A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény ("PSZÁF tv.") a pénzügyi fogyasztói jogviták bíróságon kívüli rendezése céljából hozta létre a Pénzügyi Békéltető Testületet ("PBT"). A PBT eljárását a fogyasztók 2011. július 1-je óta kezdeményezhetik, és az eltelt idő alatt már több mint kilencszáz ügyben született döntés. Ebben a cikkben röviden ismertetjük a PBT közösségi jogi hátterét és magát az eljárást, és megvizsgáljuk a PBT hatáskörét, határozatának kötőerejét, valamint hogy hogyan kapcsolódik a PBT eljárása a rendes bíróságok eljárásához.
A békéltető testületek tipikusan fogyasztóvédelmi indíttatásból jöttek létre az Európai Bizottság 98/257/EK ajánlásának megfelelően. Ez az ajánlás ösztönözte ugyanis arra a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan szerveket, amelyek végső, de a bírósághoz képest alternatív vitarendezési fórumként szolgálhatnak a fogyasztók igényérvényesítésének megkönnyítésére. A gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis a fogyasztók és a vállalkozások közötti jogviták értéke aránytalanul kicsi ahhoz képest, amennyibe egyébként a rendes bírói út igénybevétele kerül. A bírósági eljárás költségei és a jogvita jogerős eldöntéséhez szükséges jelentős idő az oka elsősorban annak, hogy a fogyasztók jelentős része akkor sem fordul bírósághoz, ha az egyébként jogosnak tűnő panaszát a pénzügyi szolgáltató nem megfelelően intézte el. Szükség van tehát az ajánlás szerint egy gyors és olcsó fórumra, amely ezeket a vitákat eldönti. Az ajánlás alapján természetesen az alternatív fórumok eljárásának meg kell felelniük a tisztességes eljárások olyan minimumkövetelményeinek, mint a pártatlanság, a kontradiktórius jelleg, a transzparencia stb. A transzparencia követelménye alatt azt érti az ajánlás, hogy az érintettek már előre lássák a legfontosabb kérdéseket: így mindenekelőtt a testület pontos hatáskörét, de ugyanígy az eljárási költségek nagyságrendjét és az annak viselésére vonatkozó szabályokat, a testület döntése alapjául szolgáló szabályokat stb.
A hivatkozott ajánlás megszületése óta eltelt közel másfél évtizedben irányelvi szinten is megjelentek az alternatív vitarendezési fórumok. Némelyik irányelv ugyan még csak ösztönzi a tagállamokat ilyenek létrehozatalára (pl. MiFID 53. cikk), viszont vannak már olyanok is, ahol ez kötelezően elő van írva. Ilyen például a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelv 24. cikke, amely szerint a tagállamok kötelesek biztosítani "a hitelmegállapodásokkal kapcsolatos fogyasztói jogviták peren kívüli rendezésére vonatkozó megfelelő és hatékony eljárások létrehozatalát." Az irányelvek az alternatív fórumok pontos hatáskörét és eljárási szabályait nem határozzák meg, ezek kidolgozása az irányelvek átültetése során a tagállamok feladata. A hatáskör kapcsán például a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló irányelv a fogyasztói jogvitákra (consumer disputes) utal. A tagállamokat e körben tehát széles körű diszkréció illeti meg, a szabályozással szemben ezért az egyetlen követelmény csupán az, hogy a kialakított eljárás eleget tegyen az eljárási szabályokkal szemben megfogalmazott alkotmányos követelményeknek.
A Bizottság 2001-ben létrehozta a határon átnyúló pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban felmerülő fogyasztói jogviták rendezésére szolgáló pénzügyi békéltető testületek hálózatát, a FIN-Net-et. A FIN-Net magyar tagja a Budapesti Békéltető Testület és a PBT.
