Az emberi közösségek szerveződése, a társadalmi rend kialakulása idején a közösség együttélési rendjének (íratlan) szabályai meghatározták a magatartással szembeni elvárást, illetve a magatartásért való felelősséget. A közösségi élet rendje, az egymáshoz tartozás, az egymásra utaltság megkívánta, hogy a közösség tagja kellő gondossággal, a közösség szabályai szerint éljen, végezze tevékenységét, a saját és a közössége javára, illetve érdekében.
Az államszervezet kialakulása után, a jogi szabályozás rendjében a magatartás iránti elvárást a törvényhozó határozta meg. Az állam intézményrendszere és a polgárai közötti viszonyban az egyensúly állapot biztosítása megkívánta a jogok és kötelezettségek érvényesítését. Az állampolgárok egymáshoz való viszonyát pedig úgy határozta meg, hogy a jogviszony két pólusán nyugvó jogokat és kötelezettségeket, az elvárt magatartásban és az iránta való kötelezettségben határozta meg. Az erkölcsi normákat illetően, Ulpianus tétele szerint: "Az igazságosság állandó és örök akarat arra, hogy mindenkinek megadják az őt megillető jogot. A jog alapelveit a klasszikus erkölcsi értékekben fogalmazza meg: honeste vivere, alterum non leadere, suum cuique tribuere.1
Azért indokolt visszautalnunk a múltba, a rómaiak erkölcs értékrendjére, a klasszikus jogra, hogy útmutatóként szolgáljon számunkra. A római polgár joga és kötelezettsége egy tőről fakadt. A jogok és kötelezettségek oly módon is egységet képeztek, hogy a köztársaság alatt mindvégig a polgár közösségi életben való részvételi joga egyben kötelezettséget is jelentett. Az erkölcsi normáknak a római közjogban való megalapozottságára utal az a tény, amely szerint, "(.") Róma közrendje az öregek, a senatus tekintélyén nyugodott." Ugyanezt követelte meg a fas a családon belül. A mai jogi szabályozás messzire esik attól az antik kor rendjétől, ahol a családra vonatkozó szabályokat nem a ius, a jog rendje, hanem a mos, az erkölcs, és részben az istenek törvényi rendje, a fas adta. A római polgár - az erkölcs, a szokás és a vallás szabta határok között -szuverén ura volt a családjának.2 A közjog - a maihoz mérve - fokozottabb jelentőséggel bírt, olyan szerepet töltött be, hogy közvetlenül kihatott a polgárok életviszonyaira. A XII. táblás törvény után, az V. sz. közepén a magisztrátusok között nem volt hivatalos munkamegosztás, egységes volt a hatalom. Egy kivétel azonban akadt. A censor az erkölcs-felügyeleti jogát megtartotta. Így ellenőrizték a polgár magatartását, azt, hogy az ősök erkölcse szerint él-e. Kifogás esetén szankciókat is alkalmaztak.3 Ma már ez mind formájában, mind tartalmában idegennek tűnik. Mai viszonyok között, a személyiségi jogai megsértésének tekintené az állampolgár az efféle, a "magánszférába való beavatkozást."
Róma falai között, a közjog a magánjoggal harmonizálva, a megszilárdult rend, illetve normák alapján működött. Az ingyen viselt politikai, közhatalmi tisztség ellátásában a társadalmilag elvárható magatartást mércéül szabta a jog. Annak megsértését politikai felelősségre vonás követte. A közjog jellemzőjeként, a közügyek, a közhatalom területén még az ingyen viselt politikai, közhatalmi tisztség ellátásában is mérceként határozta meg a társadalmilag elvárható magatartást. A norma megsértésének következménye a politikai felelősségre vonás volt. A római magánjog gyakorlásához hasonlóan a közéletben, a közjogi feladatok ellátásában ugyancsak értékrendje, erkölcsi normája szerint cselekedett a polgár. A római polgár értékrendjében alapvetően a jog volt a rend, amely számára társadalmi szinten az erkölcsi értékek megvalósulását tette lehetővé, ha szükséges volt, akkor kikényszeríthetővé is.
