A jelen tanulmányban a jogellenes elállás és felmondás problémakörét vizsgálom. Az elállás és a felmondás jog-intézményének kötelmi jogi rendszerbe történő elhelyezését követően tisztázom a legfontosabb terminológiai, jogpolitikai és jogdogmatikai kérdéseket. Bemutatom és elemzem a jogellenes elállás és felmondás esetcsoportjait bírósági döntések alapján. A tanulmány záró fejezetében pedig megvizsgálom a felszámolót megillető elállási jog és felmondási jog jogszerű gyakorlásának kérdését.
A tanulmány terjedelmi okok miatt nem foglalkozik az európai uniós jog - irányelvek - által intézményesített, a fogyasztót megillető "visszalépéshez való jog" problémakörével, amelyet a magyar jogalkotó a fogyasztót megillető elállási (felmondási) jog elnevezéssel ültetett be polgári jogunkba. A magyar jogalkotó nem a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (a továbbiakban: Ptk.), hanem külön jogszabályokban biztosít egyoldalú kötelemszüntetési jogot a fogyasztónak.[1] A jogirodalom szerint nem világos, nem egyértelmű, hogy az uniós jog szerint a fogyasztót megillető "visszalépéshez való jog" a kötelemtől való elállásként értelmezhető-e.[2]
A tanulmányban számos bírósági eseti döntésre hivatkozom, közöttük olyanokra is, amelyek a Ptk. hatálybalépése előtt kerültek meghozatalra, ugyanakkor az ilyen döntésekben foglaltak jelenleg is irányadók a változatlan törvényi szabályozás okán, erre külön a következőkben már nem utalok.
A kötelmi jogviszony, a kötelem az a magánjogi jogviszony, amelyben a jogosult követelheti, hogy a kötelezett valamely vagyoni értékű szolgáltatást véghez vigyen. A kötelem valamely dolog adására, tevékenység kifejtésére, tevékenységtől való tartózkodásra, helytállásra, vagy más szolgáltatásra irányulhat. A kötelem relatív szerkezetű jogviszony, mindig meghatározott jogalanyok között áll fenn, a követelés és tartozás egységeként jelenik meg. A kötelmi jogviszonyt különböző típusú kötelemkeletkeztető jogi tények hozzák létre,[3] amelyek közül a legfontosabb a polgári jogi szerződés. A polgári jogi szerződés olyan két vagy több alanyú jogügylet, amely meghatározott vagyoni szolgáltatás(ok) nyújtására irányuló egybehangzó akaratnyilatkozat, amelyet a jogrendszer elismer, és teljesítését szankciókkal elősegíti.
A tanulmány szempontjából a kötelem megszüntetése esetköreinek van jelentősége. A Ptk. 6:3. §-a értelmében a kötelem megszűnik a szolgáltatás teljesítésével; abban az esetben, ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett, ha e törvény eltérően nem rendelkezik; a kötelezett halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha kötelezettsége személyesen teljesíthető szolgáltatás nyújtására irányult; a jogosult halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha a szolgáltatást - annak jellegénél fogva - kifejezetten részére kellett nyújtani; a feleknek a kötelem megszüntetésére irányuló megállapodásával; valamint jogszabályban vagy bírósági vagy hatósági határozatban meghatározott egyéb okból.
Az idézett jogszabályi rendelkezés összefoglalja a kötelemszüntető jogi tényeket, amelyek a kötelmi jogviszony megszűnését eredményezik. Nem fér kétség ahhoz, hogy a kötelemszüntető jogi tények közül - gyakorlati szempontból - a szolgáltatás teljesítése a legfontosabb. A kötelmi jogviszonyok döntő többsége ugyanis a kötelem közvetlen tárgyát képező szolgáltatás teljesítésével szűnik meg, s ezáltal valósítja meg gazdasági-üzleti rendeltetését. Ez az egyértelmű rendelkezés mégis kimaradt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényből (a továbbiakban: 1959-es Ptk.), ezt a hiányosságot pótolja a Ptk. 6:3. § a) pontjában írt rendelkezés.
A teljesítés fogalma alatt a kötelezettnek azt a magatartását értjük, amellyel a kötelem tartalmának megfelelő - másként fogalmazva kötelemszerű - főszolgáltatást nyújtja a jogosult részére. Kötelemszerű teljesítés fogalmán kizárólag a teljes körű és hibátlan teljesítés értendő. A visszterhes szerződéses kötelmek esetében a két főszolgáltatás, az ingyenes szerződéses kötelmek esetén pedig az egyetlen főszolgáltatás kötelemszerű teljesítése eredményezi a kötelmi jogviszony megszűnését. A kötelem teljesítésére vonatkozó részletes szabályokat a Ptk. Hatodik Könyvének III. Címe, míg a szerződés teljesítésére vonatkozó rendelkezéseket a IX. Cím tartalmazza.
