemper, Sally: i. m.
14 Hayes, Dade: Variety: New York to triple film, TV tax credit, http://www.variety.com/article/VR1117983879?refCatId=13 [2012. március 12.]
15 Genz, John: Are You Taking Advantage of the New York State Post Production Tax Credit?, http://www.eisneramper.com/new-york-state-film-production-credit-211.aspx [2012. március 12.]
16 Kharabi, Jona - Kemper, Sally: i. m.
17 Freeman, Gregory - Kyser, Jack - Sidhu, Nany - Huang, George - Montoya, Michael: What is the cost of runaway production? Jobs, Wages, Economic Output and State Tax Revenue at Risk when Motion Picture Productions Leave California, Los Angeles County Economic Development Corporation, August 2005, http://www.stop-runaway-production.com/wp-content/uploads/2009/07/California_Film_Commission_Study.pdf [2012. március 12.]
18 Oxford Economics: Economic Impact of the UK Film Industry, Supported by the UK Film Council and Pinewood Shepperton plc, July 2007,
http://www.ukfilmcouncil.org.uk/media/pdf/5/8/FilmCouncilreport190707.pdf [2012. március 12.]
19 Lásd például Sinnaeve, Adinda: How the EU manages subsidy competition, Speech prepared for presentation on Fenruary 27, 2004, at Reining in the Competition for Capital, a conference organised by Professor Ann Markusen at the Humphrey Institute at the University of Minnesota,
http://www.hhh.umn.edu/img/assets/6158/sinnaeve_paper.pdf [2012. március 12.]
20 EUMSz. 107. cikk (2) bekezdés
21 EUMSz. 107. cikk (3) bekezdés
22 Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the Economic and Social Committee and the Committee of Regions on certain legal aspects relating to cinematographic and other audiovisual works, Brussels, 26.09.2001, COM(2001)534 final
23 A Bizottság közleménye a filmművészeti és más audiovizuális alkotásokkal kapcsolatos bizonyos jogi szempontokról szóló, 2001. szeptember 26-i bizottsági közlemény (Filmművészeti Közlemény) állami támogatásokra vonatkozó értékelési szempontjairól, HL C 31/1, 2009.2.7.
24 Tosics Nóra: Audiovizuális politika, in: Kende Tamás - Szűcs Tamás: Bevezetés az Európai Unió politikáiba, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2011
25 Broche, Jérôme - Chatterjee, Obhi - Orssich, Irina - Tosics, Nóra: State aid for films: a policy in motion?, Competition Policy Newsletter 2007/1
26 Castendyk, Oliver - Dommering, Egbert J. - Scheuer, Alexander: European Media Law, Kluwer Law International, The Netherlands, July 2008
27 Eperjesi János: Filmipar Európában - 6. rész, Közvetett támogatások, az adókedvezmények szerepe és jelentősége, http://www.filmtett.ro/cikk/2697/filmipar-europaban-6-resz-kozvetett-tamogatasok-az-adokedvezmenyek-szerepe-es-jelentosege [2012. március 12.]
28 Csehország 2010-ben vezetett be hasonló céllal új támogatási rendszert, lásd a 3.3. pontban
29 Európai Bizottság döntése, N202/2008. sz. állami támogatás - Magyarország, Filmszakmai támogatási program, Brüsszel, 2008.7.16, C(2008)3543 végleges
30 A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény 2. § 25. pontja szerint közvetlen filmgyártási költség "az adott filmalkotás költségvetésében szereplő, a filmalkotás előállítója, vagy megrendelésre készülő filmalkotás esetében a gyártásában részt vevő magyar filmgyártó vállalkozás által pénzügyileg teljesített, bizonylattal igazolt kifizetés, amely megfelel az e törvényben meghatározott feltételeknek"
31 A 2004. évi II. törvény 2. § 29. Pontja szerint közvetlen magyar filmgyártási költség "a közvetlen filmgyártási költségek azon csoportja, amely adó- vagy járulékkötelezettség formájában merül fel, vagy amelynek felmerülése Magyarországon adó- vagy járulékfizetési kötelezettséget keletkeztet és megfelel az e törvényben meghatározott követelményeknek"
32 A mozgóképről szóló törvény konstrukciója szerint ebben az esetben a közvetlen magyar filmgyártási költségek 1,25-szöröse képezi azt az alapot, amelynek 20%-áig terjedhet a kedvezmény.