A PBT nem előzmény nélküli a magyar jogban. A megyei kereskedelmi és iparkamarák mellett működő békéltető testületek létrehozatalának pontosan ugyanaz volt az indoka, mint a PBT létrehozásának: a fogyasztói igényérvényesítés megkönnyítése gyors és olcsó peren kívüli eljárások révén. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényben szabályozott, a kamarák mellett működő békéltető testületek eljárására vonatkozó szabályok gyakorlatilag megegyeznek a PBT-re vonatkozó szabályokkal. Ezek hatásköre is a fogyasztói jogvita elbírálására vonatkozott. Egy lényeges eltérés volt azonban a két fórum között: a békéltető testületek nem tudták kikényszeríteni a vállalkozások részvételét az eljárásokban olyan szankciók révén, mint amilyenek a PSZÁF tv. 103. §-ában a Felügyelet rendelkezésére állnak.
A PBT funkcióját tekintve alternatív vitarendezési fórum, hasonlóan például a választottbíróságokhoz. Tekintettel a hasonlóságra, az alábbiakban egyes kérdések kapcsán összevetjük a PSZÁF tv. és a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény ("Vbtv.") megoldását.
Abból, hogy a PBT alternatív vitarendezési fórum, az következne, hogy a PBT eljárásának kizárólag abban az esetben lehet helye, ha az eljárásnak mindkét fél alávetné magát. Ebben az esetben az alávetésből következne, hogy a PBT határozata mindkét félre kötelező lenne, azt követően sem a fogyasztó, sem a pénzügyi szolgáltató nem lenne jogosult bírósághoz fordulni.
A PBT-re vonatkozó szabályozás ugyanakkor ettől eltér: a PBT eljárásához ugyanis elegendő, ha a fogyasztó kéri a PBT eljárását, a pénzügyi szolgáltató alávetése az eljárás lefolytatásához nem szükséges. A pénzügyi szolgáltató alávetése csupán azt dönti el, hogy a PBT döntése kötelező lesz-e a pénzügyi szolgáltató vonatkozásában. Ebből az következne, hogy a PBT döntése a fogyasztóra kötelező, hiszen a fogyasztó választotta ezt a vitarendezési eljárást, és a pénzügyi szolgáltatóra nem, de - amint azt az alábbiakban kifejtjük - a szabályozás ennek pont az ellentéte: a döntés a pénzügyi szolgáltatóra kötelező annak alávetése esetén, de a fogyasztó bírósághoz forduláshoz való jogát a döntés soha nem korlátozza.
A PSZÁF tv. 78. § (1) bekezdése szerint a PBT "hatáskörébe és illetékességébe tartozik a fogyasztó és a 4. §-ban meghatározott szervezet vagy személy között - a nyújtott szolgáltatással kapcsolatban - létrejött szerződés megkötésével és teljesítésével kapcsolatos vitás ügy (a továbbiakban: pénzügyi fogyasztói jogvita) bírósági eljáráson kívüli rendezése."
Az eljárás a fogyasztó kérelmére indul, amelynek során a PBT egyezséget kísérel meg létrehozni a felek között. Ha ez sikerül, akkor az egyezséget a PBT határozattal jóváhagyja, ha pedig nem sikerül, az eljárás folytatódik, amelynek végén a PBT háromféleképpen dönthet: megszüntetheti az eljárást, ajánlást tehet, vagy kötelezést tartalmazó határozatot hozhat. Az eljárás megszüntetésére akkor kerül sor, ha (i) a fogyasztó visszavonta a kérelmét, (ii) a felek közösen ezt kérik, (iii) az eljárás folytatása lehetetlen, vagy (iv) az eljárás folytatására bármely okból - így különösen a kérelem megalapozatlansága miatt - nincs szükség. Ajánlást akkor tesz a PBT, ha a fogyasztó kérelme megalapozott, viszont a pénzügyi szolgáltató úgy nyilatkozik, hogy a PBT döntését nem ismeri el kötelezésként. Ha pedig a szolgáltató - akár általános alávetési nyilatkozat, akár a konkrét ügyben tett egyedi alávetési nyilatkozat révén - a PBT döntését magára nézve kötelezőnek ismerte el, és a fogyasztó kérelme megalapozott, a PBT kötelezést tartalmazó határozatot hoz.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
