A fizetésképtelenségi fogalom pénzforgalmi jellegéből adódik, hogy olyan gazdálkodó szervezet is felszámolás alá kerülhet, amelyik rendelkezik az aktuális tartozásainak fedezetére elegendő vagyonnal, de valami egyéb (általában technikai) oknál fogva a fizetésképtelenségét megállapító végzés jogerőre emelkedik.
Ezt követően az adósnak már csak három lehetősége van:
- az eljárás végén megszüntetik, vagyonát felosztják;
- egyezséget köt a hitelezőkkel, melyet a bíróság jóváhagy és az eljárást az adós megszüntetése nélkül befejezetté nyilvánítja, valamint a 2009. szeptember 1-je után indult eljárásokban
- a hitelezők kielégítését, illetve biztosíték nyújtását követően a bíróság az eljárást megszünteti.
Az egyezségkötést - amelynek során az adós megállapodik a hitelezőkkel a tartozás valamilyen mértékű kiegyenlítéséről, és erre figyelemmel "szabadul" a felszámolás, a megszüntetés terhe alól - már a Cstv. eredeti szövege is ismerte, lényegét tekintve a jelenlegivel azonos tartalommal. Sokáig csak ez az egy "menekülési lehetősége" volt az adósnak, ha el akarta kerülni a megszüntetését. Gyakran előfordult azonban, főleg 1997 után, hogy a bíróság elrendelte a felszámolást, de nem akadt egy hitelező sem, aki bejelentkezett volna a felszámolónál. Az adós hiába szeretett volna egyezséget kötni, nem volt kivel. Az öszvérmegoldások, amikor például az adós a felszámolóval kötött quasi "egyezséget" (a bírósággal mégsem köthetett, más személy pedig nem volt a tárgyaláson) arra késztették a jogalkotót, lehetőséget teremtsen, hogy az adós a nyilvántartásba vett (illetőleg behajthatatlansági nyilatkozatot kért) hitelezők kielégítésének igazolását (és még néhány, most nem részletezett eljárási cselekményt) követően kérje az eljárás megszüntetését.
E lehetőség megteremtése nyilvánvalóan nem tette feleslegessé az egyezségkötés intézményét, hiszen az adósnak nem mindig van elég likvid pénzeszköze valamennyi hitelezője teljes követelésének kiegyenlítéséhez, ugyanakkor jelentős vagyonnal vagy olyan piaci előnnyel rendelkezhet, amely bizonyos feltételek mellett lehetőséget nyújtanak a pénzügyi, gazdasági helyzete stabilizálásához, további működéséhez.
A továbbiakban az alábbi felosztás szerint tárgyalom az egyezségkötést:
a) az egyezség előkészítése;
b) az egyezségi tárgyalás;
c) az egyezséget jóváhagyó végzés.
Az eredeti törvényszöveg értelmében a hitelezők és az adós között - időbeli korlát nélkül - bármikor helye volt az egyezség megkötésének, az abban (az eljárásba történő bejelentkezés hiányában) részt nem vevő hitelezők ugyanakkor utóbb, az eljárás befejezését követően a teljes követelésüket érvényesíthették az adóssal szemben. Ez nyilvánvalóan méltánytalan volt mind az adósra, mind pedig az egyezségkötésben résztvevő többi hitelezőre nézve.
A jelenlegi szabályozás alapján a felszámolást elrendelő végzés közzétételét követő 40 nap után, a felszámolási zárómérleg benyújtásáig van helye egyezségkötésnek, kivéve, ha a felszámolási eljárást a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárása alapján elrendelt kényszer-végelszámolás során kezdeményezték. Azok pedig, akik a felszámolási eljárásba hitelezőként nem jelentkeztek be, egyezségkötés esetén az eljárás befejezését követően követelésüket az adóssal szemben nem érvényesíthetik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