33 Európai Bizottság döntése, N646/2007. sz. állami támogatás - Magyarország, Fejlesztési adókedvezmény a film- és videogyártó létesítményekbe történő beruházásokhoz - a fejlesztési adókedvezményről szóló N651/2006. sz. támogatási program módosítása, Brüsszel, 2008.4.30, C(2008)1622
34 Raleigh, www.raleighstudios.com; Korda, www.kordafilmstudio.hu; Astra, www.astrafilmstudio.hu; Stern, www.sternfilm.com
35 "A Time szerint Európa új Hollywoodja lehet Budapest", http://hvg.hu/kultura/20100719_time_budapest_film
36 http://www.nemzetifilmiroda.hu/# [2012. március 12.]
37 T/3927. sz. Törvényjavaslat a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetésének végrehajtásáról, Fejezeti Kötetek, XLII. A központi költségvetés fő bevételei, Mellékletek, http://www.parlament.hu/irom39/03927/adatok/fejezetek/42mell.pdf [2012. március 12.]
38 Abacus-Consult Kft. prezentációja, http://www.ahkungarn.hu/fileadmin/ahk_ungarn/Dokumente/Bereich_CC/Veranstaltungen/2011/2011-05/2011-05-11_Recht_und_Steuern_Aktuell_HLB/20110511_HLB_rendezveny_FINAL__2_.pdf [2012. március 12.]
39 Csapó: Hollywood meghajol a magyar filmesek előtt, http://fn.hir24.hu/nagyinterju/2011/12/14/hollywood-meghajol-a-magyar-filmesek-elott/ [2012. március 12.]
40 HM Revenue&Customs: Reform of Film Tax Relief, http://www.hmrc.gov.uk/films/reforms.htm [2012. március 12.]
41 European Commission decision, State aid N 461/2005 - UK film tax incentive, Brussels, 22.11.2006, C(2006)3982 final
42 Koprodukciók esetén az Európai Filmkoprodukciós Egyezményben foglalt feltételek teljesítése ezzel egyenértékűnek minősül.
43 European Commission decision, State Aid N 461/2005, p. 5-7.
44 Abban az esetben, ha egy film a szükséges pontokat kizárólag a C és a D rész, illetve az A4-es követelmény teljesítésével érné el, és az A1-es, illetve az A2-es kritériumok alatt kevesebb, mint a pontok felét szerzi meg, emellett az A3-as követelménynek is meg kell felelnie a kulturális teszt teljesítéséhez.
45 Oxford Economics: Economic Impact of the UK Film Industry, Supported by the UK Film Council, Framestore Ltd, Cinesite Ltd, Double Negative Ltd, and Pinewood Shepperton plc, June 2010,
http://www.ukfilmcouncil.org.uk/media/pdf/i/r/The_Economic_Impact_of_the_UK_Film_Industry_-_June_2010.pdf [2012. március 12.]
46 Oxford Economics (2010) i. m.
47 Oxford Economics (2010) i. m.
48 Barrett, Paddy: Ireland’s tax breaks for film & TV production, http://www.obs.coe.int/oea_publ/sequentia5.pdf.en [2012. március 12.]
49 Commission decisions State aid NN49/1997, N32/1997 - Ireland, "Section 35/481" tax based film investment incentive; State aid N237/2000 - Ireland, Extension of aid schemes to film and TV production, Brussels, 25.9.2000; State aid N387/2004 - Ireland, Tax relief for investment in film, Brussels, 1.12.2004; State aid N151/2006 - Ireland, Tax relief for investment in film - Modification of scheme N387/2004, Brussels, 16.5.2006; State aid NN10/2009 (formerly N487/2008) - Ireland, Irish film support scheme, Brussels, 10.3.2009
50 Irish Tax and Customs: Film Relief, http://www.revenue.ie/en/tax/it/leaflets/it57.html [2012. március 12.]
51 Irish Film Board: Financing your film, Tax Incentives, Section 481 Cultural Test, http://www.irishfilmboard.ie/financing_your_film/Section_481_Cultural_Test/29 [2012. március 12.]