Korunk értelmezése szerint, a római polgár magatartása "illett, hogy megfeleljen" a jog rendjének. Értékrendjében a fides eredendően erényt jelentett, "egyszersmind követelményt, hogy egy személy magatartása megfelel az általa elvállalt megbízásból, szerepből, feladatból - eredetileg az általa letett eskü -ből - adódó kötelezettségnek", amint Földi András megközelíti a római polgár magatartását.4 A római polgár által elvállalt megbízás precíz értelmezéssel felülmúlja korunk jogrendjének mértékét, az "...ahogy az adott helyzetben általában elvárható magatartás" tartalmi meghatározását. Annak a kötelezettség-vállalásnak megfelelően, a kötelezett minden tartalmi és alaki követelménynek eleget tett, mindent megtett az általa elvállalt megbízás teljesítése érdekében. A klasszikus erkölcsi értékeken nyugvó, római jogi kötelezettségvállalás Földi András megfogalmazásában: "a bonae fidei contractusokban és a b. f., elvének uralma alatt álló egyéb jogviszonyokban a feleknek úgy kellett eljárniuk, ahogy azt a b. f., mint objektív követelményrendszer megkívánja, nevezetesen, ahogy egy bonus vir (tisztességes férfiú) az adott helyzetben eljárna." (...) "A rómaiak eleve szilárd erkölcsi felfogásában mélyen gyökerezett ez a fogalom."5
A római jog több mint kétezer éves távlatában az ember, mint a magatartás alanya, magában hordozza a klasszikus erkölcsi normák iránti elkötelezettséget, a törvény iránti tiszteletet. Az elkötelezettség alapja, hogy az ember és a közösség kapcsolatrendszerét, az egymáshoz való viszony egyensúlyi állapotát, rendjét a társadalmi magatartási normák, az erkölcsi értékrend biztosítja. Ezzel összefüggésben, a magatartást befolyásoló motivációk, az érintőleges komponensek, továbbá a társadalmi szocializáció az adott helyzethez való viszonyulásban hatékonyan érvényesül. Az erkölcsi normák iránt elkötelezett, törvényt tisztelő állampolgár rendszerint az általában elvárható magatartást tanúsítja, követi a jog rendjét. Az állampolgárok jelentős része a társadalom értékrendje által elfogadott erkölcsi normákat, akár csak tudat alatt is követi, (mert a többi ember is így cselekszik). A klasszikus erkölcsi normák minden korban érvényt szereztek maguknak, elsődlegesen a joggal való kapcsolatrendszerben. Werbőczy a jog értékről úgy fogalmaz, hogy: "az igazság erény, tudniillik erkölcsi. A jog az erénynek végrehajtója."6
A klasszikus értékű erkölcsi normák korunkban a közösségi élet alapszabályaiként érvényesülnek, amelyeken a magatartás nyugszik. A társadalmi élet különböző viszonyaiban, mind az életviszonyokban, az állampolgárok tevékenységeiben, még a közéleti gondolkodásban is, az erkölcsi normák iránt elkötelezett magatartás, a törvény iránti tisztelet, mind a jogi felelősséggel járó magatartásokban, főként amelyeknek jogi következményei valószínűsíthetők, jelentőséggel bírnak. Napjaink élettevékenységei körében sem veszítheti jelentőségét a klasszikus erkölcsi értékrend, nem szorulhat háttérbe a korrekt magatartás iránti elkötelezettség, de annak következményei főként sajátosan, a jog rendje szerint megalapozott, felelősséget hordozó magatartásokban nyilvánulnak meg. Következik ez abból, hogy a magatartás iránti elvárás nem csupán az erkölcsi értékrendben releváns tényező, hanem a jog rendjében, a magánjog alapelveként (Ptk. 4. §), továbbá a deliktuális felelősségi jog kritériumaként [Ptk. 339. § (1) bek.] érvényt szerez magának. Ez alapozza meg, hogy az állampolgár magatartásában az erkölcsi értékrend dominanciával bír. Indokoltságát az adja, hogy korunkban az állam és polgárai egymáshoz való viszonyában jelen van az értékkategóriák szerinti rendeződés. Ebben a viszonyban elsődleges tényező, hogy az állampolgár mind a természet, mind a társadalom rendje szerint: ember. Autonóm létében társas lény, az embertársai, a közössége nélkül nem képes teljes életet élni. Az ember személyisége, intellektuális lénye az erkölcsi értékrend (vagy más norma) által befolyásolt. Magatartása körében, a cselekvésre vagy mulasztásra irányuló döntésben a lelkiismeret olyan tényező, amely a cselekvésben közreható komponens. Lábady Tamás úgy értékeli, hogy (a jogon kívül álló), a lelkiismeret szintjén jelenvaló tényező, "(.") a zsinórmérték megtalálása: értékválasztás, ennek során a morális szférából azt a legáltalánosabb elvet kell szem előtt tartani, amely minden erkölcs lényege, hogy tudniillik az egyénnek - a jogban a személynek - túl kell lépnie önmagán."7
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