A kötelemmegszűnés további esetkörei szerepelnek a Ptk. 6:3. § b)-f) pontjaiban. Megjegyzendő, hogy ezekben az esetkörökben is előfordulhat, hogy az egyik vagy mindkét fél teljesített szolgáltatást. A kötelem ügyleti megszüntetése esetében a Ptk. 6:212. § (2) és (3) bekezdése tételes jogi szabályokat tartalmaz a már teljesített szolgáltatások felek közötti elszámolása körében A Ptk. felsorolása nem teljes körű, ugyanis nem rendelkezik az egyik legfontosabb kötelemszüntető jogi tényről, az egyik fél által tett egyoldalú kötelemszüntető jognyilatkozatról, az elállásról vagy felmondásról.
A további kötelemszüntető jogi tények két főtípusa a jogügylet által történő megszüntetés esetkörei, és az egyéb jogi tény által történő megszüntetés esetkörei. Tanulmányunk szempontjából az első csoportba tartozó esetköröknek van jelentősége.
A szerződéses kötelmek jogügylet által történő megszüntetésének alesetei négy bináris kód segítségével határozhatók meg, amelyek a következők: kétoldalú
- 5/6 -
jogügylet, jognyilatkozat) útján vagy egyoldalú jogügylet, jognyilatkozat) útján történő kötelemszüntetés; jogszabályi rendelkezésen vagy szerződéses kikötésen alapuló kötelemszüntetés; visszaható (ex tunc) vagy jövőbeli (ex nunc) hatályú kötelemszüntetés; illetve szankciós jellegű rendkívüli vagy nem szankciós jellegű, rendes egyoldalú kötelemszüntetés.
A Ptk. 6:3. § e) pontjában írt szabály szerint a kötelem megszűnik a feleknek a kötelem megszüntetésére irányuló megállapodásával, ez a kötelem ügyleti megszüntetését jelenti. A jogügyleti szabadság részét képező szerződési szabadság alapelvéből következik, hogy a felek az általuk létesített kötelmi jogviszonyt újabb, ellenkező értelmű szerződéses megegyezéssel megszüntethetik. Ezzel a szabállyal áll összefüggésben a Ptk. 6:212. § (1) bekezdésében írt rendelkezés, amely értelmében a felek közös megegyezéssel a szerződést a jövőre nézve megszüntethetik, vagy a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal felbonthatják.
Terminológiai szempontból a Ptk. 6:3. § e) pontjában írt szabály a helytálló, mivel az a kötelem megszűnéséről szól, míg a Ptk. 6:212. § (1) bekezdésében szereplő szabály helytelen, mivel az a polgári jogi szerződés megszűnéséről szól. Jogdogmatikai szempontból egyértelmű különbség áll fenn egyfelől a kötelmi jogviszony, másfelől a polgári jogi szerződés jogintézménye között az előző bekezdésekben már kifejtettek alapján.
A kétoldalú jogügylet, vagyis a feleknek a kötelem megszüntetésére irányuló megállapodása jogszabályi rendelkezésen alapuló és nem szankciós jellegű kötelemszüntetés.[4]
Jogdogmatikai szempontból éles határvonal húzódik meg a visszaható hatályú jogügyleti kötelemszüntetés és az érvénytelenség között, ugyanis ha a visszamenőlegesen megszüntetett szerződéses jogviszony alapján teljesítés történt, úgy ez a felbontó szerződés alapján elveszíti ugyan jogalapját, azonban nem válik érvénytelenné. A felbontó szerződés miatt utólag bekövetkező hatálytalanság nem azonos tartalmú az érvénytelenséggel. Az érvénytelenség ugyanis már a kötelmi jogviszony keletkezésekor - tipikusan már a szerződéskötéskor - fennforog, s így az érvénytelenül keletkezett jogviszonynak látszólagos hatásai már eredetileg sem állnak, állhatnak be. Ezzel szemben az eredetileg érvényesen létrejött, de utóbb visszamenő hatállyal megszűnt jogügylet útján felbontott szerződéses jogviszony joghatásai ténylegesen létrejöttek, csakhogy ezeket utóbb a felbontó szerződés hatálytalanítja. A felbontó szerződés tehát nem rendelkezik dologi jogi hatállyal, hatással, vagyis nem érinti kívülálló harmadik személynek az eredeti kötelem tárgyán időközben szerzett jogait.[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