52 Irish Film Portal: Tax break locked until the end of 2015, http://irishfilmportal.blogspot.com/2011/01/tax-break-locked-on-until-end-of-2015.html [2012. március 12.]
53 Cineuropa Industry Report: Financing, Tax shelter - Luxembourg, 28/6/2006, http://cineuropa.org/2011/dd.aspx?t=dossier&l=en&tid=1365&did=75778 [2012. március 12.]
54 Az Európai Bizottság 2009-ben azzal a feltétellel engedélyezte a kedvezmény meghosszabbítását, hogy az adólevonás igénybevételét a belga hatóságok nem kötik belga jogalanyisághoz (pl. belgiumi bejegyzéshez), lásd: Décision de la Commission, Aide d’Etat No. N 516/2009 - Régime d’exonération fiscale (tax shelter) en faveur de la production audiovisuelle - Prolongation de l’aide No. N 121/2007
55 Az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve (2010. március 10.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások gyártására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv)
56 Belgium Film Industry - Investor Corner: Tax Shelter, http://www.belgiumfilm.be/tax-shelter/ [2012. március 12.]
57 uMedia: Impact of Tax Shelter - Economic Impact, http://www.umedia.eu/en/tax-shelter/economic-impact-134 [2012. március 12.]
58 Location Flanders: The Belgian Tax Shelter System, http://www.locationflanders.be/production-guide/financing-and-incentives/the-belgian-tax-shelter-system/ [2012. március 12.]
59 Sandot, Frédérique: Méthodes de Financement et Rentabilité dans la production cinématographique: Les Soficas, Mémoire de recherche de fin d’études, HEC Paris, http://www.vernimmen.net/ftp/Memoire_Methodes_financement_rentabilite_dans_production_cinematographique_SOFICAS.pdf [2012. március 12.]
60 Commission Nationale du Film France: Les crédits d’impôts, http://www.filmfrance.net/pdf/fr/Chapitre_03_2.pdf [2012. március 12.]
61 Décision de la Commisison Européenne, Aide d’Etat N 106/2009 - Crédit d’impôt pour les oeuvres cinématographiques étrangères, Bruxelles, le 2.7.2009, C(2009)5084; Commission Nationale du Film France: i. m.
62 Goodfellow, Melanie: Screen Daily: French film tax incentive less attractive than key EU counterparts, says CNC, http://www.screendaily.com/news/europe/french-film-tax-incentives-less-attractive-than-key-eu-counterparts-says-cnc/5032329.article [2012. március 12.]
63 Malta Film Commission: Cash Rebate - Financial Incentives for the Audiovisual Industry, http://www.mfc.com.mt/page.asp?p=14253&l=1 [2012. március 12.]; Tax Credits, http://www.mfc.com.mt/page.asp?p=14254&l=1 [2012. március 12.]; Commission decisions State aid N 605/2007 and State aid N 613/2009 - Financial Incentives for the Audiovisual Industry Regulations, Brussels, 28.11.2007, C(2007)5639; Financial Incentives for the Audiovisual Industry Regulations (prolongation of State aid N 605/2007), Brussels, 8.12.2009, C(2009)10025
64 FinanceMalta: The Film Servicing Sector in Malta, http://www.financemalta.org/content.aspx?id=255244&count=0 [2012. március 12.]
65 Italian Film Commission: Regulations introduced in Italy regarding tax benefits for the film industry
66 European Commission decision, State aid N595/08 - Italy, Film production tax incentives: State aid approval, Brussels, 18.12.2008, C(2008)8819
67 Davies, Adam P. - Wistreich, Nicol: The Film Finance Handbook: How to Fund your Film, 2007 Netribution Limited; Commission decision State aid N291/07 - The Netherlands Film Fund - Implementation Regulation for feature films and supplementary regulations for investments in film, Brussels, 10.7.2007, C(2007)3231; State aid N524/2009, Brussels, 22.12.2009 C(2009)10665; State aid N371/2010, Brussels, 15.11.2010, C(2010)7913
68 Luther, William: i. m.
69 Pédául a Német Filmalap esetében: The Hollywood reporter: German Film Fund brings nearly $ 500 million in 2010, http://www.hollywoodreporter.com/news/german-film-fund-brings-500-73922 [2012. március 12.]; vagy a cseh közvetlen támogatási rendszer esetében: Film New Europe: EU approves Czech film tax incentives, http://www.filmneweurope.com/news/czech/eu-passes-czech-film-tax-incentives [2012. március 12.]
70 Entscheidung der Europäischer Kommission, Staatliche Beihilfe N695/2006 - Deutschland, Deutscher Filmförderfonds, Brüssel, 20.12.2006, K(2006)6682
71 The Hollywood reporter: German Film Fund brings nearly $ 500 million in 2010, http://www.hollywoodreporter.com/news/german-film-fund-brings-500-73922 [2012. március 12.]
72 Entscheidung der Europäischer Kommission, Staatliche Beihilfe N 96/2010 - Österreich, Österreichische Filmförderungsregelung (Filmstandort Österreich), Brüssel, den 31.8.2010, K(2010)6041
73 http://online.wsj.com/article/SB124838757272177229.html [2012. március 12.];
74 http://www.expats.cz/prague/article/prague-entertainment/film-production-in-prague/ [2012. március 12.]
75 European Commission decision, State aid N 98/2010 - Czech film support scheme, Brussels, 17.6.2010, C(2010)4193
76 2012. március 26-i árfolyamok alapján
77 European Commission decision, State aid N 98/2010; The new Czech film production rebate vs. The Hungarian one, OrienTaxPress, Budapest, 9 July 2010, http://www.orientax.hu/site_media/files/OrienTaxPress_Czech_film_rebate.pdf [2012. március 12.]
78 The new Czech film production rebate vs. The Hungarian one, OrienTaxPress (2010)
79 T/1498. sz. törvényjavaslat a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről, Fejezeti indokolások, XLII. A költségvetés közvetlen bevételei és kiadásai, http://www.mkogy.hu/irom39/01498/adatok/fejezetek/42.pdf [2012. március 12.]
80 Becsült összeg, forrás: Európai Bizottság döntése, N202/2008. sz. állami támogatás - Magyarország, Filmszakmai támogatási program, Brüsszel, 2008.7.16, C(2008)3543
81 Becsült összeg, forrás: Európai Bizottság döntése, N202/2008.
82 2012. március 26-i árfolyamok alapján
83 2012. március 26-i árfolyamok alapján
84 2012. március 26-i árfolyamok alapján
85 Czech Film Commission: Czech Republic launches 20 % rebate, http://www.filmcommission.cz/news/detail/id/149 [2012. március 12.]
86 Az elbírálás alapjául szolgáló kritériumok gyakorlatilag megegyeznek, apró eltérésekkel pl. a cseh kulturális teszt összevonta a magyar c) és h) pontokat és egy újabb szempontot vezetett be a társadalmat érintő jelenkori vagy történelmi eseményekkel foglalkozó filmek értékelésére; a gyártási kritériumok között a nehezen értelmezhető i) pontot úgy módosította, hogy a filmalkotás hozzájárul műfaja továbbfejlesztéséhez; a gyártási szempontok közé beiktatta, hogy a gyártás során cseh szolgáltatókat vesznek igénybe; a filmgyártás-előkészítés helyszínét nem értékeli, csak az utómunkálatok csehországi elvégzéséért ad pontot. Némiképp eltér ugyanakkor a két teszt pontrendszere. Csehország esetében minden kulturális követelmény két pontot ér és az a feltétel, hogy a kulturális követelményekért adható 16 pontból legalább 4-et elérjen a film. Ez azt jelenti, hogy a kulturális teszt nemcsak két követelménynek való teljes megfeleléssel, de akár négy részleges megfeleléssel (amelynek értelmezése nem könnyű, tekintettel a követelmények egységességére) is teljesíthető. Emellett szükséges, hogy az elérhető összpontszámnak legalább a felét, azaz 23 pontot teljesítsen a film. (European Commission decision, State aid N 98/2010).
87 Schonauer, R. Joshua: Star Billing? Recasting State Tax Incentives for the "Hollywood" Machine; Ohio State Law Journal, 2010. Vol. 71:2
88 Henchman, Joseph: Poor Reviews Prompt States to Cry Cut! on Film Tax Incentives, June 18, 2011, http://news.heartland.org/newspaper-article/2011/06/18/poor-reviews-prompt-states-cry-%E2%80%98cut%E2%80%99-film-tax-incentives [2012. március 12.]
89 Cobb, Kathy: Roll the credits… and the tax incentives - Cities, states and even countries spar for film production business, but at what cost? September 1, 2006, http://www.minneapolisfed.org/publications_papers/pub_display.cfm?id=1309 [2012. március 12.]
90 Zin, David: Film Incentives in Michigan, Issue Paper of the Michigan Senate Fiscal Agency, September 2010, http://www.senate.michigan.gov/sfa/Publications/Issues/FilmIncentives/FilmIncentives.pdf [2012. március 12.]
91 Greg Albrecht, chief economist for Louisiana’s Legislative Fiscal Office, in: Nothdurft, John, The Heartland Institute, Policy Documents: Film Tax Credits: Do They Work?, http://heartland.org/policy-documents/film-tax-credits-do-they-work [2012. március 12.]
92 New England Public Policy Center at the Federal Reserve Bank of Boston, in: Nothdurft, John i. m.
93 Cineuropa Industry Report: Financing - Study: Film Tax Credits, Production Incentives Fail to Spur Economic Growth, 8/2/2010, http://cineuropa.org/2011/dd.aspx?t=dossier&l=en&tid=1365&did=134997 [2012. március 12.]
94 Luther, William: i. m.
95 Henchman, Joseph: i. m.
96 Melvin Burstein and Arthur Rolnick of the Federal Reserve Bank of Minneapolis, in: Henchman, Joseph: i. m.
97 Luther, William: i. m.
98 2003-ban a Bizottság vitaanyagot tett közzé, elsősorban a területhez kötöttség szabályozásának felülvizsgálatát célozva. Ebben a témakörben 2008-ban a Bizottság felkérésére tanulmány készült "A filmtámogatási rendszerekben szereplő territorializációs követelmények gazdasági és kulturális hatásáról, különös tekintettel a koprodukciókra", http://ec.europa.eu/avpolicy/docs/library/studies/territ/final_rep.pdf [2012. március 12.]
99 A Bizottság közleménye a filmművészeti és más audiovizuális alkotásokkal kapcsolatos bizonyos jogi szempontokról szóló, 2001. szeptember 26-i bizottsági közlemény (filmművészeti közlemény) állami támogatásokra vonatkozó értékelési szempontjairól, HL C 31/1, 2009.2.7.
100 A Bizottság közleménye (2009), i. m. p. 1.
101 Európai Bizottság: Vitaanyag - A filmekhez és egyéb audiovizuális alkotások-hoz nyújtott állami támogatás értékelése, http://ec.europa.eu/competition/consultations/2011_state_aid_films/issues_paper_hu.pdf [2012. március 12.]
102 Európai Bizottság: Vitaanyag (2011), i. m. (29)-(37) bekezdés
103 The Numbers - Glossary of Movie Business Terms, http://www.the-numbers.com/glossary.php [2012. március 12.]
104 Európai Bizottság: Vitaanyag (2011), i. m. (37) bekezdés
105 http://ec.europa.eu/competition/consultations/2011_state_aid_films/index_en.html#contributions [2012. március 12.]. Jelen elemzés során azokat a véleményeket vettük figyelembe, amelyek angol, német, francia, olasz, spanyol vagy holland nyelven íródtak, így kilenc véleményt nem vizsgálhattunk. A teljesség kedvéért itt megemlítjük azokat a dohányzás káros egészségügyi hatásai ellen küzdő szervezeteket - Heart of Mersey, Imperial College, N Lincs SmokeFree Alliance, Tobacco free Norfolk Alliance, UK Faculty of Public Health - amelyek véleményt nyújtottak be. Egyöntetűen amellett foglaltak állást, hogy azon filmek, amelyekben megjelenik a dohányzás mint képi elem, támogatásra nem lennének jogosultak.
106 A magyar hatóságok nem nyújtottak be választ a nyilvános konzultációra.
107 Az Amerian Assembly válaszában ugyanakkor hivatkozik a korábban általunk is idézett Oxford Economics The Economic Impact of the UK Film Industry c. tanulmányára, hangsúlyozva, hogy az Egyesült Királyság által adott adókedvezmények nem titkolt célja éppen az volt, hogy a Harry Potter című filmet jegyző Warner Bros cég csehországi áttelepülési szándékát a kedvezőbb feltételekkel megakadályozza. A tanulmány 8. oldalán olvasható elemzés azt sugallja, hogy az Egyesült Királyság célja a versenyelőny megszerzése és fenntartása: "so that in 2010 UK film costs are around 40% lower than those in the US and 7% lower than those in the Czech Republic, after accounting for the incentives on offer in both countries."
108 European Convention on Cinematographic Co-production, Council of Europe, 1992, October 2.
109 Belga Flamand Közösség, Franciaország, Németország
110 FilmFernsehFonds Bayern Gmbh., p. 5.
111 Olaszország, p. 3.
112 Erre egyedül Litvánia szolgál konkrétumokkal, számokkal bemutatva ennek rövid távú hatását.
113 BECTU (UK), Independent Film and Television Alliance (London), Finnish Film Distributors’ Association, EuroFia (Bruxelles), FNDF (France), UK Film Distributors’ Association
114 100 Autori
115 EuroFia (Bruxelles), FERA (Brussels), Finnish Film Distributors’ Association, FNDF (France), Independent Film and Television Alliance (London)
116 Cine-Regio (Aarhus), FERA (Brussels), FISA (Austria)
117 EUROCINEMA (Bruxelles), EuroFia (Bruxelles)
118 Az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU (AVMS) irányelve
119 Caviar Films (Belgium)
120 VTFF Deutchland
121 Európai Bizottság: Tervezet - A Bizottság közleménye a filmekhez és egyéb audiovizuális alkotásokhoz nyújtott állami támogatásról, http://ec.europa.eu/competition/consultations/2012_state_aid_films/draft_communication_hu.pdf [2012. április 2.]
122 Európai Bizottság: Tervezet, p. 6.
123 Európai Bizottság: Tervezet, p. 7., 10. és 12.
124 European Audiovisual Observatory, Lumiere adatbázis, http://www.obs.coe.int/about/oea/pr/mif2011_cinema.html [2012. március 12.]
125 A Filmművészeti Közlemény tervezete külön kitér az európai filmforgalmazás javítására, lásd Európai Bizottság, Tervezet, p. 8.
126 Lásd pl. az American Assembly véleményét az első nyilvános konzultációra: http://ec.europa.eu/competition/consultations/2011_state_aid_films/american_assembly_en.pdf [2012. március 12.]
127 A francia adókedvezmények bemutatásakor a kisebb magánbefektetések hasznosítását célzó befektetési alapok, a SOFICA-k működésére, eltérő jellegük miatt, nem voltunk tekintettel.
Lábjegyzetek:
[1] Szalay Klára, PhD. hallgató, az Országgyűlés Hivatalának vezető tanácsosa Tosics Nóra, PhD. hallgató, az Európai Bizottság tisztviselője.
Visszaugrás
